Geert Wilders beszéde Berlinben 1. rész/2

Geert Wilders beszéde Berlinben:

Rene Stadtkewitz German renegade former Christian Democrat (CDU) Rene Stadtkewitz (R) greets Dutch right-wing politician Geert Wilders on October 2, 2010 in Berlin, Germany. Stadtkewitz, an outspoken Islam crisitc, invited Wilders to speak to approximately 500 supporters in Berlin. Wilders is seeking to create an international alliance of critics of Muslim immigration in Germany, France, the United Kingdom, the United States and the Netherlands.

Geert Wilders és René Stadtkewitz volt CDU politikus

Geert Wilders beszédet mondott körülbelül 500 ember előtt Berlinben, ahova René Stadtkewitz, volt Kersezténydemokrata (CDU) politikus hívta meg. Itt jelentette be egy új német párt, a Szabadság (Die Freiheit) megalakulását. Egész Európából érkeztek küldöttségek, hogy meghallgassák Wilders beszédét. Több dzsihád ellenes politikai párt is képviseltette magát, a Dán Néppárt (Dansk folkeparti, DF), a Svájci Néppárt (Schweizerische Volkspartei, SVP), és a Svéd Demokraták (Sverigedemokraterna, SD), és természetesen a nap fénypontja a holland Szabadságpárt (Partij voor de Vrijheid, PVV) volt.

Az újonnan alakuló Szabadság pártot René Stadtkewitz volt Kereszténydemokrata (CDU) politikus mellett, a CDU korábbi biztonsági szakértője Marc Doll, és a Kalóz Párt korábbi vezetőségi tagja Aaron Koenig hozta létre.

Természetesen a teljes politikai oligarchia Németországban és Hollandiában, és Európa más részein felsorakozott ellenük, készen arra, hogy használják az állam hatalmát és a médiát arra, hogy minden eszközzel lejárassák őket. De a guillotine már ott „lebeg a fejük felett”, ahogy azt Európa szerte érezni lehet. Az önjelölt felvilágosult elit, akik az EU-t futtatják, talán még nem vette észre, de a dzsihád ellenes harc még nem ért véget. Az elmúlt pár évben elképzelhetetlenül gyorsan növekedett – és még csak most kezdődött el.

A híradásokból azt lehetett hallani, hogy állítólagos „antifasiszta” [ami manapság a politikailag korrekt megnevezése a szélsőbaloldali és iszlamofasiszta tüntetőknek] jelentek meg a találkozóhely előtt. Ugyanakkor számos szemtanú azt állítja, hogy valójában nagyon kevesen voltak, és több volt a rendőr, mint a tüntető.

Wilders beszéde (Forrás: PVV hivatalos oldala):

[youtube=http://www.youtube.com/watch?v=Jai_3id9LsU]

Romboljátok le ezt a falat

Kedves Barátaim,

Nagyon örülök, hogy ma itt lehetek Berlinben. Mint tudjátok, az hogy René Stadtkewitz meghívott engem, a berlini parlament CDU csoportja béli tagságába került. René ugyanakkor nem engedett a nyomásnak, nem adta fel a meggyőződését. A kizárása arra ösztönözte Renét, hogy egy új politikai pártot alapítson. A legjobbakat kívánom neki. Ahogy halhattátok a múlt héten elég elfoglalt voltam. A hét elején sikerült összekovácsolnunk egy, a liberálisokból és kereszténydemokratákból álló, kissebségi kormányt, melyet az én pártom fog támogatni. Ez egy történelmi esemény Hollandia számára. Nagyon büszke vagyok arra, hogy ezt sikerült elérnünk. Ezeken a percekben a kereszténydemokrata konferencián döntenek arról, hogy elfogadják-e ezt a koalíciót. [Végül elfogadták, az 5000 jelenlevő tag 68%-a 32% ellenében elfogadta a koalíciós megállapodást-ford.] Ha elfogadják, akkor képesek leszünk újra felépíteni Hollandiát, megőrizni nemzeti identitásunkat és a gyerekeinknek egy jobb jövőt felajánlani.

Otthoni elfoglalt napirendem ellenére, kitartottam amellett, hogy Berlinbe jöjjek, mivel Németországnak is szüksége van egy olyan politikai mozgalomra, mely megvédi Németország identitását és ellenáll Németország eliszlámosodásának. Angela Merkel kancellár azt állítja, hogy Németország eliszlámosodása elkerülhetetlen. Azt üzeni, hogy a polgárok készüljenek fel még több változásra a bevándorlás következtében. Azt akarja, hogy a németek alkalmazkodjanak ehhez az új helyzethez. A kereszténydemokrata vezető azt mondta: „Hamarosan a mecsetek a városaink szerves részei lesznek.”

Barátaim, nem fogadhatjuk el az elfogadhatatlant, mint valami olyat, melyet nem lehet elkerüli anélkül, hogy megpróbálnánk visszafordítani azt. Politikusként a mi kötelességünk megőrizni a nemzetet gyermekeink számára. Remélem, hogy René mozgalma legalább olyan sikeres lesz, mint az én Szabadságpártom (PVV), mint Oskar Freysinger Svájci Néppártja (SVP), és Pia Kjaersgaard Dán Néppártja (DF), és a többi hasonló mozgalom.

[Megjegyzés: A PVV a harmadik legnagyobb párt lett Hollandiában a 2010-es választásokon, a 150 fős parlamentben a helyek 16%-át szerezte meg 24 hellyel, 1 454 493 szavazattal, kívülről támogatja a kormánykoalíciót. Az SVP svájc legnagyobb pártja a 2007 választások óta. Akkor a szavazatok 28,9%-át szerezte meg, mellyel rekordot döntött, ennyi szavazatot még nem szerzett egyik párt sem, 672 562 szavazattal a 200-ból 62 helyet szerzett a parlamentben. A Dán Néppárt a 2007-es dán választásokon a harmadik legnagyobb párt lett, ők is kívülről támogatják a kormánykoalíciót. A szavazatok 13,9%-át szerezték meg 479 532 szavazattal, a 175 fős parlamentben 25 hely az övék.]

Barátom Pia nemrég beszédet mondott Svédországban, a Svéd Demokraták meghívása alkalmából. Azt mondta: „Nem azért jöttem, hogy belekeveredjek a svéd belpolitikába, mivel az a svéd emberekre tartozik. Azért jöttem, mert bizonyos különbségek ellenére a svéd vita sokban hasonlít a 10-15 évvel ezelőtti dán vitára. És azért is jöttem Svédországba, mert ez Dániát is érinti. Nem ülhetünk ölbetett kézzel, csöndben figyelve a svéd politikai fejleményeket.”

Ugyanez igaz rám is, mint egy olyan hollandra, aki tiszteli Németországot. Azért vagyok itt, mert Németország fontos Hollandia számára, és a világ számára, és egy erős Németország nélkül nem tudunk egy Nemzetközi Szabadság Szövetséget (IFA) létrehozni.

Barátaim, holnap van a Német Egyesülés Napja. Holnap lesz, hogy pontosan 20 évvel ezelőtt a ti nagy nemzetetek egyesült a totalitáriánus kommunista ideológia összeomlása után. A Német Egyesülés Napja fontos nap egész Európa számára. Németország Európa legnagyobb demokráciája, és gazdasági erőműve. Németország jóléte és gazdagsága mindannyiunk javára válik, mivel ez előfeltétele Európa gazdagságának és jólétének.

Ugyanakkor, ma azért vagyok itt, hogy figyelmeztessek egy küszöbön álló vészélyre. Németország nemzeti identitását, demokráciáját és gazdasági jólétét az iszlám politikai ideológiája veszélyezteti. 1848-ban Karl Marx a következő híres szavakkal kezdte Kommunista Kiáltványát: „Szellem járja be Európát- -a kommunizmus szelleme.” Ma egy másik szellem járja be Európát. Ez a veszély is politikai. Az iszlám nem csak egy vallás, mint ahogy sokan gondolják, hanem az iszlám főleg egy politikai ideológia.

Ez az észrevétel nem új dolog.

Idézek egy bestseller könyvből és BBC televíziós sorozatból, a Nyugat diadala című műből, melyet az ismert oxfordi történész J. M. Roberts írt 1985-ben: „Bár felelőtlenül úgy beszélünk az iszlámról, mint egy „vallásról”; ez a szó rengeteg felhanggal rendelkezik Nyugat-Európa különleges történelmében. A muszlim elsődlegesen egy közösség tagja, inkább egy bizonyos életmód követője, egy jogrendszeré, mint egy bizonyos teológiai látásmódé.” A flamand professzor Urbain Vermeulen, az Arabisták és Iszlamisták Európai Uniójának korábbi elnöke szintén rámutat arra, hogy „az iszlám elsősorban egy jogi rendszer,” mint vallás.

Marx Alexander amerikai politikatudós azt írja, hogy „Az egyik legnagyobb hibánk, hogy azt hisszük, hogy az iszlám csak egyike a világ legnagyobb vallásainak. Nem lenne szabad ezt gondolnunk. Az iszlám politika vagy egy politika, melynek spirituális dimenziói is vannak, … mely nem fog addig megállni, amíg a nyugat nincs többé, amíg a nyugatot … teljesen nem iszlamizálta.”

És nem csak az iszlámmal szemben állók állításai vannak. Az iszlám tudósok ugyanezt mondják. Nem lehet semmi kétsége az iszlám természetét illetően azoknak, akik olvasták a Koránt a sirát [Mohamed élete], és a hadiszokat [Mohamed szóbeli hagyománya]. Abdul Ala Maududi, a befolyásos 20. századi pakisztáni iszlám gondolkodó írta – idézem, hogy kihangsúlyozzam, hogy ezek nem az én szavaim, hanem egy vezető iszlám tudósé – „Az iszlám nem csak egy hitvallás, [hanem] egy forradalmi ideológia, és a dzsihád arra a forradalmi igyekezetre utal, hogy … elpusztítson minden államot és kormányt bárhol a földön, mely ellene van az iszlám ideológiájának és programjának.”

Ali Sina, egy iráni iszlám hitehagyott, aki jelenleg Kanadában él, rámutat, hogy létezik egy aranyszabály, mely minden vallás központi eleme – hogy úgy bánunk másokkal, ahogy azt magunkkal tennénk. Az iszlámban ez a szabály csak a követőkre vonatkozik, a hitetlenekre nem. Ali Sina azt mondja, hogy „Nem azért vagyok az iszlám ellen, mert az egy vallás, hanem azért, mert az az imperalizmus és uralkodás politikai ideológiája vallási köntösbe bújtatva. Mivel az iszlám nem követi az aranyszabályt, olyan embereket vonz, akik erőszakosak.”

Az iszlám történelem korai szakaszának tárgyilagos tanulmányozása tisztán felfedi, hogy Mohamed célja az volt, hogy először legyőzze saját népét, az arabokat, és az uralma alatt egyesítse őket, és azután legyőzze és uralkodjon az egész világ felett. Ez volt a kezdeti ok; egyértelműen politikai, melyet katonai erővel ért el. „Arra utasítottak, hogy harcoljak az emberiség ellen, amíg azt nem mondják, hogy <<Nincs más Isten, mint Allah>>”, mondta Mohamed az utolsó üzenetében. A Korán 8:39-nek megfelelően tett: „És harcoljatok ellenük, amíg nem lesz több kísértés [a hívők eltántorításában], s amíg a vallás egyesegyedül Allahé.”

A mitológia szerint, Mohamed Mekkában alapította az iszlámot 610.-ben, miután Gábriel arkangyal először meglátogatta őt. Az iszlám első 12 éve, amikor inkább vallásos jellegű volt, mint politikai, nem volt túl sikeres. 622.-ben Mohamed 150 fős bandájával Yathribba emigrált, mely egy főleg zsidók lakta oázis volt. Itt megalapította az első mecsetet a történelemben, átvette a politikai hatalmat, Yatribnak a Medina nevet adta, mely azt jelenti, hogy „A próféta városa,” és politikai és katonai vezetőként elkezdte karrierjét, aki végül elfoglalta egész Arábiát. Sokatmondóan, az iszlám naptár a hidzsra, a Medinába emigrálás évével kezdődik – azzal az időponttal, amikor az iszlám politikai mozgalommá vált.

Mohamed halála után, a cselekedetein és szavain alapulva, az iszlám kifejlesztette a sáriát, egy gondosan kidolgozott jogi rendszert, mely isteni törvényekkel igazolta a világ elnyomó kormányzását – ide értve a dzsihád, és a hívők és hitetlenek abszolút irányításának törvényeit. A sária többek között Szaúd-Arábia és Irán jogrendszere. Központi jelentőségű az Iszlám Konferencia Szervezetének (OIC) is, mely az Iszlám Emberi Jogok Kairói Nyilatkozata 24. cikkelyében kinyilvánítja, hogy „ minden jog és szabadság az iszlám sária alá rendelt.” Az OIC nem egy vallási intézmény, hanem politikai testület. Ez alkotja a legnagyobb szavazati joggal rendelkező blokkot az ENSZ-en belül, és beszámolókat ír az úgynevezett „iszlamofóbiáról” nyugati országokban, melyben emberi jogok megsértésével vádolnak meg minket. Bibliai hasonlattal élve: A szálkát keresik a mi szemünkben, de tagadják a gerendát a sajátjukban.

A sária törvények alatt a legyőzött területeken élő embereknek nincsenek jogaik, még az élethez és saját vagyonhoz sem, amíg át nem térnek az iszlámra.

Mielőtt folytatnám, és azért, hogy elkerüljem a félreértéseket, szeretném kihangsúlyozni, hogy az iszlámról beszélek, nem pedig a muszlimokról. Mindig határozott különbséget teszek az ideológia és az emberek, a muszlimok és az iszlám között. Sok mérsékelt muszlim van, de az iszlám politikai ideológiája nem mérsékelt, és világméretű ambíciói vannak. A célja, hogy bevezesse az iszlám törvényeket, vagy sáriát az egész világon. A módszer, amin keresztül ezt meg akarja valósítani, a dzsihád. A jó hír az, hogy muszlimok milliói a világon –ide értve sok Németországban és Hollandiában élő muszlimot – nem követik a sária rendelkezéseit, és nem folytatnak dzsihádot. A rossz hír mindenesetre az, hogy azok, akik viszon igen, azok fel vannak készülve arra, hogy minden lehetséges eszközt felhasználjanak arra, hogy elérjék ideológiai, forradalmi céljukat.

1954-ben Bernard Lewis professzor a Kommunizmus és Iszlám című tanulmányában az „iszlám politikai tradíció totalitariánizmusáról” beszélt. Lewis professzor azt mondta, hogy „A világ tradicionális iszlám feloszlása az Iszlám Házára és a Háború Házára,… nyilvánvaló párhuzamot mutat a kommunizmus látásmódjával a világ ügyeit illetően. … A hívők agresszív fanatizálása ugyanaz.”

Az amerikai politikai szakértő Mark Alexander azt állítja, hogy az iszlám természete csak kis mértékben tér el – és csak részleteiben, mint a stílusában – a megvetendő és totalitáriánus politikai ideológiáktól, mint amilyen a nemzetiszocializmus és kommunizmus. Ezen három ideológia alábbi jellemzőit sorolja fel:

  • Politikai tisztogatást hajtanak végre, azért, hogy „megtisztítsák” a társadalmat attól, amit nemkívánatosnak tartanak;
  • Csak egy politikai pártot tolerálnak. Ahol az iszlám több pártot is megenged, ott kitart amellett, hogy az összes párt iszlám legyen;
  • Elnyomják az embereket azon az úton, amit követniük kell;
  • Eltörlik a privát ítélkezés és a nyilvános kontrol közötti szabadelvű megkülönböztetést;
  • Az oktatási rendszert az egyetemes indoktrináció céljára használják fel;
  • Szabályokat állítanak fel a művészetek, irodalom, tudomány és vallás számára;
  • Elnyomják az embereket, másodosztályú státusz adva nekik a társadalmon belül;
  • Egy, a fanatizmushoz hasonló tudatállapotot gerjesztenek. Harccal és dominanciával igazgatják az embereket;
  • Sértegetőek az ellenfeleikkel szemben, és saját részükről minden engedményt ideiglenes megoldásnak tekintenek, a rivális fél részéről pedig a gyengeség jeleként;
  • A politikára a hatalom kifejeződéseként tekintenek;
  • Antiszemiták.

Van még egy hasonlóság, de ez nem ennek a három politikai ideológiának a jellemzője, hanem a nyugaté. A nyugat nyilvánvaló képtelensége arra, hogy lássa a veszélyt. Az előfeltétele annak, hogy megértsük a politikai veszélyt, az a hajlandóság, hogy lássuk az igazságot, még akkor is, ha az kellemetlen. Sajnos, a modern nyugati politikusok úgy látszik elveszítették ezt a képességüket. Ennek hiánya arra késztet minket, hogy elutasítsuk azokat a logikus és történelmi következtetéseket, melyeket a tényekből vonunk le, noha ismerhetnénk, és jobban kellene ismernünk ezeket. Mi a baj a modern nyugati emberrel, hogy ugyanazokat a hibákat követjük el újra meg újra?

Nincs alkalmasabb hely arra, hogy feltegyük ezt a kérdést, mint itt Berlinben, a náci Németország gonosz birodalmának korábbi fővárosában, és melyet az úgynevezett Német „Demokratikus” Köztársaság negyven évig bebörtönzött.

Amikor Kelet-Európa polgárai 1989-ben elutasították a kommunizmust, az olyan disszidensek inspirálták őket, mint Alekszandr Szolzsenyicin, Václav Havel, Vlagyimir Bukovszkij, és mások, akik azt mondták neki, hogy az embereknek jogaik vannak, de kötelességük is, hogy „az igazság által éljenek.” A szabadság örök éberséget igényel; az igazság szintén. Szolzsenyicin ugyanakkor hozzátette, hogy a „az igazság ritkán édes; majdnem mindig keserű.” Nézzünk szembe a keserű igazsággal: Elvesztettük a veszély meglátásának és az igazság megértésének képességét, mivel többé nem értékeljük a szabadságot.

Folyt. köv.

Print Friendly, PDF & Email

Rövid URL: http://www.dzsihadfigyelo.com/?p=1122

Bejegyzés: on 2010. okt. 3.. A bejegyzés kategóriái: Geert Wilders. A hozzászólásokat követni lehet: RSS 2.0. Szólj hozzá, vagy hagy trackbacket a bejegyzéshez

fascistbook

Legutóbbi bejegyzések

Bejelentkezés | Szerkesztő Gabfire themes