Eurábia 2/4

Eurábia:
Európa előre megtervezett iszlamizációja

Tartalom

1. rész: A politikai, ideológiai és vallási háttér Európa iszlamizációja mögött
2. rész: Tények Dánia iszlamizációjáról
3. rész: Összefoglalás
4. rész: Dánia iszlamizálódásának nyugati segítői

2. rész:
Tények Dánia iszlamizációjáról

Évtizedeken keresztül Dánia egyike volt a világon található valóban békés közösségeknek, viszonylag jól működő szociális rendszerrel. Európa és sok ország számára ez a kis ország követendő példa volt az erős környezettudatosságát, egyik legjobb oktatási rendszerét és az alacsony bűnözést illetően. Évtizedekig ez volt annak a liberális politikának a sarokköve, amelyet a dán szociáldemokraták kiviteleztek.

Ugyanakkor az 1990-es években, az iszlám országokból történő hirtelen bevándorlással párhuzamosan elkezdtek az emberek kiábrándulni. A dánokat sokkolta, hogy a legnagyobb városokban már mennyi muszlim él és milyen kicsi a hajlandóságuk arra, -ha van egyáltalán,- hogy beilleszkedjenek a dán társadalomba. Épp ellenkezőleg, egyre világosabbá vált, hogy a muszlimok vezetői támadják a dánok életmódját, még élesebb nyelvet használnak azért, hogy kifejezzék a megvetésüket az úgynevezett „romlott nyugat” iránt.

Csak fokozatosan és nagyon lassan kezdték a dánok azt megérteni, hogy a muszlimok nem csak hogy nem fogadják el a dán társadalom alapértékeit (az egyén szabadsága, szólásszabadság, nemek egyenlősége, más etnikai csoportok iránti tolerancia), hanem egyre hevesebben támadják ezeket az értékeket. A „nyugati romlottság” helyébe az iszlám archaikus társadalmi modelljét állítanák, amelyet idővel bevezetnének Dániában, mint a hit és igazság leendő és egyetlen modelljét.

Természetesen Dániában, mint a „háború egy másik földjén”, az iszlám a tömeges beszivárgáson keresztül dolgozik, azzal a céllal, hogy Dániát egy iszlám Dániává tegye. A Dán Iszlám Párt már kijelentette, hogy hamarosan átveszik az irányítást Dánia felett. A párt központi, és egyedüli feladata valójában az, hogy Dániát egy iszlám állammá változtassa, azáltal, hogy a muszlimok beszivárognak a fontos pozíciókba. Ezen felül azzal fenyegetőznek, hogy a muszlim gyerekekkel való „rossz” bánásmód megfékezhetetlen nyugtalanságot idézhet elő az ott élő muszlimok között.

Általános tények

Mint bármilyen más nyugati területen a dánoknak is problémájuk van a muszlim bevándorlók által szított utcai zavargásokkal. És ez nem csak a Mohamed karikatúrák 2005-ös Jyllands-Posten-beli megjelenése óta van így. Már 1999 novemberében több tucat fiatal a nagyszámban muszlimok által lakott Norrebro településen utcai zavargásokban vett rész, miközben a rendőrség nem csinált semmit. A muszlimok kb. 100 ablakot törtek be, autókat gyújtottak fel, és kövekkel dobálták a rendőrséget. A rendőrségi jelentés szerint, a zavargásra azért került sor, mert Eric Cicek török származású dán bűnözőnek miután letöltötte a három éves büntetését, vissza kellett volna mennie Törökországba. Még talán emlékszünk a Franciaországi felfordulásra, ami hasonlóan muszlim bűnözőkhöz volt kapcsolható, és ahol több ezer autót és tömegközlekedési járműveket gyújtottak fel és rongáltak meg, és végül a rendőrségnek gumilövedéket kellett használnia ellenük. Az üzenet, amit a muszlimok nem csak Dániának és Franciaországnak, hanem a többieknek is üzentek, a következő volt: „Mi vagyunk ennek az országnak a jövőbeli urai.”

A heteken át tartó őrjöngés során, amit a muszlimok a Mohamed karikatúráknak a dán Jyllands-Posten napilapban történő megjelenése után adtak elő (és amelynek eredménye 140 halott és több mint 800 sebesült volt világszerte), Dániát más nyugati kormányok is kritizálták. Sean McCormack az EU külügyminisztériumának szóvivője, Jack Straw brit külügyminisztériumához hasonlóan, a karikatúrák megjelenését „sértőnek” jellemezte.

„A véleménynyilvánítás szabadsága mellett” minden demokráciához hozzá tartoznak olyan „szempontok, mint a kisebbségi jogok megértésének és tiszteletének előmozdítása.”

McCormack ezen kritika alatt azt értette, hogy Dániában a muszlim kisebbséget állítólag elnyomják a dánok. Korábban a muszlimok dicsekedtek azzal, hogy ők állítólag mennyire toleránsak a vallási kisebbségeikkel. Murat Hofmann, egy az iszlámra áttért német, tanult jogász, ex diplomata és számos könyv szerzője, az iszlám kisebbségi jogokat a következőképpen jellemzi:

„a legliberálisabb rendeletek más vallásokkal kapcsolatban, amit a világ valaha látott, vagy használt.”

Ez egyike az iszlámról alkotott azon mítoszoknak, amelyek ha alapos vizsgálatnak vetik alá, nem állják ki a próbát. Nézzünk egy példát Dániából arra, hogy az iszlám valójában hogyan bánik a vallási kisebbségekkel.

A rasszista muszlimok miatt az őslakos dánoknak el kell költözniükiszlám tüntetések Dániában

Grönland szigete a kis Dániához tartozik. Ugyanakkor évek óta Grönland őslakói, az inuitok, nem mernek kimenni az utcára. Ennek oka felfoghatatlan, ugyanakkor elég groteszk: „a béke vallásának” követői a grönlandi őslakosokat „hitetlennek,” sőt vadállatoknak tarják, akiknek nincsenek emberi jogaik. És annak ellenére, hogy a dán kormány mindent megtett annak érdekében, hogy javítsa a helyzetet az inuitok és muszlimok között, nem történt javulás, sőt sok esetben a helyzet csak tovább romlott. A kormány intézkedési tervében szerepelt egy arab nyelvű internetes oldal létrehozása, amelyben megkísérelték bemutatni, hogy a muszlimok az inuitokkal nem úgy bánnak, mintha vadállatok lennének. Már 2007-ben az inuitok Aarhusban a hagyományos éves fesztiváljukat (minden június 21-én) csak a rendőrség védelmében tudták megrendezni. 2008-ban pedig nem tartották meg a fesztivált az őslakos grönlandiakat erő egyre növekvő muszlim erőszak miatt.

Az őslakosoknak le kellett mondaniuk a nagyon kedvelt futball játékukat is, mivel a muszlimok kövekkel dobálták volna meg, ha rajta kapják őket. A támadások olyan kegyetlenek lettek, hogy az inuitoknak, ha nem akarják, hogy a muszlimok betörjenek a lakásaikba, el kell barikádozniuk az ablakaikat. Ezt a problémát már régóta ismerik a hatóságok, és úgy reagálják le, mint egy olyan ország vezetői, amelyet illedelmes, szerény emberek vezetnek. Ahelyett, hogy kitépnék a probléma gyökerét, elfognák és börtönbe zárnák, majd deportálnák az elkövetőket, Aarus városi tanácsa minden olyan inuitnak finanszírozza a dán területre történő áttelepítését, aki a muszlimoktól tartva, el akarja hagyni szülőföldjét, és ezzel együtt felhagytak az olyan lakások keresésével, amelyek a városok külvárosi részein vannak, ahova a muszlim bevándorlók telepedtek le. Ez egy olyan lépés, amelyet a muszlimok figyelemmel kísérnek, tekintettel a már meglévő nagyszámú muszlimra Dániában. Az inuit Johanne Christiansen, aki örömmel elfogadta az állami segítséget, azt mondta:

„Nem bírnám elviselni többé, hogy a [muszlimok] állandó célpontja legyek.”

Különösen a szomáliaiak és arabok támadják meg őket. „Egyszerűen nem tisztelnek minket.” A muszlimok azt mondják az inuitoknak, hogy „teljesen szarnak rájuk, mert Dánia már az övék.”

Pár nem túl jelentős dán helyi újság kivételével az európai mainstream média a mai napig hallgat ezzel a témával kapcsolatban. Sőt épp ellenkezőleg, a Süddeutche Zeitung, amely vezető szerepet tölt be Európa „izlamizációjának állítólagos fenyegetettségét” tagadók és elnyomók között, napi szinten azt állítja, hogy azok, akik figyelmeztetnek Európa iszlamizációjára tévednek, furcsák, idegengyűlölők, kigúnyolják és rosszindulattal vádolják meg őket.

És még a számos emberi jogi szervezet is, akik világméretű tiltakozó kampányok formájában egyébként a nyugati kormányok által elkövetett legkisebb hibát is felfedik, szokatlanul csöndbe maradnak és a mai napig nem mondtak semmit, tiltakozásul a Dániában történt eseményekkel kapcsolatban. A legtöbb nyugati újságírónál, művésznél, és értelmiséginél, és a legtöbb nyugati szabadság és emberi jogi harcosnál a merészség következetesen véget ér ott, ahol az iszlám elkezdődik. És ez a merészség eltűnik annak a teokratikus totalitarizmusnak a sötét szándéka előtt, amely halállal fenyegeti a kritikusait és ellenfeleit annak érdekében, hogy gyáván és becstelenül meghátráljanak, és amely arra bíztatja a követőit, hogy ne rettenjenek el a gyilkosságtól annak érdekében, hogy beteljesítsék a céljukat.

Mindenesetre egy demokratikusan megválasztott hivatal, amely nem képes megvédeni a saját lakosságát a bevándorlók támadásaival szemben, nem érdemli meg, hogy „kormánynak” nevezzék. Az inuitok áttelepítésének politikáját a dán muszlimok a következőképpen értelmezik: egy további lépés Dánia sikeres leigázásának érdekében, annak az iszlám követelésnek megfelelően, hogy uralkodjanak egy országon. És ez, mint egy közvetett bátorítása a muszlimoknak arra, hogy folytassák a terror gyakorlatát, ez idáig elég sikeresnek bizonyult a nyugat ellen.

A korábban említett nemzetközi kritika Dánia ellen, a muszlim kisebbséggel szembeni állítólagos tisztelet hiánya miatt, botrányos, figyelembe véve azt, hogy mennyi gyűlölet és tiszteletlenséget mutatnak a dán muszlimok az őshonos emberek felé. Ez botrányos, figyelembe véve azt, hogy az iszlám országokban a kisebbségek jogait hogyan biztosítják (vagy valójában hogyan nem biztosítják).[1] Továbbá ez megmutatja a tudás hiányát vagy a felsőbb politikai körök teljes tudatlanságát az iszlám valódi jellegét illetően. Ugyanis gyakorlatilag az összes iszlám országban egyszerűen a szemétre hajítják a kisebbségek jogait, különösen amikor ezek a jogok a „hitetlenekre” vonatkoznának. Valójában nincs még egy olyan vallás, amely annyira ellenséges lenne a kisebbségekkel szemben, mint az iszlám. A SPIEGEL (amely egyike azoknak a kevés újságoknak, amely valamennyire meri kritizálni az iszlámot, annak ellenére, hogy hisz abban, hogy a mérsékelt iszlám jó) beszámol arról, hogy „Erőszak, terror, és az iszlamisták egyre növekvő áradata fenyegeti a keleti kereszténységet. Néhány országban a nem kedvelt kisebbség a túlélésért harcol – vagy a menekülésben látja az üdvösséget.”


[1] A tények számokban: Csak az elmúlt 50 évben a zsidók és keresztények száma a Közel-Keleten az üldöztetéseknek köszönhetően 95%-kal eset vissza. És amíg, -ezeken az eredetileg zsidó-keresztény területeken, ahol a keresztények és a zsidók az iszlám megjelenése előtt évszázadokig éltek,- ezeket a vallásokat szinte teljesen elsöpörték a föld színéről, addig a keresztény Európa egyre jobban iszlámmá válik. Azon keresztények és zsidók tényleges száma, akiknek el kellett hagyniuk az otthonukat a Közel-Keleten talán még ennél is magasabb. A SPIEGEL magazin a következőképpen tudósít: „Nincs megbízható adat az Észak- Keleti kisebbségek számát illetően, részben azért, mert nincs hozzáférhető statisztika, másrészt pedig azért, mert politikai provokáció lenne egy ilyet készíteni.”

További részletek találhatóak Michael Mannheimer „A keresztények világméretű üldöztetése” című tanulmányában: http://www.hagalil.com/archiv/2007/08/christenverfolgung.htm

Egy részlet ebből: Igazság szerint a kereszténységet soha nem üldözték annyira, mint manapság. Minden harmadik percben megölnek egy keresztényt a hite miatt- döntő többségben iszlám országokban. A svájci katolikus egyház beszámol arról, hogy a hitük miatt minden évben 100 000 keresztényt ölnek meg vagy kínoznak halálra. Az Emberi Jogok Nemzetközi Társasága (ISHR) alapján minden tízedik keresztény, több mint 200 millió világszerte, diszkrimináció és erőszak áldozata. Egy dokumentumfilmben, amelyet a PHOENIX készített, a „keresztények üldöztetése” témában a következőről számolnak be: A keresztények sok iszlám országban veszélyben élnek. Ezekben az országokban csak papíron van vallásszabadság.” Az Open Doors holland emberi jogi szervezet alapján 2005-2008-ig világszerte a kereszténység volt a legüldözöttebb vallás. „Több millió keresztényt üldöznek, vagy diszkriminálnak a hite miatt- legyen az akár egy iszlám állam, egy totalitárius állam, vagy olyan terület, ahol tombol az erőszak. Gyakran másodosztályú állampolgárokként sorolják be őket, akitől az alapvető emberi jogokat megtagadják.” Ennek a világméretű tanulmánynak a végkövetkeztetése egyszerre félelmetes és felvilágosító: a 10 ország közül, ahol a legdurvábban üldözik a keresztényeket 6 iszlám, és az 50 feljegyzett országból 37 iszlám. A tanulmány egy másik következtetése: Mind az 50 országban teokretikus totalitarianizmus van, vagy egy jól elkülöníthető állami vezetés alatt áll.”

Print Friendly, PDF & Email

Rövid URL: http://www.dzsihadfigyelo.com/?p=1494

Bejegyzés: on 2010. dec. 17.. A bejegyzés kategóriái: Legfrissebb, Média, Michael Mannheimer újságíró, Photo, Tanulmányok. A hozzászólásokat követni lehet: RSS 2.0. Szólj hozzá, vagy hagy trackbacket a bejegyzéshez

fascistbook

Legutóbbi bejegyzések

Bejelentkezés | Szerkesztő Gabfire themes