Geert Wilders beszéde Tel Avivban 2.rész/2

Geert Wilders beszéde Tel Avivban 2.rész/2

De amíg a nyugat nem érti meg, hogy a palesztinokat hogyan használják fegyverként Izrael ellen, addig nem fogja látni, hogy kit is kell valójában hibáztatni. Nem fogja látni, hogy Izraelnek nem feladata létrehoznia egy Palesztin államot. Azon egyszerű oknál fogva, hogy már van egy Palesztin állam, ez pedig nem más, mint Jordánia. Valójában Jordánia Palesztina. Vessünk egy pillantást a térképre, az első világháború után összeomló Ottomán Birodalom idejében. Mind a jelenlegi Izrael, mind pedig Jordánia, Palesztina brit mandátumterület része volt.

1922-ben a britek felosztották Palesztinát Ciszjordániára és Transzjordániára, az utóbbi Palesztina területének 78%-át alkotja. A britek ezt a területet odaadták szövetségesüknek, Abdullah ibn Husszein hasemita uralkodónak. Abdullah az iszlám szent város, Mekka őrzőjének Husszein bin Ali emírnek a fia volt. A hasemiták a kurajs törzshöz, Mohamed -az iszlám alapítójának- törzséhez tartoznak.

1946-ban Transzjordánia független állammá vált a hasemita uralkodó alatt. 1947 novemberében az ENSZ javasolta Palesztina maradék 22%-ának felosztását. A Jordán folyó és a Földközi-tenger közötti részt egy zsidó és egy arab részre osztották. A zsidó fél elfogadta az ENSZ felosztási tervét, de az arabok visszautasították. 1848-ban azzal a szándékkal, hogy „az összes zsidót a tengerbe szorítsák” háborút kezdeményeztek, amit elveszítettek.

Ugyanakkor a Kelet-Jeruzsálemi és a Ciszjiordániai –Júdea és Szamária ősi provinciáin élő – zsidókon az arab seregek bosszút álltak. A teljes régiót etnikailag megtisztították a zsidóktól. Még Júdea és Szamária nevét is eltörölték a térképről, és a nevetséges „Ciszjordánia” [a Jordán nyugati partja] nevet adták neki. Egy folyópart, ami 40 km széles. Én egy olyan országból jövök, ahol sok folyó van, de ott a folyópart csak néhány méter széles.

Izrael, Júdeát és Szamáriát is beleértve, mindig is a zsidók földje volt. Júdea azt jelenti, hogy „a zsidók földje”. A történelemben soha nem volt ezen a területen egy olyan autonóm állam, amely ne lett volna zsidó. A zsidó diaszpóra alatt, amely a rómaiaktól kapott vereség után i.e. 70-ben kezdődött, nem hagyta el minden zsidó az ősi földet. Évszázadokig éltek zsidók a Jordán folyó völgyében egészen addig, amíg az arab hódítók 1948-ban el nem űzték őket onnan, és amíg Júdea és Szamária tartományokat el nem foglalta a Transzjordániai Hasemita Királyság, amely a nevét 1950-ben változtatta meg Jordániára.

Egészen 1967-ig, amikor Izrael visszaszerezte Júdea és Szamária ősi zsidó földjét, senki, egyetlen iszlám tudós, vagy nyugati politikus nem állította, hogy létezne egy független Palesztin állam az úgynevezett Cisztjordánia területén.

Izraelnek a békéért cserébe földet kellene adnia? Júdeát és Szamáriát át kellene adnia, hogy Jordánia mellett egy másik  palesztin állam is létrejöjjön? Barátaim, hadd fogalmazzak világosan: A közel-keleti konfliktus nem egy területért folyó harc, hanem egy ideológiai háború.

Az emberek tévednek, amikor azt feltételezik, hogy Júdeát, Szamáriát és Kelet-Jeruzsálemet feladva, és átengedve a palesztinoknak vége lesz az arab-izraeli konfliktusnak. 2005-ben Izrael a békéért cserébe feláldozta a gázai telepeket. Béke lett?

Épp ellenkezőleg, mivel a konfliktus lényegében ideológiai, ezért a helyzet csak tovább romlott. Mivel a konfliktus ideológiai jellegű, a területi engedmények nem a kívánt eredményt hozzák. Az ideológiákat nem lehet legyőzni területi engedményekkel. Ezek csak bátorítják és buzdítják azokat.

Az ideológiákat konfrontálni kell azzal a szilárd szándékkal, hogy soha nem adjuk fel, „soha, soha, soha, soha, semmi áron.” Ez az a lecke, amit a világ Winston Churchilltől megtanult, amikor a nácizmus gonosz ideológiáját konfrontálta.

Ez a közel-keleti konfliktus nem területekről és határokról szól, hanem arról, hogy az iszlám dzsihadisták ellene vannak a nyugati szabadságnak. Attól a perctől fogva, hogy Izraelt megalapították, az arab vezetők visszautasítottak minden felosztási tervet és bármilyen kezdeményezést a területi egyezségre. Az iszlám ideológia egyszerűen nem fogadja el egy zsidó állam létezését. A Hamasz és a Fatah sem akarja elismerni a zsidó emberek azon jogát, hogy a történelmi szülőföldjükön saját államuk legyen. Semmilyen területi engedmény Izrael részéről soha nem fog ezen változtatni.

Izrael ideológiai ellenségei el akarják törölni Izrael nemzetét. Egyszerűen tagadják Izrael azon jogát, hogy békében, méltóságban és szabadon létezzen.

Izraelnek saját túlélése és biztonsága miatt szüksége van védhető határokra. Egy olyan országot, amely csak 15 kilométer széles nem lehet megvédeni. Ez a stratégiai oka, amiért a zsidóknak le kell telepedniük Júdeában és Szamáriában.

Ezért a zsidó városok és falvak Júdeában és Szamáriában nem akadályai a békének, hanem a zsidók azon jogának kifejeződései, hogy ezen a területen létezhetnek. A szabadság előretolt állásai, amelyek szembeszállnak azokkal az ideológiai erőkkel, amelyek nem csak Izrael, hanem az egész nyugat azon jogát tagadják, hogy békében, méltóságban és szabadon éljen.

Ne felejtsük el, hogy az iszlám nem csak Izraelt fenyegeti, hanem az egész világot. Júdea és Szamária nélkül Izrael nem tudná megvédeni Jeruzsálemet. A világ jövője Jeruzsálemtől függ. Ha Jeruzsálem elesik, akkor Athén, Róma –és Párizs, London és Washington- lesznek a következők.

Ezért Jeruzsálem a frontvonal a közös civilizációnk megvédésében. Ha többé nem lobognak izraeli zászlók Jeruzsálem falain, akkor a nyugat nem lesz többé szabad.

Ugyanakkor békés megoldást kell találni annak a sok palesztinnak, akik a libanoni, gázai és más menekülttáborokban vannak. Minden egyes évben dollár és euró milliókat költenek el a palesztin menekültekre nemzetközi segélyek formájában.

Az anyagi hozzájárulás azonban nem ad új otthont a menekülteknek, egy olyan helyet, ahol élhetnének és a gyerekeik és unokáik jövőjét építhetnék. Ennek Palesztinának kellene lennie, mint ahogy a német menekülteknek, akik keletről jöttek, Németország volt a nyilvánvaló hely. Mivel Jordánia Palesztina, ezért a jordániai kormány kötelessége azoknak a palesztin menekülteknek a fogadása, akik önszántukból le akarnak telepedni.

Az 1980-as évek végéig a jordániai hasemita uralkodók nem tagadták, hogy az ő országuk Palesztina. Több alaklommal mondták ezt. 1965-ben Husszein király azt mondta: „Azok a szervezetek, amelyek különbséget akarnak tenni a palesztinok és a jordániaiak között, árulók.” Egészen 1981-ig Husszein azt hangoztatta, hogy „Jordánia Palesztina, és Palesztina Jordánia.”

1971 márciusában a palesztin Nemzeti Tanács is azt állította, hogy ”Jordániát és Palesztinát nemzeti kötelék köti össze […], amelyet időtlen idők óta a történelem és kultúra alakít. Egy politikai entitás létrehozása Transzjordániában és egy másik Palesztinában, illegális.”

Ugyanakkor az 1970-es évek végén az arab hatóságok elkezdtek különbséget tenni a jordániaiak és palesztinok között. Ami előtte árulásnak és illegálisnak számított, az most hírtelen a fő propaganda vonal lett.

1970 márciusában Zahir Muhsein PFSZ vezetőségi tag egy holland újságban egy őszinte interjúban beismerte, hogy:

„csak politikai és taktikai okból beszélünk a palesztinok létezéséről, mivel az arab nemzeti érdekek megkívánják a különálló <<palesztin emberek>> létezését azért, hogy ellenálljunk a cionizmusnak. Taktikai okokból Jordánia, amely egy független állam, jól meghatározott határokkal, nem követelheti Haifát, Jaffát, míg én, mint egy palesztin kétség kívül követelhetem Haifát, Jaffát, Beér-Shevát és Jeruzsálemet. Ugyanakkor, ha visszaszereztük a jogunkat egész Palesztinára, akkor nem fogunk egy percet sem várni arra, hogy egyesítsük Palesztinát és Jordániát.”

1988-ban, amikor kitört az első intifáda, a jordániai hivatalnokok visszautasították minden igényüket az úgynevezett Ciszjordánia felett való uralkodásukra. Az elmúlt években a jordániai hatóságok több ezer palesztint fosztottak meg a jordániai állampolgárságuktól. Két oka volt ennek.

Először azért, mert az idegen hasemita uralkodók féltek attól, hogy a palesztinok egy nap átvehetik a hatalmat. Másodszor pedig az állampolgárság megvonása a palesztinoktól támogatja azt a hazugságot, hogy Jordánia nem Palesztina része. És ezért a palesztinoknak meg kell támadniuk Izraelt, ha saját hazát akarnak.

Azzal, hogy önkényesen megvonják több ezer ember állampolgárságát a jordániai hatóságok azt akarják elérni, hogy a palesztinok egy másik Palesztin állam létrehozására törekedjenek Júdeában és Szamáriában. Ez a döntés egy hatalmas igazságtalanság Jordánia hasemita uralkodói részéről, ettől az idegen klántól, akiket a britek iktattak be.

Nem vagyok naiv. Tudom, hogy ha Jordániát a palesztinok uralnák, akkor ez Jordánia politikai radikalizációjához vezethetne. Ugyanakkor a jelenlegi helyzet folytatása biztosan radikalizációhoz fog vezetni. Paradigmaváltásra van szükségünk. Ha ugyanúgy gondolkodunk tovább, ahogy eddig, akkor nem lehetséges a palesztin probléma békés megoldása Izrael létének veszélyeztetése, és a Júdeában és Szamáriában létrejött szociális és gazdasági rendszer lezüllesztése nélkül. Több millió palesztin letelepítése egy ilyen kis helyen nem lehetséges és nem fog bekövetkezni.

A szkeptikusoknak azt mondom: Mi az alternatíva? Hagyjuk úgy a helyzetet ahogy van? Nem, barátaim. A világnak fel kell ismernie, hogy van egy független Palesztin állam 1946 óta, és ez a Jordán Királyság.

Jobb irány a béke felé, ha hagyjuk a palesztinokat önként letelepedni Jordániában, mint a jelenlegi úgynevezett két-állam megoldás (valójában három állam megközelítés), amelyet az ENSZ, az USA kormánya és a kormányzó elit szerte a világban propagál. Ez azt igényli, hogy a palesztinoknak meg kell adni a jogot arra, hogy önként letelepedjenek Jordániában, és szabadon megválaszthassák a kormányukat Ammanban. Ha a jelenlegi hasemita király még mindig népszerű, akkor hatalomban tud maradni. Döntsék ezt el valódi demokratikus választásokon a palesztinok.

Barátaim, hadd javasoljak egy teljesen új megközelítést. Ismerjük el, hogy Jordánia Palesztina.

És a nyugati világnak azt üzenem: Álljunk Izrael mellé, mivel a zsidóknak nincs más államuk, míg a palesztinoknak már ott van Jordánia. Álljunk Izrael mellé, mivel itt, a zsidók hazájában kezdődött a civilizációnk történelme. Álljunk Izrael mellé, mivel a zsidó államnak védhető határokra van szüksége ahhoz, hogy biztosítsa a túlélését. Álljunk Izrael mellé, mivel ez a nyugat túléléséért folyó csata frontvonala.

Igazat kell mondanunk. Az igazság az, hogy Jordánia Palesztina, Szamária és Júdea pedig Izrael része, az igazság az, hogy Jeruzsálem nem eshet el, Izrael az egyetlen demokrácia egy sötét és zsarnok régióban, és hogy Izrael létfontosságú a nyugat számára.

Természetesen én csak egy külföldi vendég vagyok, és szerénynek kell lennem. Izrael egy demokrácia, és minden döntését tiszteletben tartom, amit az emberei és a kormánya hoz. De büszke vagyok arra, hogy itt lehetek, és örülök a lehetőségnek, hogy megoszthattam veletek a gondolataimat és elképzeléseimet.

Mivel a civilizációnkat itt éri támadás, miközben beszélünk. A nyugat férfiainak és nőinek itt kell megmutatniuk abbéli elhatározásukat, hogy meg akarjuk védeni magunkat. Itt gyújtotta ki Izrael a szabadság fényét, és az európaiaknak és amerikaiaknak segíteniük kell az izraelieket, hogy ez a fény világítson a sötétségben. Izrael és a saját érdekünkben.

Toda raba

[youtube=http://www.youtube.com/watch?v=SGBqy9IEJa0&feature=player_embedded]

[youtube=http://www.youtube.com/watch?v=bmbC7t0jAts&feature=player_embedded]

Print Friendly, PDF & Email

Rövid URL: http://www.dzsihadfigyelo.com/?p=1429

Bejegyzés: on 2010. dec. 7.. A bejegyzés kategóriái: Geert Wilders. A hozzászólásokat követni lehet: RSS 2.0. Szólj hozzá, vagy hagy trackbacket a bejegyzéshez

fascistbook

Legutóbbi bejegyzések

Bejelentkezés | Szerkesztő Gabfire themes