Geert Wilders:a multikulturalizmus bukása és mit tehetünk 2. rész/2

Geert Wilders római beszédének folytatésa. Első rész itt olvasható.
Forrás: Gates of Vienna, EuropeNews

Hölgyeim és uraim,

Itt az ideje felébredni. Szembe kell nézzünk a valósággal és ki kell mondanunk az igazat. Az igazság az, hogy az iszlám gonosz, és fenyegetést jelent számunkra.

Mielőtt tovább mennék, szeretném világossá tenni, hogy nekem nincs problémám a muzulmánokkal. Sok mérsékelt muzulmán létezik. Ezért teszek mindig világos különbséget az emberek és az ideológia között, a muzulmánok és az iszlám között. Sok mérsékelt muszlim létezik, de nincs olyan, hogy mérsékelt iszlám.

Az iszlám világuralomra törekszik. A Korán megparancsolja a muszlimoknak a dzsihád gyakorlását és a saríja jog bevezetését.

Kimondani a bevándorlással kapcsolatban az igazságot és arra figyelmeztetni, hogy az iszlám lehet, hogy nem annyira szeretetteljes, mint ahogy azt az uralkodó elit állítja gyűlöletbeszéd bűncselekménynek minősül több uniós tagállamban. Mint bizonyára tudjátok, engem is bíróság elé vittek gyűlöletbeszéd vádjával. Ez a multikulturális társadalom paradoxonja. Azt állítja, hogy plurális, de a világ eseményeit csak egyfajta szemszögből lehet szemlélni, nevezetesen, hogy minden kultúra egyenlő, és hogy mind jó.

Az, hogy az igazmondás miatt bűnözőnek tekintenek minket nem szabadna hogy elriasszon bennünket. Az igazság, hogy az iszlám gonosz, elődeink számára mindig is világos volt. Ezért harcoltak. Nagyon világos volt a számukra, hogy a civilizációnk sokkal jobb, mint az iszlám.

Nem nehéz megérteni, hogy a kultúránk miért sokkal jobb, mint az iszlám. Mi, európaiak, keresztények, zsidók, agnosztikusok és ateisták, hiszünk az értelemben. Mindig is tudtuk, hogy semmi jóra nem lehetett számítani az iszlámtól.

Míg a mi kultúránk Jeruzsálemben, Athénban és Rómában gyökerezik, az iszlám gyökerei a sivatagban, Mohamed fejében vannak. Őseink jól értették ennek következményeit. Theophanész, a 8. század második felében élt történész azt írta, hogy a Korán hallucinációkon alapul.

“Mutasd meg, mi újat hozott Mohamed, és csak gonosz és embertelen dolgokat találsz”, mondta II Manuél bizánci császár 1391-ben, hozzátéve: “Isten nem örül a vérontásnak – és ésszerűtlenül cselekedni ellentétes Isten természetével.”

A nyugat 1400 éven keresztül bírálta az iszlámot és annak alapítóját, mert felismerték a benne rejlő gonoszságot. De aztán, hirtelen, a múlt század utolsó évtizedeiben, főleg az 1970-es évektől kezdődően, a nyugati értelmiség leállt ezzel.

A marxizmus erkölcsi és kulturális relativizmusa arra késztette a nyugat politikai és szellemi elitjét, hogy elfogadják az emberiség egyetemes testvériségének utópisztikus hitét.

A multikulturalizmus az európai örökség és szabadságok megtagadásának kultúrája. Nap, mint nap gyengíti a Nyugatot. A média és az egyetemek öncenzúrájához, az oktatási rendszer összeomlásához, az egyházak kiheréléséhez, a nemzetállamok felforgatásához és a szabad társadalmunk összeomlásához vezet.

Bár -végre- a vezetőink úgy tűnik, észrevették, hogy milyen katasztrofális hiba volt a multikulturalizmus, ennek ellenére a multikulturalizmus még nem halt meg. Többre van szükség, hogy legyőzzük a multikulturalizmust, mint annak egyszerű kinyilvánítása, hogy az egy “teljes kudarc.” Mire van szükség, ahhoz, hogy megfordítsuk az iszlamizációt?

Van néhány dolog, amit tehetünk e tekintetben.

Az első dolog, amit meg kellene tennünk, hogy ellenezzük a saríja vagy iszlám jog bevezetését az országainkban. Az Egyesült Államokban körülbelül egy tucat államban jelenleg olyan jogszabályokat terveznek bevezetni, amivel megakadályozzák a saríja bevezetését. Május elején az Egyesült Államokba fogok utazni, hogy kifejezzem támogatásomat ezen kezdeményezések iránt. Európában is fontolóra kellene vennünk hasonló intézkedéseket.

A második dolog, amit meg kellene tennünk, hogy támogatjuk azokat a muzulmánokat, akik el akarják hagyni az iszlámot. A nemzetközi nőnap haszontalan az arab világban, ha nincs „nemzetközi hagyd el az iszlámot nap”. Javaslom egy ilyen nap bevezetését, mellyel tiszteletünket tudjuk kifejezni azon bátor férfiak és nők iránt, akik el akarják hagyni az iszlámot. Talán ki tudunk jelölni egy szimbolikus dátumot egy ilyen nap alkalmából, és létrehozhatunk egy díjat, amivel minden évben kitüntetjük azokat a személyeket, akik hátat fordított az iszlámnak, vagy olyan szervezeteket, melyek segítenek az embereknek, hogy felszabadítsák magukat az iszlám fogságából. Nagyon könnyű muszlimmá válni. Mindössze annyit kell tenni, hogy valaki elismétli a shahadát, az iszlám hitvallást, amely azt mondja – idézem: “Nincs más Isten, csak Allah, és Mohamed Allah Küldötte.”Hasonlóan könnyűnek kellene lennie az iszlámot elhagyni – egy shahada, amely azt mondja: “elhagyom az iszlámot és csatlakozom az emberiséghez.”

A harmadik intézkedés az iszlamizáció megállítására hogy visszaállítjuk a nemzet-államok szuverenitását. A szabad világ népei csak akkor lesznek képesek harcolni az iszlámmal szemben, ha képesek lesznek egy olyan zászló alá tömörülni, amivel azonosulni tudnak. Ez a zászló, mely az emberi együttélés korai (prepolitikai) elkötelezettségét jelképezi, csak a nemzeti zászló lehet. Nyugaton a szabadságunkat a nemzet-államaink testesítik meg. Ez az, amiért a multikulturalisták ellenségesek a nemzetállammal szemben és a céljuk az, hogy lerombolják ezeket.

A nemzeti identitás befogadó identitás: szeretettel vár mindenkit, függetlenül a vallási vagy faji hovatartozásától, aki hajlandó arra, hogy asszimilálódjon a nemzetbe, osztozva az ott élő emberek sorsában és jövőjében. Ez az egyént összekapcsolja egy örökséggel, egy hagyománnyal, egy elkötelezettséggel, és egy kultúrával.

Ezt egy kicsit jobban ki akarom fejteni, mivel ma itt Rómában jöttünk össze. Ismét, helyénvaló, hogy itt vagyunk Rómában. 1957-ben ebben a városban – és milyen ironikus egybeesés – pontosan a mai napon, március 25-én, írták alá a Római Szerződést. Ez a szerződés arra kötelezi az Európai Unió tagállamait, hogy célozzanak meg egy “egyre szorosabb uniót”.

Sajnos, ez az unió is, mint a többi multinacionális szervezet, a multikulturalizmus előmozdítójának eszközévé vált. Az EU egy multikulturális elit kezei közé került, akik azáltal, hogy aláásták a nemzeti szuverenitást, lerombolták az európai népek azon képességét, hogy demokratikusan dönthessenek saját jövőjükről.

Az országomban az új kormány, amelyet kívülről támogat a pártom, korlátozni akarja a bevándorlást. Ez az, amit a választók akarnak. De szembesülnünk kell azzal a ténnyel, hogy a politikánk nagy mértékben “Európába” van kihelyezve és a szavazók nem szólhatnak bele közvetlenül a saját jövőjükbe.

Figyelembe véve a nemzetközi szerződéseket, az EU-szabályozás elsőbbséget élvez a nemzeti jogszabályokkal szemben, amit a nemzeti parlamentek nem másíthatnak meg. Valóban, 2008-ban, az Európai Bíróság, a legfelsőbb bírói fórum az EU-ban, megsemmisítette az ír és a dán bevándorlási jogszabályokat. A Bíróság megállapította, hogy a nemzeti jog alá van rendelve minden jogszabálynak, amit európai szinten hoznak. 2010 márciusában az Európai Bíróság megsemmisítette azt a holland jogszabályt, amely korlátozta volna a bevándorlók családegyesítését.

Az a könnyedség, amellyel az európai politikai elit egy olyan bevándorlási politikát kezel, amelynek az a célja, hogy lecserélje Európát, megmutatja ennek az elitnek az érzéketlenségét. Kész saját politikai céljai érdekében feláldozni saját népét, anélkül, hogy az érintett személyeket megkérdeznék.

Az alsóosztálybeli fizikai munkások elmenekülnek a lakóhelyükről. Nem tartják tiszteletben a demokratikus szavazataikat. Éppen ellenkezőleg, azokat az embereket, akik nem értenek egyet a multikulturális mesterkedésekkel, rasszisták és idegengyűlölőnek tekintik, és a “rasszizmus és az idegengyűlölet” meghatározatlan bűncselekménye központi helyet foglal el az Európai Unió, az Európa Tanács, az Egyesült Nemzetek Szervezete és minden más nemzetek feletti szervezet morális kijelentésében. Ez egy szisztematikus támadás az elit részéről a nemzeti lojalitás közönséges érzéseivel szemben.

2008-ban, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése megállapította, hogy a tagországoknak – idézem – “el kell ítélnie és le kell küzdenie az iszlamofóbiát” és biztosítania kell, “hogy az iskolai tankönyvek ne ábrázolják az iszlámot úgy, mint egy ellenséges vagy fenyegető vallás.”

2010 márciusában, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa hozott egy határozatot amely kriminalizálja az úgynevezett “vallások becsmérlését.” A határozat, amelynek Pakisztán a szerzője, csak egyetlen vallást említ név szerint: az iszlámot. Az Iszlám Konferencia Szervezete a maga 57 tagállamával rendszeresen arra használja a szavazati jogát az ENSZ-ben, hogy aláássa a szabadság és az emberi jogok elgondolását. 1990-ben, az Iszlám Konferencia Szervezete elutasította az 1948-as Egyetemes Emberi Jogok Nyilatkozatát, és azt az Emberi Jogok az Iszlámban Kairói Nyilatkozatával helyettesítette, amely a 24. cikkelyében kimondja, hogy – idézem – “A jogok és szabadságok, amelyeket ez a nyilatkozat meghatároz, az iszlám saríjának van alárendelve. “

Ennek az “emberi jogok” színjátéknak véget kell vetni, ha a nyugati civilizáció fenn akar maradni. Az emberi jogok az egyének védelme érdekében léteznek, nem pedig vallások és ideológiák védelmében.

Az EU célja, eközben úgy tűnik az, hogy megsemmisítse a régi szuverén nemzeteket és azok helyébe új provinciális identitást helyezzen, amelyek mind egymás klónjai. Britanisztán a döntéshozatalában nem fog különbözni Hollandisztántól, Germanisztántól. Italisztántól, vagy az Európai Szuperállam bármely más provinciájától.

Vissza kell szereznünk Európát. Ez csak akkor lehetséges, ha a nemzetállamoknak visszaadjuk a politikai hatalmat. Azáltal, hogy védelmezzük a nemzetállamokat, amelyeket szeretünk, a saját identitásunkat védjük. Az identitásunkat védve védjük, akik vagyunk, és ellene vagyunk azoknak, akik szeretnének gyökerestől eltávolítani minket, azok ellen, akik el akarják vágni a gyökereinket, hogy a kultúránk elhervadjon, és meghaljon.

Barátaim,

Húsz évvel azután, hogy a hétköznapi emberek már felismerték, az európai főárambeli konzervatív vezetők, mint például Merkel, Sarkozy és Cameron, végül – jobb későn, mint soha – arra a nyilvánvaló következtetésre jutottak, miszerint a multikulturalizmus egy hiba. Azonban nincs elképzelésük a helyzet orvoslására vonatkozóan.

Hölgyeim és uraim, itt az ideje változtatni. Sietnünk kell. Fogytán az idő. Ahogy Ronald Reagan mondta: “Ma kell cselekedni annak érdekében, hogy megőrizzük a holnapot”. Ezért a következő intézkedéseket javaslom annak érdekében, hogy megőrizzük a szabadságunkat:

Először is, meg kell védenünk a szólásszabadságot. Ez a legfontosabb a szabadságaink közül. Ha szabadon beszélhetünk, akkor képesek leszünk elmondani az embereknek az igazságot, és rá fognak jönni, hogy mi forog kockán.

Másodszor, véget kell vetnünk a kulturális relativizmusnak. A multikulturalisták számára, büszkén ki kell jelentenünk: a nyugati kultúra messze felülmúlja az iszlám kultúrát. Csak ha meg vagyunk győződve erről, akkor leszünk hajlandóak harcolni a saját identitásunkért.

Harmadszor, meg kell állítanunk az iszlamizációt. Mert minél több iszlám, annál kevesebb szabadság. Véget kell vetni az iszlám országokból történő bevándorlásnak, ki kell utasítaniuk a bűnöző bevándorlókat, és meg kell tiltani újabb mecsetek építését. Már így is elég sok iszlám van Európában. A bevándorlóknak asszimilálódniuk kell és alkalmazkodniuk kell az értékeinkhez: Ha Rómában vagy, tégy úgy, mint a rómaiak.

Negyedszer, helyre kell állítania a nemzetállamok fennhatóságát és szuverenitását. És mivel ezen államok polgárai vagyunk, büszkék lehetünk erre. Szeretjük a nemzetünket, mert ezek a mi otthonaink, mert ez az az örökség, amelyet atyáink hagytak ránk, és amit szeretnénk továbbadni a gyermekeinknek. Nem multikulturalisták, hanem patrióták vagyunk. És ezért hajlandóak vagyunk harcolni a szabadságért.

Végül hadd fejezzem be egy utolsó – pozitív – megjegyzéssel: Bár a helyzet rossz, és a multikulturalizmus továbbra is meghatározó, mi mégis jobb a helyzet, mint amilyen a Római Birodalom bukása előtt volt.

A Római Birodalomban nem volt demokrácia. A rómaiak nem rendelkeztek szólásszabadsággal. Mi vagyunk a Nyugat szabad emberei. Nem egy birodalomért harcolunk, hanem saját magunkért. A nemzeti köztársaságokért harcolunk. Ti Olaszországért, én Hollandiáért, mások Franciaországért, Németországért, Nagy-Britanniáért, Dániáért, Spanyolországért harcolnak. Együtt állunk. Közösen képviseljük az európai nemzeteket.

Bízom benne, hogy ha meg tudjuk védeni a szólásszabadságot és a demokráciát, akkor a civilizációnk képes lesz túlélni. Európa nem fog elesni. Mi, európai patrióták, nem fogjuk ezt engedni.

Köszönöm szépen.

Print Friendly, PDF & Email

Rövid URL: http://www.dzsihadfigyelo.com/?p=3133

Bejegyzés: on 2011. ápr. 8.. A bejegyzés kategóriái: Geert Wilders, Legfrissebb. A hozzászólásokat követni lehet: RSS 2.0. Szólj hozzá, vagy hagy trackbacket a bejegyzéshez

fascistbook

Legutóbbi bejegyzések

Bejelentkezés | Szerkesztő Gabfire themes