MI is egy gettó valójában? 2.rész/2

Dániában a közelmúltban nagy ellentmondás alakult ki a bevándorló gettók tekintetében, ilyenek például a Vollsmose-i és Gellerup-i városrészek. Párhuzamos muzulmán közösségek fejlődtek ki ezekben a szegletekben, ahol a törvényi szabályozás kudarcot vallott, ahova a rendőrség vonakodva lép be, és az integráció fogalma csak egy távoli álom. Hasonló helyzet áll fenn számos más Nyugat Európai országban.

Henrik Ræder Clausen egy kiterjedt tanulmányt írt a gettó helyzetről a EuropeNews-on. Az ő hozzájárulásával ezt itt újraközöljük.

Első rész: itt.

Zavaros megoldások tömkelege

A politikusok Dániában, és másutt is, úgy érzik kénytelenek tenni „valamit”. Ahogy Villy Søvndal, a Dán Szocialista Párt elnöke mondta:

A gettók társadalmunk egyik legnagyobb problémáját jelentik, és a rendőrség egyértelműen kijelentette, hogy az irányítás egyes területeken kicsúszott a keze közül. Ezért egyesítenünk kell az erőinket annak érdekében, hogy biztosítsuk, hogy a városainkat nem azok fogják irányítani akiknek a legtöbb pénze és a legnagyobb izma van.

De hogy tulajdonképpen mi is a teendő és az hogyan segítene, egyelőre homály fedi. A baloldal hajlamos a szegénységet felhozni a probléma forrásaként, a jobboldal pedig a rendet és törvényt hangsúlyozza ki. De a különbségek nem annyira nagyok, és gyakran ellentmondóak. A szocialisták nagyobb rendőri erőt vetnének be, a konzervatívok azt nézik, hogyan lehetne a fiatal bűnözők nyilvántartásait könnyebben törölni.

Mindkét oldal a „társadalmi erőfeszítések” növelésében érdekelt. Az egyelőre nem tiszta, hogy ez hogy fog javítani a helyzeten, és az sem világos, hogy mi lesz azzal az eléggé népszerű ötlettel, hogy ezeken a területeken leromboljanak néhány házat. Ez idáig nem lett dokumentálva, hogy bármelyik ház gyújtogatást vagy rablást követett volna el az utcákon, vagy a rendőröket inzultálta volna, esetleg kövekkel dobált volna meg dánokat, azért mert dánok. Még a nagyon lelakott vagy nem működő épületek sem. Semmi sem utal arra, hogy az épületek lennének a probléma forrásai.

Mit mondanak a helyi lakosok?

Mielőtt széleskörű kezdeményezésbe bocsátkoznánk a gettók megváltoztatására, tanulságos lenne meghallgatni azok véleményét, akik ott élnek. Egy két szót megérdemelnek, mielőtt a házaikat lerombolják. Gyakran hallunk olyan kijelentéseket, mint amilyen a következő is Gellerupparken-ből, egy nagyobb dán gettóterületről:

Jó lakásaink vannak. Miért kéne őket lerombolnunk? Miért hagynám lerombolni a lakásomat mikor boldog vagyok itt, kérdi Helle Hansen a gellerupparkeni lakók szóvivője.

Helle Hansen dán, ezért kisebbségnek számít a gettóban. A helyzetet más megközelítéséhez itt egy interjú Imam Rabeh-hel (18 éves dániai születésű libanoni lánnyal), aki igen zavaró magatartást mutat be. A legfontosabb az a kijelentése miszerint „biztonságban érzi magát a gettóban”. Az indoklásai igen zavaróak lehetnek azok számára, akik a rasszizmussal ellentétes nézeteket vallanak.

Imam Rabeh: Az összes szomszédom arab, vagy ha nem akkor libanoniak … Mi szeretjük egymást, mert én is arab vagyok te is arab vagy. (…) A dánok, nem szeretnek bennünket (…)

Mikkel Krause (riporter): Egyenesen megmondtad, hogy ha egyszer el kellene hagynod Gellerup-ot, és lehet, hogy muszáj lesz, ha le akarják rombolni a házaitokat, akkor majd egy másik gettóba fogsz költözni.

Imam Rabeh: Így igaz. Csak egy másik gettóba költöznék. A gettóban 100 %-ig biztos lehetnék benne, hogy senki nem fog hozzámérni vagy ellopni a táskámat, biciklimet, mert én is közülük való vagyok. Mi mind ismerjük egymást, ezt sosem tennék.

Mikkel Krause: Van egy másik, sokat vitatott megoldás, miszerint le kell rombolni egynémely lakást Gellerupparken-ben. Mi a véleményed erről?

Imam Rabeh: Ez egyáltalán nem jó megoldás. Inkább építenetek kéne házakat nem pedig lerombolni. Szebb helyet lehetne belőle csinálni, miért rombolnád le? Ennek nincs értelme.

Amit mond teljesen érthető, ugyanakkor egy pofon a politikai korrektségnek, amikor nyíltan az etnikumát választja, amikor arról dönt, hogy kiben bízhat, kivel élhet, és mindennek okaként azt hozza fel, hogy a dánok nem szeretik őt. Szereti a gettóját úgy, ahogy az van – és nem látja annak értelmét, hogy jó lakásokat romboljanak le. De a rasszizmus nem az egyetlen erő, ami fenntartja a gettót.

A gettókban élő fiatal bűnözők aktívan azon dolgoznak, hogy kialakítsák uralmukat. Szeretnek olyan helyen élni, ahol van erejük és irányíthatnak, ahol „tisztelik” őket és ahol a helyi törvények nem befolyásolhatják tetteiket. Ahogy a Jyllands-Posten 2010. szeptember 21-én írta:

A lakóépületekért felelős szervek úgy becslik, hogy a 6 és 18 év közötti gyerekek állnak a legtöbb gyújtogatási ügy mögött.

Bár a korosztály intervalluma figyelemre méltó, még ennél is érdekesebbek azok az okok amelyek a gyújtogatások hátterébenállnak:

Michael Hviid Jacobsen professzor szerint (Aalborg-i Egyetem) a bevándorló fiatalok egy kemény magja nem akarja, hogy a területük egy normális lakóövezetté váljon, inkább arra törekszik, hogy „fenntartsa a veszélyes gettó környezetet, és élvezi a félelmet amit különböző dolgok felgyújtása vált ki az emberekből.”

Jellemző, hogy a helyieket nem nagyon érdekeltek abban, hogy a gyújtogatókat felelősségre vonják a viselkedésükért. Bertel Heilesen rendőrtiszt a következőt mondja egy újságcikkben:

Nagyon néhéz megoldani az autó és konténer gyújtogatási ügyeket, mert nagyon ritkán van nyom amin el lehetne indulni, és az emberek ezeken a területeken rutinosan nem nyilatkoznak a rendőrségnek. Rendkívül kis -talán 1 % alatti- gyakorisággal oldjuk meg az ilyen ügyeket.

A helyi törvények fenntartása

Bár sokféle probléma létezik a gettó területeken, mint az egetverő jóléti kiadások, visszatérő téma a nemzeti törvények fenntartására vonatkozó érdektelenség. És éppúgy, mint Nagy Britanniában a saríja bíróságok diszkréten elkezdtek működni Dániában is, lassan aláásva a világi jog központi elvét, a nemek egyenlőségét és a mindenkinek járó egyenlő jogokat.

Talán a legegyszerűbb meghatározása egy mai modern gettónak a következő: Egy olyan terület, ahol a helyi törvények véglegesen meggyengültek. Ezeket a törvényeket nem tartják be a polgárok, destruktív fiatalok és bűnözők büntetlenül tevékenykednek, és még a drogárusok is kivívhatnak tiszteletet a vagyonukon keresztül, ami elrejti a megvetést amit ártalmas anyagok kereskedéséért érdemelnének. Ez a dzsungel törvényeihez vezet, ahol a legerősebbé a hatalom, és végezetül ezek a területek papi hatalom alá kerülhetnek.

Ami összetettebbé teszi a problémát az az, hogy nem csak a bűnözőket lehet hibáztatni a törvények nem betartásáért. Azok a nem bűnöző polgárok, akik megtagadják, hogy nyilatkozzanak a rendőrségnek, a bűnöző barátokat vagy hozzátartozókat fedezik, vagy a rendőrséget rasszizmussal rágalmazzák, mind hozzájárulnak a nemzeti törvények hiányához az adott területen. Valamelyest érthető, a legtöbb menekült olyan országból jön, ahol a kormány és a rendőrség korrupt és a törvény nem a polgárok javára működik. A demokrácia és a világi jog átfogó oktatása nélkül engedjük be a bevándorlókat az országainkba, és a problémáknak még csak a kezdetét látjuk. Ilyen oktatási programoknak a célja az lenne, hogy a betelepülők megértsék és elfogadják ezeket az alapelveket.

A totalitárius iszlám csapdája

A bevándorlók lakta területeken a törvények hiánya az isteni beavatkozás problémájához vezet. És ez az ügy kemény dió. A legtöbb bevándorló muzulmán, és tulajdonképpen van egy törvénye arra az esetre, ha a világi jog nem tudja érvényesíteni magát. Ennek van egy neve, úgy hívják, hogy saríja.

A saríja az iszlám jogi aspektusa. Ahogy Robert Perry emelte azt ki érdekes könyvében (The Closing of the Muslim Mind), az iszlám fő célja az iszlám törvénykezés bevezetése. Az iszlám más aspektusai is alaposan vitatottak voltak a múltban, mint például a józan ítélőképesség rövid „aranykora”, de a múlt az múlt marad. Ma az iszlám fő célja a sáríja bevezetése, egy olyan jogi rendszeré, ami főleg Mohamed életére épül.

Amikor a muszlimoknak problémáik vannak az életben, gyakran azt teszik, amit a keresztények: tanácsot kérnek a vallási vezetőjüktől, az imámjuktól, a muftijuktól, stb. És éppúgy, mint ahogy egy keresztény pap utalni fog Jézus életére és tanításaira, az imám is utalni fog Mohamed életére és tanításaira, melyek megtalálhatóak a Koránban, a Hadíszban és a Sírában (Mohammed élettörténetében). Az egyetlen jelentős probléma itt az, hogy Mohammed élete és példája radikálisan különbözött Jézusétól.

Mohammed életét összegezni egy formális viselkedési kódexbe egészen nagy intellektuális kihívás volt, amely sok elme együttes törekvésének köszönhetően olyan könyvekben kristályosodott ki, mint például Az utazó bizalma (Reliance of Traveller). Könyvek, melyek alapvető útmutatást jelentenek ahhoz, hogy a muszlimok úgy éljék az életüket, hogy az annyira legyen hasonló Mohammedéhez amennyire csak lehetséges. A központi problémája ennek a világnézetnek az, hogy totalitárius és teljes egészében megtagadja az egyéni szabadságot.

Namármost, ha a muzulmánok, mély vallási meggyőződéssel megkérdezik az imámot, aki ezzel a világnézettel rendelkezik, arról, hogy hogyan viselkedjenek, akkor az eredmény elég egyértelműen összeegyeztethetetlen a modern élettel, a világi joggal, és egy szabad társadalommal, ahol nők és férfiak egyenlő jogokkal rendelkeznek. Az imámok a világi kihívásokra általában a modern élet és a világi jog súlyos befeketítésésvel válaszolnak, ami a muszlimokat nehéz helyzetbe hozza:

Ha a hitükhöz való ragaszkodás elvárja a modern életstílus és a személyes választás jogának teljes elhagyását, akkor melyiket válasszák?

A gettóban inkább az iszlám világnézet dominál. Ha egy klasszikus mecset felépül a probléma nagyságrendekkel rosszabb lesz, mivel ez sokkal nagyobb hatalommal ruházza fel az imámokat, és létrehoz egy járható alternatív utat a világi törvények megkerülésére. Ha a dolgok idáig fajulnak, a gettó kikerülte a jogállamiságot és autonómmá vált.

Mit tehetünk?

A társadalmi problémákat félretéve, a legégetőbb kérdés az európai gettókban az állami törvénykezés megerősítése. Ez különböző módokon érhető el, de egyik sem lehetséges a világi és vallási hatóságok súlyos konfrontációja nélkül.

Javaslatok:

A rossz magatartás következményekkel kell, hogy járjon

Az egyik legmeghatározóbb kulturális összecsapás, amivel szembe kell néznünk, a belső és külső irányítás ellentéte. Az országainkba érkező bevándorlók nagy része olyan társadalmakból jön, ahol a külső befolyás igen nagy, és kis hangsúly kerül az egyén belső irányítására és a valódi önfegyelemre, nem úgy, mint nyugaton, ahol az önfegyelem majdnemhogy kényszerzubbonnyá nőtte ki magát. Elvesztettük azt a megértést, hogy a szigorú külső irányítás szükségszerű olyan emberek irányába, akik nem ismerik az önfegyelmet. Nem merjük alkalmazni a szükséges eszközöket, ehelyett nagy összegeket fordítunk a „társadalmi erőfeszítésekre”.

A külső irányításhoz szokott egyének beáramlásával egyértelmű szükség van az ennek megfelelő szabályozásra. Csábító lehet könnyen bánni az első elkövetőkkel, feltételezve, hogy az engedékenységet majd hála fogja követi, és hogy az önfegyelem meg fogja akadályozni a további bűntényeket. Az igazság az, hogy az engedékenység kihasználható gyengeségnek látszik, és ki is lesz használva. Módszerek széles skálája létezik, és régi ötletek, mint például a kijárási tilalom, melyeket az új technológiákkal – mint például GPS alapú eszközök, melyek segítségével nyomon követhető az ismert elkövetők mozgása – sokkal hatékonyabban lehet érvényre juttatni.

A szociális támogatások helyes viselkedéstől való függővé tétele

A gettók egyik jellemző vonása, és más társadalmi rétegek részéről történő neheztelés oka, az összeg, amelyet a különböző társadalombiztosítási rendszerek nyelnek el. Ez tartalmazza a munkanélküli segélyt, a korai nyugdíjat, a gyermektartási segélyt, a „kivételes körülmények” széleskörű értelmezését, a szociális munkások költségeit épp úgy, mint a csalást vagy a bűnözést. Amíg az el nem gettósodott területek egyszámjegyű munkanélküli rátával rendelkeznek, a gettókban ez gyakran 50% vagy magasabb. Ez a nemzeti erőforrások végtelennek tűnő pénznyelője.

Ezen összegek hasznos felhasználásának egyik módja, ha a megfelelő viselkedéstől tesszük függővé. Legalább azt elvárhatjuk a kedvezményezettektől, hogy a gyermekeiket iskolába járassák és tiszteljék az iskolát, hogy a gyermekeik tartózkodnak az erőszakos bűncselekményektől és a rombolástól, valamint tisztáznunk kell azt, hogy a helyi hatóságokat tiszteletben kell tartaniuk. Ha a szabályok valamelyikét megsértik, a támogatások rövid távú felfüggesztése világosan érezhető lesz, és egyúttal lecke arra, hogy mi helyes mi a helytelen.

Ne féljünk erővel fellépni

Itt nyugaton részben megcsonkítottuk készségünket és képességünket arra, hogy erőt alkalmazzunk a törvényszegőkkel szemben. Míg az állampolgároknak megvan az a fontos joguk, hogy panasszal éljenek a rendőrséggel ás más hatóságokkal szemben, ezzel a joggal alaposan visszaélnek olyan baloldali szélsőségesek, mint az ANTIFA szervezete, amely nagyszámban ír könnyelmű panaszokat a rendőrséggel való találkozásuk után. Ez olyan bírósági ügyekhez vezet, amiket általában elvesztenek, de az eljárás alatt a rendőri erő hitelességére árnyék vetődik, és a rendőri vezetőség rendszeresen ígéretet tesz arra, hogy csak minimális erő kerül majd alkalmazásra.

Annak érdekében, hogy helyreállítsák az erőszak monopóliumát, amit az állami hatóság birtokol, nincs más út, mint az erőteljes módszerek használata, és hogy bízzunk a rendőrségben és felruházzuk azt egy ésszerű hibahatárral. Ezt nehéz lesz a politikailag korrekt elitnek elfogadni, és talán az erőszakos bűncselekmények számának súlyos növekedését kell tapasztalnunk a gettókban ahhoz, hogy ez elfogadott legyen, mint szükségszerűség.

Jól látható rendőrőrsök építése

A világi hatóságok nem tiszteletét, és az őket ért közvetlen támadásokat ellensúlyozni kell a gettókban. Eddig diszkrét, útszéli rendőrőrsöket használtunk néhány rendőr számára azért, hogy jelen legyenek és tudjanak a problémákról. De ami még nem lett kipróbálva, és minden bizonyára megérné, az a hatóság erőteljes megjelenítése. Ezenkívül az ország jól látható zászlajával kéne jelezni, hogy a nemzeti hatóság irányít.

Ezt az utcán kallódó fiatalok meg fogják rongálni és védelemre lesz szüksége. Az imámok és más iszlám csoportok reakciója is szembetűnő lesz. De mivel a törvények fenntartása minden értelmes állampolgár érdeke, a helybéliek támogatni és értékelni fogják a rendőri jelenlétet.

A más véleménnyel bírók védelme

Vannak egyének akiknek elege van a gettókban tapasztalható körülményekből, a vallási szabályokból és a nők helyzetéből. Nők akik elhagyják erőszakos férjüket, muszlimok kik áttérnek a keresztény hitre, és egyének akik elutasítják az etnikumhoz és bűnbandákhoz köthető törzsi tradíciókat. Ezek az emberek komoly veszélynek teszik ki magukat, és védelmet érdemelnek a fenyegetésekkel és megfélemlítéssel szemben, amivel szembesülnek. A női menedék fontos intézmény, és a gettókban élő nőket informálnunk kell a jogaikról, valamint biztosítanunk kell a forrásokat a védelmük érdekében.

Ne tegyünk iszlám-tudósokat hivatalos szervekké

A burjánzó bűnözés megoldása vallási (iszlám) hatóságok segítségével csábító és már ki is próbálták. Bár ez egy könnyű megoldás, ugyanakkor a legveszélyesebb is hosszú távon. Az imámok határozottan megmondják a muszlimoknak, melyik hatóságot kell tisztelni: Allahot (és az ő képviselőit), természetesen nem a világi szerveket vagy az ember által létrehozott törvényeket. Az ember által kreált törvények tisztelete (mint a demokratikus törvények) eretnekségnek számítanak a tradicionális iszlámban, és az imámok ezt hirdetik. Másfelől, ha attól függünk, hogy bevándorlók tisztelik-e és betartják-e a törvényeket, akkor súlyos problémával találjuk szemben magunkat.

De az iszlám-tudósoknak önmaguktól csak kicsi hatókörük lenne l. Mi vagyunk azok, akik hatalommal ruházzák fel őket azáltal, hogy tanácsot kérünk tőlük, kérjük őket, hogy rendezzék a konfliktusokat, és hogy beszéljenek a fiatalokhoz. Azáltal, hogy fundamentalista imámok jelennek meg a televízióban, vagy interjúkat adnak újságoknak, tekintélyük lesz abban a gettóban, ahol szeretnénk visszaállítani a jogállamot. Ha egyáltalán dolgoznunk kellene bármely iszlám tekintéllyel, akkor legalább annak mérsékeltek kellene lennie, például azáltal, hogy aláírja Sam Solomon „Muzulmán egyetértés kartáját”.

A privát bíróságok működtetése büntetendő kell, hogy legyen

A független bíróságok működése egy egyre növekvő probléma a muszlimok uralta gettókban. Alternatíva létrehozásával, független bíróságokkal, fenyegetéssel és megfélemlítéssel, muszlimok közti törvénykezés építésével fokozatosan egy teljesen párhuzamos társadalom formálódik. Ha azt szeretnénk, hogy a társadalmunk szép lassan szétessen etnikai és vallási enklávékra, akkor annak ez a tökéletes módja.

Szabad társadalmunk megőrzése nagyon is megéri

Ha másrészről, szeretnénk megóvni szabad demokráciánkat és a szabadságot ami történelmileg kimagasló életkörülményekkel lát el minket, használnunk kell a törvénykezést, az alkotmányt és a kapcsolódó intézményeket ezek megvédésére. Talán meg kell szegnünk néhány nemzetközi megállapodást, hogy elérjük ezt a célt, ám legyen.

A gettók formálódását ellensúlyozni lehet, mielőtt autonóm, elszigetelt területekké válnak. Minél hamarabb használjuk a megfelelő módszereket, annál kevésbé lesz drámai a konfrontáció. Sajnos azonban évtizedek laza politikája és az érdekeltség általános hiánya megengedte a gettóknak, hogy átalakuljanak olyan helyekké, ahol a helyi törvénykezés végzetesen meggyengült. A társadalmi összetartó erő érdekében vissza kell állítanunk a jogállamiságot ezeken a területeken, és ezt most kell megtennünk.

Forrás: Gates of Vienna

Print Friendly, PDF & Email

Rövid URL: http://www.dzsihadfigyelo.com/?p=3091

Bejegyzés: on 2011. ápr. 5.. A bejegyzés kategóriái: Henrik Reader Clausen, Legfrissebb. A hozzászólásokat követni lehet: RSS 2.0. Szólj hozzá, vagy hagy trackbacket a bejegyzéshez

fascistbook

Legutóbbi bejegyzések

Bejelentkezés | Szerkesztő Gabfire themes