„A Korán a törvényünk, a dzsihád az utunk”

Ayan Hirsi Ali,
Wall Street Journal, (a teljes angol cikk: EuropeNews )2011. február

Ahhoz, hogy megértsük milyen Egyiptomot szeretne a Muzulmán Testvériség csak nézzük meg a mottójukat:

“Allah a célunk, a próféta a vezetőnk, a Korán a törvényünk, a dzsihád az utunk, Allah útján meghalni a legfőbb kívánságunk.” Ez a Muzulmán Testvériség mottója.

Ami rendkívüli ebben a mottóban, az a tömör megfogalmazás, ahogyan megragadja az iszlám politikai dimenzióját. Még rendkívülibb a hit ezen öt pillérének azon kapacitása, hogy az igaz hívőket vonzza. De mindezek közül a leginkább figyelemre méltó az, ahogy a Testvériség mottója félrevezeti a nyugati liberálisokat.

Az újság [Wall Street Journal] olvasói ismerik a Muzulmán Testvériség történetét: 1928-as Egyiptomi alapítását Hasszán al-Banna által, terrorizmussal kapcsolatos történelmét, az erőszakos leszármazottait az egész muzulmán világban, mint amilyen az al-Kaida, Lashkar-e-Taiba (A Tiszták Serege), Jamait Islamiya (Az Iszlám Közösség), Iszlám Dzsihád, Hamász és a többiek. Az olvasók bizonyára emlékeznek arra, hogy az autokratikus rezsimek milyen brutálisan bántak a Testvériséggel a Közel-Keleten, különösen Egyiptomban Nasszer alatt és Szíriában az 1982-es Háma-i mészárlás során.

Ennek a bánásmódnak az eredményeként a Testvériség lemondott az erőszakról az 1970-es években (miután 1966-ban a Nasszer-rezsim kivégeztette Szajjid Kutb iszlám filozófust), és elindított egy fokozatos folyamatot annak irányába, hogy részt vegyenek a hagyományos politikában. Ez a lemondás és a Testvériség visszafogott és erőszakmentes részvétele az egyiptomi felkelésben arra késztetett egyes kommentátorokat, hogy az amerikai kormányt arra ösztönözze, hogy a Testvériséget legitim partnerként kezelje a közel-keleti ügyekben.

Mint egy drogos több évi rehabilitáció után, most már a Testvériség is tisztának minősül. És ez az érvelés úgy folytatódik, hogy éppen a problémás múltja miatt, számítani lehet rá az egyiptomi nép vezetésében a politikai reformok új korszak felé.
Ezek a tanácsadók azt állítják, hogy a Testvériség jobb partnere lesz az Egyesült Államoknak, mint Hoszni Mubarak leváltott elnök volt, mivel ez egy alulról szerveződő mozgalom, amely jelentős polgári és gazdasági szerepet tölt be az egyiptomi társadalomban. A Testvériséget Recep Tayyip Erdogan török miniszterelnök AK pártjához hasonlítják, amelyet Nyugaton széles körben csodálnak annak mérsékelt iszlámizmusa miatt, mely a törököknek a gazdasági fejlődés és vallási identitás vonzó kombinációját ajánlja. E nézet szerint, a mérsékelt iszlám olyan, mint a kereszténydemokrácia a háború utáni Nyugat-Európában.

Az elmúlt napokban, Essam El-Errian és Tariq Ramadan hasonló nézeteinek adott hangot a New York Times és a Herald Tribun hasábjain. A Testvériség Iránymutatás Tanácsának tagjaként, El-Errian azt írta, hogy a szervezete “egyértelműen állást foglalal az erőszak ellen”, és célja, hogy “reformokat és jogokat biztosítsanak mindenki számára.” Szerinte a Testvériség nem kíván meghatározó szerepet betölteni az új kormányban, és nem fog jelöltet indítani az elnökségért.

Ramadan, a Testvériség alapítójának unokája előre látható módon a csoportot békésnek írta le. Úgy érvelt, hogy ha valaha olyat tett volna, ami bárkiben kétségeket keltene békés voltát illetően, az az amerikai és más hatalmak által támogatott elnyomó rendszerek hibája volt.

Sem El-Errian sem pedig Ramadan nem említette, hogy a Muzulmán Testvériség mottója továbbra is érvényes, annak következményeivel együtt. Legalább El-Errian elismerte, hogy a mozgalom nem akar nyugati típusú szekuláris liberális demokráciát, mivel az ilyen demokráciák elutasítják a vallás szerepét a közéletben.

A Muzulmán Testvériség ezen apologétái két közönséget céloznak meg. Az első az Egyesült Államok kicsi, de befolyásos liberális elitje és nagyobb európai párjuk, akik soha nem érezték kényelmesnek a Mubarak-félék támogatását, és szeretnének hinni egy „érzékeny” mérsékelt iszlámban.

A másik közönség főleg azok a fiatalok, akik kezdeményezték a felkelést, és életben tartották a közösségi oldalak és más modern média eszközök segítségével. Kairó utcáinak fiataljait vonzotta az az erő, amelyet a leginkább kitartó és következetes ellenzéke a gyűlölt diktátornak képvisel. És mert többnyire muzulmánok.

Ugyanakkor a fiatalok nem teljesen tudatlanok azokkal a drasztikus változásokkal kapcsolatban, amit az iszlamisták jelentenének a társadalmra, ha végül ők kerülnének hatalomra – betiltanák az alkoholt, zenét, mozikat, éjszakai klubokat. Muhammad Akef Mahdi, az Egyiptomi Testvériség egyik legfőbb vezetője, több interjúkban azt mondta, hogy a Testvériség meg akarja tisztítani a sajtót az iszlám ellenes tartalomtól és meg akarja találni az összhangot a mozi , a színház, és az iszlám elvei között.

A Testvériség jártassága a politikában félelmetes, és úgy tűnik, hogy eléri a céljait – azáltal, hogy a hiszékeny nyugatiak ragaszkodnak ahhoz, hogy a lehető leghamarabb legyenek választások, és azáltal, hogy legalább hallgatólagosan támogatja a fiatal egyiptomiakat, akiknek a szavazatát meg szeretnék nyerni.

Ahelyett, hogy a Ramadán-féléket támogatná, a nyugati sajtó jobban szolgálná az egyiptomiak érdekeit azzal, ha felfedné a Testvériség rejtett céljait. A sajtószabadság korlátai miatt sok művelt egyiptomi és más arab, a nyugati média híreire és elemzéseire támaszkodik. Elvenni tőlük a Testvériség múltjának és jövőbeli terveinek alapos megvitatásának lehetőségét megbocsáthatatlan.

Ahelyett, hogy a választások mielőbbi megtartására törekednének, a nyugati szakértőknek több időt kellene hagynia, mindenekelőtt arra, hogy egy új egyiptomi alkotmányt dolgozzanak ki. Egy ilyen alkotmánynak fékeket és ellensúlyokat kellene tartalmaznia, meg kellene, hogy szüntesse az egypártrendszert, és garantálnia kellene az emberi jogok védelmét. Különösen meg kellene, hogy óvja Egyiptomot a sáría bevezetése ellen.

Igaz, ha a zsarnokok vagy vallási fanatikusok hatalomra kerülnek megváltoztathatják az alkotmányt, de egy jól megtervezett alkotmány bevezetése megnehezítené a dolgukat. Ez egyszerűbbé tenné az amerikai és más külföldi megfigyelők számára annak biztosításást, hogy a jövőbeli választások szabadok és tisztességes legyenek.

Bárki, aki úgy véli, hogy a Muzulmán Testvériség igazi célja egy valóban demokratikus Egyiptom, az nem érti, vagy szándékosan figyelmen kívül hagyja a csoport mottóját.

Print Friendly, PDF & Email

Rövid URL: http://www.dzsihadfigyelo.com/?p=2675

Bejegyzés: on 2011. feb. 19.. A bejegyzés kategóriái: Ayaan Hirsi Ali, Egyiptom, Legfrissebb. A hozzászólásokat követni lehet: RSS 2.0. Szólj hozzá, vagy hagy trackbacket a bejegyzéshez

fascistbook

Legutóbbi bejegyzések

Bejelentkezés | Szerkesztő Gabfire themes