A muszlimok beilleszkedése nem lehetséges

Nicolai Sennels dán pszichológus: “A muszlimok nyugati társadalmakba való beilleszkedése nem lehetséges”

EuropeNews 2009. március 31.
Interjút készítette: Felix Struening

A muzulmánok dán integrációs problémája 2006-ban vált publikussá világszerte, amikor a Jyllands Posten nevű újság 12 karikatúrát jelentetett meg Mohamed prófétáról. Pontosan két évvel ezután, újabb zavargások törtek ki annak kapcsán, hogy az összes jelentősebb újság közzétette az említett karikatúrákat.

Radical Islam in EuropeJelenleg a koppenhágai fiatalkorúak börtönében lévő elítélteknek 70%-át teszik ki a muzulmán származású fiatalok. A közelmúltban látott erőszak és a muszlimok általános erőszakos tendenciája csupán a véletlen műve, vagy van valamiféle kapcsolat közöttük?

2009-ben a dán Nicolai Sennels “Bűzöző muszlimok között. Egy pszichológus tapasztalata” címmel adta ki könyvét. Ebben Nicolai a muszlim kultúra pszichológiai vonatkozásáról, a haraggal való kapcsolatáról, az érzelmek kezeléséről és az iszlám hitről ír. Kutatását több száz órányi terápiára alapozza, amit 150 muszlim fiatallal folytatott a koppenhágai fiatalkorúak börtönében. A Europenews az íróval könyvéről és a könyvnek az európai muszlimok integrációjára ható következményeiről beszélgetett.

Europenews: Nicolai Sennels, honnan jött az ötlet, hogy könyvet írj a dán muzulmán bűnözőkről?

Nicolai Sennels: 2008-ban fogant meg bennem az ötlet az egyik integrációról szóló koppenhágai konferencián, ahova az egyetlen olyan pszichológusként voltam hivatalos, aki a koppenhágai fiatalkorúak börtönében dolgozik. A beszédem a konferencián arról a tényről szólt, hogy a bevándorlók kultúrája nagy szerepet játszik az integráció, a bűnözés és a vallási szélsőségesség vonatkozásában. Kihangsúlyoztam, hogy a muszlim kultúrából érkező embereknek mennyire nehéz, ha nem lehetetlen, sikeres életet kialakítaniuk Dániában.

Ez a kijelentés nagy ellenállásba ütközött a dán politikusok, és a saját főnököm részéről. Ez teljesen meglepett, mivel azt gondoltam, hogy az álláspontom egyértelmű: Vannak kultúrák, amelyek jobban beleillenek a nyugati társadalmakba, mint mások. Egész Európa jelenleg a muszlimok integrációjával küzd, de ez a törekvés lehetetlennek tűnik. A dán rendőrség és a Dán Statisztikai Hivatal szerint a fővárosban a bűntényeknek több mint 70%-át muszlimok követik el. A Nemzeti Bank nemrégiben megjelentetett egy beszámolót, miszerint egy muzulmán bevándorló szociális segélye átlagosan több mint 2 millió dán koronába (300.000 euro [kb. 85 000 000 Ft) kerül, a munkaerőpiacon való alacsony részvétel miatt. Ehhez hozzá kell adnunk azoknak a szociális segítségeknek a költségit, amelyekben a munkanélküliek Dániában részesülhetnek: fordítókkal kapcsolatos kiadások, speciális osztályok az iskolákban – a muszlim szülők gyermekeinek 64%-a nem tud dánul rendesen írni és olvasni, dán iskolában eltöltött 10 év után sem– szociális munka, külön rendőrségi csoport, stb..

Kijelentésemnek jogi következményei lettek, egyfajta szakmai jellegű büntetés, miszerint ha még egyszer megismétlem a fentieket, kirúghatnak. A koppenhágai hatóságok szerint úgy tűnik megengedett kijelenteni, hogy a súlyos problémákat a muszlimok körében a szegénység, a média, a rendőrség, a dánok, a politikusok, stb. okozzák. De két dolog semmi esetre sem megengedett: a kultúra hatását tárgyalni, és hogy a bevándorlók felelősséggel tartoznak a saját integrációjukat illetően. Sajnos sok igen nagy befolyással bíró politikus nincs tisztában a kultúra pszichológiai vonatkozásával és azzal, hogy ennek milyen hatása van az integrációra.

EuropeNews: Mik voltak a reakciók Dániában?

Sennels: Nagy érdeklődés fogadta a könyvet, már mielőtt 2009. február 24-én hivatalosan kiadták volna. A legnagyobb dán nemzeti újság címlapjára került, a rádióban és TV-ben pedig vitákon vettem részt politikusokkal és a téma szakértőivel. A könyv első kiadása 3 hét alatt elkelt.

Azóta volt egy-két nagy változás a dán integrációs irányelvben, amire úgy tűnik hatással volt a könyv és az a figyelem, ami rá irányult. Az én személyes véleményem az, hogy a széles körű figyelem az állításomat igazolja: egyszerűen nagy szükség van annak mélyebb megértésre, hogy a muszlimok kultúrája hogyan befolyásolja a beilleszkedés esélyét.

A híres muszlim politikus Naser Khader, aki a „Becsület és szégyen” című bestseller szerzője, a következő előszót írta a könyvemhez: „kötelező olvasmány tanulóknak, szociális munkásoknak és tanároknak.” A Jyllands-Posten, a bátor újság, amely először tette közzé a Mohamed karikatúrákat, a könyvet „eredeti úttörő munkának” nevezte.

EuropeNews: Nézzük meg közelebbről a könyvet. Négyféle integrációs mítoszról beszélsz. Az első a bevándorlók kulturális különbségeit érinti.

Sennels: Amit a munkám során a fiatalkorúak börtönében felfedeztem az, hogy a muzulmán származású embereknek eltérő szociális segítségre van szükségük mint a dánoknak, vagy nem muszlim kultúrából érkező embereknek. Ezek a eltérő szükségletek több figyelmet kívánnak meg, és a pszichológusoknak több kutatást kell folytatniuk a témával kapcsolatban, annak érdekében, hogy hatékony társadalompolitikát legyenek képesek létrehozni.

Teljesen egyetértek a kritikusaimmal abban, hogy személyes és társadalmi problémák egyaránt vezethetnek antiszociális viselkedéshez mind a nyugati, mind pedig a muszlim embereknél. Mindamellett rendkívül aránytalan az antiszociális és antidemokratikus viselkedés a muszlimok körében. A Dán Statisztikai Hivatal kiadott egy közleményt, miszerint a muszlim országok foglalják el az első nyolc helyet a top 10-es listán a bűnözők származási országát illetően. Dánia a kilencedik ezen a listán.

EuropeNews: Akkor ez azt jelenti, hogy különbözőképpen kell kezelnünk a muzulmán és a nem muzulmán bevándorlókat?

Sennels: Pszichológiai és emberbaráti nézőpontból teljesen egyértelmű, hogy a különböző kultúrákból érkező embereknek különböző szükségleteik vannak, amikor problémáik vannak, vagy éppen hoznak létre. Az én személyes tapasztalatom az, hogy a muszlimok nem értik azt, ahogy mi itt nyugaton a konfliktusokat párbeszéddel próbáljuk meg megoldani. Egy olyan kultúrában nőttek fel, ahol világos külső szabályok és világos következmények vannak. Azt a nyugati hagyományt, amely a kompromisszumot és önreflexiót a belső és külső konfliktusok kezelésének elsődleges eszközként használja, a muszlim kultúrában a gyengeség jelének tekintik. Egyszerűen nem értik ezt a lágyabb és humanisztikusabb módját a társadalmi ügyek kezelésének. A szociális munka és politika keretein belül ez azt jelenti, hogy több korlátra és komolyabb következményekre van szükségük annak érdekében, hogy szabályozni tudjuk a viselkedésüket.

EuropeNews: Ez máris a második mítoszhoz vezet minket: gyakran mondják, hogy a bevándorlók bűnözésének okai a szociális problémák, nem pedig a kulturális hátterük. A könyvedben nem értesz ezzel egyet és a muszlimok vallására mutatsz rá mint a probléma forrása.

Sennels: Nos, inkább úgy mondanám ‘muszlim kultúra’ semmint vallás, ugyanis nagyon sok olyan muszlim van, aki nem tudja mit ír a Korán, és nem jár mecsetbe. Viszont erősen befolyásolja őket a kultúra. És itt azt láthatjuk, hogy különösképpen a harag sokkal elfogadottabb a muszlim kultúrában. Egy példa: a nyugati kultúrában és más nem muzulmán kultúrákban, mint például Ázsiában, úgy tekintesz az agresszióra és a hirtelen dühkitörésre mint valami olyanra, amit később meg fogsz bánni vagy szégyellni fogsz. Ez teljesen az ellenkezője a muszlim kultúrában. Ha valaki sérti a méltóságod – amit én, mint pszichológus magabiztosságnak hívnék – egyszerűen elvárás, hogy agresszióhoz, gyakran szóbeli vagy fizikai bosszúhoz folyamodj. Tehát az agresszió nálunk alacsony státuszba helyez, a muszlim kultúrában pedig magasba.

Van azonban egy másik, sokkal mélyebb oka a muszlim közösségekben elterjedt antiszociális viselkedésnek és az integrációtól való idegenkedésnek – nevezetesen a muszlimok nagyon erős azonosulása a muszlim kultúrával.

A muszlim kultúrával való találkozásom során egy rendkívülien erős és nagyon büszke kultúrát ismertem meg. Ez egészen biztos, hogy egy olyan dolog, ami biztosítja egy ősi kultúra túlélését a változó korokban. És az iszlám és a muzulmán kultúra kiváló példa erre. Egy erős és büszke kultúra azonban sajnos szinte lehetetlenné teszi a tagjai számára, hogy más értékekhez alkalmazkodjanak. Németországban a 3.5 millió muszlimnak csak 12%-a érzi magát inkább németnek mint muszlimnak. Franciaországban és Dániában a muzulmán népességnek csak 14%-a gondolja, hogy ő inkább francia vagy dán, mintsem muszlim. A Dániában élő muszlimok között folytatott kutatás azt is kimutatja, hogy az első és második generációs bevándorlók 50%-a ellenzi a szólásszabadságot, és 11%-uk szeretné, hogy a dán alkotmányt felváltsa a sáría törvénykezés (ebből a kutatásból több adat is megtalálható az újság nyomtatott kiadásában). Ezek a magas százalékok persze ijesztőek, de különösen az a tény zavaró, hogy nincs véleménybeli különbség a témában azoknál, akik muszlim országban születtek és nevelkedtek, és azoknál, akik a dán társadalomban. Ha a hovatartozásról van szó, a muszlimoknál a kultúrával és vallással összevetve a nemzetiség egyáltalán nem számít. Ennek következménye pedig egy erőteljes és növekvő szembenállás a nyugati kultúrával és értékekkel szemben a koppenhágai és a nagyobb európai városok muszlim gettóiban.

EuropeNews: Ahogy már rámutattál, nagyon sok muszlim erősen kötődik a vallási hovatartozásához. A harmadik mítosz, amit kifejtesz a könyvedben az a szélsőségeseknek és fundamentalisták százalékos arányáról szól a muszlimok között. Gyakran azt feltételezzük, hogy ez az arány viszonylag kicsi. Mi a tapasztalatod ezzel kapcsolatban?

Sennels: Az emberek azt remélik, hogy a legtöbb muzulmán modern és elfogadja a nyugati értékeket. Az én tapasztalatom különbözik ettől, és ezt bizonyítják azok az európai statisztikák, amiket az imént idéztem. 2008 februárjában volt néhány halálosan komoly zavargás Dániában, amit muszlimok fiatalok keltettek.

Ezek a zavargások részben reakciók voltak arra, hogy a dán rendőrség a meredeken emelkedő bűnözési arányokra összpontosított a muszlim kerületekben. A másik oka pedig a Mohamed karikatúrák újbóli leközlése volt az összes dán újságban, ami a szolidaritás kifejezése volt a karikatúrista, Kurt Westergaard iránt, kinek az élete akkor is, és még most is komoly fenyegetettségnek van kitéve.

Ezeken a megmozdulásokon olyan muszlimokat láthattunk igen agresszív módon kiállni a kultúrájukért és vallásukért, akik nem gyakorolják a vallásukat a mindennapi életükben. Koppenhága egy teljes hétig füstölt a néhány száz tűznek köszönhetően, és azokat a rendőröket és tűzoltókat pedig, akik próbálkoztak a helyzet lecsendesítésével, megtámadták. A felkelők egy része abba a börtönbe került, ahol én dolgoztam és így volt alkalmam velük beszélgetni. Majd mindegyikük muszlim volt, és azt állították, hogy amit tettek – gyújtogattak, rendőröket támadták meg, stb. – indokolt volt, mivel a dán társadalom, az integráció erőltetésével, illetve a Mohamed karikatúrák újbóli leközlésével bebizonyította, hogy rasszista és az iszlám, illetve a muszlim kultúra ellen van. A néhány dán, akik a felkelők között voltak teljesen másképp vélekedtek. Az ő magyarázatuk tetteikre túlnyomórészt a kalandvágy illetve izgalom keresése volt.

EuropeNews: A negyedik mítosz az, hogy a szegénység vezet a bevándorlók rossz társadalmi helyzetéhez. A könyvedben azt írod, hogy ennek az ellenkezője igaz.

Sennels: Ezt a fontos kérdést a következőképpen fogalmazhatod meg: az embereknek azért lesznek szociális problémái, mert szegények, vagy pedig azért lesznek szegények, mert szociális problémákat hoznak létre. A tapasztalatom az, hogy az igen kis odafigyelés a gyermekek iskoláztatására és a saját maga képzésére, valamint a motiváció hiánya a szakmai karrier elérésére, mind meghatározó tényezői a szegénységnek, és amit sok muzulmán tapasztal mind a mi társadalmunkban mind az iszlám országokban. Ezen felül, Dániában a fiatal muszlim fiúk negyede bűnügyi nyilvántartásban szerepel. Szegényes olvasási készség, erős ellenszenv a hatóságokkal szemben és egy priusz egyszerűen nagyon nehézzé teszi, hogy jól fizető állást találj. Az antiszociális viselkedés tesz szegénnyé, és nem fordítva.

Sajnos sok politikus a szegénységet tekinti az integrációs problémák okának. Úgy gondolom, hogy ez egy szörnyű és felületes nézet a szegény emberekről, és az emberekről általában. Az a gondolat, hogy az emberek viselkedése attól a pénzmennyiségtől függ, ami minden hónapban a bankszámlájukra érkezik, egy rendkívül korlátozott látásmód. Én, mint egy olyan pszichológus, aki a Koppenhágai Egyetem bölcsész szakán tanult, azt mondom, hogy az emberek sokkal több és erősebb, a viselkedésüket és gondolkodásukat befolyásoló tényezővel rendelkeznek az életükben, mint a pénz.

EuropeNews: Milyen következtetés vonható le a kutatásodból? Lehetséges a muszlim örökséggel rendelkező bevándorlók integrációja a nyugati társadalmakba?

Sennels: Azt mondom, hogy az optimisták, azok az emberek, akik azt mondják az integráció lehetséges nagy felelősséget hordanak a vállukon. Nagy annak a veszélye, hogy egy olyan reményt és álmot próbálnak eladni nekünk, aminek nincs valóságalapja. Ez azt jelenti, hogy ők lesznek a felelősök azért, amiért Európa elfordul a problémák elől, és nem nevezi nevükön azokat, égészen addig, amíg túl késő nem lesz.

Egyszerűen nincs olyan kutatás, ami az optimisták nézőpontját támogatja. Ellenkezőleg, az összes kutatás a muzulmánok nyugati társadalomba történő integrációjával kapcsolatban azt mutatja, hogy folyamatosan a rossz irányba haladunk. Szóval nem tudom, hogy ezek az optimisták, hogyan jutottak a következtetéseikre. Talán ez csak egy hiú, gyermeteg ábránd, hogy minden jóra fog fordulni, csak úgy, mint a mesékben. Vagy talán egy ál-Darwini feltételezés, hogy minden pozitív irányba fog fejlődni. Egy dolog azonban biztos: az ítéleteiket nem tényekre alapozzák.

Persze vannak kivételek, de a muszlimok integrációja a szükséges szintig túlnyomórészt nem lehetséges. Európa szerte okos és együttérző emberek dolgoznak a problémán, több milliárd eurót költöttek már a projektre, és mégis, a problémák tovább nőnek.

A pszichológiai magyarázat tulajdonképpen egyszerű.  A nyugati és az iszlám kultúra alapjaiban véve egészen mások. Ez azt jelenti, hogy a muzulmánoknak nagy változásokon kell keresztülmenniük az identitásukkal és értékeikkel kapcsolatban azért, hogy képesek legyenek elfogadni a nyugati értékeket. A személyiség alapstruktúrájának megváltoztatása egy igen nehéz pszichológiai és érzelmi folyamat. Úgy tűnik, nagyon kevés muszlim érez motivációt ehhez. Csak kevés muszlimot ismerek, akiknek ez sikerült, de azt is tudom, hogy ez egy hosszú és fárasztó belső küzdelem volt, és külső szinten gyakran nagy árat fizettek érte, ugyanis a muszlim barátaik és családjuk megvetette és/vagy megtagadta őket azért mert elhagyták a kultúrájukat.

EuropeNews: És mit fogunk kezdeni azokkal a muszlimokkal, akik már itt vannak?

Sennels: Két lehetőséget látok. Először is azonnal le kellene állítanunk az iszlám országokból érkező emberek bevándorlását Európába, addig, amíg be nem bizonyítjuk, hogy a muszlim emberek integrációja lehetséges.

Másodszor, azokat a muszlimokat, akik nem akarnak, vagy nem képesek beilleszkedni a nyugati társadalmakba segítenünk kéne abban, hogy egy új és jelentőségteljes életet építsenek egy olyan társadalomban, amit megértenek, és ami megérti őket. Ez azt jelenti, hogy támogassuk őket, hogy új életet kezdjenek egy Iszlám országban. Tulajdonképpen megvannak a gazdasági eszközök ehhez. Mint azt korábban említettem, a Dán Nemzeti Bank számításai alapján minden bevándorló, aki iszlám országból jön, átlagosan 300 000 euróba [kb. 85 millió forint] kerül. Ezzel a pénzzel tudnánk segíteni őket abban, hogy boldog életet éljenek egy iszlám országban anélkül, hogy szükségük lenne a beilleszkedésre egy olyan társadalomban, amit nem értenek, és ezért nem tudnak elfogadni. Elegendő pénzzel a birtokukban, amivel el tudnák tartani a családjukat, és egy olyan országban élhetnének, ahol jól érzik magukat a környező kultúrában, nagy lépés lehetne egy jobb életminőség irányába. És nekünk segítenünk kéne, hogy ezt elérjék. Ez nem csak a muszlim egyén, hanem az európai társadalom hasznára is válna. Azok a muzulmánok akik Európából iszlám országokba vándorolnak be nagykövetként fognak funkcionálni egy szabadabb, demokratikusabb társadalomért: azon tapasztalat birtokában, hogy egy olyan demokráciában éltek, ahol valódi emberi jogok vannak, és az európai szociális rendszerről szerzett ismereteikkel, nagyon fontos gondolatokat és értékeket fognak magukkal vinni. Így azt tehetik, amiről remélhetőleg a többségük álmodik, nevezetesen, hogy segítsenek muszlim testvéreiknek saját hazájukban azáltal, hogy változtatnak a szegényes körülményeiken, amik elől kezdetben elmenekültek.

Nicolai Sennels, 33 éves, pszichológus és a koppenhágai hatóságoknak dolgozott több évig. 2005-től 2008-ig Koppenhágában a Sønderbro-i fiatalkorúak börtönében dolgozott.

Print Friendly, PDF & Email