Dzsihád Frankfurtban

Mint napjainkban oly sok dzsiháddal kapcsolatos előkészület, tényleges támadás és merényletkísérlet esetében, szerdán a németországi frankfurti repülőtéren két amerikai pilóta életét követelő dzsihád gyilkosság esetében is – amelyben még két másik ember is megsérült – kezdetben kizárták, hogy bármi köze lenne a terrorizmushoz. A német DAPD hírügynökség szerint, Boris Rhein, Hessen tartomány belügyminisztere gyorsan a reptérre sietett, és szinte azonnal kijelentette, hogy nincsenek arra utaló jelek, hogy a lövöldözés terrortámadás lenne.

Vajon, mi minősül terroristatámadásnak az ilyen elemzőknek? A gyilkosnak, mielőtt elkezdene lövöldözni, előre be kellene jelentenie, hogy terrortámadást akar véghezvinni? Vajon al-Kaida tagsági kártyát kellene hordania? A frankfurti repülőtéren történt lövöldözés esetében számos jel utal arra, hogy ez egy dzsihádtámadás volt. A gyilkos Arif Uka egy koszovói muzulmán. Az elemzők széles körében elterjedt feltételezések ellenére, hogy a koszovói muzulmánok többnyire mérsékeltek, világiasak, békések, nyugatiasak és hálásak az amerikai beavatkozásnak, a valóságban az al-Kaida és más dzsihád terrorcsoportok több, mint egy évtizede tevékenykednek ebben a régióban.

Az al-Kaidával való tényleges kapcsolat lehetősége mellett, már régóta muszlim keményvonalasok áramolnak be Koszovóba, és a szomszédos régiókba, és az iszlám elvei alapján kihívást jelentenek a helyi muszlimok viszonylag szekularizált és nem harcos iszlámjára nézve. Mi több, Arif Uka 21 éves, és Frankfurtban él, amely már régóta melegágya a németországi dzsihád tevékenységnek

Aka lövöldözés közben azt ordította: “Allahu Akbar”, a dzsihadisták egyetemes kiáltását világszerte, és amelyet Mohamed Atta, szeptember 11-ei gépeltérítő társainak mondott, hogy ordítsanak, amikor elkezdik az akciót, mivel – mondta – ennek a hangja rettegést kelt a hitetlenek szívében. Egy másik jelentés szerint azt üvöltözte, hogy: “dzsihád, dzsihád.”

Nem ez az első olyan dzsihádtámadás amerikaiak ellen, amit egy koszovói muzulmán követett el. A Stratfor geopolitikai elemző cég beszámolója alapján: “Számos albán személy vett részt a 2007-es Fort Dix amerikai támaszpont ellen tervezett terrortámadásban. Az amerikai hatóságok felfedeztek egy militáns sejtet Észak-Karolinában, amelyben egy albán származású személy volt érintett. 2009-ben, egy az albán származású, Brooklynban (New York) élő amerikai állampolgár megpróbált Pakisztánba menni katonai kiképzésre.”

Barack Obama gyorsan kiadott egy nyilatkozatot, mondván, “Azt akarom, hogy mindenki megértse, hogy erőfeszítést nem kímélve mindent meg fogunk tenni azért, hogy kiderítsük, hogyan történt ez a felháborító cselekmény, és együttműködünk a német hatóságokkal azért, hogy minden elkövetőt bíróság elé állítsunk.” Mégis teljesen bizonyos, hogy ha kiderül, hogy Arif Uka egy jámbor, istenfélő muzulmán, aki olvassa a Koránt és azt annak az elképzelésnek az igazolására idézi, hogy a muszlimok felelőssége a hitetlenek elleni harc, az egy olyan szerep, amit Barack Obama nem fog követni. Nem számít, hogy – miközben tüzet nyitnak a nem muszlimokra – hány muszlim fegyveres kiáltja azt, hogy “Allah akbar”. Ezen a ponton a dogmatikus irányelvek meg vannak szabva: az Egyesült Államok és Európa legfelsőbb katonai és hírszerzési elemzői egyetértenek abban, hogy az iszlám a béke vallása, amit a szélsőségesek egy kis csoportja eltérített, és ez a tény valahogy megszabadítja őket attól a kötelezettségtől, hogy megértésék az ellenség hit-rendszerét, és hogy hatékony módokat találjanak ennek leküzdésére.

A forgatókönyvet már rég megírták. A szereplőket már kiválasztották. Minden új dzsihád kísérletnél a médiának, a kormánynak, a bűnüldöző szerveknek, és az iszlám vezetőknek nem kell mást tennie, csak kitölteni az üres helyeket. Sőt, még én is bizonyos részeket ebben a cikkben korábbi dzsihád támadásokról szóló régebbi cikkekből illesztettem be, mivel a történet soha nem változik. Csak ki kell tölteni az üres helyeket a sablonban. Sőt, amerikai iszlám csoportoknál néhány évvel ezelőtt találtak egy olyan sablont, amelyben elítélik a dzsihád terrortámadásokat, és amelyben tiltakoztak az ellen,hogy bármi közük is lenne azokhoz az iszlám tanokhoz, amelyekről az elkövetők beismerték, hogy elsődleges inspirációként szolgáltak.

És így mindenki a saját sablonját követi: az iszlám csoportok a látszat kedvéért kiadják azt a nyilatkozatukat, amelyben elítélik a legújabb dzsihád terrortámadást, amely úgy tűnik, hogy soha nem vezet el az iszlám azon szövegeinek és tanításainak becsületes és őszinte vizsgálatához, melyek a muzulmánokat arra inspirálják, hogy azt kiabálják, hogy “Allah akbar” és hogy hitetleneket öljenek meg. A kormány és a bűnüldöző szervek kifejezik felháborodásukat és fogadalmat tesznek arra, hogy felkutatják az elkövetőket, és a törvény teljes szigorával fogják megbüntetni őket – fogadalmak, amelyek kissé üresek, ha megnézzük a vonakodásukat avval kapcsolatban, hogy őszintén megvizsgálják, hogy ezeket a támadásokat miként inspirálják az iszlám tanításai. Ez pedig megakadályozza őket abban, hogy olyan reális intézkedéseket hozzanak, amelyek megakadályozzák a jövőbeli hasonló támadásokat.

Én is olyan sok cikket írtam dzsihád terror előkészületekről, vagy sikeres támadásokról, valamint a megtévesztésről és a tagadásról, ami ez után következett, hogy fel kell tennem azt a kérdést, hogy mennyi ártatlan nem-muszlimnak kell még meghalnia mielőtt a politikai és média elit komolyan és őszintén megvizsgálja az iszlám dzsihád problémáját.

De tényleg, hány alkalommal kell még ezeket a sablonokat használni? Mennyi gyilkosságnak és allah-akbarozásnak kell még történnie, mielőtt az amerikai és az európai tisztviselők felülvizsgálnák a bevándorlási politikát, a rövidlátó reálpolitikát, amelyet a Balkánon folytattak, aminek az eredményeként egy iszlám szupremácista előőrs jött létre, és magát a multikulturalizmust? Számos európai vezető a közelmúltban elismerte, hogy a multikulturalizmus kudarcot vallott. Ez pozitív lépés, de eddig egyikük sem tett ténylegesen semmit azért, hogy visszafordítsa a káros hatásokat.

Az Európai Unióra és az Egyesült Államokra nagy munka vár, ha biztosak akarnak lenni abban, hogy nem lesz több olyan támadás, mint amit Arif Uka követett el szerdán egy reptéri busz ellen Frankfurtban. De még mindig nincs világos, egyértelmű jelzés arra vonatkozóan, hogy megtennék a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy megvédjék a polgárokat az ilyen véletlen dzsihád erőszaktól, vagy hogy megőrizzék a szabad társadalmakat. Ezek a lépések magukba foglalnák, hogy ne lökjék félre azokat a törvényes jogokat, amelyet bármely európai vagy amerikai állampolgár élvez, de minden bizonnyal szükség lenne felhagyniuk azokkal a feltételezésekkel, amelyekhez annyira szigorúan ragaszkodnak, és amelyek valójában teljesen tévesek.

Robert Spencer, JihadWatch

Robert Spencer a Jihad Watch blog szerkesztője és több tucat könyv szerzője, köztük a két New York Times bestseller The Politically Incorrect Guide to Islam (and the Crusades), és The Truth About Muhammad. További könyvei : Stealth Jihad és The Complete Infidel’s Guide to the Koran, stb., ezen kívűl több száz cikket, tanulmányt tudhat magának és rendszeresen szerepel a FoxNews TV csatornán, mint Közel-Kelet és iszlám szakértő.

Print Friendly, PDF & Email

Rövid URL: http://www.dzsihadfigyelo.com/?p=2805

Bejegyzés: on 2011. Már. 5.. A bejegyzés kategóriái: Legfrissebb, Németország, Robert Spencer. A hozzászólásokat követni lehet: RSS 2.0. Szólj hozzá, vagy hagy trackbacket a bejegyzéshez

fascistbook

Legutóbbi bejegyzések

Bejelentkezés | Szerkesztő Gabfire themes