Orosz terror

Az Egyesült Államok támogatja az iszlám terrort Oroszország ellen

 Írta: Julia Gorin 

Még nem tudni pontosan, miért ölt meg 38 embert és sebesített meg többeket a két női öngyilkos merénylő Moszkvában. Bár hovatartozásuk tisztázatlan, a feltételezések szerint a merénylők az észak-kaukázusi csecsen lázadó mozgalomhoz tartoztak. 

Ugyanakkor van itt valami, amit biztosan tudunk, de nem szenteltünk neki elegendő figyelmet annak ellenére, hogy egyértelmű a kapcsolata az olyan terrorcselekményekkel, mint aminek tegnap reggel Moszkva is tanúja lehetett. 

2009 decemberében az USA szövetségesének számító Grúzia fővárosa, Tbiliszi egy csekély hírveréssel járó találkozónak adott otthont. Abban a hónapban Grúzia egy dzsihadista konferencia házigazdája volt, ahol az Oroszország elleni „műveleteket” tervezgették. Az eseményt nem tudósították, így egy fizetett hirdetés formájában vált nyilvánossá a Washington Times-ban. Még így sem mutatott érdeklődést egyetlen hírszervezet vagy blog sem. És itt tartunk most. 

Az alábbiakban néhány idevágó  részlet olvasható a múlt hónapban megjelent cikkből, melynek címe: „Kényes helyzet Grúziában – Válaszút előtt az Egyesült Államok.” (eredeti szöveg.) Az írás James George Jatras tollából származik, aki az USA korábbi nemzetközi kapcsolatokért felelős tisztje és az USA szenátus republikánus politikai bizottságának külpolitikai elemzője (U.S. Senate Republican Policy Committee). 

     „Az amerikaiaknak tudniuk kell arról, hogy Szaakasvili egyre inkább menedéket nyújt az olyan dzsihadistáknak, akik számtalan terrorcselekményért tehetők felelőssé Dél-Oroszországban, és hogy az általa fenntartott rendszer komoly erőfeszítést tesz, hogy lehetővé tegye számukra a kaukázusi régióra mért támadásokat. 
    Megbízható források szerint (két külföldi hírszerző szolgálattal párhuzamosan), 2009. decemberben Grúzia fővárosa, Tbiliszi egy titkos találkozónak adott helyet, ahol számos iszlám és európai országból származó dzsihád csoport képviseltette magát kifejezetten abból a célból, hogy összehangolják tevékenységüket Oroszország déli részén. A találkozó megszervezése a grúz kormány magas rangú hivatalnokainak egyetértésében zajlott; bár Szaakasvili maga nem volt jelen, a belügyminisztérium emberei (állítólag G. Lordkipanidze is) és mások az esemény házigazdái és koordinátorai voltak. A kuvaiti grúz nagykövet, Mayering-Mikadze biztosította a résztvevők utaztatását a Közel-Keletről. Mindemellett a „katonai” műveleteken belül (vagyis a Dél-Oroszország elleni támadásokat illetően) külön figyelmet fordítottak a pszichés hadviselésre például azzal, hogy útjára indítottak egy orosz nyelvű televíziós csatornát, a Kaukázus 1-et (First Caucasian). 
    Elhisszük, hogy az Egyesült Államok hírszerző ügynökségei nem tudtak a szóbanforgó találkozóról és más hasonló akciókról? A kérdést nem lehet megkerülni: vajon Washington szándékosan döntött úgy, hogy szemet huny, vagy ami még rosszabb, támogatja a „szövetségesünknek” mondott Szaakasvilit, hogy kijátsza a „dzsihádkártyát” Oroszországgal szemben? Lehetséges-e egy ilyen dolog akkor, amikor a világsajtó tele van beszámolókkal, melyek az Afganisztánt, Irakot, Pakisztán, Indiát, Izraelt, a Fülöp-Szigeteket és más országokat érintő dzsihádtámadásokról szólnak – nem is beszélve az Egyesült Államokról (Fort Hood, Fort Dix)? A veszély ugyanabból az ideológiából táplálkozik, mint ami az országunk ellen elkövetett 9/11-es támadásokat is motiválta, és szándéka, hogy erőszakos úton az egész világra kiterjedő iszlám kalifátust hozzon létre, melyet a sária törvénykezés szabályoz. 
    Az amerikai csapatok nap mint nap harcolnak a dzsihadisták ellen Afganisztánban, ahol a NATO és Oroszország közötti együttműködés egyre ígéretesebbnek mutatkozik. De nyugaton sokan vannak, akik hajlamosak másképp szemlélni az Oroszország elleni támadásokat, amikor egy bizonytalan politikai álarcosbálban Thomas Jefferson grúz reinkarnációja országát terroristáknak kínálgatja. 
    Régesrég tanulnunk kellett volna a leckéből. Az 1980-as években értelmes dolognak tűnt, hogy Amerika támogatta az afgán mudzsahedineket a szovjetek elleni háborúban – de mindez végül olyan iszlám „tanítványokat” eredményezett, mint amilyenek a tálibok vagy az al-Káida csoport, amit az egyik legügyesebb védencünk, Oszáma bin Láden vezet. A 9/11-es Bizottsági Jelentés tele van olyan utalásokkal, melyek az USA által támogatott dzsihadisták tevékenységéről szólnak az 1990-es évek Balkánján, illetve arról, hogyan tették lehetővé az al-Káida számára, hogy szülőföldjéről, a Hindukus-hegységből kilépve olyan globális erőre tegyenek szert, amivel csapást mérhet az amerikai anyaországra. Most pedig, semmit nem tanulva az eddigiekből, ugyanazt a hibát követjük el a Kaukázusban, lerombolva a kiépített jó viszonyt a világ második legerősebb országával, holott mindketten egy és ugyanazon ellenséggel nézünk szembe.” 

Egy rövid e-mail interjúban arról kérdeztem Jatrast, meglepné-e, ha egy ilyen hírértékkel bíró cikkre senki nem kapná fel a fejét. Így válaszolt: 

    „Hírértékű? Miért lenne az? Boszniában és Koszovóban támogattuk a dzsihadistákat, és ez már akkor is rendben volt, nemigaz? A Szakaasvili vezette tbiliszi-i találkozóra nem kerülhetett volna sor úgy, hogy nem tudunk róla, és hogy legalább hallgatólagosan nem egyezünk bele. 
    Az elképzelés az, hogy ha a dzsihadistákat olyan országok ellen alkalmazzuk, akiket nem kedvelünk, akkor az rendben van. Elsőként ott volt a Szovjetunió. Aztán Szerbia. Használhatjuk-e Oroszország ellen? Mi a helyzet Kína, Irán vagy Észak-Korea esetében? Ha megtehetjük, elvileg semmi akadálya. 
    Már igazán megtanulhattuk volna, hogy nem tudjuk őket kordában tartani úgy, mint amikor az ember elzár egy csapot, és a szörnyeteg, amit táplálunk, saját tudattal bír. Jómagam úgy gondolkodok a dzsihádról, mint valami mérges gáz vagy bioháború: még akkor sem használnám, ha előnyösnek mutatkozna.” 

Jatras március 23-ai felhívása ugyanitt jelent meg azzal a kéréssel fordulva az Obama kormányzathoz, hogy ne fogadja Szaakasvilit, amikor áprilisban idelátogat. A grúz elnök legutóbbi „csínytevésére” hivatkozik: 

    „Szaakasvili provokatív és szenvedélyes oroszellenességének újabb bizonyítékául szolgált a március 13-ai vasárnap este, amikoris a grúz Imedi televíziós csatorna egy korábban felvett, de élőnek feltüntetett felvételt mutatott be, amin Oroszország éppen Grúziát támadja meg. A „közvetítés” a 2008 augusztusában zajlott harcokról készült felvételt aktuálisnak állította be, és a „jelentés” szerint Szaakasvilinek éppen nyoma veszett, de az is lehet, hogy megölték. Obama elnök is feltűnik, és a grúz szinkronhang tanúsága szerint éppen azt követeli Oroszországtól, hogy függessze fel a katonai akciót.
    Ennek ellenére hivatalosan cáfolták, hogy a Szaakasvili-kormányzatnak bármi köze is lenne ehhez azt állítva, hogy az áldokumentumfilm („mockumentary”) valószínűtlen. Az Imedi működését, ami Szaakasvilit korábban már bírálta, 2007-ben felfüggesztették, majd erős kormányzati befolyás (esetleg közvetlen ellenőrzés) alatt újból megnyitották.
    Számunkra, amerikaiak számára azonban a legfontosabb, hogy biztosan tudjuk, semmi közünk Szaakasvili botlásaihoz. Éppen mostanában derül ki, hogy az egykori George W. Bush kormányzatból néhányan helyeselték az USA katonai akcióit (vagy legalább a fenyegetést) Oroszország ellen 2008 augusztusában, kockáztatva ezzel egy közvetlen Washington és Moszkva közötti katonai konfliktust, amit korábban a hidegháborúban szerencsésen elkerültek. Egyetlen amerikai érdekkel sem indokolható egy ilyen veszély, és egyetlen amerikai érdeket sem szolgálhat az, hogy a botladozó Szaakasvilit felsegítsük saját emberei közé.
    Nem számít, hogy mennyi pénzt költ lobbira, – és az USA által Grúziának nyújtott segély mértékét figyelembe véve talán vethetnénk egy pillantást az adónkból felhasznált dollárjainkra – Szaakasvilivel közölni kell: nem szívesen látott vendég. Miután bölcsen kezdeményezte a kapcsolatok helyreállítását  Oroszországgal, Amerika kézenfekvő szövetségesével a globális dzsihád ideológiával szemben, Obama elnöknek közölnie kellene Szaakasvilivel, hogy az utolsó lapjait is eljátszotta Washingtonban.” 

Hogy elhárítsuk a nyugtalankodó cinikus pillantásokat, amiket néhányan azokra vetnek, akik manapság javítani próbálják az USA és a poszt-szovjet Oroszország közötti viszonyt, nem árt feleleveníteni Jatras múltját, amit kértem is tőle. Mialatt Reagen idejében a külügyminisztériumban dolgozott, Jatras közeli kapcsolatba került egy később híressé vált disszidenssel, Vlagyimir Bukovszkijjal. Így emlékezik: 

    „Valahogy mi [Bukovszkij, Jatras és a barátaik] jelentettük a kormányzat kommunistaellenes frontjának szívét, és a Nemzeti Demokratikus Alapítvány (National Endowment for Democracy) „atyját”. (Ellentétben azzal az uralkodó nézettel, mely szerint a kommunizmus örökké fog tartani, és a szovjet rezsimmel egy tartós jóviszony kialakítására van szükség. Visszatekintve, nehéz elhinni, mennyire meggyökeresedett nézet volt ez akkoriban). El sem tudtuk volna képzelni, hogy a kommunizmus bukása után az USA továbbra is fenntart, sőt továbbépít egy oroszellenes frontot – és teszi mindezt a „demokrácia” nevében.

 Vlagyimir aztán Kaszparov, Kasyanov, Limonov és a hozzájuk hasonló emberek [a külügyminisztérium bábjai] útját kezdte el járni, és évek óta nem tartjuk vele a kapcsolatot. De [a barátaim és én] (olyan emberek, akikkel együtt dolgozok Ukrajnában) arra jutottunk, hogy az USA-nak Oroszország felé pozitívan és vele együttműködve kell fellépnie a dzsihadisták ellen, és nem a NATO terjeszkedésével és „színes forradalmakkal” („color revolutions”) kellene kezdenie. Az „északi civilizációknak” (Észak-Amerika, Európa, Oroszország) össze kell fogniuk. Egy új hidegháború erőltetése (ugyan mi célból?) pusztító és öngyilkos elgondolás. 

    Keményen dolgozunk itt Washingtonban, és bármilyen támogatást igénybe veszünk, amit csak találunk, hogy jó kapcsolatot építsünk ki Washington és Moszkva között. Ez egyre nehezebb, miután az amerikai hatalmaskodás keményebbé vált. Reméljük, Obama alatt lehetségessé válik a változás. Nincs rosszabb Bushnál, de a jelenlegi kormányzásban is komoly problémák merülnek fel: Biden, Hillary és különösen Richard Holbrooke (az ő embereik kulcspozíciókat foglalnak el). De most, hogy az USA kis híján csődöt mondott és elveszített két háborút is, ennek az iránynak remélhetőleg nincs többé jövője.” 

Valójában a legtöbb amerikait sokkolná, ha megtudná, hogy kormányunk ahelyett, hogy az egész világra kiterjedő dzsihád ellen harcolna, még mindig a hidegháborút vívja. Továbbra is az al-Káidát és más dzsihadistákat használ, hogy velük „ütlegelje” a rivális világhatalmakat, leginkább Oroszországot. Még mindig azt hisszük, hogy a „mi” dzsihadistáink teljes felügyelet alatt állnak, és nekik nincs önálló akaratuk. De az elképzelés igencsak ellentmondásos, a nemkívánatos hatások pedig legutóbb decemberben mutatkoztak meg, amikor India megtudta, hogy David Headley – az a chicagói férfi, akit októberben tartóztattak le, mert felmerült a gyanú, hogy részt vett a bombay-i terrorista támadásokban és más országok elleni merényletekben – az al-Káida érdekeltségű, pakisztáni Lashkar e-Taibe (LeT) és az USA hírszerzésének kettős ügynöke lehetett. A debka.com az alábbiakat közölte december 18-án: 

    „A gyanúsítás súlyos kihatással van a New Delhi és Washington közötti kapcsolatokra. A DEBKAfile terrorellenes forrásai szerint New Delhi azzal gyanúsítja a CIA-t, hogy az előre tudott a Bombay elleni támadásról, melyben 177-en vesztették életüket, és 500-an megsebesültek, továbbá tisztában volt azzal, hogy Headley kapcsolatban áll a LeT elkövetőkkel, az al-Káida pakisztáni katonai szárnyával, de nem tájékoztatta előre az indiai hatóságokat, mert attól tartott, hogy katonai leszámolásra kerül sor India és Pakisztán között.” 
    Izrael sem figyelmeztetett annak ellenére, hogy a Bombay-i Chabad Központ, ahol hat embert megkínoztak, majd megöltek, szerepelt a speciális célpontok között.  
    Az indiai belügyminisztérium egyik hivatalnoka december 16-án, szerdán megerősítette, kormánya „továbbra is vizsgálja, vajon Headley kettős ügynökként dolgozott-e. Indiában az uralkodó közhangulat szerint az USA nem viselkedett átláthatóan” – mondta. A két ország közötti feszültséget csak mélyíti, hogy az FBI megtagadta az indiai terrorellenes hatóságoknak, hogy Headley-t kihallgassák.” 

Még több Moszkva és Bombay közeledik, az Amerikai Egyesült Államoknak köszönhetően.

Kapcsolodó cikkek:
Azonosították a moszkvai robbantás szervezőit, Hírszerző, 2010 április 13.

Print Friendly, PDF & Email

Rövid URL: http://www.dzsihadfigyelo.com/?p=719

Bejegyzés: on 2010. ápr. 12.. A bejegyzés kategóriái: Oroszország. A hozzászólásokat követni lehet: RSS 2.0. Nem tudsz hozzászolni!

Nem lehet hozzászólni

fascistbook

Legutóbbi bejegyzések

Bejelentkezés | Szerkesztő Gabfire themes