A felülírás elve a Koránban

A felülírás elve a Koránban

Írta: Michael Mannheimer, megjelent: Politically Incorrect, Gates of Vienna

A trükk, ami a Korán látszólagos ellentmondásai mögött rejlik, és miért van a radikális muszlimoknak mindig igazuk.

Nincs még egy olyan szent könyv a világ vallásai között, amely a Koránhoz hasonlóan ennyi ellentmondást tartalmazna. Ami az egyik helyen tilos, az a másik helyen engedélyezett, és fordítva. Ugyanakkor, ez csak látszólagos ellentmondás. Ez azonnal feloldódik, amikor felismerjük azt a gondosan őrzött titkot, ami a Korán felépítésében rejlik. A Korán szúrái (versei) nem időrendi sorrendben vannak rendezve, hanem hosszúságuk szerint. A később keletkezett szúrák (amelyek Mohamed későbbi, erőszakosabb életszakaszában keletkeztek Medinában) felülírják a korábbi verseket, amelyek Mekkában keletkeztek, és amelyek viszonylag békésebbek voltak. Ugyanakkor, ezt a titkot az iszlám tudósok féltve őrzik, mintha a Szent Grál lenne, és csak bizonyos alkalmakkor lebbentik fel a fátylat.

Tartalom:

  1. rész: Bevezető gondolatok
  2. rész: Megjegyzések a Korán kovetkezetlenségével kapcsolatban
  3. rész: A megoldás
  4. rész: Összefoglalás

1.Bevezető gondolatok

Az alapvető kérdés: Az iszlám egy békés vagy egy veszélyes vallás?

Annak ellenére, hogy az összes nemzetközi terrorista cselekedetet az elmúlt tíz évben muszlimok követték el, az iszlám tudósok azt állítják, hogy az iszlám „a béke vallása.” Hogy ezt alátámasszák, olyan verseket hoznak példának, mint a Korán 5. szúrájának 32. verse, mely szerint, ha „valaki megöl egy emberi lényt”, „akkor olyan az, mintha az összes embert ölte volna meg.”[1] Az iszlám kritikusok olyan szúrákkal konfrontálják a muszlimokat, amelyek ennek az ellenkezőjét állítják, vagyis a hitetlenek megölését. A 47. szúra 4. verse a következőt mondja: „Amikor összetalálkoztok a hitetlenekkel, akkor vágjátok el a nyakukat!”

KoránA média majdnem minden beszámolója, és majdnem minden talk show, amelyet muszlimokkal, vagy muszlimokról készítenek, akörül a központi kérdés körül forog, hogy vajon az iszlám a béke vagy a terror vallása. És a beszámolók és talk show-k többsége következetesen ugyanúgy fejezi be: az informálatlan néző pontosan ugyanolyan informálatlanul marad, mint előtte. Az iszlám védői a látszólag békés verseket idézik, míg a kritikusok azokra a nagy számban elkövetett terrorista akciókra hívják fel a figyelmet, amelyet a muszlimok az iszlám nevében követnek el. A kommunizmushoz hasonlóan, ma a muszlimokok támogatói is azt mondják, hogy az erőszakos cselekedeteknek semmi köze nincs az iszlámhoz. És a kommunistákhoz hasonlóan, ma a legtöbb muszlim a vitáikban rendszeresen eltitkolja azokat a beszámolókat, amelyek a több ezer különféle atrocitásokról és emberi jogi támadásokról szólnak, amelyeket az iszlám országokban és a „hitetlenek” országaiban követnek el. És éppen ellenkezőleg, a nyugat állítólagos bűneire hívják fel a figyelmet, a gyarmatosítást és a kapitalizmust említve a terrorizmus valódi okaként. Ahogy a maguk idejében a kommunisták, hasonlóan manapság a muszlimok és nyugati védőik azt állítják, hogy a világszerte tapasztalható terrorista cselekedetek a szegények „érthető” és kilátástalan körülményeinek a következményei, amelyet a nyugat dominanciájának és megaláztatásának köszönhetnek, és amelynek valójában semmi köze az iszlámhoz.

Ugyanakkor a tények teljesen mást mondanak. Az Open Doors keresztények üldöztetésével foglalkozó szervezet listáján az 50 legrosszabb országból 40 helyet iszlám államok foglalnak el, a lista elején. És az ENSZ korrupciós indexe alapján az iszlám országok következetesen a világon található legkorruptabb hatalmi struktúrákként jelennek meg. És a nyugaton menedéket kérők többsége olyan iszlám országokból származik, ahol majdnem minden emberi jogot rendszeresen semmibe vesznek (például Hollandiában tízből kilenc kérelmező iszlám országból származik.)

A vallásuk megalakulásának első napjaitól kezdve a muszlimok képtelenek voltak megvizsgálni a szerencsétlenségük lehetséges okait. Egyfelől az iszlám teljes képtelensége arra, hogy önkritikát gyakoroljon és önvizsgálatot tartson, másfelől a nyugat patologikus, mindenre kiterjedő önutálata gyümölcsöző ideológiai humuszt biztosít. És ezen a termékeny talajon az iszlám jelenleg a történelemben egyedülálló gyorsasággal terjed a nyugati országokban, továbbá a nyugat kulturális és ideológiai túlélésének legnagyobb fenyegetésévé vált.

Az iszlám se nem antikapitalista, se nem antikolonista, és a célja nem is az emberek egyenlősége.

Kezdetektől fogva a muszlimok rátámadtak az idegen emberekre, gyarmatosították őket, ahol lehetséges volt iszlamizálták őket, és adók kivetésével kizsákmányolták őket. Az iszlám imperializmus már jóval a nyugati imperializmus előtt létezett, akár Észak-Afrikában (amely államok főleg keresztények és zsidók voltak), vagy Spanyolországban (Córdoba iszlám), vagy a korai zsidó-keresztény Közel-Kelet meghódításában és zsarnoki beolvasztásában, vagy az India elleni támadásokban és részleges elfoglalásával, amely hinduk millióinak életébe került, és amely a békés buddhistákat jóformán teljesen kiártotta, mivel nem tudtak védekezni az arabok gyilkos támadásaival szemben. Az Ottomán Birodalom is egy iszlám birodalom volt, amely sokkal előbb létezett, mint a spanyol, portugál és angol gyarmatok. Ugyanakkor, politikailag korrekt módon, az iszlám imperialista aspektusát a szociológusok, politikatudósok, iszlám szakértők, és történészek a mai napig teljesen figyelmen kívül hagyják.

Továbbá az iszlám tejesen közönyös az egyének és emberek egyenlőégét illetően. Még kevésbé van egyenlőség a nők és férfiak között (nincs kérdés afelől, hogy az iszlám a legnagyobb és legrégebbi nemi apartheid rezsim a világtörténelemben), és az iszlám más vallásokat csak kis mértékben tolerál. Ezzel ellentétesen az iszlám fő célja a világuralom (dar al-Islam), és minden eszköz igazolt és megengedett ennek eléréséhez: akár minden „hitetlen” – ahogy a muszlimok nevezik azokat, akiknek más a hitük – elpusztításával és megsemmisítésével, a Korán és Mohamed utasításainak megfelelően. Így az iszlám az egyéneket két részre osztja, a hívők és a „hitetlenek” csoportjára. Az előbbiek a muszlimok, akik a Paradicsomba fognak kerülni. Az utóbbiak a nem muszlimok, és ezért olyan személyek, akik értéktelenek, és akik a Pokolba fognak menni, és akiket gyötörni kell, akik ellen harcolni kell, és akiket meg kell ölni, (2. szúra 216.vers:”Előíratott nektek a harc [a hitetlenek ellen], holott az ellenetekre van.”) mivel ők azok, akik az iszlám világuralmának útjában állnak.

Ez egyszerűen rasszizmus és a társadalmi osztályok közötti ellenségesség. Matthias Küntzel német politikatudós rámutat erre a tényre:

„Az iszlám a nácik biológiai alapú rasszizmusát teokratikus rasszizmussal helyettesítette, a faji felsőbbrendűség és az eutanázia program nélkül, ugyanakkor a célja az, hogy kiirtsa a zsidókat, mint a világ összes bajának feltételezett okozóit.” [2]

Az, hogy ennek a vallási rasszizmusnak a kritikusait rasszistának rágalmazza a mainstrean média (például a Süddeutsche Zeitung), a szándékos tudatlanság és a tudás hiányának csúcspontja, amely a nyugati értelmiség széles rétegeiben uralkodik.

[1] Ugyanakkor, az iszlám papok eltitkolják a hívőiktől azt, hogy Mohamed ezt a verset a zsidó Talmudból idézte [Sanhedrin 4:1,22a]
[2] http://www.matthiaskuentzel.de/contents/islamismus-faschismus-und-ns

Folyt. köv.

Print Friendly, PDF & Email

Rövid URL: http://www.dzsihadfigyelo.com/?p=1403

Bejegyzés: on 2010. dec. 1.. A bejegyzés kategóriái: Korán, Michael Mannheimer újságíró, Tanulmányok. A hozzászólásokat követni lehet: RSS 2.0. Szólj hozzá, vagy hagy trackbacket a bejegyzéshez

fascistbook

Legutóbbi bejegyzések

Bejelentkezés | Szerkesztő Gabfire themes