Miért bukott meg a muszlimok integrációja?

Nicolai Sennels, aki a “Muslims and Westerners: The Psychological Differences” (A muszlimok és a nyugatiak: pszichológiai különbségek) tanulmányt írta, a következőket írja nekünk:

A muzulmánok beilleszkedése a nyugati társadalomba megbukott, és soha nem fog olyan mértékben bekövetkezni, amely ahhoz lenne szükséges, hogy megfelelően funkcionáljanak a nyugati társadalmakban. Az oka ennek az, hogy egy igen nagy hányaduk nem tesz eleget annak a három alapfeltételnek, ami ahhoz kell, hogy valaki tajga legyen és otthon érezze magát a mi nem-iszlám társadalmunkban: az akarat, hogy beilleszkedjen; engedjék, hogy beilleszkedjen; és képes legyen beilleszkedni.

Akarat a beilleszkedésre

Először is fel kell tenni a kérdést magunknak: miért akarnának a muzulmán emberek integrálódni? Biztosak abban, hogy megkapják az összes jóléti juttatást akkor is, ha tanulmányokat folytatnak, dolgoznak, megtanulják a nyelvünket, elfogadják a nyugati értékrendszerünket, társadalmilag keverednek az itt élőkkel, és akkor is ha nem. Az integráció hiányával nem jár együtt a kulturális és szociális elszigetelődés veszélye, hiszen van elegendő lehetőség arra, hogy párhuzamos társadalmakban olyan emberekkel éljenek együtt, akik ugyanazon kulturális normákat vallják magukénak.

Engedjék, hogy beilleszkedjen

Másodszor, fontos tudni, hogy a muzulmán kultúra szélsőséges társadalmi és vallási irányítás alatt áll. A nagy különbségek miatt (ami gyakran összeférhetetlenség), amik a nyugati kultúra és a muszlim életstílus között vannak, a muzulmán közösség tagjainál mindennapos dolog az, hogy a valódi integrációt – beleértve az alapvető emberi jogok figyelembe vételét és azt, hogy mindenkinek joga van, hogy saját maga döntsön az öltözködéséről, a szexuális partneréről, vallásáról, élőhelye megválasztásáról, életstílusáról, stb. – vallási és/vagy kulturális hitelhagyásnak ítéljék meg.

A muszlimok elpártolása súlyos következményeket von maga után: szinte bizonyos, hogy kitagadják őket a családból, illetve a közösségből. A fenyegetések, emberrablások, elzárások, és akár becsületgyilkosságok sem ismeretlen módszerek, amiket a muszlim közösség bevet annak érdekében, hogy az egyén „önszántából” engedelmeskedjen az muszlim kultúrának és az iszlám törvényeknek – az integráció kárára.

Képes legyen beilleszkedni

Harmadszor, az integráció nem egyszerű a muszlimoknak. A nyugati high-tech tudásalapú társadalmunk kulturális és tanulmányi elvárásai igen magasak. A viselkedésünket magunknak kell szabályoznunk, anélkül, hogy ezt egy agresszív istenre, egy kellemetlen pokolra, egy mindent átható szociális irányításra bíznánk, vagy lenne egy agresszív férfiak által felügyelt hatóság, ami megszabja, hogy mi az, ami elfogadható és mi az, ami nem és a megfelelő cselekedetek irányába motiválna minket.

A muzulmán neveltetés nem képes ellátni azokat az érzelmileg és szociálisan kötődő fiatalokat (különösen a fiúkat) a megfelelő viselkedési normákkal, amik ahhoz szükségesek, hogy beilleszkedjenek a mi intézményeinkbe, iskoláinkba, munkahelyeinkre. A lányok pedig úgy nőnek fel, hogy azt hiszik, hogy csak muszlim férfihez mehetnek feleségül (és végül rá is vannak kényszerítve, hogy így cselekedjenek akkor is, ha nem értenek ezzel egyet), így rájuk lesz erőltetve egy muszlim nemi szerep és családmodell, a tanulmányaik és munkájuk kárára.

Amellett, hogy megtanulják az adott ország nyelvét (mind a beszélt és írott nyelvet), tanulmányokat folytatnak, megőrzik munkahelyüket és távol maradnak a bűnözéstől, a pszichológiai beilleszkedés bizonyítottan szintén nehéz a muszlim bevándorlók és utódaik számára. Míg nyugaton az oktatásra, a karrierre és arra a képességre, hogy érzelmeinket kordában tudjuk tartani a gazdasági és társadalmi sikerhez vezető kulcsként tekintünk, addig a muzulmán kultúrában a vallás, a becsület, valamint e két dolog agresszív védelme a legfontosabb dolog. Ez utóbbiak hasznos kapcsolatok és szociális státus forrásai lehetnek a muszlimok között, viszont nem jutnak vele messzire az iszlám által irányított társadalmakon kívül.

Pszichológiai nézőpontból szintén a beilleszkedés feltétele, hogy a muszlimoknak mélyen legbelül el kell fogadniuk a nemek és a nem-muszlimok egyenlőségét, el kell fogadják a szólás és szexuális szabadságot és azt, hogy demokrácia és szekuláris hatóságok előrébb valók, mint bármely koráni vagy prófétai kijelentés, vagy bármi ,amit az imám mond. Ha valaki iszlám normák szerint nevelkedik, akkor a lépés afelé, hogy magukévá tegyék a nyugati életszemléletet, legtöbbjüknek túl nagy. Társadalmilag és pszichológiailag sokkal kényelmesebb egyszerűen ragaszkodni ahhoz, amit a megfelelő dologként sulykoltak beléjük születésük óta.

A megoldás

Nyugaton minden muszlimnak a fent említett három szűrőn kell átesnie. Ugyanakkor, csak kis hányaduk képes megvalósítani a szükséges szociális, gazdasági és pszichológiai integrációt. Ha meg szeretnénk óvni kontinensünket az etnikai konfliktusoktól, és megelőzni, hogy az integráció bukásának elviselhetetlen terhe tönkretegye a jóléti társadalmakat, csak egy célravezető megoldás van: az integráció hiányát annyira kellemetlenné és gazdaságilag haszontalanná kell tenni, hogy azok, akik nem tudnak vagy nem akarnak beilleszkedni, azok csak a hazatelepedést – államilag támogatott bevándorlást saját származási országukba- találják vonzó megoldásnak.

Annak jövedelmezőbbé tétele, hogy kevesebb gyermeket vállaljanak, az egyetlen út a művelt középosztály felé, ami a jól működő gazdaságok és társadalmak alapját szolgálja. Ezáltal csökkenthető a bevándorlás, a konfliktusok és a vallási fanatizmus.

Nicolai Sennels, dán pszichológus, az Among Criminal Muslims könyv szerzője

  Forrás: New English Review

Print Friendly, PDF & Email