Interjú Robert Spencer iszlám szakértővel Stuttgartban

Interjú Robert Spencerrel a Stuttgartban megrendezett iszlám-kritikus hétvégéről, Amerikáról és új könyvéről, mely azt a kérdést feszegeti, hogy Mohamed létezett-e valójában.

Az interjút Frank Furter nevében Politikally Incorret blog készítette

FF: Kedves Mr. Spencer. Először is, köszöntöm Németországban! Nagyon örülök, hogy találkoztunk! Hogy van?

Spencer: Nagyon jól, köszönöm. Ez egy nagyszerű hét itt Németországban!

Valóban?

Igen! Nagyon tanulságos volt abból a szempontból, hogy mi is az igazi probléma, és hogy milyen kétségbeejtő a helyzet, ami remélem, majd mozgósítani fogja az embereket, hogy aktívabbak legyenek és harcoljanak a szabadságukért, mielőtt még túl késő lenne.

Le tudná esetleg írni, hogy mi a benyomása ezzel [stuttgarti tüntetés] kapcsolatban ?

Természetesen. Az egyik oldalon azt hiszem, körülbelül ezer “Antifa” tüntető volt akikhez muzulmán tüntetőkkel csatlakoztak, a másik oldalon pedig mi, egy kis csoport. Sokan azért nem jöttek, mert azt hallották, hogy veszélyes lehet a tüntetés. Ezen felül volt körülbelül 500 rendőr. De nem tettek túl sokat azért, hogy megvédjenek minket a fasisztáktól. A fasiszták palackokat, jeget, ürüléket, és tojást dobáltak. A színpadhoz nyomultak miközben beszéltünk. De úgy gondolom, hogy, ez egy nagy győzelem volt, mert megmutattuk, hogy nem ijedünk meg, nem tudnak bennünket megfélemlíteni, és nem fogjuk korlátozni a tevékenységünket miattuk.Így ők most már észrevették: Mi soha nem adjuk fel, soha nem fogunk engedni, és soha nem fogunk behódolni!

Sokan úgy gondolják Németországban, hogy Amerika egy nagyon veszélyes hely, mert sok embernek van fegyvere. De tapasztaltál ahhoz hasonlókat Amerikában, ami itt történt? Mi a helyzet Amerikában?

Nem! Tavaly nyáron két nagy megmozdulást is rendeztünk New Yorkban a Ground Zero-nál, az egyiket július 6-án, majd 2010. szeptember 11-én a másikat. Mindkét alkalommal több ezer ember volt jelen. Voltak baloldali tüntetők, de a rendőrség nagyon jó volt, és egy másik területre terelte őket. Nem tudtak ugyanott maradni, ahol mi voltunk. Így nem voltak erőszakos incidensek. A rendőrség készen állt arra, hogy megvédjen bennünket, nem csak azt mondták, hogy: “Gondoskodjanak a maguk védelméről”, mint ahogy azt a stuttgarti rendőrség tette, amikor arra kértük őket, hogy kísérjenek ki minket a területről. Az Egyesült Államokban sokkal kisebb figyelmet szentelnek ennek a problémának, és a probléma nem olyan előrehaladott. Ugyanakkor sokkal nagyobb igény van arra, hogy betartassák a jogállamiságot. Legalábbis eddig! Úgy gondolom, hogy ha az iszlamizációval szembeni hatósági közöny és az iszlamizációban történő aktív bűnpártolás folytatódik, akkor mi is hasonló erőszakos eseményekkel fogjuk szembetalálni magunkat a jövőben.

Ez azt jelenti, hogy Amerikában a helyzet  nem olyan rossz, mint itt. De vajon az európaiak miért ilyen gyengék és miért nem harcolnak a probléma ellen?

Azt hiszem, a probléma a második világháború. Ez Amerikában is probléma, a legtöbb ember még mindig azt a harcot vívja. Nagyon félnek a rasszizmustól, mert a rasszizmus a mi nemzeti traumánk, és egy rasszista nacionalizmus pusztított Európában is. A probléma az, hogy az iszlám  szupremácisták nagyon okososan minden ellenállást velük szemben rasszizmusnak tituláltak. És a nyugatiak, németek és az amerikaiak félnek attól, hogy rasszistának nevezzék őket. Tehát bizonyos mértékig agymosottak, vagy talán jobb azt mondani, hogy manipulálva vannak úgy, hogy azt gondolják, hogy az szupremácizmussal szembeni minden ellenállás rasszizmus. Ezért mindenféle vizsgálat nélkül elfordulnak ettől.

Ez azt jelenti, hogy az iszlámizációval szembeni küzdelem szempontjából az európaiak gyengébbek, mint az amerikaiak, mert a rasszizmussal kapcsolatos múltbeli tapasztalatok rosszabbak voltak?

Igen. Kétségtelenül, az európaiak traumája sokkal nagyobb, mint az amerikaiaké. Úgy néz ki, mintha a kettőnek köze lenne egymáshoz.

Úgy hallottam, hogy most egy könyvet írsz, “Létezett Mohammed?” címmel. Tehát, kétségeid vannak ezzel kapcsolatban?

Igen, valóban ezt írom. Ez egy olyan kérdés, amely néhány évvel ezelőtt ragadta meg a figyelmemet. Emlékszem, egy nagyon részletes vitám volt a nagy iszlám tudóssal, Ibn Warraq-kal, amelyben azt állította, hogy Mohamed nem létezett. Én azt állítottam, hogy igen, mivel Mohamed egy nagyon koherens karaktert volt, akiről nehéz elképzelni, hogy kitalálták. Továbbá voltak kínos részek az életében, ami úgy tűnik, hogy a muszlimokat zavarta, és hogy megpróbáltak kimagyarázni. Nehéz volt elhinni, hogy mindezeket a dolgokat valamilyen okból kitalálták volna. De minél többet foglalkoztam a kérdéssel, miközben a könyvhöz anyagot kerestem, annál jobban azt láttam, hogy az összes történetet Mohammeddel kapcsolatban valóban különböző politikai vagy vallási okokból találták ki – még a kínosakat is. Az egész vallást azért találták ki, hogy  igazolják azokat az arab politikai hódításokat,  és hogy egyesítsék az új birodalmat. Az egyik legsokatmondóbb bizonyíték erre, hogy bár a hódítások a 630-as években kezdődtek, a 690-es évekig nincsnek tárgyi emlékekek, melyeket maguk mögött hagytak volna: érméket, feliratokat vagy bármi mást. Nem említik Mohamedet, a Koránt, vagy az iszlámot. És így, azt gondolnánk, hogy ha a Koránnal a kezükben és Mohamed tanításaival feltöltődve kiviharzottak a sivatagból, akkor egészen biztosan meg kellett volna említteniük mindezt abban az időben is. Ez egy nagyon fontos felfedezés. Remélem, hogy a könyvből mindez világosabbá válik, mert ki fogja hangsúlyozni azt, hogy az iszlám alapvetően egy politikai ideológia, és csak másodsorban vallás. Elsősorban egy politikai ideológia és rendszer, és a vallás később fejlődött ki azért, hogy alapul szolgáljon az egésznek.

De akkor mi a helyzet Jézussal? Jézus sem létezett? Vagy hogyan kívánod összehasonlítani, ezt Mohamed történeti hagyományával ?

Nos, valóban nagyon érdekes, hogy kérdezed ezt a kérdést. Mivel ennek a könyvnek a kapcsán megpróbálom kiterjeszteni azt a történelmi kritikát, amely az elmúlt pár száz évben kizárólag a kereszténységre és a júdaizmusra fókuszált, az iszlámra azonban nem. Most olyan tudósosok munkáira szeretném felhívni a nyílvánosság figyelmét, mint Christoph Luxenberg, Hans Jansen, Ibn Warraq és mások, akik ezt a kritikát nagy bátorsággal, az iszlámra is kiterjesztették.

 Az alapvető kérdés Jézussal kapcsolatban a következő: függetlenül attól, hogy valaki hisz Jézus létezésében vagy sem, függetlenül attól, hogy mit gondol az evangéliumok történelmi érvényességéről, ezek olyan kérdések, melyektől a keresztények nem félnek, hogy megkérdezik és hogy meg kell válaszolni őket. És nem félnek a vizsgálattól sem. A közelmúltban nem öltek meg vagy fenyegetettek meg senkit, aki ezeket a kérdéseket vizsgálta. Persze az iszlámban, ez egy egészen más történet. És a történészek nagymértékben kritikátlanul elfogadták a kanonikus iszlám történetet az iszlám eredetéről, részben a következményektől való félelem miatt. Ezt a vizsgálódást a szabad embereknek meg kell tenniük, mert, ha nem, akkor ez egy további olyan aspektusa lesz az életünknek, ahol behódolunk az iszlám követeléseinek, ahelyett hogy szabad emberként élnénk.

A nagy különbség a keresztény világ és az iszlám világ között, hogy az utóbbiban nem volt a felvilágosodáshoz hasonló folyamat. Mekkora az esélye, hogy egy ilyen folyamat végbemegy a közeljövőben?

Nem hiszem, hogy ez be fog következni! De azt gondolom, hogy a tömeges muszlim bevándorlás Nyugatra lehetőséget teremt a nyugatiak számára, hogy kiálljanak és megvédjék a saját kultúrájuk értékeit. Ahelyett, hogy hanyatt vágnánk magunkat, alkalmazkodnánk és behódolnánk a követeléseiknek, aktívan meg kellene védeni a saját jogrendszerünket, a saját nézőpontunkat, az emberi értelem és méltóság tiszteletét. Ha ezt megtesszük, akkor lennének olyan muzulmánok, akik megváltoztatnák a saját rendszerüket, és úgy élnének, ahogy mi. Ez már egy bizonyos mértékig így is van, de ez sokkal gyakrabban történne, ha egy kicsit bátrabbak lennénk a saját meggyőződéseinkkel kapcsolatban.

Sajnos, a politikusok itt Európában jelenleg ennek éppen az ellenkezőjét teszik, de az USA-ban is. Mi a véleménye Obama elnökről, különös tekintettel a muzulmán világgal szemben tanúsított viselkedésével kapcsolatban?

Obama a nyitottság és a melegség irányvonalat követi a muzulmán világ felé. A leginkább figyelemre méltó vonása azoknak a lopakodó dzsihád kezdeményezéseknek az aktív támogatása, melyek célja, hogy bevezesse a sária elemeit az USA-ban. Ő a problémát kizárólag az al-Kaidára szűkítette, és így minden iszlám szupremácista, aki nem az al-Kaidához tartozik úgy tűnik rendben van neki.

Az utóbbi időben, sok európai észrevette a Tea-Party-mozgalmat az USA-ban. Mit gondolsz erről, és látsz biztató tendenciákat az iszlám kritikát illetően ebben a mozgalomban?

A Tea Party eddig nem figyelt annyira a lopakodó dzsihád és iszlamizáció problémájára, mint amennyire szerettem volna, de vannak arra utaló jelek, hogy ez változik.

Ha ismét megnézzük Németországot, van egy párt a “Die Freiheit- A szabadság párt”, melyet René Stadtkewitz alapított. Hollandiában, ott van a PVV, Geert Wilders pártja. Más európai országokban is hasonló szabadságpárti pártokat alapítottak. Figyelemmel kíséred ezeket a fejleményeket? És mi a véleményed, milyen lehetőségeink és esélyeink vannak a jövőre nézve?

Ezek a pártok nagy remény jelentenek számomra azzal kapcsolatban, hogy Európa még nem halt meg, hogy Eurábia még nem valóság, és soha nem is lesz az, és hogy az európai emberek visszakövetelik azokat a szabadság- és emberi jogaikat, melyeket az iszlám jog fenyeget. Nagyon tisztelem Stadtkewitz-ot. Nagy megtiszteltetésemre több évvel ezelőtt találkozhattam vele, amikor Berlinben beszéltem. Nagyon boldog vagyok, hogy megalapította ezt a pártot. Erre égetően nagy szükség van, és sok sikert kívánok neki ehhez.

Úgy hallottam, hogy Stadtkewitz felkért, hogy Geert Wilders-szel és Oskar Freysingerrel (Svájci Néppárt) együtt csatlakozz a párt 2011. szeptember 3-ai nagy konferenciájához, melynek témája az iszlám és az integráció kérdése lesz. Meg szeretném kérdezni, hogy tényleg ott leszel?

Igen! Nagy megtiszteltetés, hogy szeptember 3-án Berlinbe mehetek! Pár dolgot még át kell szerveznem addig, de ott leszek! Nagy megtiszteltetés, hogy Wilders-szel, Freysingerrel és Stadtkewitz-cal egy színpadon lehetek. Már várom ezt a találkozót, amely egy új nemzetközi szolidaritási mozgalom indulása lesz, amely a szabadságért és minden ember méltóságáért fog küzdeni!

Ez nagyon ígéretesnek hangzik. Én nagyon várom, hogy ismét találkozzunk! Jó utat vissza az Egyesült Államokba. Köszönöm a nagyon informatív beszélgetést.

Köszönöm. Részemről a megtiszteltetés.

Print Friendly, PDF & Email

Rövid URL: http://www.dzsihadfigyelo.com/?p=3589

Bejegyzés: on 2011. jún. 19.. A bejegyzés kategóriái: Legfrissebb, Robert Spencer. A hozzászólásokat követni lehet: RSS 2.0. Szólj hozzá, vagy hagy trackbacket a bejegyzéshez

fascistbook

Legutóbbi bejegyzések

Bejelentkezés | Szerkesztő Gabfire themes