A felülírás elve a Koránban (3. rész/3)

A felülírás elve a Koránban (3.rész)

Tartalom:

  1. rész: Bevezető gondolatok
  2. rész: Megjegyzések a Korán következetlenségével kapcsolatban
  3. rész: A megoldás
  4. rész: Összefoglalás

Takíja- az iszlám ellenségeinek félrevezetése

„Ne tégy hamis tanúbizonyságot, mondja a keresztények tízparancsolata. A buddhisták a „Nemes nyolcrétű ösvény” tanításában a „helyes hozzáállás, helyes látásmód, helyes gondolkodás, és helyes elhatározás” gyakorlatáról beszélnek, amely azt jelenti, hogy csak akkor lehet elérni a nirvána állapotát, ha valaki becsületes, őszinte, szociálisan érzékeny és mások javára cselekszik.

Ezzel teljesen ellentétes a takíja az iszlámban. A takíja értelmében lehet hazudni. Al Ghazzali (1059-1111) az iszlám egyik legkiemelkedőbb teológusa, a takíja utasítását a következőképpen magyarázza:

„Tudd meg, hazudni önmagában nem rossz. Ha a hazugság az egyetlen módja annak, hogy jó eredményt érj el, akkor megengedett. Ezért hazudnunk kell akkor, ha az igazság egy nem elfogadható eredményhez vezetne.”

A jó eredmény az iszlám világuralma. A nem elfogadható eredmény az lenne, ha az iszlám ellenségei erről tudomást szereznének. A világuralom felé vezető úton minden engedélyezett a muszlimok számára azért, hogy győzzenek az ellenfeleik felett: megengedett számukra, hogy hazudjanak, becsapják az ellenfelüket, hamis szerződéseket írjanak, megszegjék a szavukat, és bűntudat nélkül öljenek, amikor szükséges. Az iszlám folyamatos dzsihádjának mindig is lényegi eszköze volt az, hogy megtévessze az iszlám ellenségeit (a Korán és Mohamed megfogalmazásában: a zsidókat, keresztényeket és más „hitetleneket”) az iszlám szándékait illetően és hogy magát egy békeszerető és toleráns vallásnak állítsa be, amely nem akar ártani senkinek. A megtévesztés elve az iszlámmal egyidős – és ennek megértése jelenleg még nem jutott el a kormányhivatalok, és a politikusok és újságírók irodáiba. Senki sem akarja elhinni azt, ami nem lehet igaz. Ajatollah Khomeini 2004-ben ezt mondta a hittestvéreinek:

„Megtévesztés, ürügy, összeesküvés, csalás, lopás és gyilkosság, nem mások, mint Allah ügyének eszközei!”

KoránMilyen éles ellentét a világ többi vallásának etikai alapjaival szemben. De az iszlám nyugati védelmezői nem akarják felismerni mindezt, és muszlim társaikhoz hasonlóan immunisak az újfajta belátásokra. Az ilyen idézeteket inkább „egyedi eseteknek”, vagy ami ennél is valószínűbb, hogy „ a szövegkörnyezetből kiragadott részként” könyvelik el – ezért felesleges utalni a muszlim takíja taktikájának Koránbeli eredetére. A hívő muszlimok a cselekedeteiket és beszédüket a Korán és a hadísz megfelelő állításaiból veszik –és ezért, ha ezt szívből teszik, akkor a cselekedeteik nem annyira kiszámíthatóak, mint ahogy azt általánosan gondolhatnánk. A 3: 54 szúrában található a félrevezetés művészetének isteni engedélye:

„És ők cselt szőttek. Ám Allah is cselt szőtt. Allah a legjobb cselszövő.”

És ez az ahol az iszlám egyedülálló a többi vallás között: az istene az egyedüli, aki magát csalónak, és hazugnak mondja – ugyanis a cselszövő ezt jelenti. És főleg a nem-muszlimok számíthatnak erre a cselszövésre, annak érdekében, hogy becsapják őket az iszlám valódi szándékát illetően. Ami az lenne, hogy a világ meghódítására törekvő iszlámot annak mutatják be, ami nem az (de a hitetlenek nagyon örülnek, hogy ezt hallhatják): a béke vallásának. A terjeszkedésük korai szakaszában a muszlimok – a tábortűznél, vagy a kereskedelmi útjaik során a piacokon – a Korán békésnek tűnő szúráit idézték. Mivel a legtöbb ember, akivel találkoztak nem tudott írni és olvasni, egy befogadó közösségre találtak, akiket könnyen meg tudtak nyerni a hitüknek. Ugyanakkor, ahol egy olvasni tudó közösséggel találkoztak, már kezdettől fogva konfrontálták őket azzal a bírálattal, hogy számtalan olyan rész található a Koránban, amely egyáltalán nem békés, hanem azoknak, akik máshogy hisznek, az üldöztetésére és megölésére szólít fel. És manapság a muszlim tudósok képesek voltak minden nyilvánvaló ellentmondáson nagy leleményességgel keresztülnavigálni, és az 1400 éven keresztül tesztelt összezavaró taktikájukat olyan mesterfokra emelték, hogy még napjainkban is becsapják vele a nyugati értelmiséget.

És jelenleg a legtöbb nyugati még mindig nem akar korrekt választ kapni a Korán nyilvánvaló és ellentmondásos állításaira, legyen akár újságíró, író, pap, vagy politikus –kivéve azokat, akik vagy nem vesznek tudomást az iszlám tanainak ellentmondásairól tehetetlenségüknél fogva, vagy önkényesen részrehajlanak, vagy azok, akik az iszlámot mérsékelt és erőszakos ágakra bontják, és ezt annyiszor ismétlik, hogy a végén maguk is elhiszik. Ugyanakkor lelkesedésükben maguk sem ismerik fel, hogy már régóta áldozatul estek az összezavarás ősi iszlám taktikájának. Továbbá nem vesznek tudomást arról, hogy milyen nagy kárt okoznak a szabad társadalmuknak azzal, hogy az iszlám abszolút világuralmának szolgálatkész úttörőivé váltak. A muszlimoknak kedvez a vallásuk ezen mesterséges felosztása jó és rossz ágakra, továbbá örülnek, hogy tovább játszhatják ezt a szerepet a nyilvánosság előtt. Tudják, hogy mi van az iszlám hasznára. Ugyanakkor nagyon ritkán, talán amikor az iszlámot legyőzhetetlennek érzik, vagy talán amikor éppen úgy van jól, kiadják a titkot, hogy nincs két különböző iszlám, csak egy.

„A <<mérsékelt iszlám>> fogalma nagyon visszataszító; kellemetlen és sértő a vallásunk számára. Nincs mérsékelt és nem mérsékelt iszlám. Az iszlám az iszlám, és ezért teljes.” [8]

Az iszlamizmus elválasztása az iszlámtól egy önkényes konstrukció, abból a célból, hogy megszabadítsák az iszlámot az erőszak vádjától, és amellyel a nyugati média abba a csapdába esett, hogy minden iszlám kritikát rasszistának, neo-nácinak, vagy szélsőjobbnak hord le vagy kritizál. Ezek között találhatunk olyan korábban jelentős értelmiségi zászlóvivőket, mint a Frankfurter Allgemeine Zeitung, a Süddeutsche Zeitung, a die Welt, és még a tradicionálisan liberális ZEIT is, hogy csak néhányat említsünk a fontosabb lapok közül. Ezek –és a német és európai újságok- megengedték maguknak, hogy megtévesztők legyenek, és most ők azok, akik az állítólagos mérsékelt iszlámukkal együtt, becsapják a –a több millió- olvasóikat, és így maguk egy olyan vallás úttörőivé váltak, amely robbanásszerűen terjed az öreg Európában. Egy nap majd rájönnek, hogy a hála, amit az iszlám ügyfeleik részéről remélnek az lesz, hogy – amint a muszlimok az Iszlám Államot és vele együtt a sária törvényeket létrehozták, – ők, a „hasznos hülyék”, – ahogy a kommunisták azokat nevezték, akik nyugaton őket támogatták, – lesznek az elsők, akik egy fejjel rövidebbek lesznek.

4. Összefoglalás

A Korán összezavaró ellentmondásai folytán egy világos példája a takíja elv hatékonyságának. Amivel itt foglalkoztunk kétség kívül a legnagyobb és legsikeresebb félrevezető manőver az emberiség történetében. Az iszlám a világ vallásai között egyedülálló módon, nem csak egy mindent magában foglaló felhatalmazással rendelkezik az ölésre, hanem messze ható licenccel rendelkezik a hazudásra –ezért kívül helyezi magát azoknak a nagy vallásoknak a csoportján, amelyek mindig a béke, becsületesség és tisztességre törekedtek. [9]

Az iszlám történelmi szempontból egy olyan hatalmi rendszer, amely maximum hatékonyságot biztosít a korlátlan hatalom eléréséhez. Minden lehetséges eszköz megengedett ennek a célnak az elérésére. Az iszlám politikai cselekedeteiben nem ismer morális vagy etikai kritériumokat. Az iszlám etika tisztán haszonelvű: az olyan morális kategóriák, mint igazság, becsületesség, jó és rossz ezért csak az iszlámnak megfelelő hasznosság szempontjából játszik szerepet. Ami ma jó lehet az iszlámnak lehet, hogy holnap már sértő. Igaz, jó, és helyes csak az, ami hasznos az iszlámnak. A „hitetlenek” megölése az iszlámot szolgálja, ezért a gyilkosság jó. Hallgatás az iszlám valódi szándékáról a „hitetlenekkel” kapcsolatban ugyanilyen hasznos az iszlámnak: ezért a „hitetleneknek” történő hazudás jó. A hitetlen országok elleni dzsihád az iszlám világméretű terjedését és végső győzelmét szolgálja, ezért minden dzsihád igazolt.

A megtévesztés elve nélkül, az iszlám egy olyan vallás lehetne, amelyben minden érték és az ellentéte is érvényes: egy szeszélyes vallás.

A megtévesztés elvével, az iszlám pontosan az ami: a terror vallása azok ellen akiknek más a hite, és egyedülálló a világ vallásai között abban, hogy egy isten adta licenccel rendelkezik a hazudásra, megtévesztésre és ölésre.

Következtetés

  1. Minden odaadó muszlim számára a világon a Korán 114 szúrája az egyetlen érvényes útmutató a helyes gondolkodásra és cselekedetekre.
  2. Ezért ez a 114 szúra alkotja az iszlám alapvető törvényeit, amelyek minden időben érvényesek.
  3. Mivel a szúrákat, az iszlám szempontjából, nem emberek alkották, hanem magától az Istentől szármatik, ezért bármilyen kritika (még a legcsekélyebb is) istenkáromlás, és halállal büntetendő.
  4. Ezért, a Koránban minden reform, amely nincs benne a Koránban, támadás a Korán isteni struktúrája ellen, ezért maga Allah ellen.
  5. Ezért az iszlám, – nem úgy mint a kereszténység, vagy a buddhizmus – lényegében immunis a reformokra és a társadalmi fejlődéshez való alkalmazkodásra.
  6. A mekkai és a medinai szakasz az „iszlám teljes rendszerét” képviseli, amelyet kezdetben nehéz átlátni.
  7. Az iszlám a mekkai szakasz viszonylag békésebb és toleránsabb verseit arra használja, hogy bevonzza az új embereket. A legtöbb békés muszlim csak ezt a fajta iszlámot ismeri.
  8. A medinai szakasz intoleráns és gyűlölettel teli részével csak ritkán kerülnek kapcsolatba.
  9. Ha mégis, akkor nyitva áll előttük az út ahhoz, hogy iszlám terroristák legyenek.
  10. A szúrák hosszúság szerinti elrendezése, – ahelyett, hogy aszerint lenne elrendezve, amikor Mohamed megkapta őket,- a Koránt az iszlám követők nagy része számára kifürkészhetetlenné teszi.
  11. Csak az informált muszlimok ismerik fel a szúrák minőségbeli elkülönülését, miután Mohamed Medinába lépett.
  12. Mivel a felülírás elve érvényes az iszlámban (a későbbi kinyilatkoztatások sokkal fontosabbak, mint a korábbiak), ezért az iszlám későbbi szakaszából (Medina) származó szúrák, amelyek intoleránsak és gyűlöletkeltőek, gyakorlatilag megsemmisítik a mérsékeltebb, az iszlám mekkai szakaszából származó szúrákat.
  13. Ez az elv ismeretlen a legtöbb muszlim számára, ugyanakkor az iszlám teológusok, és a fundamentalista muszlimok többsége, akiket tévesen „iszlamistának” neveznek, nagyon jól tudja, hogy a rendelkezésükre áll egy elit és hathatós tudás arról, hogy hogyan kell uralkodni, és amihez bármikor, amikor szükségük van rá hozzá tudnak férni.
  14. Az uralkodás tudásának ezen eszközével, ezek az iszlám tudósok egy gyakorlatilag megtámadhatatlan hatalom definícióval rendelkeznek az iszlámon belül.
  15. Pontosan ezek a szúrák (medinai), amelyek intoleránsak és megvetik az emberi jogokat -iszlám szempontból teljesen korrektek és végső soron támadhatatlanok-, és amelyre minden „iszlamista” és „dzsihadista” utal.
  16. „Isten harcosai” az iszlám tanítások szerint ezért Allah és a prófétájának, Mohamednek a fiai, mivel magukra veszik a világ meghódításának és az iszlám politikai és hit rendszer létrehozásának elsődleges utasítását.
  17. A „mérsékeltnek” nevezett iszlám egyedül a sebességében, -amellyel a célját el akarja érni- különbözik a „fundamentalistának” (tévesen „iszlamizmusnak”) nevezett iszlámtól. Míg a „mérsékelt iszlám” az időben bízik, az „iszlamisták” az iszlám világuralmat olyan gyorsan szeretnék elérni, amilyen gyorsan csak lehet, és ehhez bármilyen eszköz megengedett. Ezek az eszközök pontosan meg vannak nevezve a Koránban: az iszlám kritikusainak megölése, a „hitetlenek” félrevezetése az iszlám valódi célját illetően (takíja), és az összes „hitetlen” megsemmisítése, és az ellenük való harc.
  18. A mérsékelt iszlám ezért csak a tudatlan muszlimok és nyugatiak tudatában létezik. A valóságban a „mérsékelt” iszlám csak egy történelmi agyrém. A mérsékeltek ugyanúgy a Korán szerint cselekednek, mint a radikális imámok és muszlimok. Ezért az előző állításokból azt a következtetést vonhatjuk le, hogy minél jobban ismeri egy muszlim a Koránt, ide értve a félrevezetés elvét, és minél jobban hisz, annál hamarább fog fejet hajtani a „hitetlenek” elleni terror előtt.
  19. Ezért a „gyűlöletet szónoklók” csak az informálatlan és képzetlen nem-muszlimok tudatában léteznek. Ugyanúgy, ahogy a „mérsékelt” imámok, a gyűlöletet szónokló imámok is 100%-ban az iszlám szövegeket idézik (Korán és hadísz). Az előbbitől csupán abban különböznek, hogy sokkal szilárdabbak és ezért vallási szempontból tisztábbak az iszlám központi üzenetének kivitelezésével kapcsolatban: a dar al-Islam (iszlám világuralom) létrehozása, amelynek előfeltétele az ellenségeik („hitetlenek”) megsemmisítése.
  20. Ezért a „mérsékelt” imámok soha nem alapozzák a prédikációikat a világ legyőzésének utasítására. Így meglehetősen hozzájárulnak –akár tudatosan akár nem – a zavarhoz és a „hitetlenek” békéltetéséhez, az iszlám békességének kérdésében, és ezért a vallásuk takíja parancsát bizonyos mértékben ők is végrehajtják.

[8] (Recep Tayyip Erdogan, Reconquista-Leader, Source: Milliyet, Turkey, 21 August 2007)
[9] Egy muszlim csak egy másik muszlimnak nem hazudik. [Hadith 7, the 40A-Hadithe]

Print Friendly, PDF & Email

Rövid URL: http://www.dzsihadfigyelo.com/?p=1420

Bejegyzés: on 2010. dec. 5.. A bejegyzés kategóriái: Média, Michael Mannheimer újságíró, Photo, Tanulmányok. A hozzászólásokat követni lehet: RSS 2.0. Szólj hozzá, vagy hagy trackbacket a bejegyzéshez

fascistbook

Legutóbbi bejegyzések

Bejelentkezés | Szerkesztő Gabfire themes