Dr. Bill Warner: Iszlám statisztika 2.rész/2

Első rész itt olvasható.

4. Eltörlés és kettősség

A hangsúlyukat és tárgyukat illetően nem csak két különböző Korán, a mekkai és a medinai létezik, hanem a Koránnak sok olyan verse is van, amelyek ellentmondanak egymásnak.

A Korán 2:219 azt mondja, hogy a muszlimoknak toleránsnak és megbocsájtónak kell lenniük a Könyv népével szemben.
A Korán 9: 29 pedig azt mondja, hogy harcoljanak a Könyv népe ellen mindaddig, amíg meg nem fizetik a dzsizját, a dimmi fejadót, alá nem vetik magukat a saría törvényeinek, és amíg legyőzöttnek nem érzik magukat.

Melyik vers mutatja az iszlám valódi természetét?

A Korán felismeri a saját ellentmondásait, és még szabályt is ad ezeknek az ellentmondásoknak a feloldására: a későbbi versek felülírják (eltörlik) a korábbi verseket. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy a korábbi versek rosszak, vagy tévednek. Ez lehetetlen, mivel az az alapvető feltevés, hogy Allah teremtette a Koránt. A korábbi verseknek igaznak kell lenniük, mert különben Allah tévedett volna.

Az eltörlés elve szerepet játszik az iszlám valódi természetére vonatkozó érveléseknél. A véget nem érő vallásközi beszélgetéseken azért, hogy megmutassák az iszlám békés természetét a toleráns verseket idézik. Amikor mindkét verset idézik, akkor az eltörlés elvét alkalmazzák, és azt látjuk, hogy az későbbi versek felülírják a korábbi toleráns verseket. A dzsihád felülírja a toleranciát. Általánosan mondva a medinai Korán felülírja a mekkai Koránt. A fenti két versben a toleranciát felülírja a keresztények elleni dzsihád.

Azonban a korai versek ettől még igazak maradnak, és használják is őket. A felülírás nem teszi semmissé a korai verseket. Valójában a korábbi „békés” versek azok, amik a legmegfelelőbbek arra, hogy a nyilvános vitákon használják.

Ez logikai problémákat okoz, mivel ha két dolog ellentmond egymásnak, akkor legalább az egyiknek tévesnek kell lennie, a nyugati logika alapján. A Korán logikája szerint két egymásnak ellentmondó állításból mindkettő lehet igaz. Ez duális logika.

Egy alternatív magyarázat szerint a korábbi versek egy folyamat első szakaszát képviselik, mint egy mag, a későbbi versek a második szakaszt, mint a kifejlett növény. Van igazság ebben is, de ez a modell nem veszi számításba, hogy mindkét igazság egy időben hozzáférhető lehet. A hasonlatunkhoz visszatérve, nem rendelkezünk egy időben a maggal, és a növénnyel. A versek ellentmondanak egymásnak, ugyanakkor egyidejűleg igazak. Ez a dualista logika.

Az ellentmondásokat a klasszikus tanítások gyakran az eltörlés elvével magyarázzák, de ezekben a klasszikus tanításokban az eltörlés elve csak a Koránra korlátozódik. A dualitás magában foglalja az eltörlés speciális esetét is, és megmagyarázza, hogy hogyan működik a Korán és a szunna teljes tanítás. Nem csak a Korán ellentmondásos, hanem a teljes szunna.

Az iszlám egy másik duális aspektusa az etika. Az iszlám egyik fő jellemzője a kafír tana. Ez a tanítás borzasztóan és szörnyűen bánik velük. Senki sem akarhatja, hogy úgy bánjanak vele, mint ahogy a Trilógia bánik a kafírokkal. Ez elvezet minket az aranyszabályhoz. Nincs aranyszabály az iszlámban, mivel az emberiséget hívőkre és kafírokra osztja. Az aranyszabály azt mondja, hogy bánj úgy MINDENKIVEL, ahogy magaddal bánnál. De mivel senki sem akarja, hogy úgy bánjanak vele, mint egy kafírral, és mivel a kafír tana központi szerepet tölt be az iszlám tanban, ezért ez azt bizonyítja, hogy az iszlámban nincs aranyszabály. Az iszlámban külön szabályok vonatkoznak a muszlimokra és a kafírokra. Ez kettős etika.

A kettős etika példája a barátok témája. A Korán 13 verse mondja azt, hogy egy muszlim ne legyen a kafírok barátja.

5. Zsidók

Az iszlámban az etikai kettősség legjellemzőbb példái a zsidók. A mekkai Korán tele van történetekkel Mózesről, Noéról, Ádámról, és más zsidó személyekről. A zsidókkal kapcsolatos hozzáállás teljesen megváltozik Medinában. Minden vers, történet, és hadísz negatív és zsidóellenes. A Trilógia sokat foglalkozik a zsidókkal [forrás itt].

koran4

A medinai része a Trilógiának sokkal negatívabb a zsidókkal kapcsolatban, mint Hitler Mein Kampf-ja. A legnagyobb különbség a Mein Kampf és a Trilógia között, hogy Hitler nem írta le a Mein Kampf első felében, hogy mennyire csodálja a zsidókat. Ellentmondásos van aközött, ahogy a Korán a zsidókkal Mekkában bánik, és aközött ahogy Medinában. A kettős érvelés következtében a zsidókkal szembeni mindkét hozzáállás egyidejűleg helyes.

6. A jó a Koránban

A negatív statisztikák ellenére mindenki ismer jó verseket a Koránban. Pontosan a Korán hány százaléka pozitív a kafírokkal kapcsolatban? 245 vers (4018 szó) van a Koránban, ami valami pozitívat mond a kafírokról. Ez a teljes Korán szövegének csak 2,6%-a [forrás itt]. Ugyanakkor minden esetben a verset olyan vers követi, amely ellentmond a megelőző „jó” verseknek. 7 verset kivéve (58 szó) a „jó” verseket még ugyanabban a fejezetben eltörli egy másik vers. A maradék 7 vers későbbi szúrákban kerül ellentmondásba más versekkel.

A média az iszlám azon pozitív verseit szokta hangsúlyozni, amelyek a Könyv népeivel, a zsidókkal és keresztényekkel kapcsolatosak. Még ez is csalódásnak bizonyul. A keresztények és zsidók csak akkor részesülnek az iszlám jóságából, ha elfogadják, hogy a szent szövegeik el vannak ferdítve, és a Korán az igazi, és hogy Mohamed a keresztény és zsidó vallás prófétája.

Végül nem marad semmi jó a kafírok számára. Azt a jót amit a 2,6% szöveg tartalmaz, a későbbi versek eltörlik.

7. Dzsihád

A dzsihád a leghíresebb iszlám elképzelés. A Trilógia nagy részét teszi ki. A medinai részben 24% szól erről, a teljes Trilógia 9%-át teszi ki. Bukhári hadíszának 21%-át és a Szíra 67%-át alkotja [forrás itt].

A statisztikával választ tudunk kapni arra a kérdésre, hogy a valódi dzsihád egy belső küzdelem, az ún. „nagyobb dzsihád”, vagy kard által folytatott dzsihád, az ún. „kisebb dzsihád”. A „nagyobb dzsihád” fogalma nem található meg egyik kanonikus szövegben sem és Reuven Firestone [Jihad, Reuven Firestone, Oxford University Press, 1952, 139-140. oldal] azt állítja, hogy nem is létezik. Ugyanakkor a Hadíszban azt találjuk, hogy néhány hadísz utal olyan vallásos cselekedetekre, amelyek egyenértékűek a kard általi dzsiháddal. Ezek száma a Bukhari hadíszok 2%-a. Természetesen a maradék 98%, amelyek a dzsihádról szólnak azt állítják, hogy a kard általi dzsihád a legmagasabb rendű cselekedet. A statisztikai válasz a dzsihád valódi természetére vonatkozólag az, hogy a belső küzdelem „nagyobb dzsihádja” csak 2%, a kard általi „kisebb dzsihád” pedig 98%. Más szavakkal, a dzsihád túlnyomó része erőszakos, és csak egy kis része belső küzdelem.

A statisztika annak a mértékéről is információt ad, hogy mennyire fontos a „toll és szavak” dzsihádja. A Szíra 23%-a háborús vers, propaganda. Ez – amely nem az egyedüli példája annak, hogy Mohamed hogyan használta a propaganda eszközét a dzsihád érdekében – megmutatja, hogy milyen fontos szereper játszik a propaganda az iszlámban. A Szíra a dzsihádról szóló szövegek durván negyedét a „toll és szavak” dzsihádjának szenteli, háromnegyedét a kard általi dzsihádnak. A Szíra nem tesz említést a „nagyobb dzsihádról”.

8. Nők

Az iszlám nőkkel kapcsolatos bánásmódjában is kettősséget mutat. Eltérő szabályok vonatkoznak a nőkre a Korán és eltérőek a szunna alapján.

A Trilógiának tetemes része foglalkozik a nőkkel. Minden verset meg lehet ítélni a nők társadalomban betöltött szerepe alapján. Sok vers van, amely az anyákat dicsőíti a férfiakkal szemben. Sok vers van, amely azt mondja, hogy a férfiak és a nők cselekedetei egyenlően lesznek elbírálva az Ítélet Napján. Néhány esetben egyáltalán nincs hatalmi viszony közöttük, ezt mondhatjuk semleges viszonynak.

A statisztika megállapításához összegyűjtöttük az összes szöveget, amely utalást tartalmaz a nőkre. Ezután ezeket négy kategóriába soroltuk: magas, egyenlő, alacsony és semleges státusz. Nyilvánvaló, hogy ítélkeztünk, de általában ha a nőket valami speciális szerepre és bánásmódra választották a férfiak, akkor ez a szerep a nőket a férfi hatalmának tárgyává tette. Az első adatok a nők státuszát vizsgálják a Koránban[ forrás itt]:

Szavak A szöveg hány százaléka Versek száma A 151 vers hány százaléka
Magas státusz 643 5,3% 11 7,3%
Azonos státusz 2831 23% 38 25%
Alacsony státusz 8592 71% 102 67%
Teljes (nem semleges) 12066 151

A nők státusza a Koránban

A nők státusza a Hadíszban [forrás itt]:

Vegyük észre a fő trendeket. Mind a Korán, mind a Hadísz eredményei hasonlítanak egymásra. Nagyon kevés a magas státuszú szöveg és csak kevés egyenlő státuszú szöveg található bennük. A Korán és a Hadísz szövegének nagy része alacsonyabb státuszba helyezi a nőket a férfiaknál. Ez nem meglepő, mivel az elején már megállapítottuk, hogy a Korán és a szunna kiegészítik egymást, együtt alkotják az iszlámot.

A számok fontossága

Mindig is érdekelt minket, hogy a számok hogyan kapcsolódnak az élethez. Az iszlámban két szám ismétlődik rendszeresen. Az „egy” azzal a folyamatos kinyilatkoztatással kapcsolatban jelenik meg, hogy csak egy isten van. Ami még szembeötlő, hogy a „kettő” milyen gyakran jelenik meg. Két Korán van, az emberiség két csoportra van felosztva, hívőkre és kafírokra, Mohamednek két megjelenése van, egy prédikátor és egy politikus. Még a shahada [a muszlimmá válás bizonyosságtétele] is két részből áll, az egyik istenről a másik Mohamedről szól. A végső kinyilatkoztatás mind isteni, mind pedig emberi, kettős. Az iszlám etikája is kettős, az emberiséget két osztályba sorolja, a hívőkre és kafírokra. A Korán egy duális logikát javasol.

Statisztika

Bármilyen szöveg esetében a statisztika egy új oldalát mutatja meg az adott szövegnek, de az iszlám esetében ez egy kinyilatkoztatással ér fel. Az iszlám egy teljesen új oldalát mutatja be. Gyakori kritika az iszlámot ért negatív kritikákkal kapcsolatban, hogy a szövegkörnyezetből lettek kiemelve. A statisztika megadja a teljes szövegkörnyezetet.

Feltettünk egy kérdést a tanulmány elején: Hogyan tudjuk eldönteni, hogy mi az iszlám helyes látásmódja? A nyugati logikára alapozva azt várnánk, hogy valamelyik oldalnak igaza van, de egy dualista rendszerben egy kérdésre adott két ellentétes válasz egyszerre lehet igaz. Ezért a helyes válasz az, hogy mindkét oldalnak igaza van.

Valójában a kérdés rosszul van feltéve. Soha nem lehet rá választ találni, ha csak egy igaz választ keresünk. Ilyen nem létezik egy kettős rendszerben. Ehelyett a statisztikát kell használnunk, azért, hogy megmérjük a választ. A kisebb/nagyobb dzsihád esetében azt láttuk, hogy a dzsihád 2% belső küzdelem, 98% halálos erőszak. Csak a statisztikai választ használhatjuk egy duális rendszerben. A jól feltett kérdés úgy szól, hogy a tan hány százaléka szól a kérdés egyik feléről, és hány százalék a másikról.

A statisztikai modell egy módszeres bepillantást enged az iszlám tanba és megmutatja a jellemző trendeket. A versek idézésének módszere egy verset vizsgál, és nem veszi figyelembe Mohamedet. A statisztika egy makró-rálátást nyújt, nem pedig mikrót. Láthatjuk az általános tendenciákat és megfigyelhetjük az alapelveket.

Összefoglalás

A kritikus gondolkodás új bepillantást enged az iszlám tanulmányozásába. Az iszlám nem az, amit egyesek mondanak róla, hanem az alapvető szövegein nyugvó szilárd racionális alappal rendelkezik.

Mit mutatnak ezek? Néhány alapelv, amelyek egy egyszerű statisztikai analízisből származnak:

  • Az iszlám tan a Koránon, a Szírán és a Hadíszon – a Trilógián – alapul. Bármilyen olyan magyarázat, amely nem a Trilógiában található tanokra alapul rossz vagy tökéletlen.
  • A Korán csak egy kis része az iszlám tannak. Mohamed szunnája [Hagyománya] a szövegek szempontjából sokkal fontosabb, mint a Korán.
  • A Koránt úgy lehet csak megérteni, ha rekonstruáljuk Mohamed Koránját, a történelmi Koránt.
  • A kafír tana helyezkedik el az iszlám tan középpontjában. Az állati élet legalacsonyabbika a kafír. A kafir tanát politikai iszlámként definiálhatjuk.
  • Az iszlám sikere nem csak a valláson alapult, hanem a politikán és a dzsihádon is.
  • A Szíra [Mohamed élettörténete] a legnagyobb figyelmet a politikának és a dzsihádnak szenteli, nem pedig a vallásnak.
  • Az iszlám érvelésében és etikájában dualista.
  • A zsidógyűlölet szerves része a Trilógiának.
  • A Korán szerint nem számíthatnak semmi jóra a kafírok .
  • A dzsihád elengedhetetlen volt az iszlám sikeréhez, a Trilógia nagy részét teszi ki.
  • Az iszlám tan elnyomja a nőket.

A muszlimok cselekedeteinek és szavainak alapjai az iszlám tanban találhatóak meg, amelyek a Koránból és a szunnából – a Trilógiából – származnak. Ezeket a tanokat racionális alapokon kell elemezni és megérteni. Ismerjük meg az alapvető tanokat és ezt alkalmazzuk a muszlimok cselekedeteire.

Ha egy iszlámmal kapcsolatos vélemény vagy megjegyzés nem a Trilógián alapul, akkor annak nincs jelentősége.

 Dr. Bill Warner: Statistical Islam (www.politicalislam.com)

Dr. Bill Warner 1968–ban, az NC State University-n szerzett doktori fokozatot fizikából és matematikából. Élete során egyetemi professzor (Tennessee State University mérnöki karán), üzletember és alkalmazott fizikus is volt (a Sarnoff Princeton Laboratórium szilárdtestfizika mérnöki csoportjában).

Egész életében érdekelték a vallások és azok történelemre gyakorolt hatása. Több évtizede tanulmányozza a főbb vallások szövegeit. A tudományos elméletekben és matematikában szerzett képzettségét használja az iszlám tanainak elemzésére. Megalapította a Politikai Iszlám Kutatóközpontot (CPSI- Center for the Study of Political Islam), amelynek vezetője.

Print Friendly, PDF & Email

Rövid URL: http://www.dzsihadfigyelo.com/?p=2388

Bejegyzés: on 2011. jan. 31.. A bejegyzés kategóriái: Dr. Bill Warner, Legfrissebb. A hozzászólásokat követni lehet: RSS 2.0. Szólj hozzá, vagy hagy trackbacket a bejegyzéshez

Legutóbbi bejegyzések

Bejelentkezés | Szerkesztő Gabfire themes