Wilders egy lépéssel közelebb a győzelemhez

Robert Spencer, FrontPage Magazine

Geert WildersPénteken érkezett a jó hír: az amszterdami ügyészek, Birgit van Roessek és Paul Velleman, kijelentették, hogy a szabadságharcos Geert Wilders nem bűnös a muszlimokkal szembeni diszkrimináció, és gyűlöletre uszítás vádjában. Azonban a per folytatódik: az ügyészek döntése nem végleges. A bíróság november 5-én fog dönteni, és nem kell követnie az ügyészek javaslatait. Tehát a véleménynyilvánítás szabadsága még mindig nem dőlt el Hollandiában, és általában Európában és a Nyugaton.

Ugyanakkor van Rorssel és Vellenman nem várt józat észt hozott ebbe a nevetséges, és baljós kirakatperbe. Ami Wilders a Korán betíltására vonatkozóan sokat hallatott felhívását illeti, az ügyészek azt mondták, a DutchNews holland internetes újságot idézve, hogy „a Korán betiltására tett javaslata diszkrimináns lehetne, de Wilders a demokratikus irányvonalnak megfelelően akarja ezt a tiltást, ezért ez nem  a diszkriminációra való felbujtás, úgy ahogy >>az a törvényben van lefektetve.<<”

Wilders kritikusai közül sokan, és még néhányan azok közül is, akik egyébként támogatnák az emberi jogokért való kiállását a sária diszkriminációjával és elnyomásával szemben, beismerték, hogy ellentmondást látnak Wilders azon törekvésésben, hogy megvédje a szólásszabadságot, és abban, hogy be akarja tiltani a Koránt. Valójában Wilders csak a holland hatóságokat hívta fel arra, hogy legyenek következetesek magukkal szemben: Hollandiában van „gyűlöletbeszéd törvény”, aminek értelmében betiltották a „Mein Kampfot.” Wilders azt mondta a holland parlamentben, hogy a „Korán egy olyan könyv, mely gyűlöletre uszít,” és „egy ilyen szövegnek a terjesztése a Büntetőtörvénykönyv 132-es cikkelye értelmében törvénytelen.” Ha a Mein Kampfot be lehet tiltani ennek a cikkelynek az értelmében, akkor miért ne lehetne egy olyan könyvet is, amely szemmel láthatóan gyűlöletet és haragot gerjeszt az olvasóiban?

Én magam nem támogatom a „gyűlöletbeszéd” törvényeket, vagy bármilyen könyvnek a betiltását. Bár nincs mentség az olyan beszédre, amely valóban, és törvény szerint is gyűlöletkeltő, rasszista stb., mégis a „gyűlöletbeszéd” törvények csak eszközök azoknak a kezében, akik meg vannak bízva azzal, hogy eldöntsék, hogy elsősorban mi számít „gyűlöletbeszédnek”: a hatalmon levők túl könnyen tudják ezt arra használni, hogy az ellenfelüket „gyűlöletkeltőnek” bélyegezzék meg, és így hallgattassák el azokat, akik eltérő véleményen vannak. De amíg Hollandiában érvényben vannak ilyen törvények, addig a  holland hatóságoknak nem kellene ezeket szelektíven alkalmazni, és Wilders nem mond magának ellent, amikor kiáll a szólásszabadság mellett, miközben ezeknek a törvényeknek a következetes alkalmazására szólít fel, nem saját maga érdekében, és politikai manipuláció céljából.

Időközben, van Roessel és Velleman a Korán, és a Mein Kampf összehasonlítását „gorombának, de nem büntethetőnek” nevezte, és nagylelkűen megjegyezte, hogy Wilders nem a muszlimok ellen szólalt fel, hanem azzal a veszéllyel szemben, ami az emberi jogokat, és a holland társadalmat fenyegeti, és amit a holland politikában és szociális életben az öntudatosan növekvő iszlám képvisel.

Ugyanakkor a bíróság ennek ellenére hozhat határozatot Wilders ellen, és börtönbe küldheti vagy bírságot róhat ki rá. Wilders világosan megfogalmazta, hogy mi forog kockán: „ A politikai meggyőződésemért állok a bíróság előtt. A szólásszabadság eltűnőben van. Ha egy politikus többé nem kritizálhat egy ideológiát, akkor ez azt jelenti, hogy elvesztünk, és ez a szabadságunk végéhez fog vezetni.”

Valóban, ha a hollandok elítélik Wilderst, és az iszlám felsőbbrendűségről és dzsihádról szóló igazságot „gyűlöletbeszédnek” nyilvánítják, akkor egy olyan veszélyes precedenst teremtenek, amelyet végül arra fognak használni, hogy az európaiakat és amerikaiakat elnémítsák, és így védtelenné tegyék őket, az erősödő dzsiháddal, és a sária elemeinek nyugatra történő bevezetésével szemben. Valójában, a dhimmikkel –olyan nem-muszlimok, akik az iszlám törvények elnyomása alatt élnek- szembeni egyik kulcsfontosságú törvény, hogy nem kritizálhatják az iszlámot, Mohamedet, vagy a Koránt. Így a Wilders elleni tettek nem csak a sária előmozdítását célozzák meg nyugaton, hanem már önmaguk ennek részei.

De természetesen ez Amerikában nem történhet meg: a szólásszabadság soha nem tűnhet el Amerikából, nem? Végül is, ott van az Első Kiegészítés [First Amendment]. Mégis a „gyűlöletbeszéd” törvényeket és más kísérleteket arra, hogy lekorlátozzák a szólásszabadságot – amelyet az Obama adminisztráció hivatalnokai nagy számban támogatnak – igazolni lehet azzal, hogy kijelentik, hogy bár a szólásszabadság alkotmányos jog, mégis minden jognak megvannak a határai. A „gyűlöletbeszédet” úgy fogják meghatározni, hogy magában foglalja azt, ha valaki őszintén beszél az iszlám valódi szövegeiről és tanításairól, melyek erőszakra buzdítanak, és az iszlám felsőbbrendűségét hirdetik, -hacsak valaki  nem, mint hívő utal rájuk. Az ilyen dolgokról beszélni bármilyen módon „sértésnek” számíthat a muszlimok számára, mint ahogy ez Geert Wilders esetében történt.

Ez itt is megtörténhet. Ezért annyira fontos az, ami Hollandiában Wilders-szel történik, és baljós minden amerikai jövőbeli szabadságára nézve.

Print Friendly, PDF & Email

Rövid URL: http://www.dzsihadfigyelo.com/?p=1191

Bejegyzés: on 2010. okt. 18.. A bejegyzés kategóriái: Geert Wilders, Média, Photo, Szólásszabadság. A hozzászólásokat követni lehet: RSS 2.0. Szólj hozzá, vagy hagy trackbacket a bejegyzéshez

fascistbook

Legutóbbi bejegyzések

Bejelentkezés | Szerkesztő Gabfire themes