Az iszlám az áldozatok szemszögéből

A közelmúltban a McCormick Alapítvány egy előadást finanszírozott melynek témáj az volt, hogy az írott média hogyan számol be az iszlámról. A szemináriumot a MTSU újságírói iskola, (Murfreesboro (Tennessee) állami egyeteme) égisze alatt tartották. Ez része annak a programnak, mely létrehozná az intézményesített iszlám alapjait.

Az előadásokat és munkacsoportokat muszlimok és támogatóik/ apologéták/ az iszlám védelmezői irányították. A hitvédők és muzulmánok azt állítják, hogy azok, akik az iszlámra az övéktől eltérő szemlélettel tekintenek, hitvány bigottok, akiket a szokásos démonok, a gyűlölet és az előítélet vezérel. Tehát a „jó” emberek, a muszlimok és védőik, előadásokat tartottak az iszlám gyönyörű igazságáról és arról, hogy hogyan kell kezelni a „rossz” embereket, akik ellenzik az iszlámot. A „jó” ember azon az állásponton van, hogy ő rendelkezik az igazsággal az iszlámmal kapcsolatban és a világ többi része erkölcsileg korrupt.

A világ  jóra és a rosszra való felosztásának megvannak a maga előnyei, de ez túl általános ebben az esetben. Az iszlámot azonban más szempontból is nézhetjük, nem csak a „jó” muszlimok és az apologétáik szemszögéből. Ahhoz hogy ezt tegyük, menjünk vissz az időben 1400 évet, Medinába. Mekkában Mohamed azzal „bizonyította” isteni státuszát, hogy azt állította, hogy ugyanolyan próféta, mint Mózes és Noé. Mekkában nem voltak zsidók, ezért a történetet el lehetett adni. Így Mekka „az iszlám, mint a béke vallása” othona volt.

Azonban Medina, ahol a lakosság fele zsidó volt, három törzsből állt. A medinai zsidók azt mondták Mohamednek, hogy ő nem  próféta, és ez megingatta prófétai mivoltát. Így Mohamed zsidókhoz való hozzáállása a lelki testvérből főellenséggé változott.

Két évvel később az utolsó zsidó gyereket is elrabolták, és muszlimoknak adták örökbe , a zsidó nőket rabszolgának adták el, és 800 zsidó férfit lefejezték. Medinát megtisztították a zsidóktól.

Mit kellene tennünk ezzel a jól dokumentált eseménnyel és azzal a ténnyel, hogy ez csak egy eset volt Mohammed körüla több mint 70 esemény közül, köztük gyilkosságokkal, kivégzésekkel, rajtaütésekkel, kínzásokkal, szolgasággal, csatákkal és a kafir (nem muszlimok) arabok megszégyenítésével? Mindezek fel vannak jegyezve a Sirában (Mohamed életrajzában).

A muszlimok látásmódja erről a nagy szenvedésről az, hogy ez az iszlám diadala, győzelme volt, ok az ünneplésre.

Az apologéta látásmódja erről az erőszakról: Az akkor volt, most ez van. A keresztények amúgy is rosszabb dolgokat csináltak. Ne ítélkezz.

Aztán ott van a harmadik nézetet, az iszlám kafir áldozatainak nézőponja. Mohammed kilenc évig tartó dzsihádot folytatott ellenük. Voltak pogány, zsidó és keresztény kafirok, akiket egytől egyig megsemmisített. Mindezen szenvedések oka egy elképzelés volt, nevezetesen, hogy Mohammed Allah prófétája és mindenkinek ki kell jelentenie ezt az „igazságot”, különben az erőszak áldozata lesz. Akkor és most is, a kafirok voltak az iszlám áldozatai.

A kafirok elleni dzsihád története megtalálható a Sírában és a Hadiszokban (Mohamed hagyományai). Senkinek sem volt meg az a luxusa, hogy elkerülje az iszlámot. Ha Mohamed környezetében voltál, akkor érte kellett lenned, vagy különben erőszak áldozata lettél. Miután  egész Arábiát meghódította, a dzsihád következő fázisa közben –amely az Arábiától északra élő keresztények ellen folyt – Mohamed meghalt.

A kafirok szenvedéseinek brutális történetét nagy hévvel mesélik. Mohammed és az Allah örülnek a kafirok szenvedésének. És kit érdekel? Az apologéták egyetértenek abban, hogy az iszlám erőszakos győzelme a szomszédjai felett az emberiség nagyszerű sikere volt. A kafir az emberiség szemete amelyet a dzsihád kidob a kukába. Ki törődik a halott kafirokkal? Ki törődik az őshonos kultúrák megsemmisítésével?

Miért van az, hogy az indiánok, a feketék és más kisebbségek történetét el lehet mesélni, a kafírokét azonban nem? Az előbbi áldozatoknak van helye a történelemben, de a kafírok szenvedését letagadják? Miért nincs történelmük? Miért nem lehet a dzsihád áldozatainak és a történelmüknek rendes helyet adni az elképzelések piacán?

A kafirok szenvedéseinek tagadását megfigyelhetjük a történelemkönyvekben [a szerző amerikai]. Az iszlám felemelkedése dicsőséges, de a keresztények szenvedése Törökországban, Észak-Afrikában, és a Közel-Keleten, a hinduk szenvedése Pakisztánban, a buddhisták szenvedése Afganisztánban nem szerepel bennük. Az áldozatok nem léteznek a történelmünkben. Ha az iszlám keze által halsz meg, akkor láthatatlan vagy a történelemben.

Figyeljük meg, hogy akiknek nincs együttérzésük a kafirokkal szemben Mohamed azon történeteiben, ahol az iszlám harci diadalt aratott, azok az iszlám mai áldozataival sem törődnek. Az iszlámot és annak védőit nem érdekli a ma Afrikában, Pakisztánban, Irakban, Egyiptomban, Szudánban… szenvedő keresztények sorsa. Az iszlám zsidó hitvédői nem látják azt, hogy a zsidók 1400 éves megsemmisítésének Arábiában köze van ahhoz a dzsihádhoz, melynek célja Izrael megsemmisítése napjainkban.

Van egy másik dolog az iszlám apologétáival kapcsolatban. Soha nem utalnak az iszlám dzsihádról szóló tanításaira, etikai dualizmusára, a nők elnyomásásra és a saría többi részére. Ehelyett folyamatosan a muszlim „szakértők” véleményét hangoztatják.

Azok, akik az iszlám áldozatait támogatják, azok a leghitelesebb szakértőkről beszélnek – Allahról és Mohamedről. Ha ismered Allahot (a Koránt) és Mohamedet (a Sirát és a Hadiszt) akkor nem lesz szükséged szakértők véleményére. Miért? Ha a szakértő egyetért Allahhal és Mohameddel, akkor a szakértőnek igaza van, de felesleges. Ha azonban a szakértő nem ért egyet Mohammeddel és Allahhal, akkor a szakértő téved. Szóval kinek van szüksége szakértői véleményre, ha ismerjük a tényeket Allahról és Mohamedről?

Miért van az, hogy amikor az alapítványok és újságíró iskolák összejönnek, hogy arról beszéljenek, hogy hogyan írjanak az iszlámról, az iszlám áldozatainak nincs hangja? Miért igazságos tagadni 270 millió kafir halálát? Miért van az, hogy azokat, akik felismerik az iszlám áldozatainak szenvedéseit napjainkban és 1400 éve, azokat bigottaknak és megvetendőnek tartják? Miért van az, hogy azok, akik azt szeretnék, hogy az apologéták és muzulmánok története mellett az áldozatok történetét is mondják el, iszlamofóbnak mondják? Miért van az, hogy azokat, akik ismerik Allah és Mohamed tanításait tudatlannak és megvetendőnek mondják.

Az iszlámra háromféleképpen lehet tekinteni. Az áldozatok szemszögéből való látásmód éppen annyira érvényes, mint az elnyomók, vagy az iszlám védelmezőinek látásmódja. Az iszlám által okozott szenvedés áldozatainak igazságát el kell mondani és meg kell hallani. Szomorú, hogy az alapítványok nem akarják az iszlámmal kapcsolatos teljes igazságot finanszírozni, hanem ehelyett a muszlim “szakértők” és hízelgő apologéták megnyugtató hazugságát finanszírozzák.

Bill Warner

Forrás: Political Islam

Print Friendly, PDF & Email

Rövid URL: http://www.dzsihadfigyelo.com/?p=4168

Bejegyzés: on 2011. Sze. 22.. A bejegyzés kategóriái: Dr. Bill Warner, Legfrissebb. A hozzászólásokat követni lehet: RSS 2.0. Szólj hozzá, vagy hagy trackbacket a bejegyzéshez

Legutóbbi bejegyzések

Bejelentkezés | Szerkesztő Gabfire themes