A török befolyás vizsgálata a Nyugat-Balkánon

A török befolyás vizsgálata a Nyugat-Balkánon

2010. Szeptember 2. 

Abdullah Gül Szeptember 2-3-án látogatást tett Bosznia-Hercegovinában, a boszniai választásokat övező egyre nagyobb feszültség közepette.

Abdullah Gul in Sarajevo (Beta/AP)

 
 

Törökország, mint közvetítő, ki tudta használni a feszültséget a bosznia-hercegovinai etnikai csoportok között, hogy befolyást gyakoroljon a Nyugat-Balkánra. Ez része Törökország tervének arra, hogy geopolitikailag újra megerősítse magát, és megmutassa Európának, hogy Törökország nélkül a Nyugat-Balkánon nem lesz tartós politikai stabilitás.

Ugyanakkor Törökország erőfeszítései számos akadállyal néznek szembe, beleértve a gyenge gazdasági jelenlétet a Nyugat-Balkánon, a régión belüli gyanut Ankara szándékait illetően, és a nyugat növekvő aggodalmát Törökország hatalmával kapcsolatban.   

Abdullah Gül török elnök hivatalos látogatást tett Bosznia-Hercegovinában szeptember 2-3 között. A látogatás a közelgő október 3-ai általános választásoknak köszönhetően az országban nagymértékben emelkedő nacionalista felszólalások közepette történt. Milorad Dodik, a független szerb Republika Srpska (RS) elnöke, ismét célzott rá, hogy az RS is valószínűleg fontolóra veszi a lehetséges függetlenséget, arra buzdítva a bosnyák (szláv muzulmánok a Nyugat-Balkánról) vezetést, hogy helyezkedjen szembe az RS eltörlésére történő felszólítással. Eközben horvát politikusok folytatják a saját független etnikai egység létrehozását, ami egy lehetséges konfliktuskirobbantó ok a horvátok és bosnyákok között.

A bosznia-hercegovinai etnikai csoportok közötti feszültségek közepette – ugyanúgy, mint a Nyugat Balkán országai esetében – Ankara lehetőséget talált egy erős politikai befolyás létrehozására a régióban a közvetítő szerepét játszva. Mint ilyen, Törökország visszaállítja tekintélyét a régióban, amit az Oszmán Birodalom uralt, és megpróbál a fő döntőbíróvá válni a régióban történő konfliktusokkal kapcsolatos döntésekben, így jutva előnyhöz Európával való kapcsolatában.

Végső soron a Balkán nem szerepel előkelő helyen Törökország geopolitikai prioritáslistáján. Törökország sokkal közvetlenebb érdeklődést mutat a Közel-Kelet felé, ahol a folyamatban lévő amerikai kivonulás Irakból egy vákumot hagy az irányításban, melyet Törökország be akar tölteni, és arra akar használni, hogy kiterjessze befolyását muzulmán szomszédaira, és a Kaukázusra, ahol a verseny lassan fokozódik Oroszországgal. A Balkán fontossága kisebb ehhez képest, mégis Törökország nagyon figyel rá, különösen azért, mert a Balkán összefüggésben van az Európával való viszonyával.

Azonban három fő faktor korlátozhatja Törökország befolyását a Balkánon: az alacsony beruházási szint a török gazdasági közösség részéről, gyanu a régió egyik nagy népcsoportjának részéről (szerbek), és Törökország belső harcai arra vonatkozóan, hogy hogyan lehetne az oszmán uralom örökségét a legjobb módon kihasználni a befolyás elérésére egy hatékony stratégián keresztül úgy, hogy ne keltsenek félelmet a Nyugatban azzal kapcsolatban, hogy Ankara az Oszmán Birodalom újjáélesztésére törekszik.

Törökország története a BalkánonA 14. és 20. század között az Oszmán Birodalom uralta a Balkánt, háttértámogatásként használva a régiót a Pannon-síkságon fekvő keresztény királyságok ellen, nevezetesen Magyarország, később Ausztria és Oroszország ellen. A Kelet-Balkán, különösen a mai Románia havasföldi régiója kulcsfontosságú volt gazdasági szempontból a termékeny Duna-medencének köszönhetően. De a Nyugat-Balkán – a mai Szerbia, Bosznia-Hercegovina, Koszovó, Macedónia, Montenegró és Albánia – nagyrészt csak háttértámogatásra szolgált, bár ezek az országok biztosították a kulcsfontosságú szárazföldi szállítási útvonalat Közép-Európába, melynek gazdasági szempontból növekvő jelentősége lett később az Oszmán Birodalomban.

A huszadik századi Törökországnak már nem volt kapacitása arra, hogy a Balkánnal foglalkozzon. Egyszerű volt megszabadulni a Nyugat-Balkántól – mint egy holt tehertől – a huszadik század elején, mivel a nyersanyagok hiánya és ez a háttértámogató státusz távoltartotta a régiót a teljes beolvadástól az Ottomán Birodalomba. Később Ankarából hiányzott a képesség és akarat, hogy hatalmát kiterjessze a Balkánra. A világháborús időszak után Törökországot egy rendíthetetlen szekuláris (világi) hadsereg irányította, amely komolyan úgy érezte, hogy az Oszmán Birodalom túlságosan nagymértékű terjeszkedése a környező régióban a birodalom összeomlásához vezet, és ezt a figyelmet az anyaországra kell összpontosítani. Lényegében Törökország egy európai stílusú nacionalizmusra alapult, és nem fogadta el a nem török embereket. Törökország kevés kötődést érzett az Oszmán Birodalom örökségeként hátrahagyott balkáni szláv-muzulmán nép iránt.

Bár az 1990-es években a  Balkán háborúk – különösen a Bosznia-Hercegovina muzulmán lakosságának üldözése – felébresztették a kulturális és vallási kapcsolatokat Törökország és Bosznia-Hervegovina között. A háború Bosznia-Hercegovinában egy központi belpolitikai kérdéssé vált, és Ankara be is kapcsolódott a konfliktusba azáltal, hogy összehozta a harcban álló horvát és muzulmán oldalt azért, hogy egyesüljenek a katonailag erősebb szerbek ellen.

A jelenlegi török befolyásoltság logikája a BalkánonA növekvő befolyás a Balkánon része a kormányzó iszlám-gyökerű Igazság és Fejlődés pártjának (AKP) Törökország geopolitikai fölényének visszaállítására tett törekvésének. Az 1990-es évek világi török kormányához képest az AKP sokkal otthonosabban használja a Nyugat Balkán muzulmán populációját, mint a külpolitikai befolyás biztos támaszát. Az AKP kétségbevonja azt a régi kemalista nézetet, miszerint az Oszmán Birodalom valami olyan, ami szégyellnivaló. (A kemalizmus, más néven a „hat nyíl” (Altı Ok) hat vezérelv, mely meghatározza a Török Köztársaság ideológiai irányvonalát. Elnevezését Musztafa Kemal Atatürkről, a köztársaság alapítójáról kapta – ford.) A kormányzó párt éppenséggel azt az elképzelését hangoztatja, hogy Törökországnak meg kell békülnie az oszmán örökséggel. Ankara ezért diplomáciailag támogatta a balkáni muzulmán lakosságot, előnyben részesítve egy bosnyákok által uralt centralizált Bosznia-Hercegovina elképzelését.
Törökország még lobbizott is a bosnyákok nevében a közelmúltban a Butmir-i alkotmányos reformfolyamatban, és az elsők között volt, aki elismerte a túlnyomórészt muzulmán lakosságú Koszovó egyoldalúan kikiáltott függetlenségét. 2009. októberi szarajevói beszédében – melyre összeráncolta szemöldökét Szerbia és a Nyugat is – a török külügyminiszter Ahmet Davutoglu kijelentette: „A régió minden muzulmán nemzetének Törökország egy biztonságos menedékhely – Anatólia hozzátok tartozik, a mi bosnyák fivéreinkhez és nővéreinkhez. És Szarajevó bizonyosan a miénk. ”

Ankarának reményteli oktatási és kultúrális kapcsolatai is vannak a régióval. A török állam által működtetett TV hálózat, a TRT Avaz nemrégiben kezdett híreket sugározni bosnyák és albán nyelven, míg a török Nemzetközi Együttműködési és Fejlesztési Hivatal számos projektet valósított meg a régióban, különösen az oktatási szektorban. A Gülen mozgalom – egy konzervatív muzulmán társadalmi mozgalom – számos iskolát épített Bosznia-Hercegovinában, Macedóniában, Albániában és Koszovóban.

Ennek ellenére Ankara megbontotta az egyensúlyt a Törökországra vezérként tekintő muzulmán lakossággal kapcsolatos külpolitikájának természetes megszilárdítása és a minden oldalról történő diplomáciai nyomás között. Ez nagymértékű bosnyák-szerb ellenségeskedéshez vezetett, és rendszeres háromoldalú csúcstalálkozókhoz Bosznia-Hercegovina, Horvátország és Szerbia vezetői között. Ennek következményeképpen Davotoglu azt is kijelentette, hogy: „Annak érdekében, hogy a Balkán ne váljon egy geopolitikai tartalékövezetté, mely a konfliktusok áldozatává tenné, az egység egy újfajta értelmezését kell megteremteni a régiónkban. Erősítenünk kell, hogy a régió a miénk, és kinevelni egyfajta régiós józan gondolkodásmódot.”

Törökország a balkáni befolyását példaként akarja használni geopolitikai fontosságának érzékeltetésére, különösen Európa felé, aki ösztönösen ingerült a Balkánon kialakult biztonsági helyzet miatt. Törökország nem a még több befolyás kedvéért, vagy a gazdasági vagy politikai uralomért növeli befolyását a Balkánon. Ankara inkább azt akarja megmutatni, hogy saját befolyása központi helyen van a régió stabilitása szempontjából, és Törökország nélkül nem lenne állandó politikai rendezettség a Nyugat-Balkánon.

Az USA-EU által közvetített Butmir-i alkotmányos folyamat – az eddigi legkiemelkedőbb példa – elbukott, nagyrészt azért, mert Törökország azért lobbizott, hogy az USA visszalépjen. Az üzenet világos volt Európa számára: Törökország nemcsak hogy a „hátsó kertjének” tekinti a Balkánt, (és így Ankarát többé nem lehet kihagyni a tárgyalásokból), hanem képes befolyásolni Washington politikáját is. Európai úniós STRATFOR források és Bosznia-Hercegovina kormánya tisztában vannak azzal, amit a tárgyalások is megmutattak, hogy Ankarának mekkora befolyása van a régióban. Ez meglepte az európaiakat és visszatetszést keltett bennük.

A török befolyást akadályozó tényezők a Nyugat-BalkánonBár Ankara diplomáciai befolyása jelentős a régióban, Törökország gazdasági jelenléte nem olyan nagymértékű, mint ahogyan azt Törökország támogatói és bírálói hirdetik. A kétoldalú kereskedelem és beruházások Törökország részéről jelentéktelenek, különösen Európa gazdasági jelenlétével összehasonlítva. Törökország elmarad a stratégiai ágazatok megcélzásában (mint például az energiaszektor) Oroszország régióba való betörésének stratégiájától. (Bár Törökország jónéhány beruházást kezdeményezett a szerbiai és macedón közlekedési szektorban.)

Ankara tisztában van ezzel a hiányossággal és vannak tervei a probléma megoldására. A régiós gazdasági szerepvállalás növelésére történő törekvés részeként a Török Vállalkozók és Gyáriparosok Szövetsége tervezi, hogy Gül-lel Szarajevóba utazik. Bár konkrét erőfeszítések nélkül nehéz felmérni Ankara sikerességét, ezenkívül megkérdőjelezhető, hogy határozott gazdasági alapok nélkül képes-e Törökország megőrizni politikai befolyását a Balkánon.

Egy másik fontos hátráltató tényezője Törökország gazdasági szerepvállalásának, hogy Ankara szándékai gyanut keltenek a szerbek között Bosznia-Hercegovinában. Amiatt, hogy Törökország bosnyák érdekeket használ külpolitikájának biztosítására, az RS aggódik, hogy Ankara csúcstalálkozóinak Belgráddal, Szarajevóval és Zágrábbal az a célja, hogy elszigeteljék az RS-t. Hasonlóképpen a Szerbián belüli nacionalista ellenzék a névlegesen nyugatbarát Boris Tadic szerb elnökkel szembenállva elkezdte összekapcsolni a növekvő balkáni török befolyást az egyre növekvő feszültséggel Szerbia muzulmánok által lakott Szandzsák régiójában.

Az a veszély áll fenn, hogy a belgrádi kormányban bekövetkező esetleges változás, vagy a konzervatív jobboldal általi belföldi nyomás arra ösztönözheti Tadic-ot, hogy elhatárolja magát Törökországtól, és Oroszország irányába nyisson, beindítva ezáltal egy nagyhatalmi rivalizációt (mely hátborzongatóan emlékeztet az első világháborút megelőző időkre) Ez valószínűleg több lenne, mint amire Ankara számított. Ha megtörténne, ez jelentős akadály lenne Törökország azon stratégiájával szemben, hogy saját magát régiós béketeremtőként mutassa be. Tény, hogy egy török-orosz rivalizáció aláásná ezt a képet, és nagy figyelmeztetés lenne az európaiaknak, hogy a Balkán visszatér a XIX. századi státuszához az eurázsiai nagyhatalmak sakktáblájaként.

A kulturális és vallási kötődés megerősítette Törökország befolyását a Balkánon. Bár az AKP tisztában van a nyugat felé mutatott képpel, ahol Törökország világi nézetekkel kapcsolatos elkötelezettségének szkepticizmusa egyre növekszik, miután a jelenlegi Közel-Keleti események azt sugallják, hogy Ankara egyetért és támogatja az iszlám világot a nyugat kárára. (mint például a gázai flottilla-incidens során)

Az AKP-nak ezenkívül szembe kell néznie egy országon belüli intenzív hatalmi harccal is a hadsereghez kötődő világi elemekkel szemben, akik nem érzik magukat otthon a szomszédos országokban róluk kialakult képpel kapcsolatban, miszerint Törökország neo-ottomán vagy pániszlám. Az AKP emiatt egy vékony választóvonalon sétál aközött, hogy a balkáni muzulmán populációt saját befolyásának megerősítésére használja, és aközött, hogy magát egy tisztességes döntőbíróként mutassa be, ügyelve saját külföldi arculatának kezelésére is.


Ez a riport a STRATFOR engedélyével lett újra leközölve  

Print Friendly, PDF & Email

Rövid URL: http://www.dzsihadfigyelo.com/?p=1220

Bejegyzés: on 2010. okt. 20.. A bejegyzés kategóriái: Balkán, Törökország. A hozzászólásokat követni lehet: RSS 2.0. Szólj hozzá, vagy hagy trackbacket a bejegyzéshez

fascistbook

Legutóbbi bejegyzések

Bejelentkezés | Szerkesztő Gabfire themes