Iszlám apartheid

Iszlám apartheid

Family Security Matters, 2010. február 16.

Írta: Amil Imani 

 Az értelmező szótár a következőképpen határozza meg az apartheid fogalmát: a faji elkülönítést célzó hivatalos eljárás, melyet a Dél-afrikai Köztársaságban léptettek életbe a fehérek fölényének elősegítése és fenntartása érdekében. 

1973-ban az ENSZ közgyűlése írásban rögzítette és ratifikálta azokat a nemzetközi szabályokat, melyek az apartheid visszaszorítását és büntetését célozzák (International Convention on the Suppression and Punishment of the Crime of Apartheid – ICSPCA). Ez az apartheid bűntettét az alábbi módon definiálja:  

„Embertelen tettek, melyeket faji (vallási) csoportok tagjai követnek el abból a célból, hogy más faji (vallási) csoport tagjai felett uralkodjanak és azokat szisztematikusan elnyomják.” 

A nyilatkozat tiltja az olyan tetteket, mint a 

„a gyilkosság, a szabadság és a méltóság megsértése, az önkényes letartóztatás és a bebörtönzések, az embertelen életkörülményekkel sújtó „büntetés”, a kényszermunka vagy az olyan intézkedéseket, melyek megakadályoznak egy faji (vallási) csoportot ’az ország politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális életében való részvételében’ oly módon, hogy megtagadják annak alapvető emberi jogait és szabadságát beleértve a munkához való jogot, az elismert szakszervezetek alapításának jogát, az oktatáshoz való jogot, az ország elhagyásának és a visszatérésnek a jogát, az állampolgársághoz való jogot, a költözés és a letelepedés szabadságának jogát, a vélemény- és a szólásszabadság jogát és a békés gyülekezéshez és szerveződéshez való jogot.” 

Korunk olyan iszlám országai mint Egyiptom, Irán, Szíria és Szaúd-Arábia a fenti nyilatkozat aláírásával elítélte az apartheid barbár módszereit. Ugyanakkor ezek az országok – más iszlám nemzetekkel egyetemben – a nyilatkozatot a legdurvább módon sértik meg. 

A diszkrimináló iszlám tanítások azok, melyek nem csupán szemet hunynak, de egyben támogatják is azt az önkényes gyakorlatot, ami az ENSZ nyilatkozat megsértéséhez vezet. Az iszlám egy primitív, barbár ideológia, ami a férfi hívők kényelmét szolgálja. 

Az iszlám írásban szabályozza a nők és férfiak közti különbséget. A Koránban ezt olvashatjuk (4:11): „Gyermekeitekre vonatkozóan Allah eképpen rendelkezik: A fiúgyermeket az örökség elosztásakor annyi illeti meg, mint amennyi két leánygyermek része…Allah rendelkezése ez.” 

Ennél azonban sokkal több olyan „irányelv” létezik az iszlámban, melyekből kiderül: a nők lényegében a férfiak tulajdonát képezik. Az alábbiakban néhány az iszlám nőgyűlöletre mutató szégyenteljes szabályozás és gyakorlat olvasható. 

Tabari IX:113: „Allah megengedi nektek, hogy bezárjátok őket különböző helyekre és megüssétek őket, csak ne túl keményen. Ha tartózkodnak, joguk van ételre és ruhára. Bánj jól a nőkkel, mert olyanok ők mint a háziállatok és ők maguknak nincs semmijük. Allah az ő Koránjában törvényessé teszi híveinek az élvezetet.”

Tabari I:280: „Allah ezt mondja: ’Kötelességem Évát arra kényszeríteni, hogy havonta egyszer vérezzen, ahogy ő is megsebezte ezt a fát. Butává  is kell tennem Évát, bár okosnak teremtettem.’ Mivel Allah lesújtott Évára, ezért ma a világon minden nő menstruál és buta.” 

Ebben az esetben Allahnak félig van csak igaza. A nők ugyan menstruálnak, de független pszichológusok kiterjedt kutatásai egyértelműen igazolják azt a tényt, hogy a nők éppoly intelligensek mint a férfiak. 

De Allahnak és az ő  szeretett és csalhatatlan prófétájának, Mohammednek nem lehet ellentmondani. Szomorú, de még a muszlim nők közül is sokan elfogadják, ha „háziállatként” kezelik őket olyannak, akinek „nem lehet vagyona” és „buta”. 

Így hát egy muszlim asszonyok számára az élet az iszlám nőgyűlölet jegyében telik. Itt olvasható néhány nőkre vonatkozó szabály. 

  • Ha egy muzulmán nőt meggyilkolnak, a kedvezményezett feleannyi kárpótlásra (’dyyeh’) – fejpénz vagy kompenzáció – jogosult mint egy megölt muzulmán férfi kedvezményezettje.
  • Egy nő bíróság előtt tett tanúvallomása feleannyit ér mint egy férfié.
  • Ha egy nőt megerőszakolnak, négy tanúra van szüksége ahhoz, hogy állítását igazolja.
  • Ha egy férfi el akar válni a feleségétől, elég háromszor azt mondania: „Elválok tőled.”
  • Egy elvált nő szegényes juttatásra számíthat és ezzel egyidejűleg automatikusan elveszíti jogait a gyermekei javára.
  • A nők el vannak tiltva a hasznot hajtó és erőteljes papi kaszttól.
  • A férjnek joga van testileg büntetni hitvesét.
  • Egy férfinak négy felesége lehet egyidejűleg és annyi ágyasa, amennyire csak vágyik, illetve amennyit megengedhet magának.
  • Szaúd-Arábia, az „igaz iszlám” őrzője megannyi korlátozással sújtja a nőket: a nők nem vezethetnek; nem hagyhatják el az országot férfi rokon kísérete vagy határozott engedélye nélkül; a legtöbb kormányzati tevékenységben nem vehetnek részt és még sorolhatnánk.
  • Több muzulmán, így a tálibok és az Afganisztánban és Pakisztánban élő pastuk körében a nők nem vehetnek részt az oktatásban, sőt férfi rokon kísérete nélkül még a házat sem hagyhatják el.
  • Mivel az oktatást – különösen a felsőfokú képzést – sok iszlám társadalomban gyakran megtagadják a nőktől, kevés a női orvos, ugyanakkor a férfi doktoroknak sokszor megtiltják a női betegek ellátását.

 Ez tehát a nők sorsa az iszlám  árnyékában. Nincs szükség kimerítő felsorolásra ahhoz, hogy belássuk: az iszlám nőgyűlölet szégyenteljes, diszkrimináló és elnyomó vallási apartheid. 

Vajon a muzulmán nők képesek lesznek-e valaha is kitörni ebből a szorításból és kiharcolni méltó helyüket az egyenjogúságot élvező, nem muzulmán nők között? Azoknak a nőknek, akik régóta megalázó bánásmódban részesülnek, meg kell tagadniuk az iszlámot és követelniük kell az egyenlő emberi jogokat. A muzulmán férfiak minden eszközt latba vetnek, hogy fenntartsák előnyös pozíciójukat és brutális fölényüket a nőkkel szemben és a Koránra hivatkoznak, ami őket igazolja. Legyen szó azonban bármilyen írásról, nem lehet jogosultsága, ha az emberiség egyik felét hátrányosan megbélyegzi (‘second class status’). 

A nők folyamatos megalázásán túl az iszlám számos olyan meggyőződéssel és gyakorlattal bír, melyek általánosan megsértik a nem muzulmánok alapvető emberi jogait. Néhány példa elegendő annak belátására, hogy az iszlám a vallási apartheid megnyilvánulása. Ennek igazolására pedig még arra sincs szükség, hogy az olyan visszataszító, szélsőséges iszlám csoportokkal példálozzunk, mint amilyenek a tálibok. Még a leginkább „mainstreamnek” és „békésnek” tartott iszlám is bűnös a mindennapos apartheidot illetően. Csupán néhány példa: 

  • 2006. december 16-án az egyiptomi legfelsőbb bíróság úgy határozott, hogy csak azok kaphatnak személyi igazolványt, akik a kérvényben magukat az iszlám, a zsidó vagy a keresztény felekezethez tartozónak vallják. Azok, akik más vallást gyakorolnak vagy nem vallásosak, nem nyilatkozhatnak hitükről és még csak üresen sem hagyhatják a kérdéses mezőt. Márpedig személyazonosító nélkül lényegében egyetlen állampolgári jog sem gyakorolható az olyan kisebbségek számára mint amilyenek a bahá’í hitűek, a hinduk vagy a buddhisták. Az emberek így egy tőlük idegen, de elismert vallást kénytelenek választani, különben olyan hátrányos helyzetbe kerülnek, ahol nem élhetnek a munkához, oktatáshoz, egészségügyi ellátáshoz szükséges polgári jogaikkal.
  • Az Iráni Iszlám Köztársaságban a törvény megtiltja a dyyeh-t azok számára, akik nem muzulmán vallásúak vagy nem tagjai a három elismert vallási felekezet egyikének sem. Bárkit megölhetnek a mintegy 500 000 tagot számláló bahá’i hitűek közül anélkül, hogy a család bármilyen igazságszolgáltatásra vagy kárpótlásra számíthatna. Sőt, maga az iszlám vezetés végzi ki őket, mert egyetlen „bűnük”, hogy bahá’i-ak, majd az ártatlanul megölt személyek családjától követelik a kivégzéshez használt golyók árának megfizetését.
  • Amikor az Iráni Iszlám Köztársaság elnöke azzal fenyegetőzik, hogy Izraelt lemossa a térképről, néhányan úgy tekintenek rá mint egy őrült fanatikusra, akinek csak a szája jár. Azonban Ahmedinezsád fenyegetései túlmutatnak egy eszement alaptalan kardcsörtetésén. A közelmúltban Ahmedinezsád kormánya egy a bahá’i-akat és azok tevékenységét érintő átfogó adatgyűjtést rendelt el. Ez az intézkedés igazán nyugtalanító, mert kísértetiesen hasonlít arra, amit egy másik fasiszta vezető, Hitler tett akkor, amikor elrendelte 6 millió zsidó és másik 4 millió „nemkívánatos” személy kiírtását. Ahmenidezsád tehát egy iszlamofasiszta, aki a bahá’i-akon „gyakorlatozik”, mielőtt a német vezető nyomdokaiba lépve kiírtaná a zsidókat és más „nemkívánatos” személyeket.

 Az iszlám társadalmak szégyenszemre gyakorolják azokat az igazságtalanságokat, amiket az ENSZ írásban fektetett le az apartheidról szóló részben (lásd fent a 2. és a 3. bekezdést). Az iszlám a vallási apartheid megnyilvánulása. Az apartheid pedig nagy társadalmi egyetértésben egy embertelen, igazságtalan és elítélt gyakorlat. 

Az iszlám országokban a kisebbségekre gyakorolt elnyomás kegyetlen mértékű. Az univerzális emberi jogok egyértelmű semmibe vételéről van szó. Ijesztő, hogy az iszlám egyre közelebb kerül a világ olyan részeihez, melyek hagyományosan nem iszlám értékekkel bírnak és mindent elkövet azért, hogy ráerőltesse másokra szörnyű vallási dogmáit.  

A jelenlegi helyzet és a közeledő veszély jelzi, hogy a szabad embereknek fel kell ébredniük és meg kell óvniuk a szabadsághoz való veleszületett jogukat. A muzulmánok a nem iszlám országokban ártalmatlannak tűnnek és sok helyen valóban azok is. Ugyanakkor az iszlám arra ösztönzi vezetőit, hogy tartsa életben és támogassa a tanokat bármi áron. Ezért van az, hogy az iszlám kormányok aláírják az ENSZ okiratot, ami az apartheid elítéléséről szól, másrészt viszont amikor csak tehetik, megszegik annak minden rendelkezését. 

Az iszlamofasizmus, a szabadság ellensége a küszöbön áll. Minden szabad ember kötelessége, hogy az ellenség legyőzésével megóvja ezt a szabadságot. 

Amil Imani Iránban született, amerikai állampolgár, az Egyesült Államokban élő demokratikus aktivista. Imani újságíró, műfordító, novellista és esszéíró, aki nyíltan ír és beszél a szülőhazájában, Iránban harcoló emberekről. Weboldala: www.amilimani.com

Print Friendly, PDF & Email