Dr. Bill Warner: Iszlám statisztika 1.rész/2

Az eredeti tanulmány angol nyelven itt olvasható.

A 21. század egyik legnagyobb kérdése: Mi az iszlám valódi természete? A média és a vezetők részéről két eltérő válasz van erre. A népszerű válasz az, hogy az iszlám egyike a nagy világvallásoknak, egy békés vallás, a világcivilizáció alapja, az iszlám aranykora a történelem csúcspontja volt, és megőrizte a nyugati értékeket, amíg mi a sötét középkorban voltunk. Ennek alternatívája, hogy az iszlám brutális, visszamaradott, kihasználja a nőket, erőszakos, intellektuálisan sekély ideológia, aminek az a célja, hogy megsemmisítse a civilizációt.

Melyik oldalnak van igaza? Hogyan válaszoljuk meg ezt a kérdést? Meg lehet-e egyáltalán válaszolni? Ha bármelyik vélemény „szakértőjéhez” fordulunk, akkor azt fogja mondani, hogy az ő látásmódja a megfelelő. Akkor milyen végső szaktekintélyhez fordulhatunk, amely alapján megítélhetjük az iszlámot, és érvelhetünk róla? Használhatjuk a kritikus gondolkodásunkat, vagy csak a szaktekintélyekre hagyatkozhatunk?

Van egy módja annak, hogy egyetértésre jussunk olyan elképzelések esetében, amelyek kívül esnek a szakértők véleményén. A tények és logika használata a kritikus gondolkodás alapja. A kritikus gondolkodás végső formája méréseket és számokat használ azért, hogy megválaszoljon egy kérdést. Ez a tanulmány az iszlám alapvető szövegeit használja és megméri az elképzelések fontosságát azáltal, hogy bizonyos elképzeléseket hány szóval fejeztek ki. Azt feltételezzük, hogy minél nagyobb egy téma terjedelme, annál fontosabb. Például a Korán szövegének 64%-a a hitetlenekről szól. Ebből következtethetünk arra, hogy a hitetlen egy fontos téma az iszlám tanban.

A kritikus gondolkodás sok embernek nem tűnhet jó megoldásnak, mivel az iszlámot vallásnak tekintik, ezáltal nincs racionális alapja. Valójában az iszlám nem csak racionalista, hanem hiperracionalista, de másfajta logikát alkalmaz, mint amit megszoktunk.

Ha a kritikus gondolkodást akarjuk használni, akkor szilárd alappal kell rendelkeznünk. Minden muszlim egyetért a következőben:

„Nincs más isten csak Allah és Mohamed az ő küldötte.”

Ha ezt nyilvános tanúbizonyságként elismered, akkor muszlimmá válsz. Ugyanakkor ez nem csak az iszlám kezdete, hanem az alapja és teljessége is egyben. Nem elég Allahot imádni. Úgy kell imádkozni, ahogy azt Mohamed tette.

Ki Allah, és honnan tudhatunk meg róla többet? Ez a kérdés rámutat a Koránra.

Ezután a Korán rámutat Mohamedre. 91-szer mondja, hogy Mohamed a tökéletes muszlim. Az isteni ember prototípusa, az egyetlen példa, akit Allah elfogad. Mohamed cselekedetei és szavai annyira fontosak, hogy ennek külön neve van: szunna. A szunnát két szövegben találhatjuk. A Szírában, amely Mohamed élettörténete, és a Hadíszban, amely hadíszok (rövid történetek) gyűjteménye Mohamedről.

Az iszlám a Koránon és a szunnán alapul. Mivel a szunna a Szírában és Hadíszban található, ez azt jelenti, hogy ez a három szöveg (a Trilógia) tartalmazza az iszlám összes tanítását. Ha valami benne van a Trilógiában (Korán, Szíra, Hadísz), akkor az iszlám. Ha valami nincs benne, akkor az nem iszlám. Az összes iszlám tanítás megtalálható a Trilógiában. Most már megvan minden információnk, semmi sem hiányzik.

Az ismereteink első kritériumát megállapítottuk. Az iszlámról szóló összes hiteles állításnak hivatkoznia kell a Trilógiára. Nem számít, hogy mit mond egy imám, tudós, média guru, vagy bárki más, ha az, amit mond nem támasztható alá a Trilógiában található tanításokkal, akkor az nem iszlám. Ha alátámasztja a Trilógia, akkor az iszlám.

Azt tanították nekünk, hogy az iszlám tanítások forrása a Korán. Ugyanakkor a Korán csak 14%-a az összes szent szövegnek. [forrás itt] Valójában a Síra [Ibn Ishaq: Life of Muhammad] és a Hadísz [Sahih Bukhari] teszi ki az összes szöveg 86%-át. Az iszlám 14% Allah, 86% Mohamed. Ez egy nagyon jó hír. A Korán elég homályos, de bárki meg tudja érteni Mohamed életét, és azt amit mondott. Ezek a statisztikák rámutatnak arra, hogy hogyan ismerhetjük meg könnyen az iszlámot: ismerjük meg Mohamedet. Bárki meg tudja érteni Mohamedet, és ezért az iszlámot.

 Az iszlám szövegen alapuló tanítás, ezért a szövegek természetét világossá kell tennünk. Egy muszlim abban hisz, hogy a Korán egy tökéletes, teljes, univerzális és örökkévaló könyv. Nem rendelkezik a legkisebb hibával sem, és az univerzum egyetlen istenének pontos szavait tartalmazza. Mohamed a tökéletes példa arra, hogy hogyan kell szent életet élni. A teljes, végső, egyetemes és tökéletes szövegen alapuló igazság elképzelését nehéz megemésztenie egy nem muszlimnak. A legtöbb ember az „Ó, nem igazán hisznek benne” hozzáállással olvassa a Koránt. Amikor a muszlimok olvassák a Korán az ő hozzáállásuk más. „Ezek Allah tökéletes szavai.” A muszlimok magukat „hívőnek” nevezik, és ez alatt azt értik, hogy hisznek abban, hogy a Korán tökéletes és Mohamed a tökéletes példa.

Emlékezzünk, azzal a kérdéssel kezdtük, hogy el tudjuk-e dönteni, hogy amit a média kommentátorok, politikusok, imámok és más „szakértők” mondanak az iszlám valós természetéről az igaz vagy nem. Igen, megismerhetjük az iszlám valós természetét – benne van a Trilógiában. Ha az, amit a szakértők állítanak igazolható a Trilógiával, akkor az igaz, mivel a Trilógia a végső döntőbíró az iszlámmal összefüggő összes véleménnyel és állítással kapcsolatban.

A kritikus gondolkodással megtettük az első lépést. Most mérjük meg az iszlám tanát. A következő esetek megmutatják, hogy a szavak megszámolásának technikáját hogyan használhatjuk arra, hogy felfedezzük az iszlám szövegek és ezért az iszlám dogmájának uralkodó témáit.

1. Mohamed Koránja

Mohamedet tisztán megérthetjük, de a Korán valószínűleg a leghíresebb olyan könyv, amit nagyon kevesek olvasnak, és még ennél is kevesebben értenek meg. Mohamed idejében ez máshogy volt. A Szírában (Mohamed élete) találunk beszámolókat olyan írni-olvasni nem tudó muszlimokról, akik a Korán értelmezésén vitatkoznak. Mohamed idejében a muszlimok egy egyszerű oknál fogva értették a Koránt. Kr. u. 632-ben (Mohamed halálakor) a Koránnak más volt a jelentése, mint ma. Mindegyik verset kapcsolni tudták Mohamed életéhez. Egy új vers azzal kapcsolatban született, amire éppen akkor szükség volt. A Mohamed közelében levők számára minden új versnek volt értelme. Ismert volt, hogy mivel kapcsolatban mondta, és így értették a jelentését. Allah szavai megoldották Mohamed problémáit. Mohamed élete adja meg a Koránnak a megfelelő szövegkörnyezetet és jelentést.

A könyvesboltokban található Korán nem egyezik meg Mohamed Koránjával, mivel Oszmán kalifa rendezte el úgy, hogy a leghosszabb fejezetek kerüljenek előre, a rövidebbek pedig hátra. Miután megalkotta a manapság is ismert Koránt, elégette az eredetiket. Az újrarendezéssel együtt megsemmisült a történetek időrendbeli sorrendje is. Statisztikai szempontból a szöveget véletlenszerűen rendezték el, így nagyon nehéz megérteni.

Könnyű feladat Mohamed idejének Koránját újból megalkotni. Vegyük a Koránt és rendezzük a fejezeteit megfelelő kronológiai sorrendbe, mivel a fejezetek időrendi sorrendje jól ismert. Ezután vegyük a Szírát (Mohamed életrajzát) és helyezzük el a lapjait a Korán alatt. Látni fogjuk, hogy úgy illenek egymáshoz, mint a kulcs a zárba. A Korán és a Szíra együtt alkotja a történelmi Koránt. Ha ezt a két szöveget egy szöveggé olvasztjuk össze, akkor megkaptuk a történelmi Koránt.

Ha ez megtörtént, akkor a Korán az arabok felemelkedését és az összes őshonos arab kultúra felett aratott győzedelmét elbeszélő epikus művé változik. A történelmi Korán egyértelmű és egyáltalán nem zavaros. Mohamed idejéhez hasonlóan mindenki képes megérteni a jelentését.

A történelmi Korán felfedi az alapvető felosztását a szövegnek. A korai Korán, amelyet Mekkában írtak nagyban különbözik a későbbi medinai Korántól. A korai Korán sokkal vallásosabb és költőibb, míg a későbbi inkább történelmi és politikai. Radikális változás figyelhető meg a hangnemében. A különbség még annak is feltűnő, aki először olvassa. Van egy mekkai Korán és van egy medinai Korán. A két Korán relatív méretei a következők: a mekkai Korán körülbelül 64%- a teljes Koránnak, míg a medinai csak 36%-a.

2. A kafír

Van egy másik felosztás is. A szövegek többsége a kafírokkal (hitetlenekkel) foglalkozik. Nem arról, hogy milyen muszlimnak lenni, hanem a kafírokról. Megjegyzés: a legtöbb Korán fordítás az arab kafír szó helyett a „hitetlen” szót használja.

Mivel ez a fogalom nagyon fontos, ugyanakkor elég ismeretlen, ezért definiálnunk kell a jelentését. A szó eredeti jelentése olyan valaki, aki elfedi vagy elrejti az ismert tudást. A kafír tudja, hogy a Korán az igazság, de tagadja ezt. A Korán azt mondja, hogy a kafírt be lehet csapni, terveket lehet szőni ellene, lehet gyűlölni, rabszolgává tenni, kigúnyolni, megkínozni, stb.. A szót gyakran „hitetlennek” fordítják, de ez a fordítás rossz, mivel logikailag és érzelmileg semleges, míg a kafír a legsértőbb, legelfogultabb és leggyűlöletesebb szó.

A vallásban számos névvel illetik a kafírokat: többistenhívők, bálványimádók, a Könyv népei (keresztények és zsidók), ateisták, agnosztikusok, pogányok. A kafír jelentése mindezt magában foglalja, de nem számít, hogy milyen néven nevezik őket, mindegyikkel ugyanúgy kell bánni. Amit Mohamed mondott és tett a többistenhívőkkel, azt kell a kafír minden más kategóriájával tenni.

Az iszlám nagy hangsúlyt fektet a kafírokra. Nem csak a Korán legnagyobb része (64%) szól a kafírokról, hanem majdnem a teljes Szíra (81%) is Mohamed velük való küzdelmét taglalja. A Hadísz (Hagyomány) 32%-a szól a kafírokról [forrás itt].

3. Politikai iszlám

Azok a tanítások, amelyeket a Korán és a szunna követése által a Paradicsomba kerülés és a Pokol elkerülése foglalkoztat, vallásos iszlámként vannak definiálva. Az iszlám azon része, amely a „kívülállókkal”, a kafírokkal foglalkozik, politikai iszlámnak van definiálva. Mivel a Trilógia nagyobb része a kafírokkal foglalkozik, azt a statisztikai következtetést kell levonnunk, hogy az iszlám elsődlegesen egy politikai rendszer, nem pedig vallási.

Mohamed sikere a politikán, nem pedig a valláson alapult. A Szíra, Mohamed élete, nagyon részletesen beszámol arról, hogy Mohamed hogyan került hatalomra. 13 évig prédikálta az iszlám vallását Mekkában, és mindössze 150 követőt szerzett. Arra kényszerült, hogy elköltözzön Medinába, és ott politikus és harcos legyen. Élete utolsó 9 évében hathetente erőszakos eseményekben vett részt. Amikor meghalt, már minden arab muszlim volt. Mohamed a sikereit a politikán keresztül, nem pedig a vallással érte el.

Becslések szerint 100 000 muszlim lehetett[i], amikor Mohamed meghalt. Ez alapján a következő grafikont rajzolhatjuk meg:

Két különálló növekedési folyamat van – egy vallási és egy politikai. A tanítások és a vallás évi 12 új muszlimot hozott. Ezzel szemben a politika és a dzsihád évi 10 000 új muszlimot, amely óriási növekedés. Ez 800%-os hozamnövekedés. A politika ezerszer hatékonyabb volt, mint a vallás.

Ha Mohamed tovább prédikált volna, akkor a 100 000 helyett – amelyet a politikája és a dzsihád eredményeként ért el – csak körülbelül 265 muszlim lett volna a halála pillanatában. Ez alapján azt a becslést tehetjük, hogy 265-en tértek át a vallás miatt és 99735-en (100000-265) pedig a politikai dzsihád következtében. Kiszámíthatjuk a vallás és a politika relatív hozzájárulását a növekedéshez. Kr. u. 632-ben, Mohamed halálakor, az iszlám sikere 0,3%-ban a vallásnak, 99,7%-ban a politikának volt köszönhető.

A politika fontossága a Szíra szövegeiben is tükröződik. Sokkal több oldal van a dzsihádnak szentelve, mint az iszlám prédikálásának. Tanulságos megnézni, hogy mekkora szöveget szentel a Szíra a fejlődés ezen szakaszainak [forrás itt].

A Szíra éves átlagban ötször több szót szenel a politikának, mint a vallásnak. A politika ötször nagyobb terjedelmet kap, mivel sokkal fontosabb.

Az iszlám politikai természete a Hadíszban is megtalálható, amely a szövegei 37%-át szenteli a kafíroknak.

Ma nem lenne iszlám, ha az csak egy vallás lenne. A statisztika megmutatja, hogy az iszlámot a politika tette sikeressé, nem pedig a vallás. Azt állítani, hogy az iszlám a béke vallása, félrevezető, mivel nem a vallás képezi az iszlám erejének lényegét. A politika az, ami számít, nem pedig a vallás.

A statisztikai következtetés: az iszlám elsődlegesen egy politikai ideológia.

Folytatás itt.


[i] Khalid, Allah kardja, Kr. u. 633-ban (Mohamed 632-ben halt meg) 10000-es arab sereggel ment a Chains-i csatába. Konflikus esetén egy nemzet a népesség 10%-át képes hadrendbe állítani. Ha 10% 10000, akkor a teljes népesség 100000 fő kell hogy  legyen. (The history of al-Tabari, XI. kötet SUNY, Albany, NY, 9. oldal)

Print Friendly, PDF & Email

Rövid URL: http://www.dzsihadfigyelo.com/?p=2417

Bejegyzés: on 2011. jan. 31.. A bejegyzés kategóriái: Dr. Bill Warner, Legfrissebb. A hozzászólásokat követni lehet: RSS 2.0. Szólj hozzá, vagy hagy trackbacket a bejegyzéshez

Legutóbbi bejegyzések

Bejelentkezés | Szerkesztő Gabfire themes