Mohamed a kultuszvezér

Mohamed a kultuszvezér

Részlet a Mohamed megértése: Allah prófétájának lélekrajza című könyvből

Gyakran meglep bennünket, milyen fanatikusak is a muszlimok. Millióan közülük lázonganak, templomokat gyújtanak fel és teljesen ártatlan embereket ölnek meg, csak mert egy újság néhány Mohamedet ábrázoló karikatúrát közölt, vagy mert a pápa egy középkori császárt idézve kijelentette, hogy az erőszak nem fér össze az isteni természettel.

Az emberek általában elfogultak egy olyan hitrendszert illetően, aminek sok követője van. Azt gondolják, csupán a követők nagy száma vallássá teszi az iszlámot. De valóban vallás-e az iszlám?

Egyesek azt állítják, hogy egy vallás mindaddig kultusz, míg az idő múlásával nem nő fokozatosan  a támogatottsága és vallási státuszt nem nyer. Ugyanakkor vannak bizonyos sajátosságok, melyek megkülönböztetik a kultuszt a vallástól. Dr. Janja Lalich és Dr. Michael D. Langone készített egy listát, ami egész jól jellemez egy kultuszt.[1] Ha egy csoportra vagy tanításra ezen tulajdonságok közül minél több jellemző, akkor annál inkább elmondható róla, hogy kultusz. Az alábbiakban ez a lista olvasható, melynek minden egyes pontját összehasonlítottam az iszlámmal.

1. A csoport extrém fanatizmust és megkérdőjelezhetetlen elköteleződést tanúsít a vezetője felé és (legyen akár élő, akár halott) hitrendszerét, ideológiáját és gyakorlatát olyan igazságnak tekinti, akár a törvényt.
A muszlimok extrém módon fanatikusok, ha a hitükről van szó, és megkérdőjelezhetetlen elköteleződést mutatnak prófétájuk felé, akinek könyve, a Korán számukra az igazság és a törvény.

2. Megkérdőjelezésnek, kételynek és véleménykülönbségnek helye nincs, akár még büntetik is.
A muszlimoknak tilos megkérdőjelezni és kétségbevonni hitük alapvető dogmáit, akinek pedig eltér a véleménye, azt halállal büntetik.

3. Tudatmódosító gyakorlatok (úgy mint az elmélkedés, a kántálás, az érthetetlen szavak mormolása, a nyilvános meghurcolások és a kimerítő munka) mértéktelen alkalmazása, ami arra szolgál, hogy elnyomja a csoporttal vagy a vezetővel szemben felmerülő kétségeket.
Naponta ötször a muszlimok felfüggesztik az aktuális tevékenységüket, bármi legyen is az, és egy ismétlésekből álló, rituális imára váltják fel, ahol a Koránt éneklik. Ráadásul minden évben van egy teljes hónap, amikor napfelkeltétől napnyugtáig böjtölniük kell, nem ehetnek és nem ihatnak, vagyis egy olyan gyakorlatot végeznek, ami különösen megterhelő lehet a nyári időszakban.

4. A vezetés szabja meg – néha igen részletesen – a tagoknak, hogyan kell gondolkodni, érezni, cselekedni, például engedélyt kell kérniük, ha járni akarnak valakivel, munkahelyet akarnak váltani vagy házasodni szeretnének – a vezetők írják elő, milyen ruhát lehet hordani, hol kell élni, lehet-e valakinek gyereke vagy sem, hogyan kell felnevelni egy gyereket és így tovább.
Egy muszlim életének minden egyes részlete meg van határozva. Meg van mondva, mi az, ami tilos (haram) és mi az, ami szabad (halal), mit lehet enni, hogyan kell öltözködni, és milyen rítusokat kell követni az imádság során. Egy muszlim nem járhat senkivel, a házasság megállapodáson alapul. A testi fenyítés – beleértve a kínzást abban az esetben, ha az illető nem fogad szót a hatóságoknak – kötelező érvényű a gyerekekre és a felnőttekre nézve egyaránt.

5. A csoport elitista, kitüntetett státuszt követel magának, vezetőinek és tagjainak. Adott esetben vezetőjét a messiásnak tekinti, egy speciális lénynek, aki isteni természettel bír – esetleg a csoport vagy annak vezetője speciális küldetést hajt végre, hogy megmentse az emberiséget.
A muszlimok speciális státuszt követelnek a prófétájuknak, miközben minden más vallást lenéznek. Szokatlanul erőszakosan reagálnak, ha a prófétát bántják. Magukat felsőbbrendűnek tekintik másoknál, és a nem-muzulmán országokban egyfolytában olyan engedélyekért és kitüntetett bánásmódért lobbiznak, mint például külön helyiség fenntartása nyilvános iskolákban azért, hogy a muszlim diákok imádkozni tudjanak ott. Gyakorta részesülnek olyan kivételezésben, amit más vallások követői nem kapnak meg. A közelmúltban a kanadai Ontarióban megpróbálták az iszlám törvényt (Sharia) elismertetni és kötelezővé tenni, hogy így kerüljék meg a kanadai törvényeket. Vereséget szenvedtek, ami nagyban volt köszönhető a fáradhatatlan ex-muzulmán ellenzéknek.

6. A csoportra a ’mi’ kontra ’ők’ mentalitás jellemző, ami ellenállást válthat ki a társadalom széles rétegeiben.
A muszlimokra nagyon erősen jellemző a ’mi’ kontra ’ők’ attitűd. Hitüktől függetlenül, minden nem-muszlimot kafirnak neveznek, ami egy nagyon derogáló kifejezés, és istenkáromlót jelent. Számukra a világ mindig is kettéosztott, melynek egyik része Dar al Salam (a Béke Háza), a másik pedig Dar al Harb (a Háború Háza). A nem-muszlim országok képezik a Háború Házát. Minden muszlim kötelessége a dzsihád a Háború Háza ellen, a harc, a mészárlás és a nem-muszlimok leigázása és a terület átváltoztatása a Béke Házává. Az iszlám szerint a béke csakis a nem-muszlimok leigázásán és az iszlám szabályoknak való alárendelésén keresztül valósítható meg. Az elképzelés nem is annyira azt célozza meg, hogy mindenkit megtérítsenek az iszlámra, sokkal inkább arról van szó, hogy az iszlám legyen a domináns. A nem-muszlimoknak továbbra is engedélyeznék vallásuk gyakorlását, de csakis mint dhimmis, ami annyit tesz ’védett’, és mindez kizárólag a keresztényekre és a zsidókra vonatkozik. A keresztények és a zsidók (a Könyv emberei) védelem alatt fognak állni feltéve, ha fizetik a Dzsiziának nevezett védelmi pénzt, és magukat megalázottnak és leigázottnak tekintik, ahogy az a Koránban is áll.[2] Ha nem tudják fizetni a Dzsiziát, száműzik vagy kivégzik őket. Így működik a maffia. Ha van egy üzleted, zaklatnak vagy akár meg is ölhetnek, és csak akkor hagynak békén, ha fizeted a védelmi pénzt. A többi hitetlen, aki nem áll védelem alatt (mint a pogányok, az ateisták, az animisták stb.) vagy megtér, vagy megölik őket.

7. A vezető nem tartozik elszámolással a hatóságok felé.
A muszlimok számára Mohamed minden tette jogos. Nem tehető felelőssé tetteiért. Joga volt házasodni, vagy házasságon kívül viszonyt folytatni annyi nővel, amennyivel csak akart. Civileket támadhatott meg, fegyvertelen embereket mészárolhatott le, elvehette vagyonukat vagy rabszolgasorba taszíthatta nőiket és gyermekeiket, de akár meg is erőszakolhatta őket. Orvul megölhette kritikusait vagy megkínozhatta őket, hogy így szedje ki belőlük, hová rejtették a kincset. Gyerekekkel folytathatott szexuális kapcsolatot. Hazudhatott és becsaphatta ellenfeleit. A háborús foglyokat hidegvérrel lemészárolhatta. Egyik sem zavarja követőit. Először hevesen tagadják a fenti támadásokat, és téged vádolnak meg a próféta elleni rágalmazással, majd ha a bizonyítékok előállnak, hirtelen taktikát váltanak, és védeni kezdik őt bizonygatva, hogy gonoszsága hőstett, pont az, amit oly felháborodva tagadtak. A muszlimok számára Mohamed tettei nem ítélhetők meg aszerint, ahogy mi emberek teszünk különbséget jó és rossz között. Ehelyett inkább ő a standard, akihez a jót és a rosszat mérik. Ennek megfelelően, ha Mohamed bűnt is követett el, az szent cselekedetnek számít, és követői kérdés nélkül azon vannak, hogy utánozzák őt. A muszlimok még akkor is képesek a lehető legvadabb és legotrombább módon viselkedni, ha egyébként beszámíthatóak csupán azért, mert az szunna (Mohamed nevéhez fűződő cselekedet).

8. A csoport azt hirdeti, illetve sugallja, hogy az állítólagosan kiemelt céljaik eléréséhez bármilyen eszköz latba vethető. Mindez a tagok részvételében, viselkedésében vagy tevékenységében oly módon fejeződhet ki, amit a csoporthoz való csatlakozás előtt elítélendőnek vagy etikátlannak tartottak volna (pl. hazudni a családnak vagy a barátoknak, álkaritatív pénzgyűjtés).
Az iszlámban a cél mindig szentesíti az eszközt. Például az ölés rossz dolog, de ha azért teszik, hogy ezzel az iszlámot támogassák, akkor rendben van. Az öngyilkosság tiltott, de az öngyilkos merénylet, ami a nem-muszlimok halálát eredményezi, szent cselekedet. A lopás egy muszlim társtól szintén tilos, de a hitetlenek kifosztása, amit Mohamed is gyakorolt, a muszlimok által elfogadható. A házasságon kívüli nemi kapcsolat tabu, de a hitetlen asszonyok megerőszakolása rendben van. A cél, hogy Allah uralma alá vonják az egész Földet, annyira magasztos, hogy minden egyéb másodlagossá válik. Az iszlám történelemben olvashatunk arról, hogy az emberek a saját apjukat is megölték vagy hadban álltak velük. Az ilyen tettek dicséretesek, mert a hívő hűségét és odaadását jelzik. Hazudni az iszlámban tilos kivéve, ha az a nem-muszlimok megtévesztését szolgálja, és összhangban van az iszlám érdekeivel.

9. A vezetőség a szégyen és/vagy a bűnösség érzetét kelti a tagokban azért, hogy így tudja befolyásolni és ellenőrizni őket. Ez gyakran a csoportnyomáson vagy a meggyőzés árnyaltabb módozatain keresztül valósul meg.
A muszlimok gondolatai hajlamosak a bűn körül forogni. Ha egy muszlim mást tesz, mint ami megengedett, a többiek kötelesek emlékeztetni őt a Sharia törvényére, és megkövetelik tőle, hogy engedelmeskedjen. A legtöbb iszlám országban, különösen Iránban és Szaúd-Arábiában ez kell ahhoz, hogy az emberek biztosak lehessenek abban, hogy a vallás törvényét követik. 2002 márciusában Szaúd-Arábia vallásos rendőrei diáklányokat akadályoztak meg abban, hogy elhagyjanak egy lángoló épületet pusztán azért, mert nem az iszlámnak megfelelő öltözéket viselték. [3] Az eredmény: tizenöt lány élve elégett.

10. A vezető vagy a csoport felé tanúsított engedelmesség megköveteli a tagoktól, hogy szakítsák meg kapcsolataikat családjukkal, barátaikkal, és hogy radikálisan változtassák meg személyes céljaikat és tevékenységüket ahhoz képest, mint ami a csatlakozás előtt volt.
A muzulmán vallásra megtért személyeket arra ösztönzik, hogy vágják el kötelékeiket a családtól és a barátoktól, ha azok nem muzulmánok. Számos szívszorító történetet hallottam olyan nem-muzulmán szülőktől, akiknek a gyermeke az iszlám hitet választotta, és akivel így teljesen megszűnt a kapcsolatuk. Alkalomadtán felhívják őket vagy egy közönyös látogatásban van részük, de ez olyan szabályozott és szeretettelen a gyermek és muszlim hitvese részéről, hogy csak tovább mélyíti a már amúgy is összetört szívű szülők bánatát. Ezek a találkozások rendszerint azt a célt szolgálják, hogy általuk a szülők is megtérjenek az iszlámra. Amint ellenállásba ütköznek, elmennek.

11. A csoport szüntelenül azon fáradozik, hogy új tagokat szervezzen be.
A muszlimok legfőbb célja az iszlám támogatása. Az iszlám felfuttatásának ezen gyakorlatát da’wa-nak hívják. Minden muzulmán kötelessége, hogy új hívőket hozzon kezdve a saját családjával és barátaival. A terjeszkedő iszlám rögeszméje minden muszlimnak.

12. A csoportban központi helyet foglal el a pénzcsinálás.
Valamennyi muszlimnak az egyik legfontosabb célja, hogy a dzsihádhoz szükséges anyagi feltételeket megteremtse. Ez napjainkban iszlám „jótékonykodás” néven vált ismertté. Ugyanakkor Mohamed idejében és az iszlám történetében elsődlegesen a fosztogatások hoztak pénzt a dzsihád számára. Az iszlám fő célja, hogy egy kimagasló földi hatalommá váljon.

13. A tagoktól elvárják, hogy irracionálisan sok időt áldozzanak a csoportra és az ahhoz kapcsolódó tevékenységekre.
A muszlimoknak semmi sem fontosabb az iszlámnál. Megkövetelik tőlük, hogy rendszeresen járjanak el a mecsetbe, vegyenek részt a kötelező imádságokon ötször egy nap, hallgassák meg a prédikációt stb. A gondolkodásuk annyira bekorlátozott arra nézve, hogyan tegyenek eleget vallási kötelességeiknek, milyen ruhát hordjanak, mit egyenek, hogy imádkozzanak stb., hogy alig marad idejük bármi máson gondolkodni. Valójában még azt is megmondják nekik, mit gondoljanak, és mit ne gondoljanak.

14. A tagokat arra ösztönzik vagy azt követelik tőlük, hogy kizárólag a csoporton belüliekkel éljenek együtt, illetve álljanak kapcsolatban.
A muzulmánokat arra tanítják, hogy tartsák távol magukat a kafíroktól, és arra biztatják őket, hogy csakis muszlim társaikkal legyenek kapcsolatban. A Korán megtiltja, hogy a hitetlenek közül válasszanak barátot (3:28), nadzsisznak tekinti őket (mocskos, tisztátalan) (9:28) és megparancsolja, hogy bánjanak keményen velük (9:123). Mohamed szerint a hitetlenek a leghitványabb állatok Isten szemében (8:55).

15. A leghűségesebb tagok („az igazhitűek”) úgy érzik, nincs élet a csoport hálóján kívül. Úgy hiszik, a létezésnek nincs más módja, és gyakran megtorlástól rettegnek, ha ők vagy mások elhagyják (vagy csak fontolóra veszik, hogy elhagyják) a csoportot.
Az iszlámmal való szakítás gondolata valami olyan elviselhetetlen egy igaz muszlim számára, hogy még csak nem is gondol rá. Ennek ellenére az utóbbi években muszlimok milliói mondtak búcsút az iszlámnak, miközben keményvonalas társaik hajthatatlanok abbéli hitükben, hogy soha senki nem szakít ténylegesen az iszlámmal, és mindezen állítás csupán kitaláció és annak az összeesküvésnek a része, amivel a hívők bizalmát akarják megrengetni. Azoknak az e-maileknek, amiket muszlimoktól kapok, van egy közös témája. Mindegyik azzal fenyeget, hogy a túlvilágon a pokol tüzében fogok égni. A pokol és a megtorlás félelme között a muszlimok az általuk gyakorolt terror hálójának foglyai.

Az iszlámot nem azért keltették életre, hogy spiritualitásra tanítsa az embereket, vagy hogy megvilágosítsa őket. A spirituális üzenet az iszlámban másodlagos, de úgy is fogalmazhatunk, hogy nem létezik. A vallásosság az iszlámban azt jelenti, hogy utánozzák Mohamedet, egy embert, aki maga távol állt attól, hogy vallásos legyen. Az olyan rituálék, mint az imádságok vagy a böjtölés csupán külsőségek, amik arra szolgálnak, hogy bevonzzák a vakmerőeket, és hogy olyan megjelenést kölcsönözzenek az iszlámnak, ami által az szentnek és spirituálisnak tűnhet.

Print Friendly, PDF & Email

Rövid URL: http://www.dzsihadfigyelo.com/?p=691

Bejegyzés: on 2010. Már. 30.. A bejegyzés kategóriái: Iszlám, Mohamed. A hozzászólásokat követni lehet: RSS 2.0. Nem tudsz hozzászolni!

Nem lehet hozzászólni

fascistbook

Legutóbbi bejegyzések

Bejelentkezés | Szerkesztő Gabfire themes