Mohamed a terrorista

Az értelmező szótár definíciója szerint a terrorizmus „a civilek ellen alkalmazott, előre megfontolt szándékkal elkövetett erőszak (vagy erőszakkal való fenyegetés), melynek célja politikai, vallási vagy ideológiai természetű. Eszköze a megfélemlítés, a korlátozás vagy a rémületkeltés.” Sajnálatos módon egy olyan korban élünk, ahol nincs szükség szótárra, hogy megértsük, mit is jelent a terrorizmus. Még gyermekeink is tudnak róla és hatással is van rájuk.

Ám az iszlám terrorizmus nem 2001. szeptember 11-én vette kezdetét és nem is 1979-ben, az iráni iszlám forradalom kirobbanásakor. Az iszlám terrorizmus eredete Mohamed tevékenységéhez köthető.

Élete utolsó tíz évében – miután Mohamed Medinába vándorolt – nem kevesebb mint 78 támadást, ún. qazwa-t indított (rajtaütés, hirtelen támadás). Közülük néhány egy-egy rivális elleni merénylet volt, amit egy vagy több önkéntes követett el, míg más támadásokban harcosok százai vagy ezrei vettek részt. Mohamed támadásainak ugyanakkor volt egy közös jellemzője: előzetes figyelmeztetés nélkül történtek. Az ellenséget anélkül tették harcképtelenné, hogy esélyt adtak volna a felkészülésre vagy hogy fegyverhez jusson. És bizony Mohamed valamennyi áldozata civil volt.

Abul Husain Muslim Nisapuri, történész a következőket írja:

Ibn ‘Aun mesélte: Írtam Nafi-nak, hogy megtudakoljam tőle, vajon fel kell-e ajánlani (a hitetleneknek) az iszlám hitet, mielőtt harcba indulunk ellenük. Azt válaszolta, hogy ez csak az iszlám kezdetekor volt szükséges. Allah Küldötte (béke legyen vele) úgy intézett támadást a Banu Mustaliq törzs ellen, hogy  észre sem vették, miközben a jószágaikat itatták a tónál. Akik ellenszegültek, azokat megölte, a többieket foglyul ejtette. Azon a bizonyos napon fogta el Juwairiya bint al-Harith-t. Nafi azt mondta, hogy mindezt Abdullah b. Umar-tól tudja, aki maga is a portyázó csapatok között volt.   Muslim 19: 4292

Mohamed szinte valamennyi támadásában ugyanazt a stratégiát követte. Bukhari a következőt írja:

Allah Apostola még a sötétben elmondta a reggeli imát (Fajr), majd lóra pattant és ezt mondta: „Allah Akbar! Khaibarnak vége! Amikor megtámadtunk egy  népet, akiket előre figyelmeztettünk,  számukra a reggel átkozott volt.” Az emberek kijöttek az utcára és csak ennyit tudtak mondani: „Mohamed és serege.” Allah Apostola leigázta őket, harcosaikat meggyilkolta, a gyerekeket és a nőket pedig foglyul ejtette. Safiyát Dihya Al-Kalbi szerezte meg, később Allah Apostola vette feleségül  és megajándékozta (mahr) azzal, hogy szabadon engedte. Bukhari 2.14.068

Mohamed tehát a következőt mondta: „akiket előre figyelmeztettünk,  számukra a reggel átkozott volt.” Ezt azonban nem úgy kell értenünk, hogy előre bejelentette volna a háborút. Valójában még saját emberei sem tudták, melyik várost fogják megtámadni mindaddig, amíg el nem érték a város határát. Kémeket küldött a kiszemelt településekre és tőrbe csalta a helyieket, amikor azok a legkevésbé számítottak rá. Ahhoz, hogy megértsük ezt a „figyelmeztetést”, az iszlám gondolkodást kell megértenünk. A muszlimok szerint mi mindannyian figyelmeztetve vagyunk. Felszólítottak, hogy térjünk meg a hitükre vagy készülhetünk a halálra. Ez a figyelmeztetés. Nem lesz további felszólítás. Most, hogy már figyelmeztettek, ismerjük a szabályokat. Minden nem muzulmán ember az iszlám terrorizmus által jóváhagyott célpont. A mai muzulmán harcosok éppen azt teszik, amit profétájuk is tett, és az ő példáját követik. A példa és a forgatókönyv tehát adott. Minden muzulmán háborút és hódítást rajtaütésszerűen kell kivitelezni. Ez mindig is így volt és éppen ez a „sikerük” titka. Az egyik hadiszban Mohamed így dicsekedik: „A terror tett engem győzedelmessé.” Bukhari 4:52.220

Körülbelül négy évvel a hidzsra után, egy kereskedő érkezett Medinába, aki jelentette, hogy Anmar és Tha’laba törzsei (Ghatafan klánjai) Dhatal Riqa-nál gyülekeznek. Mohamed ahogy meghallotta a hírt, hűséges társára, Uthamra bízta a várost és négyszáz (vagy hétszáz) harcosával azonnal arra a helyre sietett, ahol az arab törzsek állomásoztak. Csupán néhány nőt találtak ott, közöttük volt egy gyönyörű lány is.  Elfogták a nőket. A törzs férfitagjai a hegyekben leltek menedéket. (Ibn Sa’d Tabaqat  V. 2  59. oldal)

Amikor elérkezett az imádság ideje, a muzulmánok attól tartottak, hogy Ghatafan emberei leereszkednek rejtekhelyeikről és imádkozás közben meglepik őket. Mohamed, felismerve az emberek félelmét  bevezette az ún. ’félelem-imát’, ahol a hívők egy csoportja őrködik, miközben a többiek imádkoznak. Azután cserélnek. Az ima lerövidítésével kapcsolatos intézkedés Allahtól származó kinyilatkoztatás  (Korán 4:100-102).

Ha úton vagytok a földön, nem róható föl vétketekül, ha lerövidítitek az imádságot, amennyiben féltek, hogy a hitetlenek rosszat forralnak ellenetek. Bizony, a hitetlenek nyilvánvaló ellenségeitek. (4:101)

Két hónappal azután, hogy Dhatal Riqa-t megtámadták Mohamed hírül kapta, hogy ghatfani kereskedők  gyülekeznek  Dumatal Jandal oázisában, Hijaz és al-Sham között. Ez a hely öt napi járásra volt Medinából. Mohamed rögtön összegyűjtötte ezer emberét. Éjszakánként lovagoltak , napközben rejtőzködtek. Mohamed a Bani Udhrah törzsből is vitt magával egy informátort, aki az utat mutatta. Az éj leple alatt érte el a kereskedőket, kecskéik és tevéik lábnyomai még láthatók voltak a talajon. A muzulmánok megtámadták a nyájat, néhány pásztort megöltek, a többiek elmenekültek. Hatalmas zsákmányra tettek szert. Amikor a hír elérte Domat lakóit, az emberek szétszéledtek, így Mohamed nem talált ott senkit. Néhány napig maradt, de hiába küldött több csapatot is a környékre, azért hogy kutassanak, csupán egyetlen embert találtak, akit foglyul is ejtettek. Mohamed a törzsről faggatta a férfit, aki elmondta, hogy amikor az emberek a támadásról hallottak, elmenekültek. A próféta ezután felszólította, hogy térjen át az iszlámra, amit ő meg is tett, majd a muzulmánok visszatértek Medinába. (Ibn Sa’d Tabaqat  V. 2 .60. oldal)

Az iszlám történészek azt állítják, hogy Ghatfan törzs meg akarta támadni Mohamedet és a muzulmánokat. Az áldozatok hibáztatása tipikus iszlám beidegződés. Ahogy saját meséjükből is kiderül, ezek az emberek nomádok és pásztorok voltak, nem pedig harcosok. Napjainkban a muzulmánok hasonlóan érvelnek, áldozataikat bűnösként tüntetik fel, azért hogy saját, emberiség ellen elkövetett bűneiket igazolják. Ahogy egy arab közmondásból is kiderül: “Darabani, wa baka; Sabaqani, wa’shtaka” vagyis „Megütött és sírni kezdett; majd elém állt, hogy én ütöttem!” Így intézte Mohamed és így intézik a követői az ügyeiket.

Forrás: FaithFreedom

Print Friendly, PDF & Email

Rövid URL: http://www.dzsihadfigyelo.com/?p=2359

Bejegyzés: on 2011. jan. 28.. A bejegyzés kategóriái: Legfrissebb, Mohamed. A hozzászólásokat követni lehet: RSS 2.0. Szólj hozzá, vagy hagy trackbacket a bejegyzéshez

fascistbook

Legutóbbi bejegyzések

Bejelentkezés | Szerkesztő Gabfire themes