Mohamed a tömeggyilkos

Jaszrib [Medina eredeti neve] környékén három zsidó törzs élt, a Banú Kainuká, a Banú Nadir,és a Banú Kurajsza. Amikor Mohamed ráébredt arra, hogy nem fogják őt elfogadni új prófétájukként, ellenük fordult. Az első kettőt – miután elkobozta tulajdonaikat és vagyonukat – száműzte, az utolsót pedig lemészárolta.

A Banú Kurajsza lemészárlása (Idézet Ali Sina „Understanding Mohamed” című könyvéből)

A Banú Kurajsza volt Jaszrib utolsó zsidó törzse, amely Mohamed bosszúszomjának áldozatául esett. Nem sokkal az Árok-csata (Khandaq) után a mekkaiak – megelégelve Mohamed állandó támadásait karavánjaik ellen – Medina kapuihoz mentek, hogy megbüntessék őt. A medinaiak egy perzsa hívő tanácsára árkot ástak a város körül, megnehezítve Mohamed ellenségeinek (a Konföderációnak) a bejutását, és visszavonulásra késztették őket. Mohamed szemet vetett a Banú Kurajsza törzsre. Azt állította, hogy Gábriel arkangyal meglátogatta őt „kérve, hogy rántson kardot, menjen a lázadó Banú Kurajsza törzs lakóhelyére és harcoljon ellenük. Gabriel megjegyezte, hogy ő az angyalok menetével előremegy, megrázza erődeiket, és félelmet gerjeszt a szívükben [1].” Al-Mubarakpouri így folytatja: „Allah Küldötte azonnal összehívta az imára hívókat és megparancsolta, hogy hirdessenek újabb háborút a Banú Kurajsza ellen. [2]”

Fontos megjegyezni az iszlám tanulmányozásakor, hogy az imára hívás egyben háborúra hívás is volt. A muzulmán zavargások és huliganizmus mindig a mecsetektől indul el, az imáik után. A ramadán szent hónapján és péntekenként a legelvetemültebbek. 1981-ben, Mohamed születésnapja alkalmából tartott szentbeszéden Khomeini ajatollah a következőket mondta:

A mehrab (mecset) jelentése: a háború, a harc helye. A mehrabból (mecset) kell a háborúknak kiindulniuk. Hasonlóan ahhoz, ahogyan az iszlám összes háborúja a mehrabból indult ki. A prófétának azért volt kardja, hogy embereket öljön. A mi szent imámjaink meglehetősen militáns beállítottságúak voltak. Mindegyikük harcos volt. Kardot forgattak. Embereket öltek. Egy olyan kalifára van szükségünk, aki kezeket vágna le, torkokat vágna át és embereket kövezne meg. Hasonlóan ahhoz, ahogy Allah küldötte kezeket vágott le, torkokat vágott el és embereket kövezett meg.” [3]

Mohamed az ansarok (segítők) és muhadzsirínek (emigránsok) háromezer gyalogosból és harminc lovasból álló seregét vezette. A Banú Kurajsza törzset azzal vádolták, hogy összeesküdött a Kurajs törzzsel a muzulmánok ellen. A valóságban a muzulmán történészek tagadják ezt a vádat és azt mondják, hogy a mekkaiak harc nélkül visszavonultak, mivel nem kaptak támogatást a Banú Kurajsza törzstől.

Amikor Mohamed tudatta szándékát, Ali, unokatestvére és hűséges támogatója, megesküdött, hogy addig nem áll le, amíg be nem veszi az erődjeiket, vagy meg nem ölik. Az ostrom 25 napig tartott. Végül a Banú Kurajsza feltétel nélkül megadta magát. Mohamed elrendelte a férfiak megbilincselését, a nőket és gyerekeket pedig elkülönítve bebörtönözte. Az Aws törzs tagja, akik a Banú Kurajsza törzs szövetségesei voltak, könyörögtek Mohamednek, hogy legyen a Banú Kurajsza törzzsel könyörületes. Mohamed azt javasolta nekik, hogy Sad bin Muadh, – egy bandita a törzsből, akit halálosan megsebesített egy nyílvessző – ítélkezzen a zsidók felett. Sad korábban a Banú Kurajsza szövetségese volt, de miután áttért az iszlámra, megváltoztak az érzései. Ezen felül őket vádolta azért a halálos sebért, amit akkor kapott, mikor egy mekkai egy nyílvesszőt lőtt ki az Árok-csatában. Mohamed ismerte Sad érzéseit a Banú Kurajsza törzs iránt. Elvégre ő volt a testőre, és a mecsetben aludhatott.

Sad ítélete az volt, hogy „a törzshöz tartozó minden férfinak (aki nem sérült meg súlyosan a csatában) meg kell halnia, a nők és gyerekek foglyok maradnak, a vagyonukat pedig szét kell osztani a muzulmán harcosok között.”

Mohamed elégedett volt a kegyetlen ítélettel, és azt mondta, hogy „Sad Allah utasításai alapján ítélkezett” [4] Mohamed gyakran Allahnak tulajdonította saját döntéseit. Ezúttal Sadot választotta szeszélyeinek kifejezésére.

Al-Mubarakpouri hozzáteszi, hogy: „Valójában a zsidók megérdemelték a szigorú büntetést azért az ocsmány árulásért, amit az iszlám ellen elkövettek, és azért a hatalmas fegyverarzenálért, amit felhalmoztak (1500 kard, 2000 lándzsa, háromszáz páncél és ötszáz pajzs), amely végül mind a muzulmánok kezébe került.”

Amit Al-Mubarakpouri elfelejt megemlíteni, az az, hogy a Banú Kurajsza a muzulmánoknak kölcsönadta a fegyvereit, ezen kívül lapátokat és csákányokat adtak azért, hogy ki tudják ásni a védőárkot és meg tudják védeni magukat. A muzulmánok soha nem lesznek hálásak azokhoz, akik segítenek nekik. Igénybe veszik a segítséget, és ha már nincs szükségük rád, hátba támadnak.

A muzulmán történészek persze a Banú Kurajsza törzset vádolták, a szokásos alaptalan vádakkal azért, hogy megindokolják a lemészárlásukat. Iszlám elleni lázadás szításával, árulással és összeesküvéssel vádolták meg őket. Azonban semmi sem indokolhat egy ilyen súlyos büntetést és a népirtást. Árkokat ástak Medina piacterén, lefejeztek 600-900 férfit, és a testüket belerakták az árkokba.
Huyai Ibn Akhtab, a Banú Nadír vezetője – akinek férjezett lányát, Safiját, a zsákmány részeként Mohamed magával vitte, amikor bevette Kaibár városát – szintén a foglyok között volt. Hátrakötött kézzel vezették a győztesek elé. Vakmerő daccal visszautasította Mohamed ajánlatát, és inkább a halált választotta, mintsem behódoljon ennek a brutális embernek. Megparancsolták neki, hogy térdeljen le, és a helyszínen lefejezték.

Annak megállapítására, hogy kit kell kivégezni, megvizsgálták a fiatalokat. Azokat, akiknek szőrös volt az ágyékuk az idősebb férfiakkal együtt összekötözték és lefejezték. Atijja al-Kurjaz, egy zsidó, aki túlélte a mészárlást, később így számolt be erről: „Én a foglyul ejtett Banú Kurajsza törzs tagja voltam. Ők (a muzulmánok) megvizsgáltak minket, és akiknek szőrösödni kezdett az ágyéka, azokat megölték, akiknek nem, azokat életben hagyták. Én azok között voltam, akiknek még nem nőtt oda szőr.” [5]

Mohamed több zsidó törzset is lemészárolt és száműzött, köztük a Banú Kainuka , a Banú Nadír, a Banú Kurajsza, a Banú Mustalik, a Banú Jaun, és Kaibár törzs zsidóit. Halálos ágyán utasította követőit, hogy tisztítsák meg az Arab-félszigetet a hitetlenektől, [6] melyet később Omár, a második kalifa, végre is hajtott. Megsemmisítette a zsidókat, keresztényeket, pogányokat, azáltal, hogy olyan feltételeket teremtett, hogy három lehetőségük maradt: áttérés az iszlámra, távozás, vagy a halál.

Most, a zsákmánnyal gazdagodva, Mohamed nagylelkű lehetett azokhoz, akik hittek benne. Anas elbeszélése szerint: „Az emberek datolyapálmáik közül néhányat a prófétának adtak (ajándékként), miközben harcolt a Banú Kurajsza és a Banú an-Nadír törzsek ellen, ezért most elkezdte viszonozni a szívességüket.”[7]

A Koránban van egy vers, amely beszél a Banú Kurajsza lemészárlásáról, helyeselve azt, hogy Mohamed megölte a férfiakat, a nőket és gyerekeket pedig börtönbe záratta.

És akik az írás népéből [a zsidók és a keresztények] segítették őket [pl. a Kurajsz], azokat arra késztette, hogy lejöjjenek az erődítményeikből. Rettegést vetett a szívükbe s egy részüket megöltétek, egy másik részüket pedig foglyul ejtettétek.” (Korán 33: 26)

Ali Sina: “Muhammad: A Mass Murderer”, FaithFreedom.org

Források:

[1] Ar-Raheeq Al-Makhtum – írta Saifur Rahman al-Mubarakpuri http://islamweb.islam.gov.qa/english/sira/raheek/PAGE-26.HTM
[2] Ibid.
[3] Khomeini ajatollah: Beszéd Mohamed születésének emlékére, 1981.
[4] Bukhari, 4. rész, 52. könyv, 280. oldal:
[5] Sunan Abu-Dawud, 38-as könyv, 4390. oldal. A Sunan Abu-Dawud egy másik hadísz-gyűjtemény, sahih –ként (igaznak) tekintve.
[6] Bukhari, 4. rész, 52. könyv, 288, oldal.
[7] Bukhari, 4. rész, 52. könyv, 176.oldal.

Ha Mohamed ma élne:

A népirtás nemzetközi jogi fogalmát a népirtás bűntettének megelőzéséről és megbüntetéséről szóló ENSZ-egyezmény határozza meg, amelyhez Magyarország is csatlakozott, és az egyezményt a 1955. évi 16. törvényerejű rendelettel ki is hirdette. A magyar büntetőjog ennek az ENSZ-egyezménynek mint magasabb rendű, nemzetközi jogi normának a meghatározása alapján határozza meg és szankcionálja a népirtást.

1978. évi IV. törvény a Büntető Törvénykönyvről, 155. §, Népirtás :
(1) Aki valamely nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport teljes vagy részleges kiirtása céljából
a) a csoport tagjait megöli,
b) a csoport tagjainak, a csoporthoz tartozása miatt súlyos testi vagy lelki sérelmet okoz,
c) a csoportot olyan életfeltételek közé kényszeríti, amelyek azt vagy annak egyes tagjait pusztulással fenyegetik,
d) olyan intézkedést tesz, amelynek célja a csoporton belül a születések meggátolása,
e) a csoporthoz tartozó gyermekeket más csoportba elhurcolja,
bűntettet követ el, és tíz évtől tizenöt évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) Aki népirtásra irányuló előkészületet követ el, bűntett miatt két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Print Friendly, PDF & Email

Rövid URL: http://www.dzsihadfigyelo.com/?p=2751

Bejegyzés: on 2011. feb. 25.. A bejegyzés kategóriái: Mohamed. A hozzászólásokat követni lehet: RSS 2.0. Szólj hozzá, vagy hagy trackbacket a bejegyzéshez

fascistbook

Legutóbbi bejegyzések

Bejelentkezés | Szerkesztő Gabfire themes