Interjú Nicolai Sennels dán pszichológussal 2.rész/2

Első rész itt olvasható.

Circe: Egy ausztrál pap Geert Wilders lefejezésére szólít fel. Szerte az iszlám világban a más vallások követőit megölik, lányaikat megerőszakolják, az otthonaikat és üzleteiket felgyújtják, vallási helyeiket megtámadják, a vallási szövegeiket megsemmisítik, a legalacsonyabb szintű munkára és szociális helyzetre alacsonyítják le őket, mialatt mi nem mondunk semmit. Egy lelkész csak annyit mond, hogy elégeti a Koránt, aminek hatására mi hisztérikussá válva ítéljük el tetteit, érzéketlenségét, provokációját, stb. Tudna némi betekintést adni abba a „gondolkodásmódba” aminek következtében az iszlám atrocitást mindenhol figyelmen kívül hagyjuk, emellett visszautasítjuk a szólásszabadságot, sőt elítéljük azokat, akik az iszlám ellen szólnak, vagy felelősségre vonják azt?

Sennels: Azt gondolom, hogy sokan közülünk alapvetően nem képesek megérteni ellenfeleink gyerekességét. Azt gondoljuk, hogy ha megadunk nekik mindent, amit akarnak, akkor felhagynak majd a kínos ordítozással, az éretlen fenyegetéseikkel és tehetetlen érveléseikkel. De nem fognak, és azt gondolom, hogy egyre több nyugati ember ébred rá erre a tényre. Illetve azt gondolom, hogy a két világháború sokat ártott nekünk kulturális és pszichológiai szinten. Azt, hogy az ember büszke a kultúrájára, mely rekord mennyiségű embert védett meg, tett szabaddá és gazdaggá, gyakran összetévesztik a náci jellegű hazafisággal, de természetesen nem erről van szó. Végezetül van egy bizonyos rendszerelvű gondolkodásnak (systemic thinking) hívott tudományos elmélet, amely a tudományos elit nagy részének felemészti az agyát. A rendszerelvű gondolkodás elmélete dominál a tanítók és oktatók között az egyetemeinken és iskoláinkban, és két fő üzenete van. Először is ez az alapja az úgynevezett kulturális relativizmusnak, amely azt állítja, hogy minden kultúra egyenlő – bármilyen értékrendje is van, egyszerűen csak másképp hívják. Másodszor pedig azt állítja, hogy az emberek viselkedését főként a külső befolyásoló tényezők határozzák meg. Mindkét állítás helytelen és egészségtelen az emberi fejlődés szempontjából.

Ahogyan minden családnak van egyfajta kultúrája, amely befolyásolja a családtagokat, ugyanígy a vallásoknak is van bizonyos befolyása a híveikre. Egyes családokban egészségesebb felnőni, mint másokban, mivel a családtagokat egyszerűen egy pozitívabb irányba befolyásolja. Ennélfogva tehát nem minden család egyenlő, és ugyanez vonatkozik minden kultúrára is, ide értve a vallási kultúrákat is.

Másodszor, nekünk embereknek sokkal nagyobb hatalmunk van a saját életünk felett, mint sokan gondolnák. A túlságosan anyáskodó államaink minden bizonnyal alábecsülik szabad akaratunkat, és képességünket arra, hogy összeszedjük magunkat Ahogyan a dolgokat látjuk, amilyen módon az érzelmeinket kezeljük, ahogyan kommunikálunk stb., azzal mi magunk hozzuk létre a saját boldogságunkat vagy szenvedésünket – és adunk irányt, illetve tartalmat életünknek. Nem építő jellegű, és semmilyen módon nem hasznos ha valaki az emberek viselkedéséért a környezetüket okolja. Ha száz embert halálra taposnak a Mohamed-karikatúrák elleni tüntetésen, az nem az alkotó hibája, sem az újságé, amelyik kinyomtatja azt. Ha a muzulmán bevándorlók a bűnözést és a párhuzamos társadalmat választják a beilleszkedés helyett, az nem a társadalom hibája. Ez az ő saját döntésük. Nevezhetjük ezt pszihopata érvelésnek: Az erőszakos férj azt mondja a pszichológusnak, hogy a felesége pontosan tudja, hogy melyik „gombokat” kell megnyomni ahhoz, hogy őt annyira felidegesítse, hogy megüsse a feleségét – és mégis megnyomja ezeket a gombokat. „Ő akarja!” mondja a férj. De természetesen nem így van. Sok muzulmán és baloldali politikus ugyanúgy érvel, mint a pszihopata férj. A rendszerelmélet (systemic theory)a fő oka az ilyen gondolkodásmód népszerűségének, és ez a hátsó ajtón keresztül az oktatás és a tanárok segítségével befolyásolja társadalmainkat.

Circe: Úgy tűnik, hogy a „baloldali” politikai vezetőink, az akadémikusok, a média, sőt még a vallási vezetők sem képesek harcolni mások – nők, homoszexuálisok stb. – jogaiért és szabadságáért az iszlám világban, ahol ezek a „jogok” egyszerűen nem léteznek. Meg vannak bénulva, mivel ha kritizálni mernék az iszlámot és az iszlám világot – melyhez hozzátartoznak az iszlám szövegek és jogok – akkor az azt jelentené, hogy a mi értékeink és társadalmunk jobb, mint az iszlám? És mivel a baloldalt a társadalmunk iránti utálat élteti, ezért nem vesznek tudomást az iszlám erőszakosságáról?

Sennels: Én nem gondolom, hogy utálják a saját kultúrájukat és társadalmukat. Viszont úgy gondolom, attól tartanak, hogy belső köreikben arrogánsnak kiáltják ki őket. A baloldal általános kommunikációs stílusa gyakran nagyon kemény és elítélő. Ezen felül azt gondolom, hogy a muzulmánoknak sikerült megfélemlíteni őket. Ezenkívül a baloldal nagyon tart attól, hogy nehogy politikailag inkorrektnek hangozzék, és ez elveszi tőlük azt a képességet, hogy viccelődjenek dolgokon. Egy jó nevetés az egészséges út arra, hogy lerázzuk a félelmünket, és enélkül az eszköz nélkül az ember könnyű prédájává válik azoknak, akik mások megfélemlítéséből táplálkoznak. Mindennek tetejében a szocializmus előbbre tartja az egyenlőséget a szabadságnál, a gazdagabbá vagy jobbá válásnál, – mely magában foglalja azt, hogy egy jobban működő társadalom jobban működő egyéneket hoz létre – és ez egyszerűen kínos sok szocialistának.

Circe: Nálunk mindenhol iszlám iskolák jelennek meg. A gyerekek el vannak különítve az ausztrál társadalomtól és az iszlám szerint képzik őket. A „muzulmán bűnözők” között című kutatásod szerint:

Kérdés: Mik a pszichológiai következtetések egy olyan gyerekkel kapcsolatban, akit egy iszlám iskolában képeztek?

Sennels: Senki nem tanul olyan gyorsan és olyan sokat, mint egy gyerek. A gyerekek agya egyszerűen nyitottabb az új benyomások felé, és a szüleiktől, illetve az őket felügyelő személyektől való függőségük általánosságban könnyebbé teszi a viselkedés- és gondolkodásmintáik befolyásolását. Bármit is tanultunk meg gyermekkorunkban, azt rendkívül nehéz később az életben megváltoztatni. Például ha egy gyermek elsajátított bizonyos nézeteket, melyek ellentétesek a nyugati értékekkel, akkor szinte lehetetlenné válik ezeket később az életük során megváltoztatni. A nyugatiakhoz hasonlóan, sok muzulmán sincs tisztában azzal, hogy egy bizonyos értékrend szerint cselekszik és érzékel. Sokan csak akkor fedezik fel ezeket a valós meggyőződéseket, amikor azokat éppen provokálják, vagy támadják. De ha a gyerekek azt tanulják, hogy a Korán minden szava igaz, és hogy a próféta emberi példáját csodálni és követni kell, az mindenképpen káros arra a képességükre, hogy később boldogságot és harmóniát találjanak az életben. A környezetük pedig el fogja szenvedni ennek következményeit.

Kérdés: Mi a lehetséges hatása a muzulmán gyerekek iszlám iskolában történő képzésének a szélesebb társadalomra nézve?

Sennels: Attól függ, hogy mit tanulnak ezekben az iskolákban. Azok az iszlám iskolák, melyek az mondják a tanulóknak, hogy a Korán Isten meg nem változtatható igéje, azok tulajdonképpen madrasszák (vallási iskolák – ford.). Az ilyen madrasszák nagyon elterjedtek a Közel-Keleten, Pakisztánban és Afganisztánban, és pszichológiai szempontból nézve ezek gyárakként működnek, melyek többszázezer iszlám fanatikust termelnek.

Circe: Ausztráliában nekünk állandóan az iszlám „többarcúságáról” beszélnek, mégis a muzulmán világ minden részéről származó muzulmán emberekkel kapcsolatos kutatásaid megmutatják az iszlám kultúrából származó egyértelmű közös személyiségjegyeket, (melyek az iszlám szövegeken, Mohamed példáján, és az iszlám jogon alapulnak) és amelyek egyaránt megtalálhatók származási országtól függetlenül a vallásos muzulmánoknál, és azoknál is, akik nem kötődnek egyetlen mecsethez sem. (Glasov 2010a)

„Nem jegyeztem fel jelentős különbségeket az ezen országokban élők mentalitását illetően.” (Közel-Kelet, Afrika, Pakisztán, a volt Jugoszlávia.)
„A kezelőszobából nézve, … azokban a társadalmakban, ahol az iszlám a domináns értékrend, ott az ebből eredő gondolkodásmód annyira mélyen gyökerezik a kultúrában, hogy dogmái befolyást gyakorolnak a muzulmánokra függetlenül attól, hogy naponta ötször imádkoznak, és a Koránt szavalják, vagy sem.”

Adnál egy összefoglalót arról, hogy hogyan viszonyulnak a nőkhöz, hitetlenekhez, haraghoz, az irányítás helyéhez, a becsülethez, önértékelés és következményeihez, az empátiához és a lelkiismeret-furdaláshoz.

Sennels: Négy pszichológiai jellemvonást találtam, amely pontosan elhatárolja a muzulmán klienseket a nem-muzulmánoktól. Az első a haragra vonatkozik. Nyugaton a leggyorsabb módja a megszégyenülésnek – és mellékesen a távol-keleti kultúrákban is – a harag egyértelmű kifejezése. Nekünk azt tanították, hogy a harag rossz. Mi arra képezzük saját magunkat, a szülők arra nevelik a gyerekeiket, a társadalmak arra tanítják polgáraikat, hogy képesek legyenek békésen kezelni a konfliktusokat, agresszió használata nélkül. Míg egyértelmű volt, hogy a nem muzulmán klienseim tudták, hogy alapvetően a harag egy probléma, a muzulmán kliensek úgy tekintettek a haragra, illetve a fenyegetések és erőszak használatának készségére, mint az erő kifejeződésére. Az agresszió egyszerűen sokkal jobban elfogadott dolog a muzulmán kultúrában. Ez nem meglepő, – minden kultúra kifejleszt egy bizonyos látásmódot az érzelmekkel kapcsolatban. A muzulmán kultúrában a leggyorsabb módja a megszégyenülésnek az, ha valaki nem mutat agressziót, mikor támadják vagy kritizálják. Emiatt a mi nyugati kompromisszumon keresztüli, diplomatikus konfliktuskezelésünket a gyengeség jelének és a harci erő hiányának tekintik, mely ennek kihasználására buzdítja őket.

A második különbség a becsületre és az önbizalomra vonatkozik. A legtöbb nem-muzulmán kultúrában tiszteletreméltó, ha tárgyilagosan tudjuk kezelni a kritikát, anélkül, hogy érzelmileg felkavarna minket. Odafigyelünk a kritikára, és megpróbáljuk értékelni a bíráló pozitív motivációját abban, hogy megpróbál segíteni minket a hibák elkerülésében és eltávolításában. Ha egyetértünk a kritikával, akkor hálásak vagyunk, és megpróbálunk eszerint változtatni. Ha nem értünk vele egyet, akkor egyszerűen azt gondoljuk és mondjuk: „Köszönöm az észrevételt, de én más véleményen vagyok – és azt gondolom, hogy igazam van.” Ennyi. Nincs gyerekes drámázás, nincs bosszú – és jó barátok maradunk. Egy muzulmán számára a kritika nagyon súlyos, és leggyakrabban nem segítségnyújtásként tapasztalja, sőt még kritikaként sem. A kritikát nyílt sértésnek veszik. Követve a haraggal kapcsolatos kulturális mintákat, a legvalószínűbb reakció erre az agresszió lesz, annak érdekében, hogy megvédjék a becsületüket. Egyszerűen ez az elvárás a muzulmánok között. Ha valaki nem hajlandó agressziót tanusítani a bíráló felé, akkor az becstelen a muzulmánok között.

A nyugati pszichológia szemszögéből nézve ez nem tiszteletreméltó, hanem a gyenge önbizalom jele. Azok az emberek, akik nem tudják kezelni a kritikát, és haragosak lesznek, amikor valaki megkérdőjelezi az értékrendjüket és viselkedésüket, nem tiszteletreméltóak. Ezek az emberek bizonytalanok. Továbbmenve, mi nyugatiak az gondoljuk, hogy ha valaki haragossá válik a kritika hatására, akkor az valószínűleg azért van, mert van igazság a kritikában. Az egyik oka annak, hogy a fiatalkorúak börtönében – ahol dolgoztam – 10 fogvatartottból 7 muszlim háttérrel rendelkezik, hogy saját védelmük érdekében erőszakot alkalmaztak valamilyen kritikával szemben. Ez nem túl konstruktív.

A harmadik különbség azzal kapcsolatos, hogy az emberek azt érzik, hogy az életüket elsősorban saját maguk irányítják, vagy azt érzik, hogy külső tényezők irányítják. A pszichológiában ezt úgy nevezzük, hogy a külső és belső irányítás helye. Nyugaton legnagyobb mértékben a belső irányítás dominál. Tudjuk, hogy a látásmódunk a dolgokról, döntéseink, érzelmeink kezelésének módja, a másokra való reagálás módja stb. az életünknek irányt adó fő tényezők. Egy egész iparágunk van, mely ezen kulturális jellemzők köré épült – én magam is része vagyok ennek az iparágnak. Pszichológusok, oktatók, terapeuták, szociális munkások stb. milliói mindannyian képzettek abban, hogy segítsenek az embereknek kifejezni önmagukat és egy jobb életvezetési módot találni. Ha meglátogatjuk a helyi könyvtárat vagy újságárust, méteres polcokat találunk olyan segítő könyvekkel és magazinokkal, melyek megmondják nekünk, hogy hogyan változtassuk meg önmagunkat és váljunk boldogabbá, gazdagabbá, hatékonyabbá, népszerűbbé, jobb szeretővé stb. Néhányan azt mondják, hogy ez az önvizsgálat túl sok, de egyszerűen ilyen a kultúránk.

Ha az irányítás helye belső, az mindenképpen sokkal konstruktívabb, mert magában foglalja a magasfokú egyéni felelősséget. Az érem másik oldala az lehet – ha túl szélsőségesek vagyunk – hogy a mások által elkövetett hibákért is felelősséget vállalunk. Ilyen módon a szélsőségesebb keresztényekben és sok baloldali politikusban van valami közös: önmagukat vádolják olyan dolgok miatt, amit nem ők tettek, mivel túl sok szánalmat éreztek azokkal kapcsolatban, akik tulajdonképpen a problémát létrehozták. És ez nem jó.

Ezek közül semelyik sem létezik a muzulmán világban. És a minimális pszichiátria, ami ott jelen van, az sem a saját kultúrájukon alapszik, hanem az emberi pszichéről alkotott nyugati tudományon és látásmódon. A muzulmán társadalomban a külső szabályok, hagyományok és hatóságok határozzák meg az emberek életét, és a tér a belső elmélkedésre, vagy az egyén életét irányító külső tényezők megkérdőjelezésére NAGYON kicsi.

Ha kívülről irányítják az emberek életét, akkor ennek hatására az emberek nem éreznek felelősséget a saját cselekedeteikért, kevesebb hajlandóság van az önvizsgálatra, és az eredmény nagyon gyakran egy erőteljes áldozat-mentalitás és egy követelőző viselkedés.

Az áldozat-magatartás magában foglalja azt a látásmódot is, hogy az áldozatnak joga van bármilyen eszközzel megvédeni magát. Az agresszió magasszintű elfogadottsága kombinálva a külső irányítás erős érzésével egy robbanékony koktélt eredményez. A „Haragos áldozat” nem bánja, ha erőszakot használva „védi magát”. Az empátia és kegyelem ezen hiánya vitát robbantott ki a szakértők között arról, hogy a muzulmán kultúra hozza-e létre a pszihopata viselkedést, vagy ez csak egy „kulturális dolog”.

Végül a negyedik különbség a toleranciával és az identitással kapcsolatos. Amíg nekünk nyugaton a más kultúrák, fajok és vallások iránti nyitottságot tanítják, addig az iszlám az apartheid egy szélsőséges verzióját tanítja. (Az apartheid a faji elkülönítés (szegregáció) politikája – ford.) Legtöbb muzulmán bűnöző kliensem elképzelhetetlennek tartotta, hogy más muzulmánok ellen kövessen el bűncselekményeket, kivéve ha ez rivális bandákkal, vagy a becsülettel kapcsolatos. Muzulmánnak lenni annyit jelent, hogy egy olyan csoportnak vagyunk a tagjai, melyet nem korlátoznak országhatárok, bőrszín, vagy nemzetiség. A muzulmánok elsősorban muzulmánok, még akkor is, ha valaki nem él iszlám vallásos életet. Sok muzulmán kliensem dohányzott és alkoholizált. A drogból befolyt pénzük nagy részét prostituáltakra költötték, és nem-muzulmán barátnőjük volt. Ugyanakkor autókat gyújtottak fel, és kővel dobálták meg a rendőröket és tűzoltókat, akik a tüntetőket akarták megállítani, amikor a dán újságok szolidaritásból Kurt Westergaard és a szólásszabadság iránt újra megjelentették a Mohamed-karikatúrákat. A muzulmán identitás nagyon mélyen gyökerezik, és ez a fő oka annak, hogy az integráció soha nem fog megtörténni a megfelelő mértékben.

Végkövetkeztetés:

Nicolai Sennels, nagyon köszönjük, hogy megosztottad meglátásaidat és a munkád során szerzett tapasztalataidat, melyek rámutatnak, hogy a muzulmánok pszichológiailag képtelenek beilleszkedni abban az értelemben, hogy egy olyan szabad társadalom értékeiben és látásmódjában osztozzanak, mint amilyen a miénk.

A beilleszkedés képességének hiánya visszavezethető a muzulmán „kultúrára” (értsd iszlám), mi mégis megengedjük, hogy a muzulmán gyerekeket itt nálunk erre a helyettesítő apartheid kultúrára képezzék mivel megengedjük nekik, hogy muzulmán iskolákba járjanak.

A munkád erőteljes különbségeket mutat a nyugatiak és a muzulmánok között a haragot, őrjöngést (a muzulmán őrjöngés naponta megmutatkozik), személyes felelősséget, önvizsgálatot és önkontrollt, becsületet, az irányítás helyét, az empátiát és lelkiismeret-furdalást, toleranciát és identitást, és az „áldozat-mentalitást” illetően. A muzulmánok a felsőbbrendűség érzését tanúsítják a hitetlenekkel szemben (és faji felsőbbrendűséget, mint fehér-arab társadalom és történelem, mely rá lett kényszerítve minden muzulmánra, ezenkívül a feketéket alacsonyabbrendűnek tekintik, és szerintük pokolra jutnak). Szintén jól látható az intolerancia a kritikát illetően, ezenkívül a képesség hiánya, hogy a nőket és nem-muzulmánokat egyenrangúnak tekintsék, és egyenrangúan bánjanak velük, illetve a vágy a befogadó társadalomtól való elkülönülésre, melynek törvényei rájuk nem vonatkoznak. (értsd vallásos, faji és nemi apartheid) Határozottan azonosulnak a „muzulmán kultúrával” még akkor is, ha a második vagy harmadik generációból származnak, vagy ha nem eléggé engedelmesek.

Az a kis információszelet, amit most kaptunk, a „saria” – iszlám „társadalomról” szól, mely Ausztráliában a muzulmán közösségekben működik, mely közösségek valójában parazita módjára párhuzamos társadalomban élnek a befogadó országban.

Ennek köszönhetően láthatjuk, hogy más csoportokkal összehasonlítva a muzulmánok sikertelenek a beilleszkedésben és jóval nagyobb közöttük a bűnözés aránya.

„Vajon hány pszichológus, szociális munkás és mennyi pénz szükséges ahhoz, hogy egy muzulmán megváltozzon? ELŐSZÖR a muzulmánoknak akarniuk kell, hogy megváltozzanak, csakhogy ők NEM AKARNAK VÁLTOZNI!”

A Nicolai Sennels-el készített interjú második része a nőkről, a zavart szexualitásról, és a társadalmunkra vonatkozó következményekről fog szólni.

Forrás: Australian Islamist Monitor

Hivatkozások: magyarul olvasható cikkek Nicolai Sennels-től itt

1) Ansari, Massoud. ‘Acid attack on boy who ‘refused sex with Muslim cleric’’ Karachi 08 Feb 2004

2) Bodissey, Baron. ‘The Stigmatization Fallacy’ 4/11/2010

3) Dymphna. ‘Islam Means Never Having to Say You’re Sorry’ May 8 2010

4) FoxNews. ‘Afghan Men Struggle With Sexual Identity, Study Finds’ January 28, 2010 | FOXNews.com

5) Glasov, J. a) ‘Among Criminal Muslims’ May 5, 2010 In FrontPage

6) Glasov, J. b) ‘A Psychiatric Conference on Truthful Girl’ June 18, 2010 In FrontPage

7) India Vision: ‘95 percent of Pak truckers ‘indulge in sex with `boy’ helpers’ Feb 19, 2010,
India Vision an informative site on India

8) Kerbaj, Richard and Dominic Kennedy ‘Link between child porn and Muslim terrorists discovered in police raids’ ‘Paedophile websites are being used to pass information between terrorists’ From The Times
October 17, 2008

Print Friendly, PDF & Email