A francia külvárosok „önálló iszlám társadalmakká” kezdenek válni

Soeren Kern, Hudson New York, 2011. október 10.

Egy fontos új tanulmány szerint, amely az iszlám franciaországi terjedését vizsgálja, Franciaország lerobbant külvárosai az államtól elkülönült, „önálló iszlám társadalmakká” kezdenek válni.

A jelentés szerint a muszlim bevándorlók egyre inkább elutasítják a francia értékeket és identitást, ehelyett belemerülnek az iszlám tanításaiba. A tanulmány arra is figyelmeztet, hogy Párizs számos elővárosi részén az iszlám sária jog egyre gyorsabban kiszorítja a francia polgári jogot.

A 2200 oldalas jelentés (Banlieue de la République, A Köztársaság elővárosai) a francia nemzeti identitás körüli vita szívét képező, négy „i”-vel kapcsolatos, egyéves kutatómunka eredménye. A négy „i” a következő: iszlám [islam], bevándorlás [immigration], identitás [identity] és a biztonság hiánya [insecurity].

A tanulmányra a befolyásos L’Institut Montaigne francia agytröszt kapott megbízatást, Gilles Kepel – egy jól ismert politológus és a muszlim világ szakértője – vezetésével és öt másik francia kutató közreműködésével.

A jelentés szerzői megmutatják, hogy Franciaország, ahol öt-hat millió muzulmán él (Franciaország rendelkezik a legnagyobb számú muzulmán lakossággal az Európai Unión belül), egy nagy társadalmi robbanás határán áll, mivel kudarcot vallott a muszlimok francia társadalomba való beilleszkedése.

A jelentés arra is rámutat, hogy a problémát hogyan súlyosbítják a radikális muszlim vezetők azáltal, hogy támogatják a muszlim bevándorlók társadalmi kirekesztődését, annak érdekében, hogy egy olyan párhuzamos muszlim társadalmat hozzanak létre Franciaországban, amelyet a sária törvénye irányít.

A kutatást elsősorban két észak-kelet párizsi körzetben Clichy-sous-Bois-ban és Montfermeil-ben végezték, amely környékek a 2005-ös muszlim zavargások központjának számítottak. Clichy és Montfermeil Seine-Saint-Denis kerület részét képezik, ahol Franciaországban az egyik legnagyobb a muzulmánok koncentrációja.

Seine-Saint-Denis, amely kerületet a jelentés úgy írja le, mint a „dezindusztralizáció pusztaságát”, az 1,4 milliós lakosságon belül több mint 600.000 muszlimnak ad otthont (elsősorban Észak-és Nyugat-Afrikából).

A jelentés szerint „Egyes területeken, a város lakosságának harmada nem rendelkezik francia állampolgársággal, és sokan vonzódnak az iszlám identitáshoz”.

A tanulmány szerint a muzulmán vallási intézmények és gyakorlatok egyre inkább kiszorítják az erős világi hagyománnyal rendelkező államot és Francia Köztársaságot.

A jelentés szerint például a francia iskoláknak, amelyek szigorúan nem vallásosak, hagyományosan az a szerepe, hogy a Francia Köztársaság világi értékeire képezze és szocializálja a fiatal állampolgárokat. Azonban sok muszlim diák elutasítja az integrációt és gyakran bojkottálja az iskolai étkezést, ha az étel nem halal (az iszlámban vallási előírások szerint engedélyezett).

A felmérés például a házassággal kapcsolatos eltérő társadalmi attitűdökre is rámutat. A jelentés azt mondja, hogy bár Franciaországban a legtöbb ember nem ellenzi a vegyes házasságokat, „a külvárosokban meglepve tapasztaltuk, hogy a muszlim válaszadók jelentős része azt mondta, hogy ellenzi a nem-muszlimokkal kötendő házasságot.”

A kutatók megvizsgálták a 2005-ös zavargások okait is, amiről azt mondták, hogy megkérdőjelezi a modern Franciaország alapvető mítoszát, azaz „azt a fenntartás nélkül osztott hitet, hogy a nemzet mindig képes integrálni az embereket.”

A tanulmány azt mondja, hogy a Francia Köztársaságot, amely nem teljesítette az „egyenlőség” ígéretét, felváltják az iszlám értékek és a külvárosok lakosai egyre inkább nem látják franciának magukat.

A jelentés hozzáteszi, hogy elsősorban nem a francia állam a felelős, és hogy sok muszlim bevándorló egyszerűen nem akar beilleszkedni a francia társadalomba.

Bár a szegény külvárosokban a neheztelésnek társadalmi gyökerei is vannak (elsősorban a munkahelyek hiánya), a jelentés szerint a lázongók a frusztrációjukat olyan szókincsből fejezték ki, melyet „az iszlám szókészletéből kölcsönöztek”.

A jelentés rámutat, hogy Clichy és Montfermeil Franciaország egyik legnagyobb városmegújítási projektjének része. Az integrálódás számos fizikai akadályát távolították el, és erőfeszítéseket tettek arra, hogy a terület csatlakoztassák a tömegközlekedési hálózatokhoz és javítsák a közbiztonságot.

Ennek ellenére, az alacsony tanulmányi eredmények népbetegségnek számítanak a muszlim lakosság körében. Ez viszont Franciaországot „megosztott nemzetté” teszi. A legtöbb muzulmán fiatalt „nem lehet foglalkoztatni.” A jelentés szerint Clichy és Montfermeil lakóinak több mint 20%-a hagyja el az iskolát anélkül, hogy bizonyítványt szerezne (kb. 150.000 ember évente). A muszlim fiatalok munkanélküliségi rátája a párizsi külvárosokban kb. 43%.

Ezzel a lemorzsolódással a társadalmi kirekesztés körforgásába kerülnek, amely negatívan befolyásolja a saját és gyermekeik életét. Sok muszlim fiatal pedig a „deviáns viselkedéseket választja egy párhuzamos gazdaságban, amik közül a kábítószer-kereskedelem a legjelentősebb.”

„Magas születési ráta sújtja az afrikai Száhel-övezetből újonnan érkezett családokat. Az anyák sokáig dolgoznak, és a fiatal gyermekekre az oktatási rendszer felügyel, ami veszélyezteti a társadalmi integrációjukat,” olvasható a jelentésben.

Az iszlám tölti ki az űrt. A tanulmány szerzőit megdöbbentette a halal piac robbanásszerű fejlődése Franciaországban az elmúlt években, és arra is rámutatnak, hogy a halal kifejezés meghatározása nagymértékben kibővült. A felmérés azon kérdése, hogy „Tiszteletben tartod a halalt?” kiemeli „a szó különböző jelentésének komplexitását, amely a legszigorúbb értelemben csak a tiltott élelmiszert jelenti, de ezen felül egyfajta magatartási kódexet, szabványokat és a domináns értékek kifejezését is magában foglalhatja, amelyek a társadalom számos területén elválasztják a „halal”-t a „haram”-tól, a jogszerűt a jogszerűtlentől.”

A jelentés ismerteti a mecsetek és imaházak burjánzását a külvárosokban. A mecsetek vallásos irányultságát erősen befolyásolja az adott mecset alapítójának vagy elnökének nemzeti származása.

Clichy-Montfermeil-ban az iszlám két fő pólus köré épül. Az egyik póluson a Tabligh („az iszlám terjedése”) mozgalom helyezkedik el, amely a társadalmi-gazdasági ranglétra alsó fokán álló muszlimok „re-szocializációjára” összpontosít.

A Tabligh mozgalom az 1980-as években érkezett Clichy-Montfermeil-be, amit a tömeges munkanélküliség és a drogok jellemeztek. A Tabligh prédikátorai azáltal építették ki a társadalmi elfogadottságukat, hogy a bajban levő fiatalok erkölcsi megújulását biztosították az iszlám szigorú szabályaival.

A másik pólus Dhaou Meskine tunéziai imám körül jött létre, aki részt vett a Franciaországi Iszlám Szervezetek Uniójának (Union of Islamic Organization in France -UIOF) elindításában. A FISZU, amely a franciaországi 2100 regisztrált mecset többségét képviseli, szorosan kapcsolódik a Muszlim Testvériséghez, amelynek a célja, hogy kiterjesszék az iszlám jogot egész Franciaországra.

Meskine továbbá részt vett A Muszlim Szervezetek Uniójának (Union of Muslim Associations – UAM93) megalakításában, amely egy olyan muszlim lobbi csoport, amelynek az a célja, hogy mozgósítsa a muszlimokat annak érdekében, hogy olyan jelölteket válasszanak meg az önkormányzati választásokon, akik az iszlám kérdéseket támogatják. Az MSZU egy mega-mecset építését is szorgalmazta Seine-Saint-Denis-ben, azonban ez a projekt nehézségekbe ütközött az algériai, marokkói és török bevándorlók között folyó hatalmi harc miatt.

A jelentés „a muszlim hívők új szociológiájáról” beszél, akik főleg olyan alulművelt, alacsony jövedelmű bevándorlókból állnak, akik Marokkó vagy Törökország pénzügyi támogatásától függenek, olyan országokétól, akiknek megvannak a saját céljaik Franciaországban.

A tanulmány szerzői a külvárosokban élő muszlimoknál jelen levő ellentmondásra is rámutatnak: nem szeretnék, hogy a francia állam beavatkozzon az iszlámmal kapcsolatos ügyekbe, de ugyanakkor elvárják az államtól, hogy nagymértékben javítsa az életüket.

A jelentés azzal a figyelmeztetéssel zárul, hogy „Franciaország jövője attól függ, hogy képes-e visszaintegrálni a külvárosokat a nemzeti projektbe.”

Print Friendly, PDF & Email

Rövid URL: http://www.dzsihadfigyelo.com/?p=4305

Bejegyzés: on 2011. okt. 12.. A bejegyzés kategóriái: Legfrissebb, Soeren Kern. A hozzászólásokat követni lehet: RSS 2.0. Szólj hozzá, vagy hagy trackbacket a bejegyzéshez

fascistbook

Legutóbbi bejegyzések

Bejelentkezés | Szerkesztő Gabfire themes