Hollandia: veszélyben a szólásszabadság

Ayaan Hirsi Ali, The Wall Street Journal

Ayaan Hirsi Ali

Képzeljük el, hogy a Tea Party mozgalmon* belül, az egyik vezető képes lenne rábeszélni a tagjait, hogy létesítsenek egy harmadik politikai pártot. Képzeljük el, hogy sikerrel járna, és vezetőjükként valódi esélye lenne az elnöki székre. Ezután képzeljük el azért, hogy megakadályozzák a várható választási győzelmét, a demokraták és a republikánusok gyorsan módosítanák az érvényben levő diszkrimináció ellenes törvényt, hogy olyan állításokért vonják felelőségre, amit a kampány alatt mondott.

Mindez lehetetlennek tűnik a 21. század liberális demokráciájában. De éppen ez történik Hollandiában, Geert Wilders holland parlamenti képviselővel.

Wilders 2004.-ben tűnt fel a politika színterén, amikor kilépett a Liberális Pártból, hogy megalapítsa a Szabadság Pártot. Ezt részben Törökország EU tagságára reagálva tette, és válaszul a politikai iszlám előretörésére Hollandiában.

Senki sem mondja, hogy Wilders diplomatikus lenne. Elhíresült arról, hogy a Koránt a „Mein Kampf”-hoz hasonlította, és fasiszta könyvnek írta le. Mohamedet „az ördögnek” nevezte, és olyan javaslatokat tett –mint amilyen a mecsetek építésének tilalma, és a burkát viselő nők megadóztatása – amelyekkel leállíthatja a további eliszlámosodást.

Kezdetben Wilderst szélsőjobboldali politikusként bélyegezték meg. De hat éve, a Liberális Pártból való kilépése óta, felemelkedőben van a csillaga. A 2006. novemberében megrendezésre került választásokon, a pártja 9 helyet szerzett a parlamentben. Amikor a holland kormány az idén megbukott, a júniusi választásokon a pártja 24 helyet szerzett a 150-ből.

Ez megrémisztette a holland parlamenti képviselőket, főleg azokat, akik házasságot kötöttek a multikulturalizmussal. Ezért 2009 elején, megváltoztatták a büntető törvénykönyv 137C és 137D cikkelyét, hogy lehetővé tegyék a szélsőbaloldali szervezetek számára azt, hogy Wilderst bíróság elé állítsák muszlimok elleni „gyűlöletre felbujtás” vádjával.

A büntető törvénykönyv 137C cikkelye most azt állítja, hogy „mindenki, aki nyilvánosan, szóban, írásban, vagy képpel, szándékosan oly módon kifejezi magát, hogy azzal emberek egy csoportját, azok fajhoz, valláshoz, vagy hithez való tartozása miatt megsérti… legfeljebb egy év börtönnel, vagy harmadik kategóriás pénzbírsággal büntetendő.” És így folytatódik: „Ha ez a sértés olyan személy által történik, akinek ez a hivatásává vagy szokásává válik, vagy két, vagy több ember társaságában, akkor  legfeljebb két év börtön, vagy negyedik kategóriás pénzbüntetés szabható ki.”

És ezért október 4-től Wildersnek bíróságra kell járnia, hogy megvédje magát egy inkvizíciós tárgyaláson. Ha veszít –és ennek nagy az esélye, látva azt, hogy az elnöklő bírák nem rejtegetik az elfogultságukat Wildersszel szemben – pénzbírságra vagy börtönbüntetésre számíthat. (Amikor Wilders azt mondta, hogy nem beszél a tárgyaláson, Jan Moors bíró azzal vádolta meg, hogy „jó abban, ha valamit állítani kell, de ezután elkerüli a vitát,” amit kiprovokált.)

Hogyan lehetséges, hogy egy érett európai liberális demokráciában a politikai véleményéért vádat emelnek egy megválasztott parlamenti képviselővel szemben, napjaink legégetőbb témájval, az iszlám fundamentalizmussal kapcsolatban?

Először is ott van a hagyományos politikusok kényelmetlensége Wildersszel kapcsolatban. A történelem folyamán, Hollandia ragaszkodott a „megegyezés” ideájához. Bár ez papíron kompromisszumot jelent, gyakorlatban a gondolkodás hasonlóságát, és a problémás témák elkerülésest jelenti.

Semmilyen téma nem tette próbára jobban ezt a kényelmes konszenzust, mint az iszlám erősödése, először a marokkói és török bevándorlók jelenléte által az 1960-as és 70-es években, majd a különböző muszlim országokból menedékjogot kérők és menekültek által az 1990-es évek elején. Az elit nagy része a „tolerancia” prédikálásával válaszolt erre. Adj a muszlim emigránsoknak juttatásokat, és várj, amíg önként integrálódjanak, mondták. És még ha ez a folyamat generációkon keresztül is tartana, – még akkor is, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy néhány muszlim tovább folytatta a női nemi szervek megcsonkításának gyakorlatát, és a becsületgyilkosságokat, és az imámok nyíltan ösztönözték a gyülekezetüket arra, hogy utasítsák el a holland kultúrát, és törvényeket, – az állampolgároknak nem kellene kritizálnia az iszlámot.

A népesség egyre növekvő része – ide értve Wilderst és engem is, amikor 2003-2006-ig a parlament tagja voltam – kételkedtünk a „toleranciának” eme könnyed és veszélyes elképzelésében. Ez felizgatta a politikusokat, professzorokat, újságírókat, és más véleményformáló embereket, akik megpróbáltak minket „kaszton kívülivé” tenni.

Voltak kivételek: Bátor emberek a médiában, üzleti életben, és még a katonaságban is, akik politikailag, gyakran a színfalak mögött, támogattak engem. Bár én elhagytam az országot a kiközösítő kampány frusztrációjának, és az iszlamistáktól-  akik meg akartak ölni – jövő szélsőséges fenyegetések kombinációjának eredményeként, Wilders kitartott.

A második ok, amiért Wilders ellen per folyik,a  Hollandia négy legnagyobb városában levő muszlimok választói erejében keresendő. A 2006.-os önkormányzati választások alkalmával a muszlim bevándorlók első alkalommal léptek fel, mint egy nemhivatalos hatalmi tömörülés, mely képes felemelni, vagy megtörni egy nagy holland pártot.

A holland diszkrimináció állítólagos áldozatai mára egy olyan erőt jelentenek, amivel számolni kell. Ezért a nagy pártok, ide értve a Munkapártot és a Kereszténydemokratákat, melyek a II. Világháború óta vezető pártok, most olyan politikát támogatnak, mint amilyen a növekvő bevándorlás muszlim országokból, és a muszlim szavazók segélyezése. És szemet hunynak a nem hivatalos sária törvények -főleg a nőkkel való bánásmód- alkalmazása felett.

Harmadsorban, ott vannak az erőfeszítések az OIC (Iszlám Konferencia Szervezete) tagországainak részéről arra vonatkozóan, hogy elhallgattassák az európaiak vitáját az iszlámról. Az egyik stratégia, melyet az 57 országot tömörítő OIC használ, hogy az európai muszlim bevándorlókat perem közösségekként kezelik, azáltal, hogy muszlim kulturális szervezeteket, mecseteket, iszlám központokat hoznak létre, és kitartanak a kettős állampolgárság mellett. A másik stratégiájuk, hogy a nemzetközi szervezetekre, és az Európai Unióra nyomást helyeznek, hogy olyan határozatokat fogadjanak el, melyben mindenkit megbüntetnek, aki „gyűlöletbeszédet” mond a vallás ellen. A vádirat, amivel Wilderst megvádolták, a nemzetközi verziója annak, amivel az OIC diplomaták az ENSZ-nél és EU-nál házalnak.

Ennek a pernek a következményei óriásiak. Rövid távon Hollandia közel 1 milliós muszlim lakója, és az 1,4 millió szavazó – akik Wilderst megválasztották – között lappangó feszültséget felrobbanthatja. Hollandia már részese volt az iszlám erőszaknak korábban, és ennek újból szemtanúja lehet.

Egy még alapvetőbb szinten, ez a per – még ha Wilders nyer is- elnémíthatja a radikális iszlám bátor kritikusait. A nyugat az elképzelések háborújában áll a politikai iszlámmal. Ha a szólásszabadságot nem védik meg Európában, akkor már most vesztettünk.

Ayaan Hirsi Ali, a holland parlament korábbi tagja, jelenleg Amerikában él, az American Entreprise Institute állandó tagja, több könyv szerzője. Magyarul megjelent művei az Engedetlen, és a Hitetlen. Legújabb könyve: „Nomad: From Islam to America—A Personal Journey through the Clash of Civilizations” (Free Press, 2010)

*Tea Party: konzervatív lázadás a republikánus oldalon (Hetek, 2010. 09. 24.)

Print Friendly, PDF & Email

Rövid URL: http://www.dzsihadfigyelo.com/?p=1163

Bejegyzés: on 2010. okt. 12.. A bejegyzés kategóriái: Ayaan Hirsi Ali, Geert Wilders, Szólásszabadság. A hozzászólásokat követni lehet: RSS 2.0. Szólj hozzá, vagy hagy trackbacket a bejegyzéshez

fascistbook

Legutóbbi bejegyzések

Bejelentkezés | Szerkesztő Gabfire themes