Geert Wilders:a multikulturalizmus bukása és mit tehetünk 1. rész/2

Geert Wilders beszéde, Róma, 2011. március 25.
Forrás: Gates of Vienna, EuropeNews

Signore e Signori, hölgyeim és uraim, kedves barátaim nolte grazie. Köszönöm, hogy meghívtak Rómába. Nagyszerű, hogy itt lehetek ebben a gyönyörű városban, amely évszázadokon keresztül az európai zsidó-keresztény kultúra fővárosa és a központja volt.

Róma, Jeruzsálemmel és Athénnal együtt, a nyugati civilizáció bölcsője – mely a világ valaha ismert legfejlettebb és legkiválóbb civilizációja.

Geert WildersNyugatiként, ugyanabban a zsidó-keresztény kultúrában osztozunk. Én Hollandiából származom, ti pedig Olaszországból. A nemzeti kultúráink ugyanannak a fának az ágai. Nem több kultúrához tartozunk, hanem egyazon kultúra különböző ágai vagyunk. Ez az oka annak, hogy amikor Rómába jövünk, az bizonyos értelemben olyan, mintha haza jönnénk. Mi ide tartozunk, mint ahogy Athénhoz és Jeruzsálemhez is.

Fontos, hogy ismerjük a gyökereinket. Ha elveszítjük ezeket, akkor gyökértelenné válunk. Kultúra nélküli férfiakká és nőkké.

Azért vagyok ma itt, hogy a multikulturalizmusról beszéljek. Ennek a kifejezésnek számos különböző jelentése van. Én a kifejezést egy konkrét politikai ideológiára való utalásként használom. Ez az ideológia azt mondja, hogy minden kultúra egyenlő. Ebből az következik, hogy az állam nem támogathat központiként és dominánsként egy bizonyos kulturális értékrendet. Más szóval: a multikulturalizmus azt tartja, hogy az állam nem pártolhat egy úgynevezett „leitkultur”-t, amelyet a bevándorlóknak el kell fogadniuk, ha köztünk akarnak élni.

A kulturális relativizmus ezen ideológiája az, amelyre Angela Merkel német kancellár nemrégiben utalt, amikor azt mondta, hogy a multikulturalizmus “teljes kudarcnak” bizonyult.

Barátaim, kimerem jelenteni, hogy mi ezt már régóta tudjuk. Valójában már a multikulturális ideológia előfeltétele rossz. A kultúrák nem egyenlők, hanem különbözők, mivel a gyökereik különbözők. Ezért próbálják meg a multikulturalisták elpusztítani a gyökereinket.

Róma igen alkalmas hely arra, hogy foglalkozzunk ezekkel a kérdésekkel. Van egy régi mondás, melyet a nyugati kultúra emberei jól ismernek: “Ha Rómában vagy, tégy úgy, ahogy a rómaiak (Si fueris Romae, Romano vivite more!)“. Ez egy nyilvánvaló igazság: ha elmész valahova, akkor alkalmazkodnod kell a helyi törvényekhez és szokásokhoz.

A multikulturális társadalom aláásta a józanész és a tisztesség e szabályát. A multikulturális társadalom azt mondja az újonnan érkezőknek, akik a városainkban és falvainkban telepednek le, hogy: szabadon viselkedhettek a normáinkkal és értékeinkkel ellentétesen, mivel a ti normáitok és értékeitek ugyanolyan jók, talán még jobbak is, mint a mieink.

Valóban, Róma megfelelő hely arra, hogy ezeket a kérdéseket megvitassuk, mivel Róma történelme figyelmeztetésül szolgál.

Will Durant, a híres 20. századi amerikai történész azt írta, hogy „Egy nagy civilizációt nem lehet kívülről megsemmisíteni, ha előtte nem semmisítette meg magát belülről.” Pontosan ez történt itt, Rómában, 16 évszázaddal ezelőtt.

Az 5. században, a Római Birodalom a germán barbárok kezére került. Nem kétséges, hogy a római civilizáció jóval fejlettebb volt, mint a barbárok civilizációja. És mégis, Róma elesett. Róma elesett, mivel nem hitt a saját civilizációjában. Elvesztette az akaratát arra, hogy kiálljon és harcoljon a túléléséért.

Róma nem egyik napról a másikra esett el. A rómaiak fokozatosan vették csak észre, hogy mi történik. Egészen addig nem vették észre, hogy a barbárok bevándorlása veszélyt jelent, amíg túl késő nem lett. A germán barbárok a Birodalom jólétének vonzásában évtizedeken keresztül áramoltak be a határokon.

A Birodalom újonnan érkezőkre ható vonzerejét eleinte Róma kulturális, politikai és gazdasági fölényének jeleként látták. Az emberek a jobb élet reményében jöttek, amelyet a saját kultúrájuk nem tudott megadni. De aztán 406. december 31-én a Rajna befagyott, és több tízezer germán barbár kelt át a folyón, elárasztotta a Birodalmat, randalírozott és minden útjába kerülő várost elpusztított. 410-ben Rómát is kifosztották.

Róma bukása traumatikus élmény volt. Számos könyvet írtak erről a katasztrofális eseményről, melyekben figyelmeztettek az európaiakat, hogy ne essenek ugyanebbe a hibába. 1899-ben Winston Churchill “A folyami háború,” című könyvében arra figyelmeztetett, hogy az iszlám ugyanúgy fenyegeti Európát, mint ahogy azt a barbárok Rómával tették. Idézem: “A mohamedánizmus egy militáns és térítő hit. Nem létezik nagyobb retrográd erő a világon. […] A modern Európa civilizációja az ókori Róma civilizációjához hasonlóan elbukhat.”

Churchillnek igaza van. Azonban, ha Európa elesik, annak ugyanaz lesz az oka, mint  az ősi Róma bukott okozta: nem hisz saját civilizációja fölényében. Azért fog elesni, mert ostobán úgy véli, hogy minden kultúra egyenlő, ezért nincs értelme a saját kultúránk megőrzése érdekében küzdeni.

Az, hogy nem védjük meg a saját kultúránkat a bevándorlást a legveszélyesebb fenyegetéssé tette, amelyet fel lehet használni a Nyugat ellen. A multikulturalizmus annyira toleránssá tett minket, hogy még az intoleranciát is toleráljuk.

Hölgyeim és uraim, ne legyenek illúzióink: Az ellenfeleink nagyon is tisztában vannak gyengeségünkkel. Rájöttek, hogy azt a minta, amely Róma elestéhez vezetett, ma is működik Nyugaton. Ők nagyon is tisztában vannak Róma – mint a Nyugat szimbóluma – fontosságával. Újra és újra céloznak Róma bukására. Rómának állandóan a tudatában vannak.

  • Az egykori török ​​miniszterelnök Erbakan azt mondta – idézem: “Egész Európa iszlám lesz. Mi fogjuk meghódítani Rómát.
  •  “Yunis al-Astal, a Hamász egyik papja, és a Palesztin Parlament tagja azt mondta – idézem: “Hamarosan legyőzzük Rómát.”
  • Ali Al-Faqir, az egykori jordániai vallásügyi miniszter kijelentette, hogy – idézem: “Az iszlám meg fogja hódítani Rómát.”
  • Sheikh Mohammed al-Arifi, a szaúdi Védelmi Akadémia mecsetjének imámja azt mondta – idézem: “Mi fogjuk irányítani Rómát és bevezetni az iszlámot.”

Ellenfeleink olyan eseményben reménykednek, amely hasonlít a Rajna 406-ban történt befagyására, amikor majd több ezer bevándorló könnyen és tömegesen beáramolhat Nyugatra.

  • 1974-ben Houari Boumedienne algériai elnök az ENSZ-ben a következőt mondta – idézem: “Egy nap, több millió ember fogja elhagyni a déli féltekét azért, hogy az északi féltekére menjen. Akkor majd nem barátként fognak odamenni, hanem azért, hogy meghódítsák azt. És a fiaikkal együtt meg fogják hódítani. Az asszonyaink méhe fog győzelemre segíteni bennünket”
  • Kadhafi Líbiai diktátor a következőket mondta, idézem: “Több tízmillió muszlim él jelenleg az európai kontinensen, és a számuk növekszik. Ez egyértelmű jele annak, hogy az európai kontinens át fog térni az iszlámra. Európa hamarosan egy muzulmán kontinens lesz. “

Az ellenfeleink az szeretnék, ha megismételnék Róma 5. századbeli bukását, és pontosan ugyanazokkal a módszerekkel szeretné ezt elérni. “Az emberek exportálása, majd pedig szülésre ösztönözni őket a legegyszerűbb módja annak, hogy birtokba vegyünk egy terület,” figyelmeztetett a híres olasz író Oriana Fallaci.

Ugyanakkor a jelenlegi helyzet rosszabb lehet, mint amilyen az a Római Birodalom bukásának idejében volt. A germán barbárokat, akik lerohanták Rómát nem egy ideológia hajtotta. Miután kifosztották Rómát, elfogadták Róma zsidó-keresztény civilizációját. Lerombolták Rómát, mert a gazdagságára fájt a foguk, de rájöttek, és elismerték, hogy a római civilizáció jobb, mint a saját barbár kultúrájuk.

Miután a germán törzsek elpusztították Rómát, megpróbálták újjáépíteni azt. 800-ban Károly frank vezér római császárrá koronáztatta magát. Háromszáz évvel később, a frankok és a többi európai nemzet részt vettek a keresztes hadjáratokban a keresztény kultúra védelmében. A keresztes hadjáratok, ahogy azt Oriana Fallaci írta – idézem – ” ellentámadások voltak, azzal a céllal, hogy megfékezzék az iszlám terjeszkedését Európában.” Róma elbukott, de mint egy főnix újra feltámadt.

A Rómával szembeszálló barbárokkal ellentétben Mohamed követőit egy olyan ideológia hajtja, amelyet ránk akarnak erőltetni.

Az iszlám egy totalitárius ideológia. Az iszlám saríja jog az élet minden területét felügyeli. Az iszlám nem egyeztethető össze a mi nyugati életformánkkal. Az iszlám veszélyezteti az értékeinket. A másként gondolkodó emberek tisztelete, a férfiak és nők egyenlősége, a homoszexuálisok és heteroszexuálisok egyenlősége, a keresztények, zsidók, hitetlenek és a hitehagyottak tisztelete, az egyház és az állam szétválasztása, a szólásszabadság, az iszlamizáció miatt mind nyomás alatt állnak.

Európa gyors ütemben iszlamizálódik. Számos európai város nagy iszlám népsűrűséggel rendelkezik. Bizonyos környékeken, az iszlám törvényeket már bevezették. A nők jogait lábbal tiporják. Fejkendővel és a burkával, többnejűséggel, a női nemi szervek megcsonkításával, és becsület-gyilkosságokkal találjuk szembe magunkat. “Minden városban” mondja Oriana Fallaci, “van egy másik város, egy állam az államban, egy kormány a kormányon belül. Egy muszlim város, egy város, melyet a Korán irányít. “

Hölgyeim és uraim, nem essünk tévedésbe: A multikulturális baloldal megkönnyíti az iszlamizációt. A baloldali multikulturalisták örülnek minden új saríja banknak, minden új iszlám iskolának, minden új mecsetnek. A multikulturalisták az iszlámot egyenlőnek tartják a saját kultúránkkal. Saríja vagy demokrácia? Iszlám vagy szabadság? Nem igazán számít nekik. De nekünk számít. Az egész baloldali elit bűnös a kulturális relativizmus gyakorlásában. Egyetemek, egyházak, szakszervezetek, a média, és a politikusok. Ezek mind elárulják a nehezen kivívott szabadságjogainkat.

Hölgyeim és uraim, ami ma Európában történik bizonyos mértékben tudatosan tervezett

2009 októberében Andrew Neather, Tony Blair brit miniszterelnök egykori tanácsadója, megerősítette, hogy a brit kormány tudatosan szervezett tömeges bevándorlást a „social engineering projekt” részeként. A Blair kormány szerette volna – idézem – “, az Egyesült Királyságot multikulturálissá alakítani.” E cél elérése érdekében 2,3 millió külföldit engedtek be Nagy-Britanniába 2000 és 2009 között. Neather azt mondta, hogy ez a politika “gazdagította” Nagy-Britanniát.

A hétköznapi emberek azonban a társadalmi kohézió csökkenését, a bűnözés emelkedését, a régi városrészek no-go zónákká alakulását nem tekintik „gazdagításnak”.

Az egyszerű emberek tisztában vannak azzal, hogy a népesség lecserélésének jelenségével állnak szemben. A hétköznapi emberek ragaszkodnak ahhoz a civilizációhoz, amelyet az őseik hoztak létre. Nem akarják, hogy helyébe egy multikulturális társadalom kerüljön, ahol a bevándorlók értékeit ugyanolyan jónak tartják, mint az övéket. Nem idegengyűlölet, illetve iszlamofóbia, ha a nyugati kultúránkat felsőbbrendűbbnek tartjuk más kultúráknál – ez józan ész.

Szerencsére, még mindig demokráciában élünk. A hétköznapi emberek véleménye még mindig számít. Én a holland Szabadság Párt vezetője vagyok, amelynek célja, hogy megállítsa az iszlamizáció folyamatát és megvédje a hagyományos értékeket és szabadságokat Hollandiában. A Szabadság Párt a leggyorsabban növekvő párt Hollandiában.

Mivel a pártom üzenete nagyon fontos, ezért támogatóm azokat a kezdeményezéseket, hogy hasonló pártok jöjjenek létre olyan országokban is, például Németországban, Franciaországban és az Egyesült Királyságban, ahol még nem léteznek. A múlt hónapban, egy közvélemény-kutatás azt mutatta, hogy Nagy-Britanniában, megdöbbentő módon, a britek 48 százaléka fontolóra venné egy olyan nem fasiszta és nem erőszakos párt támogatását, amely megesküszik, hogy megállítja a bevándorlást és az iszlám szélsőségeseket és korlátozzák a mecsetek építését. Tavaly októberben Berlinben voltam, ahol a Die Freiheit – René Stadtkewitz, egy volt kereszténydemokrata által újonnan létrehozott párt – alakuló rendezvényén mondtam beszédet. A német közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy egy ilyen párt a választók 20 százalékának szavazatát lenne képes megszerezni.

Beszédem, amelyben arra ösztönöztem a németek, hogy ne szégyenkezzenek a német identitásuk miatt, nagy média nyilvánosságot kapott. Két héttel később, Angela Merkel német kancellár kijelentette, hogy a multikulturalizmus “teljes kudarc.” Horst Seehofer, a bajor keresztény-demokraták vezetője, még szókimondóbb volt. “A multikulturalizmus halott,” mondta.

A múlt hónapban, Nicolas Sarkozy francia elnök azt mondta, hogy “Túl sokat foglalkoztunk a bevándorlók identitásával, és keveset annak az országnak az identitásával, amely befogadja őket.

Öt héttel ezelőtt, David Cameron brit miniszterelnök a multikulturalizmust hibáztatta az iszlám szélsőségesek miatt. “Megengedtük a kollektív identitás gyengülését,” mondta. “Az állami multikulturalizmus dogmája következtében, arra ösztönöztünk tőlünk különböző kultúrákat, hogy […], a fősodráson kívül éljenek.”

Beszédében, David Cameron még mindig különbséget tesz az iszlamista ideológia, amelyet szélsőségesnek és veszélyesnek tart, és az iszlám között, amiről azt állítja, hogy egy békés vallás. Én nem osztom ezt a nézetet, és Cameron nagy elődje Winston Churchill sem. Azt állítani, hogy az iszlám békés egy multikulturális dogma, amely ellentétes az igazsággal.

Az olyan politikusok, mint Merkel, Sarkozy és Cameron úgy tűnik még mindig nem, értetik, hogy valójában mi a probléma. Mindazonáltal az a tény, hogy úgy érzik, el kell határolják magukat a multikulturalizmustól egyértelműen jelzi, rájönnek, hogy már nem hallgathatják el, amit a lakosság már régóta ismer. Nevezetesen, hogy az iszlám országokból érkező tömeges bevándorlás a legnegatívabb fejlemény, amivel Európa az elmúlt 50 évben szembetalálkozott.

Tegnap, egy tekintélyes közvélemény-kutatás során kiderült, hogy Hollandiában a hollandok 50 százaléka azon a véleményen van, hogy az iszlám és a demokrácia nem egyeztethető össze, míg 42 százalék gondolja úgy, hogy igen. Még a Liberális Párt és a Kereszténydemokrata Párt szavazóinak kétharmada is meg van győződve arról, hogy az iszlám és a demokrácia nem kompatibilisek.

Ez tehát a multikulturalizmus politikai hagyatéka. Míg a baloldali pártok új választókat találtak maguknak, a hatalmon levő jobboldali pártok még mindig azon a meggyőződésen vannak, hogy az iszlám a béke vallása és olyan békés vallás, mint a kereszténység, a judaizmus, a buddhizmus és mások.

A probléma a multikulturalizmussal az, hogy elutasítja a valóságot. A valóság az, hogy a mi civilizációnk kiválóbb, és az iszlám egy veszélyes ideológia.

Mostanában politikai zavargásokkal nézünk szembe az arab országokban. Az autokratikus rezsimeket, mint például Ben Ali-t Tunéziában, Mubarakot Egyiptomban, Kadhafit Líbiában, a Khalifa-dinasztiát Bahreinben, és másokat, vagy már ledöntötték, vagy támadás alatt állnak. Az arab emberek szabadok szeretnének lenni. Ez természetes. Ugyanakkor, az iszlám ideológiája és kultúrája olyan mélyen beépült ezekben az országokban, hogy a valódi szabadság egyszerűen lehetetlen. Mindaddig, amíg az iszlám meghatározó marad, nem lehet igazi szabadság.

Nézzünk szembe a valósággal. Március 8-án, a nemzetközi nőnap alkalmából, 300 nő tiltakozott a kairói Tahrir téren a Mubarak utáni Egyiptomban. Perceken belül, a nőket szakállas férfiak egy csoportja rohamozta meg, akik ütötték és arrébb vonszolták őket. Néhányat közülük szexuálisan bántalmazták. A rendőrség nem avatkozott közbe. Ez az új Egyiptom: Hétfőn, az emberek a szabadságért demonstrálnak, kedden, ugyanazok az emberek, megverik a nőket, mert ők is szabadságot követelnek.

Attól tartok, hogy az iszlám országokban, a demokrácia nem fog igazi szabadsághoz vezetni. Az amerikai Pew Center felmérése szerint az egyiptomiak 59 százaléka inkább a demokráciát részesíti előnyben minden más kormányzati formával szemben. Azonban a 85 százaléka azt mondják, hogy az iszlám befolyása a politikára jó, 82 százaléka úgy gondolja, hogy házasságtörőket meg kell kövezni, 84 százaléka szeretné, hogy halálbüntetés vonatkozzon a hitehagyókra, és 77 százalék mondja azt, hogy a tolvajokat meg kell korbácsolni, vagy le kell vágni a kezüket.

Ronald Reagannek igaza volt, amikor Kadhafit “veszett kutyának” nevezte. Mindazonáltal nem szabad abba az illúzióba ringatni magunkat, hogy létezhet valódi szabadság és valódi demokrácia olyan országban, ahol az iszlám a domináns. Nem kétséges, hogy a Pew-felmérés eredményei Egyiptomban Líbiára is érvényesek. Nem érdekünk, hogy a Muzulmán Testvériséget juttassuk hatalomra Tripoliban és egy kalifátust hozzunk létre Líbiában.

Természetesen, a világnak le kell állítania Kadhafit, hogy a saját népét gyilkolja. Azonban, ahogy azt az ENSZ BT1973 határozata kijelentette a múlt héten, ez elsősorban – idézem – “különösen a régió tagállamainak” a felelőssége. Egy olyan országnak, mint Hollandia miért kell hozzájárulnia hat F16-os harci repülőgéppel a líbiai fegyverembargó érvényesítéséhez, míg Szaúd-Arábia, a közel 300 harci repülőgépet tartalmazó flottájából eggyel sem járul hozzá? Arabokat ölnek, de az arab országok kibújnak a felelősség alól.

És a jelenlegi válság egyik legnagyobb veszélyével még csak nem is foglalkoznak a vezetőink: Hogyan fogjuk megakadályozni, hogy a több ezer gazdasági menekült és szerencsevadász keljen át a Földközi-tengeren és olyan helyekre érkezzenek, mint Lampedusa? Most, hogy Tunézia felszabadult, a fiatal Tunéziaiaknak segíteniük kellene újjáépíteni az országot, ahelyett, hogy Lampedusára mennének. Európa nem engedheti meg magának további több ezer menekült beáramlását.

Folytatás: 2.rész/2

Print Friendly, PDF & Email

Rövid URL: http://www.dzsihadfigyelo.com/?p=3111

Bejegyzés: on 2011. ápr. 6.. A bejegyzés kategóriái: Geert Wilders, Legfrissebb. A hozzászólásokat követni lehet: RSS 2.0. Szólj hozzá, vagy hagy trackbacket a bejegyzéshez

fascistbook

Legutóbbi bejegyzések

Bejelentkezés | Szerkesztő Gabfire themes