Interjú Nicolai Sennels dán pszichológussal 1.rész/2

Az interjú 2.része itt, 3. része itt, 4. része itt olvasható.

Nicolai Sennels dán pszichológus Sondenbroban (Koppenhágában) fiatalkorúak börtönében 150 muzulmán és 100 dán fiatallal foglalkozott, melynek eredménye a „Bűnöző muzulmánok között” (Among Criminal Muslims: a psychologist’s experience from the Copenhagen Municipality) című könyv lett, és az a mélyremenő személyes tapasztalat, melyet a következő interjúban megoszt velünk.

Circe: Ausztráliában a muzulmánok – azokon a területeken, ahol nagy számban vannak jelen – politikai hatalmat és iszlámbarát politikai jelölteket követelnek.

Kérdés: Az a fajta gondolkodásmód teszi lehetetlenné a muzulmánok számára az asszimilálódást, amely szerint ők kiválóak, speciálisak, és eltérő bánásmódot érdemelnek,?

Sennels: Ennek két oka van. Először is a muzulmán szavazók azt remélik, hogy a muzulmán politikusok, a befolyásos muzulmán vezetők és szervezetek képesek lesznek megváltoztatni a társadalmunkat úgy, hogy az illeszkedjen a muzulmán kultúrához és az iszlámhoz. Ez az úgynevezett „iszlamizáció”, amely – köszönhetően a szocialista politikusoknak és politikailag korrekt újságíróknak – egy meglehetősen sikeres mozgalom Nyugaton mindenhol. Dániában, Koppenhágában, valamennyi óvodában csak halal-ételeket szolgálnak fel (halal-food: halal étkezésnek hívjuk az iszlám vallásban azt az étkezést, amikor csak az iszlám megengedett ételeit fogyasztjuk. Tisztátalan a vér, a döghús, a sertéshús, illetve minden olyan állat, melynek karma van, illetve amely húst eszik. – ford.), és az egész országban engedélyeztük a minaretekből történő péntekenkénti iszlám imára hívást. Iskoláink felében a muzulmán diákoknak engedélyezik az iskolaszünetet a muzulmán ünnepeken – és ezeket a napokat az iskolai tanítók hivatalos naptára is jelöli. Sokkal több példát lehetne még felsorolni, de csak néhányan veszik észre, hogy ezáltal a sária-törvények bizonyos részeit már teljes mértékben megvalósítottuk a szekuláris és demokratikus országainkban. A sária sikerének legerősebb jele a világ nem-iszlám országaiban az a tény, hogy sok politikust és a médiát meggyőzték, nyomás alá helyezték vagy megfélemlítették annak érdekében, hogy tartózkodjanak az iszlám, a próféta és a muzulmán bevándorlás kritizálásától.

A másik oka a politikai hatalom megszerzésének és a muzulmán vagy iszlámbarát politikai jelöltek támogatásának az, hogy a legtöbb muzulmán sokkal jobban tiszteli az iszlám hatóságokat, mint a nem-iszlámot. Dániában és a legtöbb nyugati országban van egy párhuzamos muzulmán társadalom, ahol a szekuláris hatóságokat, például a rendőrséget, tűzoltóságot, illetve az állam képviselőit (pl. adószedőket) kigúnyolják, megfélemlítik, és gyakran meg is támadják. Mialatt ez a tendencia minden hónapban növekszik, addig az iszlám prédikátorok (imámok), a házi sária bíróságok, és a rendőrként járőröző idősebb muzulmán férfiak szabadon gyakorolhatják a hatalmat ezeken a területeken. Az ilyen fejlemények közvetlen és tudatos támadások a demokráciánk ellen. És biztos vagyok benne, hogy ezek az első lépések egy működő politikai infrastruktúra irányába, mely lefekteti az alapját egy önálló iszlám övezet követelésének, majd ha a hétköznapi muzulmánok között megjelenő erős hatalomérzés egyesül a karizmatikus iszlám vezetők megjelenéséve az adott területen.

Kérdés: Mi legyen a politikai pártok válasza egy ilyen követelésre, ha valóban az a céljuk, hogy megvédjék a mi nyitott, egalitárius (egyenlőségen alapuló) demokráciánkat és törvényeinket?

Sennels: Vissza kell utasítanunk az iszlamizáció legcsekélyebb lehetőségét is. Soha nem szabadna megengednünk az iszlamistáknak, akik nem fogadják el a mi kultúránkat és értékeinket, hogy befolyásolják azt. Csak azoknak a vallásoknak és vallási mozgalmaknak kell szabadságot adni, akik nyilvánosan megtagadják a szent könyveikben lévő erőszakos és gyűlölködő sorokat. És ragaszkodnunk kell ahhoz a tényhez, hogy a mi kultúránknak keresztény öröksége van, és templomainknak, keresztény szimbólumainknak és hagyományunknak több joga van a mi társadalmunkban és törvényeinkben. Meg kell említenem, hogy jómagam nem vagyok keresztény, de rendkívül hálás vagyok azért, ahogyan a kereszténység – a reformáció után – elősegítette civilizációnk fejlődését. Ragaszkodnunk kell a szólásszabadsághoz, és rendszeresen tüntetnünk kellene azért a jogunkért, hogy kritizálhassuk a vallásokat, stb. Sok politikus teljesen tudatában van a problémáknak, de túl gyáva, hogy őszintén és nyíltan kimondja véleményét. A legtöbb média olajpénzekből él és a politikai korrektség befolyása alatt áll. Ezért különösen fontos, hogy legyenek olyan emberek, akik elmerik mondani a véleményüket, és keményen dolgoznak azért, hogy az iszlámmal és a muzulmán bevándorlás negatív következményeivel kapcsolatos minden szükséges tényt megosszanak. Csak így tudjuk megmutatni polgártársainknak és szavazóknak az igazságot, és meggyőzni a nagyrészt popularista politikusokat, hogy bizonyosan szavazatokat nyernek azzal, ha az iszlám ellen fordulnak és keményebb bevándorlási törvényeket hoznak.

Kérdés: Ausztráliában a muzulmánok már követelik a sáriát, az elkülönített muzulmán lakótelepeket és mindenféle kiváltságokat. Egy gyerek mindenféle következmény nélkül átmasírozott Melbourne utcáin egy „zsidó népirtást” felirattal! Jogi következményei vannak annak, ha valaki kritizálni meri az iszlámot, és van egy iszlámbarát baloldali munkáspárt a kormányban.

Tapasztalatod szerint mi fog történni, ha nem sikerül megállítani ezt a folyamatot az iszlámmal kapcsolatban?

Sennels: A több tízmilliónyi Nyugatra bevándorolt muzulmán, és a hatalmas mennyiségű arab pénz miatt, amit a médiánkba, a nagy cégekbe és lobbitevékenységekbe pumpálnak, sem könnyen, sem gyorsan nem lehet megváltoztatni ezeket a fejleményeket. Sajnos a Baloldal, aki a múlt században a legkeményebben harcolt az igazi demokráciáért, a nők jogaiért és a vallásos fanatizmus ellen, most átváltozott a világ legnagyobb antidemokratikus, nőelnyomó és fanatikus hatalmának segítőkész szövetségesévé. Biztos vagyok benne, hogy a jelenlegi küzdelmet, amit az iszlám és a muzulmánok folytatnak a nem muzulmánok ellen, a jövő történészei a két világháborúhoz fogják hasonlítani. A konfliktus demokratikus – Nyugati – oldala számára ez a küzdelem jelenleg elsősorban egy információs háború. Egyszerűen el kell terjesztenünk a hétköznapi szavazók körében a szükséges történelmi, vallási és statisztikai tényeket a bűntettekről, stb. Amennyiben ez nem sikerülne, mert lusták vagy egoisták vagyunk, vagy éppen félünk, akkor veszíteni fogunk. Mindenkit arra buzdítok, hogy olvassa a Koránt, vagy nézzen utána, hogy hogyan növekedett az iszlám egy kis sivatagi királyságból 52 országra kiterjedővé, és hogyan tett szert 1,5 milliárd követőre. Így lesz fogalmunk arról, hogy mennyire eltökélt az ellenfelünk és mi kell ahhoz, hogy megállítsuk. Szoros verseny lesz, de bízom abban, hogy egy érett demokrácia erősebb, és ádázabban harcol, mint az „elmebetegek” által vezetett fanatikusok. A nagy kérdés az, hogy mennyit kell feladnunk szabadságunkból és a jogainkból ahhoz, hogy nyerjünk. És képesek leszünk-e ezt megtenni gyűlölet nélkül, így elkerülve az alapvetően barátságos kultúránk elpusztítását, amit éppen próbálunk megvédeni?

Kérdés: Adott, hogy a muzulmánok nem tudnak asszimilálódni (részesedni társadalmunk értékeiből és látásmódjából), ellenben az a céljuk, hogy bevezessenek egy ezt helyettesítő iszlám társadalmi és jogi rendszert (társadalmunk elleni árulás). Be kellene tiltani számukra bármilyen politikai pozíció vállalását?

Sennels: Nem kétséges, hogy sok muzulmán politikus felhasználja a demokráciánkat arra, hogy elpusztítsa azt. „Egy férfi, egy szavazat, egy alkalom” [arra utal, hogy ha az iszlamisták kerülnek hatalomra Egyiptomban, akkor több választás nem lesz –ford.]. De látom a politikai tudatosság jeleit a szavazók körében, és egyre több és több politikusnál, amely arról győz meg engem, hogy a demokráciánk totális elpusztítása nem fog bekövetkezni. Természetesen meg kell tiltanunk az állami foglalkozású embereknek – bíróknak, nővéreknek, stb – az iszlám szimbólumok (mint például a fátyol) viselését. Azon kell dolgoznunk, hogy egy őszinte, nem részrehajló sajtót teremtsünk, és jó blogokat, melyek lelepleznek bármilyen rejtett egyezséget vagy ártalmas kapcsolatot, amivel a politikusok vagy politikai jelöltek rendelkezhetnek. Bebizonyosodott, hogy az olvasói levelek nagyon nagy erőt képviselnek az európai médiában. Dánia a lándzsa hegye, ha a szólásszabadságért való harcról, vagy a szigorú bevándorlási törvények alkalmazásáról van szó. Az általános dán tendencia mellett, miszerint a haragos embereket nem veszik komolyan, a hírlapszerkesztőknek küldött rengeteg iszlám-ellenes levél helyezte Dániát a szabadságért való harcban abba a pozícióba, ahol jelenleg van. Írjunk leveleket mindannyian az újságíróknak. Még ha nem is jelentetik meg a levelünket, küldhetünk egy üzenetet a szerkesztőnek arról, hogy az olvasóik nagyon érdekeltek a témában, és ha meg akarják tartani az olvasótáborukat, akkor kezdjék el őszinte módon kezelni a témát, és vegyék komolyan ügyfeleiket. Egy olyan esettel állunk szemben, amikor az iskolai verekedő hatalomra tesz szert, mivel a többi gyerek túl lusta vagy túlságosan fél ahhoz, hogy együtt kiálljanak és elmondják véleményüket.

Circe: Az általad készített interjúk alapján a muzulmánok érdekeltek az integrációban/asszimilálódásban, vagy azt várják el, hogy a társadalom változzon meg az igényeik szerint?

Sennels: A muzulmánok túlnyomó többsége soha nem fog integrálódni, és az utódaik sem.

Három dolog kell az integrációhoz. Akarniuk kell integrálódni, engedjék nekik, hogy integrálódjanak, és képesnek kell lenniük erre.

Először is kérdezzük meg magunktól, hogy a muzulmánok miért is akarnának integrálódni? Biztos, hogy ételhez és lakáshoz jutnak, a gyerekeik iskolába járhatnak, a családjuk egészségügyi ellátást fog kapni függetlenül attól, hogy megtanulják-e a nyelvünket, tanulnak-e szakmát, elfogadják-e az értékeinket, és vállalnak-e munkát, vagy sem. Nem áll fenn a veszélye annak, hogy a muzulmánok magányosnak vagy elszigeteltnek fogják magukat érezni, ha nem válnak társadalmunk részévé. Ma minden nyugati országban létezik több tucat – sőt néhányban több száz párhuzamos muzulmán társadalom, ahol a nem integrálódott muzulmánok más muzulmánok között élhetnek. Itt a saját nyelvüket beszélhetik, élhetnek és megoszthatják saját muzulmán kultúrájukat, vallásukat, értékeiket stb. a hasonló gondolkodásúakkal.

Másodszor pedig fontos tudni, hogy a muzulmán kultúrát és az iszlámot legjobban egy mindent átható társadalmi ellenőrzés jellemzi. A muzulmánok között csak egy apró kisebbség rendelkezik igazi emberi jogokkal az iszlámon és muzulmán hagyományon belüli nagyon sok korlátozás miatt. Nagyon kevesen választhatják meg valóban szabadon a szexuális partnereiket, az öltözködési stílusukat, az étkezési szokásaikat, vallásukat és általános életstílusukat. Az iszlám szabályok és a muzulmán kultúrális értékek sok területen nagyon különbözőek, és gyakran éppen ellentétesek a nyugati élettel. Emiatt a muzulmánoknak el kell hagyniuk néhány kulturális és vallási alapelvet, illetve viselkedési szabályt, amennyiben integrálódni akarnak a társadalmunkba. Ez egyszerűen nem elfogadott a legtöbb muzulmán családban és közösségben, és ahogyan Japánban mondják: amelyik szög kiáll, azt be kell verni. Nincs szükség túl sok fenyegetésre, verésre, házi őrizetre, emberrablásra, „tanulmányi utazásokra” a muzulmán országokba, vagy gyilkosságokra – mindezt a becsület valamilyen félreértett felfogása nevében – ahhoz, hogy a többség túlságosan meg legyen félemlítve, vagy agymosott legyen ahhoz, hogy végül aztán ne harcoljon a szabadságért.

Harmadszor pedig nehéz beilleszkedni a mi modern technikai tudás alapú társadalmainkba. Az embernek meg kell tanulnia egy teljesen új nyelvet, magas szinten képeznie kell magát, és összetett feladatokban kell helytállnia munkahelyén azért, hogy saját magát el tudja tartani. Ezenfelül a muzulmánoknak magukévá kell tenniük olyan dolgokat, mint a női egyenjogúság, a nem-muzulmánok egyenjogúsága, szabad szexualitás és szólásszabadság, amelyek annyira messze vannak az iszlám társadalmak normáitól, hogy a pszichológiai ugrás túl nagy – vagy túl nehéz – lenne ahhoz, hogy meg lehessen valósítani. Annál megmaradni, amit az embernek születése óta igaznak és helyesnek tanítanak, – és amivé az embert a családja és barátai tenni akarják – sokkal könnyebb, kényelmesebb és biztonságosabb.

Circe: Az iszlám kultúra/muzulmán gondolkodásmód vonatkozásában mi készteti a muzulmánokat arra, hogy bejöjjenek, és nekilássanak a fogadó ország megsemmisítésének?

Sennels: A legnyilvánvalóbb érv a muzulmánok nyugatra vándorlására az, hogy amíg saját kultúrájuknak nem sikerült gazdag és szabad országokat létrehoznia, addig a kapitalista és szabad nyugati kultúrának igen. Továbbá néhányan úgy látják, hogy vallási kötelességük része, hogy bevándorlással és magas születési rátával terjesszék az iszlámot – ez évszázadok óta a muzulmán hagyomány része és az iszlám szentírások is elrendelik, mint olyan eszközt, amivel Allah uralmát az egész világra kiterjeszthetik. Nem gondolom, hogy egy átlagos muzulmán el akarja pusztítani a fogadóországot. Ők csak meg akarják azt változtatni. Az egy teljesen normális emberi reakció, ha valaki meg akarja változtatni a környezetét úgy, hogy az illeszkedjen értékrendszeréhez és kívánalmaihoz. És pontosan azért, mert ez az alapvető emberi természet, ezt nagyon nehéz – valószínűleg a legtöbb esetben szinte lehetetlen – megváltoztatni. Természetesen sok muzulmán jelentős mennyiségű gyűlöletet táplál a Nyugat és a nem-muzulmánok felé, akiket annyira hibáztatnak. Természetesen ennek a csoportnak maga a pusztítás is a célja.

Forrás: Australian Islamist Monitor

Print Friendly, PDF & Email