Muzulmán bűnözők között 2.rész/2

Muzulmán bűnözők között 2.rész/2

Első rész itt.

FP: Oké, és hogyan illeszkedik az egyéni felelősség mindehhez?

Sennels: Ahhoz, hogy megvitathassuk az egyéni felelősség kérdését, először be kell mutatnom az olvasóknak az “irányítás helyének” fogalmát. (locus of control: http://en.wikipedia.org/wiki/Locus_of_control – ford.) Az irányítás helye arra vonatkozik, hogy az emberek döntően külső vagy belső tényezők által irányítottnak látják-e saját életüket. A mi nyugati kultúránkban a belső tényezőket sokkal fontosabbnak látjuk, mint a külsőket. A mi nézőpontunk, az érzelmeink kezelésének módja, gondolkodásmódunk, kifejezésmódunk, és a reakciónk mind azt mutatják, hogy a saját életünkről mi döntünk. Talán nem mindig vagyunk tisztában saját gondolkodásmódunkkal stb., és egy egész iparág jelent meg erre a tényre alapozva. A pszichológusok, terapeuták, pszichiáterek, edzők, ezen kívül a megszámlálhatatlan önsegítő könyv és magazin elárasztja társadalmunkat, és mind azt célozza meg, hogy segítsen nekünk tudatosnak lenni a saját életünkkel kapcsolatos döntésekben.

Ezen dolgok egyike sem létezik a muzulmán világban. Az a néhány pszichiáter, akivel rendelkeznek, gyakran nyugaton tanult, és bármilyen pszichológia, illetve pedagógia, ami létezik a muzulmán világban, nem rendelkezik gyökerekkel a muzulmán kultúrában, hanem nyugatról hozták be az elképzelést.

Így, amikor egy nyugati embernek problémái vannak, azt kérdezi magától, hogy “mit tudnék megváltoztatni magamban vagy az életemben, hogy boldogabb legyek?” Ez a mentalitás egyértelműen megmutatkozott a dán klienseim között. Mélyen gyökerezik bennük az, hogy saját magunkról beszélni az egyik útja lehet annak, hogy jobb módszereket találjunk saját életünk kezelésére. Amikor muszlim kliens feküdt a kanapén, az a legtöbb esetben olyan volt, mintha valaki egy másik bolygóról látogatott volna meg. Normál körülmények között a nyugatiak és a muzulmánok viszonylag könnyen kommunikálnak egymással – mindaddig, amíg a beszélgetés nem tartalmaz kritikát. De abban a helyzetben, amikor minden arra összpontosul, hogy a muzulmán kliensnek beszélnie kell a saját érzéseiről és gondolatairól, mert a pszichológus azt gondolja, hogy ez segíteni fog neki abban, hogy még boldogabbá váljon, és képes legyen konstruktívan élni az életét, akkor – ahogy mi Dániában mondjuk – a “bicikli ledobja a láncot”. Csak rázzák a fejüket, és azt kérdezik: milyen módon válhatnának boldogabbá azzal, ha felfedik a gyengéiket, amiről születésük óta azt tanították nekik, hogy el kell rejteniük annak érdekében, hogy megőrizzék becsületüket? Semmiképpen, José – válaszolják. Végül sikerült kifejlesztenem egy terápiás módszert arra, hogy bizonyos mennyiségben irányítani tudjam ezeket a kultúrális akadályokat, de a terápia és a muzulmán mentalitás valószínűleg soha nem lesznek jó barátok.

A különbségek egy fontos aspektusa az irányítás helyét illetően az, hogy azok az emberek, akik saját életüket főleg külső tényezők által irányítottnak látják – egy ijesztő isten, egy elnyomó apa, egy befolyásoló imám, régi de erős kultúrális hagyományok által – azoknál nagyon könnyen kifejlődik egy áldozat-mentalitás. Ilyenformán nem ok nélküli, hogy az összeesküvés-elméletek és a nem-muzulmánok hibáztatása annyira központi szerepet tölt be a muzulmán vezetők beszédeiben és politikájában. Ez az áldozat-mentalitás dominál a muzulmán bevándorlók gondolkodásmódjában is, akik gyakran pénzügyi támogatási követelmények hosszú sorával, és a társadalmunk iszlamizációja irányti követeléssel rendelkeznek, azért, hogy kielégítsék a személyes igényeiket.

FP: Nos, egyre nyilvánvalóbb, hogy miért nem tudnak a muzulmánok integrálódni a mi nyugati társadalmunkba. Kérlek magyarázd el pontosan az okokat.

Sennels: Az a tapasztalatom, hogy három dologra van szükség ahhoz, hogy valaki képes legyen integrálódni. Akarni kell, engedélyezve kell legyen, és többlettel kell rendelkezni. Nagyon kevés muzulmán bevándorló teljesíti ezeket a kritériumokat.

Először is meg kell kérdezni saját magunkat, hogy a muzulmán bevándorlók miért is akarnának integrálódni? Élhetnek a saját kultúrájuk szerint, kapnak elég pénzt, és muzulmán barátaikkal együtt teljes társadalmi életet élhetnek, mindezt sokszor anélkül, hogy megtanulnák a nyelvünket, – vagy anélkül, hogy dolgoznának. Nincs igazán semmi, ami szükségessé tenné az integrálódást. Természetesen léteznek muzulmán bevándorlók, akik szeretnének alkalmazkodni az új ország életmódjához és mentalitásához, de ők nagyon kevesen vannak. Franciaországban a többmillió muzulmán bevándorlónak csak 14%-a látja saját magát inkább franciának, mint muzulmánnak. Németországban csak 12 %-uk azonosítja magát inkább németnek, mint muzulmánnak.

Dániában egy felmérés megmutatta, hogy az itt élő muzulmánoknak csak 14%-a vallja magát dánnak, és demokratikus gondolkodásúnak. Az a tapasztalatom a muzulmán klienseimmel, hogy saját muzulmán identitásukat nem látják összeegyeztethetőnek a nyugati életvitellel. Muzulmánnak lenni azt is jelenti, hogy magadat nagyon különbözőnek, és tulajdonképpen jobb embernek tartod a nem muzulmánoknál. Ez a gondolkodásmód könnyen fajüldözéshez és rasszizmushoz vezet. És mivel a bűnügyi statisztikák szerint a muzulmán bevándorlók  ötször erőszakosabbak, mint a dán etnikum, valószínűleg ez az oka annak, hogy  négy áldozatból három dán származású.

A második feltétel – lehessen integrálódni – szintén nem annyira általános. Egy rendkívül erős szociális ellenőrzés van jelen a muzulmán társadalomban. Mindenki rajtatartja a szemét a másikon, és ha valaki nem követi a kultúrális vagy vallási kódexet, akkor az nagyon erős kritikával szembesül, és kockáztatja a kizárását a társadalomból – sőt gyakran még a saját családjából is. Legrosszabb esetben – és sok ilyen van – különösen a muzulmán nőknek kell állandó halálos fenyegetésben élniük, mely távoltartja őket a mi nyugati életstílusunkba való belépéstől, mely magába foglalna olyan emberi jogokat, hogy az ember maga választhatja meg szexuális partnerét, öltözködési stílusát, barátait, vallását, tehát összefoglalva: az életmódját. Legtöbb muzulmán kliensem úgy látta saját kultúrális és vallási hátterét, mint a civilizáció és erkölcs tetőpontját – ennek elhagyását a férfirokonok egyfajta kultúrális és vallási hitehagyásnak tekintenék. Az ilyen cselekedeteknek nemcsak a Pokol Angyalai (Hell’s Angels) motoros banda vagy más törzsi közösségekben vannak súlyos következményei, hanem nagymértékben a muzulmánok között is.

Végezetül nagy személyes többletre van szükség ahhoz, hogy valaki képes legyen egy másik kultúrába integrálódni. Ez magábafoglalja azt, hogy az ember személyiségének egy része megváltozik, mivel egy adott csoport helyett egy teljesen más kulturális értékekkel és hagyományokkal rendelkező másik csoporthoz fog tartozni. Ez nem olyan, mint megváltoztatni egy rossz szokást, például abbahagyni a dohányzást – az integrálódás sokkal mélyebbre megy az egyén lélektanát illetően. Találkoztam néhány muszlim lánnyal, akik egy nyugat ihlette tínédzser lázadás részeként integrálódni akartak, és nem törődtek azzal, hogy ez nincs megengedve nekik. Ezek a lányok nem rendelkeztek személyes többlettel, és a vége teljes identitászavar lett részükről, túl vadak lettek, drogoztak és véletlenszerű szexuális kapcsolataik voltak mindenféle idegen férfiakkal, stb..

A fent említett okok miatt teljes mértékben meg vagyok győződve arról, hogy a muzumlán integráció soha nem fog megtörténni a megfelelő mértékben.

FP: Mi a véleményed Európa jövőjéről, a hatalmas mértékben növekvő muzulmán populáció szempontjából?

Sennels: Abban a zavarba ejtő történelmi helyzetben vagyunk, hogy több millió olyan embert hívtunk meg a kontinensünkre, akik nem akarnak integrálódni, és nem is képesek rá. Mivel a muzulmánok integrációja soha nem fog megtörténni – ez tény, amely szerintem már évekkel ezelőtt bebizonyosodott – az lesz a vége, hogy népességünk jelentős része aktívan azon fog dolgozni, hogy iszlamizálja társadalmunkat. Vannak muzulmánok és nem-muzulmánok egyaránt, akik ezt az iszlamizációt iszlám dzsihádként látják, de ez több ennél: ez az emberi természet. Azok az emberek, akik nem érzik otthon magukat azon a helyen, ahol élnek, természetes módon arra fognak törekedni, hogy megváltoztassák környezetüket. A muzulmánok kísérlete arra, hogy iszlamizálják társadalmunkat, még csak most kezdődött – ahogy egyre erősebbnek kezdték érezni magukat, a hatalom és a népesség szempontjából. Ezt a folyamatot Európán kívüli és belüli muzulmán vezetők támogatják, és a folyamatot a maga módján segíti egyfajta kollektív gyávaság, melyet politikai korrektségnek hívunk.

A Világgazdasági Fórum (World Economic Forum (WEF)) publikálta egy óriási felmérésének az eredményét, melyet 12 muzulmán és 12 nem-muzulmán országban végzett el, ennek neve: “Iszlám és a Nyugat: éves jelentés a párbeszéd állapotáról, 2008 január”. A jelentés megmutatja az országok ezen két csoportja közötti nagymértékű bizalmatlanságot és feltárja a gyűlölködés erős érzését. Az utolsó kérdés a felmérésben a következő: “Mit gondol: egy erőszakos konfliktus a muzulmán és a nyugati világ között elkerülhető, vagy nem?” A jelentés azt mutatja, hogy mind a 24 ország lakosságának többsége úgy hiszi, hogy egy ilyen konfliktus elkerülhető. De ugyanakkor 22 országban a többség azt gondolja, hogy “az együttműködés a muzulmán és a nyugati világ között egyre rosszabb”. Az emberek többsége nem veszítette el a reményt, de ugyanakkor a többség úgy látja, hogy ez a remény egyre jobban csökken.

Mivel a muzulmán bevándorlók szorgalmazzák az iszlamizációt, és az őshonos európaiak egyre inkább kihasználva és fenyegetve érzik magukat az egyre erőszakosabb muzulmán közösségek által, így az egész kontinensre kiterjedő polgárháború elkerülhetetlenné válhat. Már úton vagyunk afelé, hogy saját Európai Iszlám Gázai Övezetünk legyen, ahol a nem-iszlám hatóságok repülő kövekkel és feldühödött tömegekkel találják szembe magukat, amíg az iszlám hatóságok, mint például az imámok, idős férfiak csoportjai, és házi saría-bíróságok szabadon gyakorolhatják hatalmukat. Az ilyen fejlemények nagyon riasztóak, és szembesülniük kellene nagy mennyiségű rendőri jelenléttel, szigorú törvényekkel, a gazdasági támogatások csökkenésével olyan családok részére, akiknek több gyermekük van, mint az országos átlag, és követelésekkel a muzulmán szervezetek és vezetők felé, hogy reformálják meg saját iszlám-változatukat.

Az a gyanúm, hogy több halott rendőrt és emberrablást fogunk látni alku tárgyaként a bebörtönzött muzulmán vallási- vagy bandavezetők szabadon bocsátásáért cserében, illetve bombamerényleteket, gazdasági és gyakorlati támogatást a muzulmán országokból az itteni európai muzulmán közösségek részére. A muzulmán bevándorlás következményeképp a gazdasági és rendőrségi források már javarészt el vannak használva, alapvető reformokra van szükség a jóléti rendszerünkben, és a hadsereg bevonása hosszútávon elkerülhetetlen. A biztonság érzése és a társadalmi összhang már régen eltűnt több száz európai város nagy részéről a muzulmánok nem-muzulánokkal szembeni antiszociális viselkedése és gyűlölködése következtében.

Ahogy én látom, a legnagyobb veszély az, hogy az átlagos európait erős negatív érzés fogja hatalmába keríteni, és a népesség illetve a hatóságok nyomás alatt lesznek, hogy kompromisszumot kössenek humanista értékeink tekintetében, annak érdekében, hogy elkerüljék a katasztrófát. Minél hamarabb kezeljük a problémát, annál nagyobb esély van arra, hogy meg tudjuk tartani fontos és egyedülálló emberi értékeinket.

FP: Elég lehangoló az, amit a politikai korrektség és a baloldal elért a társadalmunkba történő muzulmán beszivárgás előidézésében és irányításában. A baloldal tönkre akarta tenni befogadó társadalmát, és okosan kitalálták, hogy hogyan tegyék ezt a “multikulturalizmus” fegyverén keresztül. Beszélj arról egy kicsit, hogy ahol ez még nem teljesen reménytelen, ott hogyan tudunk mi és mindazok védekezni, akik a társadalmunk értékeivel törődnek. Mit tehetünk, hogy elkerüljük a behódolást, amelyet a nyugat elkezdett?

Sennels: Nos Jamie, először is hadd hangsúlyozzam, hogy a mi “megadásunk” – hogy úgy mondjam – nem lenne elegendő. Csak tömeges térítés tenne eleget a Korán szabályainak és annak prédikátorainak. És bár a muzulmán vezetők folyamatosan azt állítják, hogy az egyetlen mód a globális béke és moralitás biztosítására az emberiség számára az, ha az ő prófétájuk követőjévé válunk – én ebben nem vagyok biztos: a muzulmán országok határozottan kevésbé békések, és az iszlám uralom alatt a moralitás a szólásszabadságra, emberi jogokra, és az emberi élet tiszteletére vonatkozóan egy sokkal kevésbé létező dolog, mint bárhol máshol.

A fent említett javaslataim mellett a nyugati világnak teljesen le kell állítania a muzulmán bevándorlást. Azoknak a nem-nyugati bevándorlóknak pedig, akik még nem kapták meg az állampolgárságot, az integrációval kapcsolatos kritériumok hosszú sorát kellene teljesíteniük, vagy ha ezt nem tudják, akkor elhagyni az országot. A muzulmán menekültek ne kapjanak állandó állampolgárságot. Meg szeretném említeni, hogy egy Dániában menedékjogot kérő átlagos éves költsége  33000 euró (10 millió Ft) évente. Az UNHCR szerint egy menekült segítésének költsége egy az országához közel eső menekülttáborban mindössze 33 euró (10000 Ft).

Általánosságban olyan kényelmetlenné és gazdaságilag annyira előnytelenné kellene tennünk a nem-integrálódást, hogy a nem-integrálódó itt élő muzulmánok arra érezzék ösztönözve magukat, hogy kivándoroljanak – lehetőleg egy muzulmán országba, ahol egy olyan kultúrában élhetnek, ahol már ismerik a nyelvet, a kultúrát és a vallást, nem kell az integrálódás nyomása alatt élniük, és nem kell magukat megbélyegezve érezniük a bevándorlás-ellenes szervezetek és az iszlámkritika által.

A felelősségteljesen gondolkodó és a nyugati kultúránkat kedvelő és védelmező embereknek erőfeszítéseket kell tenniük arra, hogy leveleket írjanak a szerkesztőségeknek, és az internetes bloggereknek meg kell győződniük arról, hogy azok az információk, melyeknek publikálását a fő médiák tudatosan elkerülik, ismertek legyenek. Meg kell teremtenünk egy olyan ENSZ-et, mely kizárólag demokratikus országokból áll, az EU hatáskörét pedig meg kell vonni arra vonatkozóan, hogy a tagállamaira rákényszeríthesse a bevándorlást. Olajat csak a szállításhoz kellene használnunk, míg a fűtés esetén ezt helyettesíteni kell zöld-energiával vagy atomenergiával – hogy ne függjünk az arab olajtól.

FP: Nicolai Sennels, köszönjük, hogy velünk voltál. Megosztottál velünk néhány tényt a sötét valóságról és néhány figyelmeztetést. Imádkozom azért, hogy a nyugat végül rendelkezzen a szükséges szándékkal és képességgel, hogy megvédje magát.

*

A szerkesztő megjegyzése: az egész háttértörténetet arról, hogy a baloldal miért segíti és támogatja a muzulmánok beszivárgását nyugatra, olvashatja Jamie Glazov új könyvében, a United in Hate: The Left’s Romance With Tyranny and Terror. -ban (Gyűlöletben Egyesülve: a Baloldal Románca a Zsarnoksággal és a Terrorral)

Print Friendly, PDF & Email