Becsületgyilkossági mutatók a nagyvilágban

 Írta: Phyllis Chesler, Middle East Quarterly

Ahhoz, hogy véget vessünk a becsületgyilkosságok terjedésének, meg kell értenünk azok egyedülálló  voltát. Különböznek a „sima” vagy a pszichopaták által elkövetett emberöléstől, a sorozatgyilkosságoktól, a szenvedélyből vagy bosszúból elkövetett gyilkosságoktól és a családon belüli erőszaktól. Szándékuk eltérő, bizonyos kultúrákra jellemző morális és viselkedési normákon alapulnak, gyakran alárendelve fundamentalista vallási parancsoknak. Az ENSZ 2000-ben végzett felmérése szerint évente mintegy 5000 becsületgyilkosságot követnek el. (1) Ha csak Pakisztánt néznénk, akkor ez a szám még elfogadható is lenne, világviszonylatban azonban ennél sokkal nagyobb. Az ENSZ 2002-ben, majd 2004-ben ismételten elhatározta, hogy véget vet a becsületgyilkosságoknak, és más becsületből elkövetett bűncselekménynek. 2004-ben egy hágai találkozón, ahol az Európát egyre inkább elárasztó becsületgyilkosság volt a téma, az Egyesült Királyság törvényhozó hivatalnokai előterjesztették tervüket, miszerint felül kívánják vizsgálni azokat a régi ügyeket, melyek esetében felmerül a gyanú, hogy valójában becsületből elkövetett gyilkosságok voltak. (2) A becsületgyilkosságok számát időről időre alábecsülik, és a legtöbb becslés nem több mint találgatás, melyek nagy eltéréseket mutatnak. Végleges vagy megbízható világméretű becslés a becsületgyilkosságok számára vonatkozóan nem létezik.

A legtöbb becsületből elkövetett emberölést nem tartják számon mint olyat, ritkán kerül bíróság elé, vagy ha mégis feljelentésre kerül sor a muszlim világban, az ítélet viszonylag enyhe. (3) Ha a nyugati világban valaki becsületből öl, sokan – a rendőrséget is beleértve – még mindig tartózkodnak attól, hogy az ilyet becsületgyilkosságnak nevezze. Nyugaton az iszlám és feminista csoportok a családon belüli erőszak ellen küzdő aktivistákkal egyetemben továbbra is ragaszkodnak ahhoz, hogy a becsületgyilkosság csupán  a nyugati-típusú  családon belüli erőszak, illetve nőgyilkosság egy formája.  (4) De ez nem így van. (5) Ez a tanulmány azt mutatja meg, hogy a becsületgyilkosságoknak legalább két típusa van, és az áldozatok is két csoportba sorolhatók. A két típus jelentősen különbözik egymástól, mint ahogy különböznek a nyugati családon belüli nőgyilkosságoktól is. Az egyik csoportban az átlagéletkor tizenhét, a másikban harminchat év. A korkülönbség statisztikailag szignifikáns.

Családok, ahol megölik a fiatal nőket

A tanulmány eredményei azt jelzik, hogy a becsületgyilkosságok üteme jelentősen felgyorsult az elmúlt 20 évben, 1989 és 2009 között. (6) Ez egyrészt fakadhat abból, hogy a becsületgyilkosságok egyre gyakoribbá válnak – talán a dzsihadista szélsőségesek ténykedése vagy az iszlám fundamentalizmus miatt – másrészt sokkal pontosabban rögzítik és vizsgálják ki a becsületgyilkosságokat, különösen nyugaton, de keleten is. Az Internet terjedése hozzájárulhat ahhoz, hogy az ilyen eseteket nagyobb számban jelentik.

Világviszonylatban az áldozatok átlagéletkora a teljes populációra nézve huszonhárom év (1. Táblázat). Ez valamennyi földrajzi régióra igaz. Vagyis bárhol kövessenek is el becsületgyilkosságot, az döntően a fiatal embereket sújtja. Ezen áldozatok több mint fele lánygyermek vagy lánytestvér; nagyjából negyede feleség vagy az elkövető barátnője volt. A fennmaradó részt anyák, nagynénik, unokahúgok, unokatestvérek, nagybácsik vagy nem rokonok képezték.

A becsületgyilkosságok családi együttműködés eredményei. Világszerte az áldozatok kétharmadát saját családjuk ölte meg (lsd. 1. Táblázat). A család által elkövetett gyilkosságok aránya  a muszlim világban a legnagyobb (72 %), legalacsonyabb pedig Észak-Amerikában (49 %). Az “európai” családok csaknem ugyanolyan arányban voltak érintettek mint a muszlim világban élők, mely adódhat abból, hogy sokuk első- vagy második generációs bevándorló, és ilyen módon még szorosan kötődnek eredeti kultúrájukhoz. De nem kizárt, hogy a harmadik vagy akár a negyedik generációban megjelenő iszlám radikalizációnak köszönhető mindez. Nemzetközileg az apák játszottak aktív szerepet a becsületgyilkosságok több mint harmadában. Ők leginkább Észak-Amerikában voltak érintettek (52 %), míg legkevésbé a muszlim világban; Európában az apák követték el a gyilkosságok több mint harmadát.

Világszerte ezen gyilkosságok 42 %-át többen követték el, ami lényegesen megkülönbözteti őket a nyugati típusú családon belüli nőgyilkosságoktól. Világviszonylatban a gyilkosságoknak csak egy kis számában szerepelt egynél több áldozat. A többszörös gyilkosságok aránya legnagyobb Észak-Amerikában volt, a legalacsonyabb Európában. A muszlim világban a gyilkosságoknak valamivel kevesebb mint negyedében volt csak egynél több áldozat. A további áldozatok a halott nő gyermekei, fiúbarát, vőlegény, férj, fiú- vagy lánytestvér, vagy szülők voltak.

Világviszonylatban az áldozatok több mint felét megkínozták, azaz nem azonnal haltak meg, hanem hosszas szenvedést követően. Észak-Amerikában az áldozatok több mint harmadát kínozták meg, Európában kétharmadukat, a muszlim világban az áldozatok felét. A kínzással járó halál formái az alábbiak voltak: nemi erőszak vagy csoportos nemi erőszak a gyilkolás előtt, fojtogatás, halálra verés, többszörös késelés (10-40 alkalommal), megkövezés vagy halálra égetés, lefejezés vagy a torok átvágása.

Végül pedig világszerte az áldozatok 58 %-át azért ölték meg, mert „túl nyugatiasak” voltak, és/vagy mert ellenálltak vagy nem tettek eleget a kulturális és vallási követelményeknek (ld. 1. Táblázat). Az elkövető vagy elkövetők pontosan ezzel a kifejezéssel („túl nyugatias”) illeték áldozataikat. A „túl nyugatias” azt jelentette, hogy az illető túlságosan független, nem hódol be kellőképpen, megtagadja a különféle iszlám ruhadarabok viselését (beleértve a különböző fátylakat), továbbtanulásra és karrierre tart igényt, nem muszlim (vagy nem szikh, nem hindu) barátai, partnerei vannak, nem hajlandó házasodni elsőfokú unokatestvérével, saját maga akarja megválasztani férjét, olyat választ, aki társadalmilag „alsóbbrendű” vagy nem muszlim (vagy nem szikh, nem hindu); vagy elhagyja a férjét, ha az gorombán viselkedik vele. Statisztikailag szignifikáns területi különbségek mutatkoztak ezen indíték tekintetében. Például Észak-Amerikában az áldozatok 91 %-át ölték meg „túl nyugatiasnak” mondván őket, míg egy kisebb, de még így is lényeges számban (71 %) Európában. Összehasonlításul, az áldozatok csupán 43 %-át ölték meg ezen okból kifolyólag a muszlim világban.

Világszerte az áldozatok kevesebb, mint felét (42%) állítólagos “szexuális illetlenség” elkövetése miatt ölték meg. Ide olyan áldozatok tartoznak, mint akiket megerőszakoltak, akiknek állítólag házasságon kívüli afférjaik voltak vagy akiket “könnyelműnek” tartottak (még akkor is, ha ez nem jelent tényleges szexuális aktivitást). Mindazonáltal, a muszlim világban az áldozatok 57 százalékát ebből kifolyólag ölték meg, míg ez a szám Európában 29%, Észak-Amerikában pedig még ennél is kisebb, 9% volt.

A korkülönbség szerepe

Ez a tanulmány leírja, hogy a becsületgyilkosságoknak legalább két különböző típusa van, és/vagy az áldozatok is két csoportba sorolhatók: az egyik leánygyermekekből és fiatal nőkből áll, akiknek az átlagéletkora tizenhét év (3. Táblázat), a másik csoportba pedig olyan nők tartoznak, akik átlagosan harminchat évesek (5. Táblázat). A becsületgyilkosságok mindkét típusa különbözik a nyugati családokon belüli nőgyilkosságoktól.

A nem bevándorló nyugatiak körében a súlyos családon belüli erőszak magában foglalja a vérfertőzést, a gyermekmolesztálást, a házastárs elleni nemi erőszakot, a házastárs bántalmazását, zaklatását, és annak bántalmazást követő megölését. Ugyanakkor viszont nincs kulturális minta az apákra nézve, akik kifejezetten a kamasz vagy fiatal felnőtt lányaikat ölnék meg, illetve az áldozat családja sem vesz részt a tervezésben, elkövetésben, megindoklásban vagy az ilyen gyilkosságok felértékelésében. Világos, hogy ezek a jellegzetességek határt szabnak a fiatal nők és lányok ellen elkövetett, klasszikus becsületgyilkosságoknak.

Az idősebb nők ellen elkövetett becsületgyilkosságok hasonlítanak a nyugati stílusú családon belüli nőgyilkosságokra. Az áldozat egy idősebb, férjezett nő, rendszerint egy anya, akivel gyakran a férje végez vagy többszörös elkövetők (az esetek 30 %-ában). Világszerte csaknem a fele (44 %) azoknak, akik idősebbeket ölnek meg vagy az áldozat családjából, vagy pedig a férj családjából származnak (ld. 5. Táblázat). Ez extrém ritka a nyugati családokon belüli nőgyilkosságok esetében; a nyugati férj, aki megöli a feleségét, ritkán szövetkezik a családjával vagy vérrokonaival.

A muszlim világban azonban az idősebbeket sújtó becsületgyilkosság áldozatait az esetek közel kétharmadában saját családjuk teszi el láb alól. Ez azt sugallja, hogy a régi szokások valamelyest megváltoztak Európában, ahol az áldozat családja az eseteknek csupán egyharmadában (31 %) vesz részt a gyilkosságban. Észak-Amerikában mindezidáig egyetlen családtag sem segédkezett az idősebbeket sújtó becsületgyilkosságban. Hogy Észak-Amerika fog végül Európára hasonlítani, vagy esetleg a muszlim világ marad olyan, amilyen most, azt a bevándorláson kívül egyéb demográfiai tényezők is meg fogják határozni. Végül pedig, az idősebb áldozatok közel felét megkínozzák haláluk előtt. Ugyanakkor a kínzás a női áldozatokra nézve, életkortól függetlenül legnagyobb arányban (68 %) Európában fordult elő. Ugyanez Észak-Amerikában és a muszlim világban 35, illetve 51 % volt.

Világszerte a fiatalabb áldozatokat az esetek 81 %-ában saját családjuk ölte meg. Észak-Amerikában ez a szám 94 % volt; Európában 77 %, míg a muszlimoknál 82 % (ld. 3. Táblázat). Észak-Amerikában az apáknak az esetek 100 %-ában volt aktív szerepük, ha a lányuk tizennyolc éves volt vagy annál fiatalabb (ld. 4. Táblázat). Világméretekben a fiatalabb nőket és a lányokat az esetek 53 %-ában kínozták meg; viszont Európában ez 72-83 % volt – ami jelentősen nagyobb arányt jelez, mint ami az idősebb nők körében volt tapasztalható világszerte.

A nyugat válasza a becsületgyilkosságra

Sok nyugati feminista és a családon belüli erőszak ellen ágáló összekeveri a nyugati típusú családon belüli erőszakot, illetve családon belül elkövetett, nők elleni emberölést (a kettő különbözik) az idősebb korosztályt sújtó becsületgyilkossággal. Iszlamista érdekvédelmi csoportok képviselői – úgy mint az Amerikai-Iszlám Kapcsolatok Tanácsa (Council on American-Islamic Relations (CAIR)) és a Kanadai Iszlám Kongresszus, számos akadémikus (pl. Ajay Nair, Tom Keil), aktivisták (pl. Rana Husseini) és vallási vezetők (pl. Abdulhai Patel az Imámok Kanadai Tanácsából) ragaszkodnak azon állításhoz, hogy a becsületgyilkosság vagy nem létezik, vagy ha igen, semmi köze nincs az iszlámhoz; ezek kulturális, törzsi, iszlám előtti szokások és különben is, a családon belüli erőszak mindenhol létezik. (7) A feministák, akik a családon belüli erőszak áldozataival dolgoznak már olyan sok nők elleni erőszaknak voltak tanúi, hogy nem szívesen nevezik meg az elkövetők egy csoportját, különösen nem a bevándorlókat vagy egy muszlim csoportot. A nyugati családon belüli nőgyilkosság azonban jelentősen különbözik a becsületgyilkosságtól. (8)

 Kim Gandy, a Nemzetközi Szervezet a Nőkért (National Organization for Women (NOW)) korábbi elnöke Aasiya Hasszán (9) bántalmazását és lefejezését hasonlította össze a (még élő) popsztár, Rihanna bántalmazásával, és azt firtatta, vajon Hasszán megölése becsületgyilkosság volt-e:

    Mi a valószínűbb? Hogy egy muszlim férfi öli meg a feleségét Buffaloban vagy hogy egy katolikus férfi teszi ezt ugyanott? Esetleg egy buffalo-i zsidó? Nem tudom a választ, de azt tudom, hogy temérdeknyi az erőszak – és hogy a nők elnyomásának hosszú és aljas történetében, amit a vallás nevében követnek el, biztosan szerepe van az iszlámnak, noha nem korlátozódik egyedül az iszlámra. (10)

Hasszán lefejezésekor a családon belüli erőszak ellen küzdők egy csoportja (nem nyilvános) levelet írt Erie megye körzeti ügyvédi hivatalának és néhány médiacsatornának, melyben kijelentették, hogy ami történt nem becsületgyilkosság, hogy a becsületgyilkosságnak semmi köze nincs az iszlámhoz és hogy a muszlim családi erőszakkal történő dobálózás nem csupán rasszista, de azt a célt is szolgálta, hogy eltereljék a figyelmet az amúgy sokkal gyakoribb családon belüli erőszakról és emberölésről. Van egy lényegi mondanivaló, de egyúttal szem elől tévesztik a lényeget, nevezetesen azt, hogy az alma az nem narancs, vagyis hogy a becsületgyilkosság és a nyugati módra elkövetett emberölés nem ugyanaz.

 Jogos lehet az érvelés, hogy bizonyos értelemben átfedés mutatkozik az olyan gyilkosságok esetében, ahol egyértelmű, hogy az áldozatot azért ölik meg, mert „túl nyugati”, és aközött, ahol a motiváció inkább a nyugati módon elkövetett emberölésre utal. Mindkét esetben azt várják el a nőtől, hogy a férfi erőszakosságával éljen együtt és hallgasson arról. Fel sem tételezik róla, hogy elmegy – vagy hogy elviszi a gyerekeket vagy bármely más „vagyonát” a férfinak. Ugyanakkor viszont a az a fajta igény, hogy a nőt az erőszakon keresztül elkülönítve, alárendelve, félelemben és függőségben tartsák, nem jellemző a nyugati kultúrára és vallási értékre; ez inkább a nyugati világban előforduló elmebeteg, erőszakos (gyilkos) egyének sajátja. Másrészt egy becsületgyilkosság a kulturális értékeket tükrözi, és azt célozza meg, hogy rendszabályozza a nők viselkedését – olyan értékek ezek, melyek érvényesítését és védelmét elvárják a családtól, beleértve az áldozat családját is.

Továbbá az ilyen kulturális, etnikai vagy törzsi értékeket nem ítélik el kellő gyakorisággal a főbb vallási vagy politikai vezetők a fejlődő muszlim országokban vagy a nyugati bevándorló közösségekben. Ellenkezőleg, az ilyen közösségek azon vannak, hogy a vallási, kulturális vagy közösségi „érzékenységet” súroló dolgokat a szőnyeg alá seperjék és ott is tartsák. Napjainkban ezek a vezetők (és számos követőjük) gyakran ráveszik, megalázzák vagy kényszerítik a lányokat és a nőket, hogy olyan ruházatot viseljenek, mint amilyen a hidzsáb (a nők haját letakaró fátyol), a burka vagy a csador (a test egészét befedő ruhadarab) a vallásosság vagy a kulturális büszkeség kifejeződéseként, vagy mint a nem-muszlim nyugattal szembeni ellenállás szimbólumaként. (11) A muszlim férfiak öltözködhetnek nyugati stílusban, és senkinek nem szúr szemet, hogy a nyugati technológia – beleértve a repülőgépeket, a mobiltelefont, az internetet és a műholdas televíziót – nem muszlim. De a muszlim nőktől még így is elvárják, hogy cipeljék a nemi megkülönböztetés ezen ősi és állítólagosan vallási szokásainak terhét.

Világos, hogy a muszlim lányokat és nőket becsületből ölik meg mind nyugaton, mind pedig keleten, amikor azok megtagadják a hidzsáb viselését, vagy nem a megfelelő módon használják azt. Ráadásul akkor is halállal sújtják őket, ha a nyugaton elfogadott vagy modern stílusban viselkednek, például amikor bejelentik, hogy főiskolán akarnak tanulni, pályát, önálló életet, nem-muszlim barátokat szeretnének (beleértve olyan fiúpartnert, akivel akár szexuális viszonyt is folytathatnak), saját maguk akarják megválasztani párjukat, hogy nem kívánnak férjhez menni elsőfokú unokatestvéreikhez vagy hogy szakítani akarnak férjeikkel, ha azok gorombán viselkednek velük. Ez a fajta „nyugatiasodási” trend kisebb mértékben ugyan, de a muszlim országokban is tetten érhető. A muszlim világban a becsületgyilkosságok 44 %-ában az elfogadhatatlan „nyugatiasodás” az indíték, míg Európában és Észak-Amerikában ugyanez 71 %, illetve 91%.

A nyugati ideáktól és azon vágyuktól hajtva, hogy asszimilálódhatnak és megmenekülnek alárendelt sorsuktól, azokat a lányokat és nőket, akik élnek a lehetőséggel, hogy nyugati ember módjára éljenek, meggyilkolják  – már fiatalon és különös kegyetlenséggel. Talán az ilyen szörnyű módon elkövetett becsületgyilkosságokkal akarják megleckéztetni a többi muszlim lányt és nőt, hogy mi történik akkor, ha engednek a kísértésnek és többet tesznek annál, mint hogy kiszolgálják az apáikat és fivéreiket, ha nem csupán elsőfokú unokatestvérekkel házasodnak vagy ha nem annyi gyereket hoznak a világra, amennyi csak lehetséges. A nyugati világban a nők halála szintén egyfajta tanítási célt szolgálhat a többi női bevándorlónak, akiktől azt várják, hogy a szabadságjogoktól és kísértésektől szegregált, alárendelt életet éljenek. Ez felettébb igaz Európára, ahol az elmúlt évtizedekben hatalmas muszlim gettók formálódtak. Különösen riasztó megfigyelni, hogy Európában a becsületgyilkosságok elkövetőinek 96 %-a muszlim.

A primitív, szadista és barbár jelleg, ami a női családtagot érintő becsületgyilkosságokban fellelhető, mértékében egyre inkább közelít az olyan emberöléshez, amit a nyugati világban a sorozatgyilkosok követnek el prostituáltak vagy véletlenszerűen kiszemelt nők ellen. Ez azt is sugallja, hogy a nemi elkülönítés, a lányok és a nők leértékelése, a módszeres gyermekbántalmazás – beleértve a gyermekek kényszerítését a házasságra mind fiúk, mind lányok esetében – a szexuális elnyomás, a nőgyűlölet (amit néha a Korán nőgyűlöletre uszító magyarázatai táplálnak) és a dzsihád erőszakos ideológiájának térnyerése mind-mind a lányok és nők elleni gyilkosságok agressziójának fokozódásához vezet. Csupán néhány lányt és nőt kell megölni ahhoz, hogy a többit rendre utasítsák. A becsületgyilkosság bizonyos értelemben a családon belüli terrorizmus egy formája, ami azt hivatott biztosítani, hogy a muszlim nők viseljék az iszlám fátylat, szüljenek iszlám babákat és kizárólag muszlimokkal keveredjenek.

Miután a muszlim bevándorlást és ezért a családi hálózatokat sokkal jobban korlátozzák Észak-Amerikában mint Európában, a becsületgyilkosságot elkövető apák könnyen érezhetik azt, hogy a nők viselkedését szabályozó normák betartatásáért kizárólag az ő vállaikra nehezedik a súly. Ezzel magyarázható, hogy a legfiatalabbak meggyilkolásáért 100 %-ban az apák tehetők felelőssé. Európában és a muszlim világban ez a felelősség sokkal könnyebben oszlik meg a fiúgyermekek, fivérek, nagyapák, nagybácsik és fiú unokatestvérek között.

 Amit meg kell tenni

Kinek címezzük a problémát? A bevándorlást, a törvényi végrehajtást és a vallási hatóságokat egyaránt figyelembe kell venni, ha oktatásról, megelőzésről és a becsületgyilkosságokkal kapcsolatos büntetőeljárásról van szó. Mindemellett a bántalmazott muszlim lányok és nők védelmére sok nyelven beszélő, az ilyen bűncselekményekre megfelelően szakosodott csapatot kell létrehozni. Például a fiatal muszlim lányokat gyakorta csalogatja haza az anyjuk. Amikor a védelem alatt álló ilyen telefonhívást kap, a csapatnak riadókészültségben azonnal a helyszínen kell lennie. A lehetséges célpontok védelmére egy a szövetségi tanúvédelmi programmal egyenértékű tervet kell készíteni. Angliában már született ilyen program. (12) Kiterjesztett biztonsági családi hálózatot kell létrehozni az eddigi családi hálót helyettesítendő; a kiszemelt célpontok – hatalmas támogatás mellett – egymás „testvéreivé” válhatnának.

 Továbbá a kormánynak világos figyelmeztetést kell címeznie a muszlimok, szikkek, hinduk és az állampolgárok felé: Nyugaton becsületgyilkosság esetén vádat kell emelni, az elkövetőket, tettestársakat és mindazokat, akik ezt lehetővé tették, be kell perelni. A részt vevő családokat a nyilvánosság előtt kell szégyenbe hozni. A tetteseket – miután letöltötték büntetésüket – ki kell utasítani.

 A nyugati bírói rendszerek és kormányok az utóbbi időben kezdték nevén nevezni ezt a problémát. 2006-ban egy dán bíróság egy klán kilenc tagját ítélte el Ghazala Khan meggyilkolásáért. (13) 2009-ben egy német bíróság egy apát ítélt élethosszig tartó börtönbüntetésre, miután az megparancsolta fiának, hogy a család becsületéért ölje meg lánytestvérét. A 20 éves fiút kilenc és fél évre ítélték. (14) Egy másik esetben egy brit bíróság az áldozat anyja és vőlegénye által tett tanúvallomása alapján, az ügy újravizsgálását követően elítélte az apát a 10 évvel korábban elkövetett becsületgyilkosság miatt; (15) és elsőként Kanada volt az, aki az alábbiakról tájékoztatta az új bevándorlókat:

 Kanada nyitottsága és nagylelkűsége nem terjed ki az olyan barbár gyakorlatokra, melyek tolerálják a házastársi zaklatást, „becsületgyilkosságot”, a nők nemi szervének megcsonkítását vagy más nemi alapon történő erőszakot. Azokra, akik ilyen bűnőket követnek el, súlyos ítéletet mondanak ki a kanadai büntetőtörvények. (16)

Az iszlám nemi megkülönböztetés az emberi jogok elleni erőszak, és nem lehet felmenteni a kulturális relativizmusra, a toleranciára, az antirasszizmusra, a sokféleségre és a politikai korrektségre hivatkozva. Mindaddig, amíg az iszlamista csoportok tagadják, lekicsinylik vagy elfedik a problémát, valamint a kormány és a rendőrség elfogadja a valóságról alkotott téves magyarázatokat, a nők életének becsületért történő kioltása tovább folytatódik a nyugati világban.

 A nők jogaiért vívott harc egyben az európai és nyugati értékekért vívott harcot is jelenti. Szerves részét képezi egy valódi demokráciának a vallásszabadsággal, a homoszexuálisok iránti toleranciával és a véleménykülönbség tiszteletben tartásával együtt. Éppen ez az a pont, ahol a 21. század legnagyobb csatája körvonalazódik.

 Phyllis Chesler a pszichológia és a női tanulmányok emeritus professzora New York város egyetemének richmondi kollégiumában (the Richmond College of the City University of New York), egyben társalapítója a Szövetség a Nőkért a Pszichológiában és a Nemzeti Női Egészséghálózat nevű szervezeteknek (Association for Women in Psychology és National Women’s Health Network). A szerző köszönetet kíván mondani Jonathan Francis Carmonának, a Hunter kollégium okleveles diákjának (CUNY) ezen tanulmány statisztikai tesztjeiben nyújtott segítségéért és Prof. Howard Lune-nak a Hunter kollégium Diplomás Társadalomkutatói Programjának (Graduate Social Research Program) irányításáért.

1. táblázat: Teljes népesség (N=230)

Terület Világszerte Észak-Amerika Európa Muszlim világ
ÁLTLAGOS ÉLETKOR 23 25 22 23
SZÁZALÉKBAN
CSALÁD ÖLTE MEG1 66 49 66 72
CSALÁDON BELÜLI HELYZET
— LÁNY GYERMEK 53 50 49 56
— FELESÉG/BARÁTNŐ 23 27 34 17
— Egyéb2 24 33 27 27
Apai elkövető 37 53 39 31
Többszörös elkövetők 42 42 45 41
Többszörös áldozatok 17 30 7 21
Megkínzott 53 39 67 49
Motiváció
— “túl nyugatias” 58 91 71 43
— “nem megfelelő szexuális viselkedés” 42 9 29 57

2. táblázat: Csak nők, minden korosztály (N=214)

Terület Világszerte Észak-Amerika Európa Muszlim világ
ÁLTLAGOS ÉLETKOR 23 26 21 23
SZÁZALÉKBAN
CSALÁD ÖLTE MEG1 69 52 66 75
CSALÁDON BELÜLI HELYZET
— LÁNY GYERMEK 56 52 53 58
— FELESÉG/BARÁTNŐ 24 28 34 17
— Egyéb2 20 20 10 25
Apai elkövető 39 52 42 33
Többszörös elkövetők 42 45 44 40
Többszörös áldozatok 18 30 7 21
Megkínzott 54 35 68 51
Motiváció
— “túl nyugatias” 58 89 73 44
— “nem megfelelő szexuális viselkedés” 42 11 27 56

3. táblázat: 25 éves és annaál fiatalabb nők (N=129)

Terület Világszerte Észak-Amerika Európa Muszlim világ
ÁLTLAGOS ÉLETKOR 17 18 18 17
SZÁZALÉKBAN
CSALÁD ÖLTE MEG1 81 94 77 82
CSALÁDON BELÜLI HELYZET
— LÁNY GYERMEK 74 94 67 73
— FELESÉG/BARÁTNŐ 14 0 20 14
— Egyéb2 3 6 13 13
Apai elkövető 54 88 54 46
Többszörös elkövetők 46 75 46 38
Többszörös áldozatok 17 30 8 20
Megkínzott 53 25 72 47
Motiváció
— “túl nyugatias” 57 88 74 38
— “nem megfelelő szexuális viselkedés” 43 12 26 62

4. táblázat: 18 éves és fiatalabb nők (N=68)

Terület Világszerte Észak-Amerika Európa Muszlim világ
ÁLTLAGOS ÉLETKOR 15 15 14 13
SZÁZALÉKBAN
CSALÁD ÖLTE MEG1 89 90 86 90
CSALÁDON BELÜLI HELYZET
— LÁNY GYERMEK 82 100 78 79
— FELESÉG/BARÁTNŐ 8 0 13 6
— Egyéb2 10 0 9 15
Apai elkövető 70 100 68 61
Többszörös elkövetők 39 80 32 32
Többszörös áldozatok 25 29 16 30
Megkínzott 55 30 83 58
Motiváció
— “túl nyugatias” 55 80 67 41
— “nem megfelelő szexuális viselkedés” 45 20 33 59

5. táblázat: 26 éves és idősebb nők (N=51)

Terület Világszerte Észak-Amerika Európa Muszlim világ
ÁLTLAGOS ÉLETKOR 36 40 31 37
SZÁZALÉKBAN
CSALÁD ÖLTE MEG1 44 0 31 65
CSALÁDON BELÜLI HELYZET
— LÁNY GYERMEK 24 0 13 37
— FELESÉG/BARÁTNŐ 55 89 87 26
— Egyéb2 21 11 0 37
Apai elkövető 8 0 13 7
Többszörös elkövetők 30 11 43 30
Többszörös áldozatok 9 29 8 5
Megkínzott 45 44 53 44
Motiváció
— “túl nyugatias” 56 88 69 38
— “nem megfelelő szexuális viselkedés” 44 12 31 62

1 Család alatt az apákat, anyákat, testvéreket, nagyapákat, nagybácsikat és a fiú unokatestvéreket értjük.
2 “Egyéb” alatt anyákat, nagynéniket, unokatestvéreket és a családdal kapcsolatban nem levőket értjük.

Módszertan

 A fenti tanulmány 172 esetet és 230 becsületgyilkosságnak áldozatul esett személyt elemez. Az információ az angol nyelvű médiából származik a világ minden tájáról egyet kivéve. A nyugaton elkövetett becsületgyilkosságoknak 100 áldozata volt, ebből 33 Észak-Amerikában, 67 Európában. További 130 áldozatról számoltak be a muszlim világban. Az elkövetők többsége muszlim volt, mint ahogy az áldozatok is, utóbbiak többsége nő.

 Az ezen tanulmányban szereplő  elkövetők és áldozatok többsége az alábbi huszonkilenc országban vagy térségben élt:
Afganisztán, Albánia, Banglades, Belgium, Kanada, Dánia, Egyiptom, Franciaország, Gáza-i övezet, Németország, India, Irán, Irak, Izrael, Olaszország, Jordánia, Hollandia, Norvégia, Pakisztán, Oroszország, Szaúd-Arábia, Skócia, Svédország, Svájc, Szíria, Törökország, Egyesült Királyság, Egyesült Államok és Ciszjordánia.

 Általánosságban statisztikailag szignifikáns összefüggést találtunk a korra, a földrajzi régióra, a többszörös elkövetők részvételére (főként az áldozat családtagja, beleértve az áldozat apját), a családban betöltött pozícióra, a többszörös áldozatokra, a kínzás alkalmazására és a gyilkosság okára vonatkozóan. 1989 és 2009 között a becsületgyilkosságok számának statisztikailag szignifikáns növekedése volt megfigyelhető.

 Világszerte az áldozatok többsége nő volt, csupán 7 %-uk volt férfi. Mindössze öt férfit ölt meg a saját családja, míg a többi férfiáldozatot annak a nőnek a családja gyilkolta meg, akivel állítólagosan házasságot terveztek vagy házastársi/párkapcsolati viszonyban voltak. A meggyilkolt férfiáldozatot rendszerint elfogadhatatlannak tartották alacsony osztályból, kasztból való származása miatt, mert a házasságot nem a nő családja szervezte meg, mert nem a nő elsőfokú unokatestvére volt vagy mert a férfi állítólag házasság előtti vagy házasságon kívüli szexuális viszonyt folytatott. Egyedülálló férfiakat elvétve öltek meg; 81 %-ukat akkor ölték meg, amikor a kérdéses pár együtt volt.

 Bár a szikkek és a hinduk is követnek el néha ilyen gyilkosságot, a becsületgyilkosság mind világviszonylatban, mind pedig nyugaton zömében muszlim muszlim elleni bűncselekmény. Ebben a tanulmányban világviszonylatban nézve az elkövetők 91 %-a muszlim volt. Észak-Amerikában a legtöbb merénylő (84 %) muszlim volt, csak kevés szikk és még kevesebb hindu elkövető mellett; Európában a muszlim elkövetők aránya még nagyobb volt (96 %), míg a szikkek elenyésző százalékban fordultak elő. A muszlim országokban természetesen csaknem valamennyi elkövető muszlim volt. Két kivételtől eltekintve valamennyi áldozat ugyanahhoz a vallási felekezethez tartozott mint gyilkosaik.

 Nyugaton 76 egyén, illetve többszörös elkövetők csoportja összesen 100 embert gyilkolt meg. Ezen elkövetők 37 %-a pakisztáni; 17 %-uk iraki származású, míg a törökök és az afgánok 12, illetve 11 %-ot tettek ki. A maradék, kevesebb mint egynegyed rész albán, algír, bosnyák, egyiptomi, etióp, guyanai, indiai, iráni és marokkói származású volt vagy ciszjordániából érkezett.

 [1]Ending Violence against Women and Girls,” State of the World Population 2000 (New York: United Nations Population Fund, 2000), chap. 3.
[2] BBC News, June 22, 2004.
[3] Yotam Feldner, “‘Honor’ Murders–Why the Perps Get off Easy,” Middle East Quarterly, Dec. 2000, pp. 41-50.
[4] See, for example, SoundVision.com, Islamic information and products site, Aug. 24, 2000; Sheila Musaji, “The Death of Aqsa Parvez Should Be an Interfaith Call to Action,” The American Muslim, Dec. 14, 2007; Mohammed Elmasry, Canadian Islamic Congress, Fox News.com, Dec. 12, 2007; Mustafaa Carroll, Dallas branch of the Council of American-Islamic Relations, FoxNews.com, Oct. 14, 2008.
[5] Phyllis Chesler, “Are Honor Killings Simply Domestic Violence?” Middle East Quarterly, Spring 2009, pp. 61-9.
[6] According to the Pearson product-moment correlation coefficient, the most widely used measure of correlation or association.
[7] See, for example, SoundVision.com, Aug. 24, 2000; Musaji, “The Death of Aqsa Parvez Should Be an Interfaith Call to Action“; Elmasry, Fox News.com, Dec. 12, 2007; Carroll, FoxNews.com, Oct. 14, 2008.
[8] Chesler,” Are Honor Killings Simply Domestic Violence?“; “A Civilized Dialogue about Islam and Honor Killing: When Feminist Heroes Disagree,” Chesler Chronicles, Mar. 2, 2009; “Jordanian Journalist Rana Husseini on ‘Murder in the Name of Honor: The True Story of One Woman’s Heroic Fight Against an Unbelievable Crime,'” Democracy Now, Oct. 21, 2009.
[9] Fox News, Feb. 16, 2009.
[10] Kim Gandy, NOW president, “Below the Belt. No Woman, No Culture Immune to Violence against Women,” Feb. 20, 2009.
[11] BBC News, Oct. 5, 2006; Aisha Stacey, “Why Muslim Women Wear the Veil,” IslamReligion.com, Nov 15, 2009.
[12] James Brandon and Salam Hafez, Crimes of the Community: Honour-based Violence in the UK (London: Centre for Social Cohesion, 2008), pp. 136-40.
[13] Brussels Journal, July 2, 2006.
[14] Deutsche Welle (Bonn), Dec. 29, 2009.
[15] The Guardian (London), Dec. 17, 2009.
[16] The National Post (Don Mills, Ont.), Nov. 12, 2009.

Print Friendly, PDF & Email

Rövid URL: http://www.dzsihadfigyelo.com/?p=851

Bejegyzés: on 2010. jún. 10.. A bejegyzés kategóriái: Becsületgyilkosság, Phyllis Chesler pszichológus, Tanulmányok. A hozzászólásokat követni lehet: RSS 2.0. Szólj hozzá, vagy hagy trackbacket a bejegyzéshez

fascistbook

Legutóbbi bejegyzések

Bejelentkezés | Szerkesztő Gabfire themes