Az iszlám nem része a civilizációnknak

Obama a legutóbbi Iftar (a Ramadánt lezáró vacsora) vacsorán a Fehér Házban a következőt mondta:

Mint oly sok vallás, az iszlám is mindig része volt Amerikának, és a muszlim amerikaiak már régóta hozzájárulnak országunk erejéhez és jellegéhez, az élet minden területén.

Ezek a szavak nem megalapozottak. Az iszlám nem része a civilizációnknak, mert az alapvető elvei szemben állnak a mieinkkel. Civilizációnk a kritikus gondolkodás (hogyan gondolkodunk) és az aranyszabály (etika) alapjaira épül. Az iszlám pedig a behódolásra (tekintélyelvű gondolkodás) és a kettős/duális etikára épül.

Hasonlítsuk össze ennek a két különböző gondolkodási rendszernek az alapelveit. Kezdjük a tekintélyelvű gondolkodás és a kritikus gondolkodás összehasonlításával. A kritikus gondolkodás (más néven: analitikus gondolkodás, tudományos gondolkodás) a demokrácia szükséges intellektuális alapja. A kritikus gondolkodás objektív: nem számít, hogy ki végzi el a munkát, ugyanazt az eredményt kapja. Tényeken alapuló, az ok és okozatot használja és intellektuális, nem pedig érzelmi. A kritikus gondolkodás abban kapcsolódik a morálhoz, hogy nem hazudsz az adatokról, vagy nem hamisítod meg azokat.

Nézzünk néhány tekintélyelvű érvelést. A tekintélyelvű érvelés alapja a szakértői vélemény, és az igazságot erővel bizonyítja: „Ez azért van így, mert a hatalmon levők ezt mondják.”

A korai, mekkai Koránnak volt egy újítása, hogy Mohammed Allah prófétája. (Az elképzelések, amelyek a Koránban találhatók származtatott elképzelések.) Mohamed próféciáinak bizonyítéka annak ismétlése, hogy „Mohammed a próféta”, és hogy mi történik akkor, ha ezt nem fogadod el. Az érvelés körkörös: Mohammed Allah prófétája, mivel Allah ezt mondja. (Valójában Allah arkangyala mondja ezt.) Honnan tudjuk, mit mondott Allah? Mohammed mondja meg nekünk.

A medinai Korán (a Korán azon része, amely Mohamed életének későbbi felében keletkezett) tartalmaz egy új ötletet: ha nem hiszel abban, hogy Mohammed Allah prófétája, akkor dzsihádban meggyilkolhatnak. Ha nem tudnak meggyőzni, akkor megölhetnek. Tehát ez lenne a tekintélyelvű érvelés.

További információk a tekintélyelvű érvelésről a sáríában találhatók. A saría szerint a hitehagyás (az iszlám elhagyása) főbenjáró bűn. És mi számít hitehagyásnak?

• Kigúnyolni Allahot, vagy a Korán bármelyik versét
• Tagadni az iszlám tudósok közötti konszenzust
• Tagadni azt, hogy az iszlám a világ egyetlen vallása
• Kigúnyolni a sáríát

És az emberek azt mondják, hogy az iszlámot csak meg kell reformálni. Sok szerencsét a reformhoz a gondolkodás tekintélyelvű szabályaival szemben. Nem csak hogy nincs igazad, teljesen tévedsz. Szeretnél még több példát a tekintélyelvű gondolkodásról? Ott van Salman Rushdie, a Sátáni versek szerzője, ami egy regény. Egy regényre az iszlám válasza halálos fatwa volt. Vagy amikor a Mohammed karikatúrák megjelentek, emberek haltak meg az azt követő zavargásokban.

Nem fogok behódolni!

És mi történik Amerikában, ha különbözöl a hatalmon levő elit gondolkodásmódjától az iszlámmal kapcsolatban? Olyan neveket fognak rád aggatni, mint bigott és uszító, és büntetésképpen sértegetni fognak. Továbbá az elit szimpatitál azzal a gondolattal, hogy kriminalizálja a gyűlöletbeszéd kibővített változatát. Gyűlöletbeszéd az, ami az elitnek nem tetszik.

A kritikus gondolkodás nem foglalkozik a büntetéssel, csak az ok és okozattal, az arisztotelészi logikával együtt. Ha elveszítesz egy érvelést a kritikus gondolkodás szabályai szerint, akkor egy tanulási tapasztalaton mentél keresztül, nem pedig egy életveszélyes tapasztalaton. Sem a sértegetésnek, sem pedig a fenyegetésnek nincs helye a kritikus gondolkodásban.

Most pedig nézzük meg az etikát, az aranyszabályt, hogy MINDENKIVEL úgy kellene bánnunk, mint saját magunkkal. Ez egy egységes etika, egy szabály mindenki számára. Az iszlám nem így gondolkodik. Az iszlámban külön etika van a muzulmánok és egy másik a kafírok [hitetlenek] számára. A Hadísz és a Korán nagyon egyértelmű abban, hogy egy muszlim minden más muszlimnak testvére. Egy muszlim bármilyen más muszlimnak szorosabb testvére, mint vér szerinti családjának bármely hitetlen tagjával.

Nézzük meg Mohamed etikáját. Mohamed az isteni ember prototípusa, a tökéletes ember, ahogy azt 91 Korán vers mondja. Hogyan bánik Mohamed a szomszédjaival? Medinában a szomszédos törzseknek felajánlotta, hogy hódoljanak be az iszlámnak. Ha nem hódoltak be, akkor megtámadta őket. Behódolni vagy meghalni – nincs aranyszabály.

Mohammed többször is elmondta, hogy a muszlimok hazudhatnak a kafíroknak, ha az segíti az iszlámot: tiszta etikai kettősség. Itt van egy hadísz:

Bukhari 5,59,369:
Mohamed megkérdezte: “Ki fogja megölni Ka’b-ot, Allah és Mohamed ellenségét?”
Bin Maslama felemelkedett és így válaszolt: „Ó Mohamed! Örülnél, ha megölném? ”
Mohamed válaszolt: „Igen.”
Bin Maslama ezután így szólt: “Adj engedélyt, hogy becsapjam, hogy a tervem sikerüljön.”
Mohamed így válaszolt: „Hazudhatsz neki.” …

Az amerikai Alkotmány kiegészítései (Bill of Rights) az aranyszabály kiterjesztése. Az aranyszabály alapján szüntettük meg a rabszolgaságot. Minden alkalommal az aranyszabály szerint élünk? Nem, de ez nem csökkenti az értékét, mert tudjuk használni az aranyszabályt arra, hogy kritizáljuk azokat, akik nem felelnek meg ennek.

Összefoglalva az egészet: a civilizációnk az aranyszabály és a kritikus gondolkodás elveire épül. Az iszlám a dualisztikus etikára és a tekintélyelvű gondolkodásra épül. Nincs kompromisszum az aranyszabály és a dualista etika között. Nincs félút a tekintélyelvű és a kritikus gondolkodás között. Az iszlám behódolásának elve azt jelenti, hogy csak aktív ellenállással tudunk fennmaradni.

1400 éves történelme van az iszlám és a kafír nemzetek kapcsolatának. Az adatok illeszkednek az elmélethez. Évszázadokkal az után, hogy az iszlám belépett egy befogadó kultúrába, a kultúra megsemmisült – lásd Törökországot. Az iszlám és a mi kultúránk nem összeegyeztethető. Az iszlám most sem és a jövőben sem lesz soha része a civilizációnknak. Az iszlám végső célja, hogy megsemmisítsen minden kafír civilizációt. Az első szakasza – „Olyanok vagyunk, mint te, csak egy kicsit mások”- nem szabad, hogy megtévesszen minket. Az apologéták [hitvédők] prédikációi nem tudják megváltoztatni az iszlám politikai doktrínáját és történelmét.

Bill Warner, Center for the Study of Political Islam

Print Friendly, PDF & Email

Rövid URL: http://www.dzsihadfigyelo.com/?p=3839

Bejegyzés: on 2011. Sze. 3.. A bejegyzés kategóriái: Dr. Bill Warner, Legfrissebb. A hozzászólásokat követni lehet: RSS 2.0. Szólj hozzá, vagy hagy trackbacket a bejegyzéshez

fascistbook

Legutóbbi bejegyzések

Bejelentkezés | Szerkesztő Gabfire themes