Miért foglalkozik a bécsi Büntetőbíróság Mohammed szexuális életével?

Megszületett az ítélet az osztrák Elisabeth Sabaditsh-Wolff ügyében, akit „gyűlöletkeltés” vádjával állították bíróság elé, azután hogy előadásokat tartott a politikai iszlámról, és azokról a kihívásokról beszélt, amelyekkel ennek következtében szembe kell néznünk. Az ítéletet, amelyet 2011. február 15.-én Bettina Neubauer bírónő  hírdetett ki a következő volt:

  • „Gyűlöletkeltés” vádpontjában felmentve
  • Legálisan elismert vallás tanításainak becsmérlésének vádjában elítélve
  • A büntetés: 480 Euró

Ezzel kapcsolatban egy cikk a Die Presse.com -ról:

Miért foglalkozik a bécsi Büntetőbíróság Mohammed szexuális életével?

Christian Ortner, Die Presse, 2011. február

Az egyiptomiak bátran és elszántan végül kiharcolták a jogot arra, hogy állami elnyomás nélkül kifejthessék a véleményüket. Ausztriában ez még nem valósult meg.

Az iszlám világ több száz éve vár erre a pillanatra. Több millió jámbor muzulmán hívőnek bizonytalanságban kellett maradnia eddig. Még a legokosabb tudósok sem tudtak megegyezni egy mindenki által elfogadott álláspontban. De ezen a héten, ez megtörtént.

A bécsi Büntetőbíróság végre rendezni tudta a hevesen vitatott kérdést arról, hogy vajon Mohamed próféta aludt-e a feleségével Aishával, amikor az kilenc éves volt – ezt számos hiteles forrás igazolja. Tehát egy bécsi bíró, akiről eddig nem tudták, hogy Korán szakértő is, úgy döntött, – mint az iszlámot illetően a legmagasabb hatóság Marokkótól Indonéziáig – hogy nem történt pedofília Mohamed.házában. Az alperest, 120 EUR napidíj megfizetésére ítélték [összesen 480 EUR), amiért nyilvánosan azt állította, hogy a Próféta “szerette a gyerekeket.” És mivel az az állítás, hogy Mohamed gyermekbántalmazást követett el “nem bizonyítható tényekkel.” Tehát ez egy, “vallás rossz hírbe hozása” – lecke vége.

Félretéve a bécsi bíróság furcsa kívánságát azzal kapcsolatban, hogy tisztázzon egy körülbelül 1500 éves arab hálószoba legendát, egy ilyen döntés (és a törvény, amelyen ez alapul) inkább illik Pakisztánhoz, Szaúd-Arábiához, vagy Iránánhoz, mint egy állítólag liberális és világi alkotmányos államhoz. Elítélni valakit azért, mert valami olyat idézett, ami a legtöbb iszlám országban a hit része, inkább egy sáría bíróság ítéletére hasonlít, mint a „Köztársaság nevében” meghozott ítéletre.

Talán a jövőben, nem csak azzal a kérdéssel kell majd foglalkoznunk, hogy lesz-e szólásszabadság Egyiptomban, hanem azzal is, hogy itt Ausztriában hogyan tudjuk elérni a szólásszabadságot anélkül, hogy el kellene foglalnunk több napra a Stephansplatz-ot. Világosan fogalmazva: az olyan jogszabályok, amelyek az erőteljes kritikával szemben fokozott védelmet nyújtanak vallási közösségek egy bizonyos csoportjának, nem egyeztethetők össze a véleménynyilvánítás szabadságának elvével.

A büntető törvénykönyv érintett 188-as paragrafusa a modern kor előtti időkből maradt itt a 21. században – olyan, mint a Habsburgok törvényei és a parlament becsmérlésének tiltása. Ezek a normák nincsenek összhangban a modern időkkel. A világi államban, az embertársaink esetleges vallási érzelmeinek figyelembe vétele tisztelet és megbecsülés kérdése, amely nem igényel állami szabályozást. [Az iszlámot 1912-ben ismerték el államvallásnak (Islamgesetz) Ausztriában, Ennek az volt a célja, hogy Bosznia-Hercegovinát még jobban integrálja a Monarchiába, és a bosnyák hadsereget még hatékonyabban a monarchia hadseregébe.( forrás: Az iszlám ausztriában). Mivel az első világháború után felbomlott a Monarchia a törvény eredeti funkciója értelmét vesztette, ugyanakkor a törvénykönyvekben megmaradt Ennek következtében az iszlám és tanításai speciális védelmet élveznek Ausztriában.)

Véletlenül, szinte egy időben a bécsi döntéssel, “A farkasok völgye” című erősen antiszemita török filmet kezdték el játszani a mozikban. A zsidó közösség jogosan panaszkodott ezen ördögi filmmel szemben. Ennek ellenére nem kellene, hogy ennek az legyen a következménye, hogy a nagyvezír parancsára betiltsák a filmet.

A véleménynyilvánítás szabadsága annak a szabadsága, hogy engedélyezzük azokat a véleményeket, amelyek szöges ellentétben állnak a sajátunkéval, különben ez nem a véleménynyilvánítás szabadsága. Ha hagyjuk, hogy a bírák mondják meg, hogy mely véleményeket lehet kifejezni, és melyeket nem, akkor a szabadságról alkotott saját megértésünktől jobban kell félnünk, mint az egyiptomi Muzulmán Testvériségtől.

Print Friendly

Rövid URL: http://www.dzsihadfigyelo.com/?p=2699

Bejegyzés: on 2011. feb. 21.. A bejegyzés kategóriái: Ausztria, Legfrissebb, Szólásszabadság. A hozzászólásokat követni lehet: RSS 2.0. Szólj hozzá, vagy hagy trackbacket a bejegyzéshez

Keresés az archívumban

Keresés dátum alapján
Kategória kiválasztása
Keresés a Google-n

Képgaléria

Bejelentkezés | Szerkesztő Gabfire themes