Palesztina: a vég nélküli háború állama

Mahmúd Abbász, a Palesztin Hatóság elnöke, ENSZ-beli beszédében 28-szor használta a „béke” szót. „Hiszünk a békében,” mondta. De hogy milyen békében hisz az már más kérdés.

Abbász „a vértanúk anyjaival” kezdte a palesztin államért folytatott kampányát, hét olyan bebörtönzött terrorista anyjával, akik közül négyen gyilkosok, ketten öngyilkos merényletben vettek részt, egy pedig a Hamász tagja volt.

Az egyik fiú, Nasser Abu Hmeid arra szakosodott, hogy olyan arab muszlimokat fejezzen le, akik a Fatah ellenségei voltak. Hmeid-ot azért zárták börtönbe, mert megölt kilenc arabot. 1999-ben egy béke-megállapodás részeként kiadták. „Kihallgatóként” csatlakozott a palesztin rendőrséghez, majd a hírhedt Tanzim egységbe lépett, amelynek számtalan izraeli civil meggyilkolása írható a számlájára. Végül két évvel később Izrael ismét letartóztatta, és börtönbe zárta.

Ez a javasolt palesztin állam valódi arca. Egy brutális totalitárius rendszer, amely amerikai pénzek segítségével jönne létre, és melynek a politikai ellenfeleinek meggyilkolása és a zsidó nép kiirtása a célja.

Abbász a békéről beszélt az ENSZ-ben – „A béketeremtés reményében kezünket nyújtjuk az izraeli kormány és az izraeli nép felé” – de a hazai közönség számára mást mondott.

Az Al-Jazeera tévéállomáson, Abbász Zaki, a Fatah központi bizottságának tagja így érvelt:

Amikor azt mondjuk, hogy a megállapodásnak ezen határok mentén kell alapulnia, akkor az elnök [Abbász] ezt úgy gondolja, mi úgy gondoljuk, és mindenki tudja, hogy a nagyobb célt nem lehet egy lépésben megvalósítani.

Ha Izrael visszavonul Jeruzsálemből, evakuálja a 650.000 telepest, és lerombolja a falat – akkor mi lesz Izraellel? Vége lesz.

Ha azt mondjuk, hogy el akarjuk törölni Izraelt … politikailag nem [elfogadható] ezt mondani. Ne mondd ezt a világnak. Tartsd meg magadnak.

De sok honfitársa nem tartja meg ezt magának. A Palestinian Center for Public Opinion nemrég végzett közvélemény-kutatása kimutatta, hogy bár a Hamasz népszerűsége nem olyan magas, mint szokott lenni, mégis a legtöbb palesztin arab egyetért annak népirtó alapító okiratával.

80 százaléka egyetértett azzal az állítással, hogy:

„A zsidók elleni harcunk rendkívül széleskörű és komoly … [mely] a változatos arab és iszlám világtól kap erősítést addig, amíg az ellenség vereséget nem szenvedett, és Allah győzedelmeskedik mindenhol.”

73 százalék egyetértett azzal a népirtó hadisszal, melyet a Hamasz alapító okiratában idéznek:

„Az Ítélet Napja nem jön el addig, amíg a muszlimok harcolnak a zsidókkal, amíg a zsidók kövek és a fák közé nem bujdosnak. Akkor majd a kövek és a fák azt fogják mondani: Ó muzulmánok, O Abdulla, van egy zsidó mögöttem, gyere és öld meg.”

Bár a többség támogatja a diplomáciai tárgyalásokat, mégis ellenzik a két állam, két nép megoldást. A többség egy olyan egy-állam megoldást részesít előnyben, amely megsemmisítené Izraelt, és ellenzi azt a két-állam megoldást, amely lehetővé tenné, hogy egymás mellett létezzenek. Továbbá egyetértettek azzal az állítással, hogy „a valódi cél eléréséhez a két-állam megoldással kell kezdeni, de azután tovább kell lépni afelé, hogy csak egy – palesztin – állam legyen.”

Amikor a lakosság háromnegyede úgy véli, hogy vallási felhatalmazása van arra, hogy zsidókat öljön, abból következik, hogy úgy fogják gondolni, hogy a tárgyalások csak eszközök arra, hogy megsemmisítsék Izraelt.

A reklámok ellenére Ciszjordániában és a Gázai övezetben a legtöbb arab-muzulmánnak nincsenek erős érzelmei az államiság ENSZ-beli elismerésével kapcsolatban és a többség nem gondolja úgy, hogy ettől jönne létre egy állam. Az ENSZ szavazás nem a végjáték, a hadisz kövei és a fái azok.

Lehetetlen megérteni a konfliktust, ha azt nem a Korán szemén keresztül nézzük. Az iszlám teológiában nincs helye tartós béke-megállapodásnak a nem-muzulmánokkal. Az ilyen megállapodások ideiglenes intézkedések, amíg a nem-muzulmánok megsemmisítésének és a földjük umma [iszlám közösség] alá rendelésének „nagyobb célját” el nem érik.

A muszlim hívő számára, a konfliktus Izraellel csak egy része annak az apokaliptikus küzdelemnek, amely a 7. századi Szaúd-Arábiában kezdődött és a végítélet napján fog véget érni. A térség muzulmánjainak túlnyomó többsége hisz ebben a hosszú küzdelemben, amely csak akkor fog véget érni, amikor majd az iszlám uralkodik az egész világon.

Miközben Izrael és a Nyugat reményt lát a megállapodásra, a másik oldal csak egy szakaszát látja egy hosszú háborúnak. Nem igazán számít, hogy mit tesz Izrael az asztalra, mivel a másik fél azt várja, hogy úgyis mindent megkap, mivel Allah megígérte neki.

Hogyan tárgyalsz a békéről egy népirtó hitrendszer tagjaival, amely lehetővé teszi a megtévesztést a cél elérése érdekében? Felajánlásokat teszel nekik, ők elfogadják az engedményt és tovább folytatják az erőszakot. Közel két évtized tárgyalásai így néztek ki. Három elnök, öt izraeli miniszterelnök és a Palesztin Hatóság (PH) két vezetőjének kormányzása alatt ugyanaz a történet ismételte magát újra és újra.

Amerikában és Izraelben kormányok váltották egymást, de a PH vezetői csak akkor mondtak le, amikor meghaltak. A cikk elején idézett felmérés kimutatta, hogy a palesztin-arabok nem tekintik magukat az arab tavasz részének. Hetvennégy százalék egyetértett azzal, hogy nem részei az arab tavasz forradalmainak. Hatvannégy százalék aggódik, hogy a forradalmak instabilitást fognak okozni a területükön. Ötvenkilenc százalék nem ért egyet azzal, hogy a forradalmak új lehetőségeket kínálnak, és 47 százalék nem ért egyet azzal, hogy erőteljes pozitív példákat mutatnak az otthoni változásokra.

Ez visszavezet bennünket Hmeid-hez, akit anno azért zártak börtönbe, mert arabokat fejezett le, most pedig azért, mert zsidókat gyilkolt – és ahhoz, hogy valójában mi is a palesztin állam valójában. Ez nem egy törekvő, vagy demokratikus állam, hanem az iszlám népirtó háborújában egy hatalmas menekült-kiképzőtábor a következő generáció ágyútöltelékei számára.

A palesztin muzulmánok mindig is elismerték, hogy a konfliktusnak nem lehet vége addig, amíg Izrael fennáll. Az egymás után végzett közvélemény-kutatások ugyanazt a történetet mondják, azoknak a folyamatos háborúknak a történetét, ahol a vér és elszenesedett fém elszóródik a homokban és a porban. Az ENSZ államiság csak egy szakasz egy hosszú háborúban, amely tömeggyilkosságban ér véget. A muzulmán világ népirtásért üvölt és az USA és az EU által finanszírozott milíciák, az Irán által finanszírozott gengszterek és a többi hasonszőrű, csak ügyes eszközök, amit erre a feladatra kiválasztottak.

Palesztina állama a háború állama. A háború nem fog véget érni az ENSZ-ben vagy a tárgyalóasztalnál. Ez csak akkor fog véget érni, ha a muzulmán világ többé már nem hisz abban, hogy joga van ölni a vallása nevében.

FrontPage Magazine, Daniel Greenfield

Daniel Greenfield a Front Page Magazine, Canada Free Press és Israel National News újságírója, és a David Horowitz Freedom Center Shillman Journalism munkatársa. Egy New York-i író aki a radikális iszlámra összpontosít.

Print Friendly, PDF & Email

Rövid URL: http://www.dzsihadfigyelo.com/?p=4244

Bejegyzés: on 2011. Sze. 29.. A bejegyzés kategóriái: Izraeli-palesztin konfliktus, Legfrissebb. A hozzászólásokat követni lehet: RSS 2.0. Szólj hozzá, vagy hagy trackbacket a bejegyzéshez

fascistbook

Legutóbbi bejegyzések

Bejelentkezés | Szerkesztő Gabfire themes