Geert Wilders beszéde New York-ban

Geert Wilders beszéde New Yorkban a Cordoba Mecset elleni megmozduláson 2010. szeptember 11.-én.

[youtube=http://www.youtube.com/v/VGwOklMeriI?fs=1&hl=hu_HU]

Kedves Barátaim,

Megkérhetlek benneteket, hogy maradjatok csendben tíz másodpercre? Csak maradjatok csendben és figyeljetek. Tíz másodperc.

Amit hallunk, a legnagyobb város hangjai. Nincs olyan hely a világon és az emberiség történelmében, mely annyira változatos, vibráló és dinamikus lenne, mint New York.

Halljátok az autókat, az embereket, ahogy a különböző céljaik felé haladnak, az üzleti élet hangjait, és az öröm hangjait. Halljátok a jókedvet, a szomorúságot, az emberi aktivitás zümmögő hangjait. És ennek így kell lennie. Mindig.

Most csukjátok be a szemeteket – tudom, hogy a mai egy szép nap, de csukjátok be Azt mondták, hogy 9 évvel ezelőtt ugyanilyen szép napunk volt – és emlékezzetek, vagy próbáljatok meg emlékezni, vagy próbáljátok meg elképzelni a hangokat, amiket hallani lehetett ezen a helyen, a hasonlóan kék égbolt alatt, pontosan 9 évvel ezelőtt.

A sokk hangját, a rombolás hangját, a pánik hangját, és a fájdalom hangját, a terror hangját.

Megérdemelte New York mindezt? És Amerika? Megérdemelte a Nyugat ezt?

Barátaim mit mondanátok azoknak az embereknek, akik azt mondják, hogy New York, Amerika és a Nyugat magát okolhatja ezekért a rettenetes hangokért? Vannak olyan emberek ebben a városban, akik így érvelnek. És haragosak, amiért ma itt összegyűltünk megemlékezni, hogy kiállunk és azt mondjuk, hogy nem tűrjük el [hogy mecset épüljön itt].

Barátaim, én az óceán másik oldaláról jöttem, hogy osztozzam azok bánatában, akik 9 évvel ezelőtt itt meghaltak.

Nem felejtettem, hogy hogyan éreztem azon a napon.

A jelenet mély nyomot hagyott bennem, mint ahogy bennetek is.

De a mi szívünk nem tört annyira meg, mint azoké a rokonoké és barátoké, akiknek a hozzátartozói életüket vesztették. Az áldozatok családtagjai közül sokan vannak ma itt közöttünk. Ebből az alakalomból ki szeretném fejezni legmélyebb és szívből jövő részvétemet feléjük, és egész New York és Amerika népe felé.

Itt állok előttetek alázatosan, mint egy holland és európai.

És én sem tudok felejteni.

Hogyan is felejthetnék?

Had emlékeztesselek titeket Darryl Worley 9/11-re írt dalára.

Elfelejtettétek, hogy hogyan éreztétek magatokat azon a napon?
Amikor láttátok hazátokat megtámadni,
És az embereket felrobbanni.
Elfelejtettétek azt, ahogy a két torony összeroskadt?
Voltak szomszédjaink aki bennt ragadtak, akik az égő poklon mentek keresztül.

Worley válasza a mi válaszunk is: Nem, SOHA nem felejtünk!

Ma azért gyűltünk itt össze, mivel nem felejtettük el mindazokat a szeretteinket, akiket elvesztettünk, és azokat, akik maradtak. És a világ sem felejtette el.

Amikor a dzsihád erői megrámadták New Yorkot, akkor az egész világot támadták meg.

A halottak között 55 nemzet mindenféle vallású és fajtájú emberei voltak. A világon egyetlen helyen sem dolgozott együtt annyira sok etnikumú, fajú és nyelvű ember, mint New York büszke tornyiban.

Pontosan ezért támadták meg őket. Zavarta azokat az embereket, akik azt állítják, hogy nem lehet békés együttműködés az emberek és nemzetek között anélkül, hogy behódolnának a sáriának [iszlám törvények]. Azoknak, akik az iszlám jogi rendszerét szeretnék ráerőltetni a világra.

De New York és a sária nem összeegyeztethető. New York a szabadság, nyitottság és tolerancia mellett áll.

New York polgármestere nemrég azt mondta, hogy New York „a holland toleranciában gyökerezik.” Ez igaz. New York nem intoleráns, Hogyan is lehetne az? New York nyitott a világra.

Tegyük fel, hogy New York intoleráns lenne. Tegyük fel, hogy csak azonos meggyőződésű emberek lehetnének a falai között.

Akkor olyan lenne, mint Mekka, egy város ahol nincs szabadság.

Bármi is legyen a vallásod, meggyőződésed, nemed, New Yorkban otthonra találsz. Mekkában viszon, ha nem vagy iszlám vallású, akkor nem vagy szívesen látott vendég.

Feisal Abdul Rauf imám azt állítja, hogy joga van mecsetet, a sária házát, építenie itt, ezen az üres telken.

De barátaim, én nem felejtettem, és ti sem. Ezért vagyunk ma itt. Hogy ezt ne tűrjük el. Ezen a szent helyen. Amerika alapító ősei szellemében vagyunk itt. A szabadság szellemében. Abraham Lincoln szellemében, annak az elnöknek, aki felszabadította a rabszolgákat.

Lincoln elnök azt mondta: „Azok akik megtagadják a szabadságot másoktól, maguk sem érdemlik meg.”

Ezek kulcsszavak a túlélésünk szempontjából. A toleranciának, mely döntő a szabadságunkra nézve védelmi vonalra van szüksége.

Bloomber polgármester érvként használja a toleranciát ahhoz, hogy Rauf imám és a támogatói megépíthessék az úgynevezett Cordoba Mecsetet.

Bloomberg polgármester ugyanakkor elfelejti, hogy a nyitottság nem jelenthet korlátozatlanságot. Egy toleráns társadalom nem öngyilkos társadalom.

Meg kell védenie magát a sötétség, és a gyűlölet erőivel és a tudatlanság mételyével szemben. Nem tolerálhatja az intoleranciát- és akkor túl fogja élni.

Ez azt jelenti, hogy nem adhatunk szabad kezet azoknak, akik le akarnak igázni minket.

Az amerikaiak döntő többsége ellenzi a mecsetépítést ezen a helyen. Hasonlóan a nem-iszlám világ túlnyomó többségéhez.

Mivel mindannyian megértettük, hogy mi forog kockán itt. Tudjuk, hogy valójában mit jelent ez az úgynevezett Cordoba mecset.

Rauf imám azt állítja, hogy az amerikai világi törvények és a sária törvények ugyanazokon az elveken alapulnak. Elutasítja a terroristák elítélését, mivel azt mondja, hogy a terrorizmus egy „komplex kérdés”

Azt mondja, hogy Amerika „bűnrészes abban a bűncselekményben, ami szeptember 11-én történt”. Szó szerint ezt mondta: „valójában Osama bin Ladent az USA találta ki.”

Azt is mondja, hogy „a terrorizmusnak csak akkor lesz vége, ha a nyugat beismeri azt a kárt, amit a muszlimoknak okozott.”

Ezért nem játszhatja azt a játékot itt Manhattanben, amit a fejében forgat. A „Nyugat a hibás, Amerika a hibás „üzenete” sértés. Az amerikaiak, – és tágabb értelemben mindannyian, akiknek a civilizációját szintén megtámadták 2001. szeptember 11-én – nem felelős azért, ami itt kilenc évvel ezelőtt történt.

Osama bin Ladent nem az USA-ban találták ki. A nyugat soha nem „ártott” az iszlámnak, mielőtt az ártott volna nekünk.

A legtöbb amerikai nem akarja, hogy ezt az úgynevezett Cordoba Mecsetet ide építsék. Értik, hogy ez mind provokáció, mind megalázás. Értik annak a mecsetnek a diadalmaskodó jelentését, melyet a Cordobai Nagy Mecset után neveztek el, melyet egy keresztény katedrális helyén építettek, miután a területet elfoglalta az iszlám.

Az amerikaiak nagy többsége ellene van annak, hogy egy iszlám kulturális központot hozzanak létre a Ground Zero-hoz közel. Nincs mecset hiány New Yorkban. Rengeteg épület van, ahol a muszlimok imádkozhatnak. Nem arról van szó, hogy nincs elég hely imádkozni. Ennek szimbolikus jelentősége van.

Ma azért jöttünk ide beszédet mondani, ellenezve a mecset projektet, mivel annak kezdeményezői és gazdag szponzorai soha nem javasolták egy olyan központ építését, mely toleranciát és vallások közötti egyetértést hirdet, ott, ahol arra valóban szükség lenne: Mekkában – egy olyan városban, ahova a nem-muszlimok be sem tehetik a lábukat, nem is beszélve a templomok, zsinagógák, közösségi központok építéséről.

A hétköznapi amerikaiak azért ellenzik a mecset építését, mert jelenleg nem kevesebb, mint tíz nagy multimillió dolláros projectet terveznek az Egyesült Államokban, és több tucatot Európában, míg Szaúd-Arábiában egyetlen templomot nem engednek építeni, a zsidók még a lábukat sem tehetik be a Templom Hegyre Jeruzsálemben, és a világ legősibb keresztényei, a koptok, nem újíthatják fel a templomaikat, újak építéséről nem is beszélve.

Barátaim, ezért vagyunk ma itt. A New Yorkban történteket a világ szempontjából kell nézni. A kilenc évvel ezelőtt történtek mély benyomást tettek mindenhol. A legtöbb ember osztozott a fájdalmatokban, de sajnos nem mindenki.

Kilenc évvel ezelőtt, amikor a New York-i szörnyű kegyetlenség hírei elérték Európát, muszlim fiatalok táncoltak az utcákon. A közvélemény kutatások eredményei alapján, Hollandiában a muszlim emigránsok kétharmada részben, vagy teljesen egyetértett a 9/11 terroristákkal.

Ha egy mecsetet építenének itt a Ground Zeronál, akkor ezek az emberek azt éreznék, hogy győztek.

De mi nem áruljuk el azokat, akik szeptember 11-én meghaltak.

Miattuk nem tűrjük el, hogy mecset épüljön a Ground Zero mellett.

Miattuk hangosan és világosan kijelentjük: Ne épüljön mecset itt’

Miattuk nem tűrjük el.

Így New York, mely a holland toleranciában gyökerezik, soha nem lesz New Mekka.

De, fejezzük ki hálánkat a 9/11 hőseinek, azoknak, akik lezuhantak Pennsylvaniában, azok, akik a szabadságra ügyeltek a Pentagonban, és azokra, akik kilenc évvel ezelőtt itt voltak New Yorkban azért, hogy kockáztassák az életüket az áldozatokért.

Barátaim, ezen áldozatok, ezen hősök és a családjaik, iránti tiszteletből, úgy hiszem hogy Ronald Reagan szavai, amiket a D-Day 40. évfordulóján mondott Normandiában, új céllal visszhangoznak ezen az üres helyen. Reagan elnök azt mondta: „Mindig fogunk emlékezni. Mindig büszkék leszünk. Mindig fel leszünk készülve, azért hogy mindig szabadok maradhassunk.”

És mi, szintén, mindig emlékezni fogunk a 9/11 áldozataira és a szeretteikre, akiket maguk mögött hagytak.

Mi, szintén mindig büszkék leszünk a hőseinkre.

Mindig meg fogjuk védeni a szabadságot, demokráciát és az emberi méltóságot.

A szabadság nevében: Ne épüljön itt mecset!

Print Friendly, PDF & Email