René Stadtkewitz beszéde a Ground Zeronál szept. 11-én

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Kedves Barátaim,

Rene Stadtkewitz-nak hívnak, és, a berlini parlament tagja és a Die Freiheit (Szabadság) új polgárjogi párt elnöke vagyok.

New York és Berlin sokkal többek, mint jól ismert városok. A jobb életre való remény szimbólumai. Berlin és New York olyan helyek, ahol az ember nem kap meg ingyen semmit – kivéve a tisztességes esélyt. Itt és Berlinben mindenki egyenlő esélyekkel indul, amit tennünk kell, hogy használjuk ezeket. És ha egyszer már “megtettük”, akkor büszkék lehetünk magunkra.

Ahogy a mondás tartja: “Ha itt véghez tudod vinni, akkor bárhol képes leszel erre.”

Évszázadokon keresztül, amikor a bevándorlók megérkeztek az Ellis Island-ra és először léptek amerikai földre, elcsodálkoztak New York látványán,… hasonlóan ahhoz, mint én tegnap. Számomra ez az egyedülálló látvány hatalmat, nagyságot, gazdagságot és mindenekelőtt szabadságot jelent! “A határ a csillagos ég”, egy másik nagyon találó mondás New York-ra.

Sajnos, nem mindenki szereti azt a szabadságot, amit mi élvezünk. Egyes szélsőségesek és totalitárius ideológusok számára a szabadság veszélyt jelent. A szabadság, együtt a vélemények sokféleségével, a toleranciával, a különböző életmódokkal és az egyének sokféleségével veszélyezteti az ideológiai azonosság kívánságát.

A totalitárius ideológiák embertelenek. A totalitárius ideológiák olyanok, mint a paraziták, megtámadják az emberi elmét, megrontják azt, és az embereket egy olyan teljesen irányított lénnyé változtatják át, akik nem ismerik a szabadságot. Immunisak lesznek a tényekre és nem lesznek képesek felismerni a valóságot. Mentálisan irányítottak lesznek és vakon követnek egy ideológiát.

Saját országom sajnos sok szenvedést tapasztalt a huszadik század mindkét nagy totalitárius ideológiájának következtében. Azonban, az amerikai barátainknak köszönhetően mindkettőt le tudtuk győzni és vissza találtunk a szabadsághoz.

Azonban a szabadságunkat ismét veszély fenyegeti. Egy régi totalitárius ideológia kezdett ismét terjedni. Egy olyan ideológia, amely az elmúlt tizenhat évszázadon keresztül háborúval és elnyomással térítette meg az embereket és a valaha virágzó, sokszínű és toleráns országokat intoleráns, elmaradott és szegény régiókká változatta.

A totalitárius ideológiák a háború, az elnyomás, a leigázás és a rabság táptalajai. Egy szabályozott életet akarnak ránk kényszeríteni. Ezen a napon, pontosan tíz évvel ezelőtt, több ezer ember esett áldozatul ennek az embertelen ideológiának. Tíz évvel ezelőtt, az iszlám totalitárius ideológiája megmutatta legszörnyűbb arcát.

A bigott, iszlamofób rasszisták

Biztos vagyok benne, hogy önök és én hasonló élményekkel rendelkeznek. Tudják, hol voltak 2001. szeptember 11-én; pontosan emlékeznek arra, hogy mit csináltak, amikor meghallották az első híreket ezekről a szörnyű eseményekről. Mindannyian, az egész világon, rémülten és döbbenten figyeltük ezeket a hihetetlen, de sajnos nagyon is valós eseményeket.

Vannak pillanatok a történelemben, amire mindig emlékezni fogunk. Néhány ezek közül csodálatosan megható, másokat nehéz elfelejteni, zavaróak és fájdalmasak … csakúgy, mint szeptember 11-e volt.

Miért sokkolt bennünket annyira szeptember 11-e?

Mert érthetetlen, hogy vannak olyan emberek, akik minél több szenvedést szeretnének okozni másoknak, és hogy hidegvérrel véghezviszik a rosszindulatú céljaikat. Olyan embereket öltek meg, akik nem ártottak senkinek. Családos embereket. Olyan embereket, akik segíteni akartak másoknak. Emberek, akik éppen a kávéjukat fogyasztották, üdvözölték a kollégájukat a hivatalban, telefonáltak, viccelődtek. Szeretteikre gondoltak. A liftben állva a nap első fontos találkozójáról töprengtek.

A terror lesújtott rájuk.

Sokunknak nehéz megbirkóznia ezzel a tragédiával. Sajnos, ez a tragédia egy másik dimenzióval is rendelkezik, amely túlmutat ezen a szörnyű támadáson. A világ ettől kezdve, nem volt ugyanaz. Az iszlám ismét hadat üzent a nyugati világnak.

Az iszlám harcosok nem csak New York-ot és az Amerikai Egyesült Államokat támadták meg. Ez közvetlen támadás volt mindannyiunk ellen. Ez több ezer ártatlan embert életébe került. Az életmódunkat célozta meg, azt ahogyan egymáshoz viszonyulunk, ahogy szeretjük a dolgokat. Támadás volt az ellen, hogy mit tehetünk. Ez egy támadás volt az ellen, amik vagyunk.

Ez egy brutális támadás volt a szabadságunk ellen.

Még mindig mélyen megérint és ledöbbent bennünket, és nagy haragot érzünk újra és újra. Haragot a gyilkosok felé és döbbenetet, hogy ez hogyan is történhetett meg. Ezek a könyörtelen gyilkosok közöttünk éltek. Néhányan közülük a hazámból származtak. Már jó ideje Németországban éltek és azt gondolták róluk, hogy „megfelelően integráltak”. Azért tanultak és szereztek ismereteket, hogy elkövethessék ezt a szörnyű cselekményt.

Szégyellem magam sok német politikus gondatlansága miatt. Szégyellem magam amiatt, hogy úgy tűnik, hogy hazám politikusai semmit sem tanultak a történelmünkből, és szégyellem magam azért, hogy hazám közvetetten bűnrészes volt ezekben a támadásokban.

Megkérdezhetjük magunktól, hogy mindezt meg lehetett volna akadályozni? A válasz nagyon világos “igen”, és ezt meg kellett volna tennünk. Tudnunk kellett volna, hogy mit jelent az iszlám.

Tudnunk kellett volna, hogy az iszlám forrása, a Korán, megköveteli az erőszakot, sőt a gyilkosságot más hitű emberekkel szemben … ez a parancsolat több mint kétszáz alkalommal van megismételve a Koránban. Annak ellenére, hogy a 1,5 milliárd muzulmán többsége világszerte nem követi ezeket a parancsokat, tudnunk kellett volna, hogy pontosan ezek a parancsok azok, amelyek szélsőségessé és terroristává tesznek embereket. Olyan emberekké, akiknek egyetlen kívánsága az, hogy öljenek és meghaljanak Allahért. Ahogy Hitler “Mein Kampfja” előfutára volt a zsidók halálának, a Korán előfutára az ateisták és nem-iszlám vallású emberek meggyilkolásának. Ez a fajta intolerancia súlyos. Mélyen gyökerezik az iszlám társadalomban, és nagyon zavaró tudni, hogy a 9/11 támadásokat több ezer ember ünnepelte az iszlám országokban az egész világon.

Az igazság az, hogy a terroristák és fundamentalisták nem értelmezik félre a Koránt, és a támadások dátuma nem csak véletlen. 1683 szeptember 11-én az iszlám harcosokat Bécs előtt megállították, tehát a keresztény nyugat meghódítása meghiúsult. Szeptember 12-én a török hódítási kísérlet és “szent háború “véget ért … legalábbis egy időre. 318 évvel később a történelem megismétli önmagát.

A probléma az, hogy nem figyelünk.

2001. szeptember 11-én a dzsihád újraéledt a nyugati világban. Legalább 9/11 után a politikusoknak világszerte meg kellett volna értenie, hogy az iszlám nem csupán egy vallás, hanem egy intoleráns ideológia – egy intoleráns és elmaradott társadalmi modell.

Sajnos, tíz év telt el, és a legtöbben ezek közül a politikusok közül még mindig nem értik ezt. Szeptember 11-e egy súlyos támadássorozat kezdete volt az egész világon, és sok fundamentalistát inspirált. Az iszlám nevében elkövetett több, mint 17,000 terrortámadás félelmet és a döbbenet robbantott az emberek szívébe.

Ez a vallás minden szomszédjával konfliktusban áll: Délkelet-Ázsiában a buddhizmussal, Indiában a hinduizmussal, Kínában a taoizmussal, Afrikában az animizmussal, a Közel-Keleten és Európában a zsidósággal, a kereszténységgel és a humanizmussal. Oroszországban, az iszlám konfliktusban áll az oroszokkal, Indiában az indiaiakkal, a nyugati világban pedig a nyugati kultúrával … szinte mindenhol a muszlimok konfrontálódnak a nem-muszlimokkal. Ez nem a regionális különbségek miatt van így, hanem azért, mert az iszlám globális háborút hirdetett a Földön minden nem muzulmánnal szemben.

Mostanáig a legtöbb politikus figyelmen kívül hagyta ennek az ideológiának a veszélyeit. Ők továbbra is alábecsülik ezt. Az igazság azonban az, hogy bárki, aki bírálja, vagy felfedi az iszlám valódi jellegét, azáltal hogy például olyan elveket leplez le, mint a “takíjja” amely szó szerint “megtévesztést” jelent, egyenlő azzal, hogy veszélyben kell élnie. Az attól való félelem, hogy bármelyik pillanatban megölhetik az iszlamisták, mint amit személyes barátom Geert Wilders tapasztal, nem az egyetlen probléma. Bárki, aki nyilvánosan bírálja az iszlámot sértegetésekkel, vádaskodásokkal és a politikusok és a média támadásaival kell, hogy szembenézzen. Ennek során azonban ők is a terroristák cinkosaivá válnak és együttesen felelősek a terrorcselekményekért! A hallgatás beleegyezés!

Tehát törjük meg a csendet, kritizáljunk, védjük meg továbbra is a szabadságunkat … mert szeretjük a szabadságot! Sok vesztenivalónk van. Bár lehet, hogy nem akarjuk ezt a háborút, nem maradhatunk inaktívak. Elfogadjuk a dzsihádjukat, és győzni fogunk.

A beszéd folytatása itt.

Forrás: EuropeNews

A beszéd angolul (René meg volt fázva, egyik segítője olvasta fel a beszédét):

 

Print Friendly, PDF & Email

Rövid URL: http://www.dzsihadfigyelo.com/?p=4016

Bejegyzés: on 2011. Sze. 14.. A bejegyzés kategóriái: Legfrissebb, René Stadkewitz. A hozzászólásokat követni lehet: RSS 2.0. Szólj hozzá, vagy hagy trackbacket a bejegyzéshez

fascistbook

Legutóbbi bejegyzések

Bejelentkezés | Szerkesztő Gabfire themes