Mohamed Déjà Vu- A történelem megismétli önmagát

Az 1930-as években Hitler és a nácizmus hatalma egyre jobban nőtt Németországban. Ahogy gonosz szándékaik kézzelfogható valósággá váltak, szinte minden európai vezető teljesen becsukta a szemét. Hitlerről csak jót gondolni és minden módon megbékíteni átitatta a politikai és vallási vezetők beszédeit, az egyetemeket és a sajtót. Még a szomszédos államokkal szembeni invázió sem cáfolta meg azt az elit által magáénak vallott látásmódot, hogy „Hitler egy ésszerű ember”. A békéltetés olyanná tenné Hitlert, mint amilyenek ők, és ettől ésszerű lenne. „Béke minden áron” volt az erkölcsi mottó.

Mivel nem csaptak le rá, amíg gyenge volt, az európaiaknak akkor kellett megküzdeniük a nácikkal, amikor azok harci erejük teljében voltak, és a probléma kezelése hatalmas költségekbe és emberáldozatba került. Az elit megbékítő politikája nagy bajt okozott.

A elit nácikkal szembeni akkori tagadásaés a mai vezetők iszlámmal kapcsolatos hozzáállása közötti párhuzam ijesztő. Láthatjuk, hogy félelemből a tények tagadása egy emberi tulajdonság.

A következő idézetek William Manchester „Az utolsó oroszlám: Winston Spencer Churchill egyedül 1932-1940” című életrajzából származnak.

Politikai vezetők

A brit vezetők nem hittek azokban az információkban, amit a saját hírszerzőik összegyűjtöttek:

…a brit kormány azt a figyelemre méltó álláspontot vallotta, hogy két legkiválóbb nagykövetének részletes jelentése, akik beszámoltak a Harmadik Birodalomban uralkodóállapotokról, félreértéseken, torzításokon és meg nem erősített pletykákon alapulnak.
… [a miniszterelnök] biztosította arról Leopold von Hoschbrit német nagykövetet Nagy-Britanniában, hogy tudja, hogy nem voltak atrocitások, nincsenek verések, nem szentségtelenítik meg a zsinagógákat – és minden, amit angliai saját küldöttei jelentettek az –röviden- egy hazugság.
… [a miniszterelnök] hallgatása, az, hogy nem volt hajlandó észrevenni, meghallani és semmi rosszat sem mondani a náci kancellárról, az angliai uralkodó osztályok jellemzője volt. (103. oldal)

Hitlert nem lehetett sértegetni:

Az igazi probléma az volt, hogy a legerősebb és legbefolyásosabb férfiak Nagy-Britanniában elhatározták, hogy nem sértik meg Hitlert. (125. oldal)

Az uralkodó osztály a szeretetet és békét tette meg államvallássá:

A megbékítés örömhírré vált, sőt, néhányaknak a külpolitika és vallás közötti vonal is elmosódott. [A vezetők] elítélték Vansittart ellenségességét a nácik felé. Baldwin megjegyezte: „Mindig mondtam neked [Vansittart], hogy keresztény vagy.” „A haragra”, írta Margot Asquith, a miniszterelnök özvegye, „keresztény szeretettel kell válaszolni. Csak egy módja van annak, hogy fenntartsuk a békét a világban, és hogy megszabaduljunk az ellenségtől, mégpedig, hogy valamiféle megállapodásra jutunk vele – és minél aljasabb, annál inkább az övével ellentétes fegyverekkel kell harcolni ellene.” Ezzel fejezte be: „Manapság az emberiség legnagyobb ellensége a gyűlölet.”(101. oldal)

Az igazság megértésének hiánya

A könyvek és tények semmi áron nem hatolhattak át a béke védőpajzsán:

Az ünnepek alatt Chamberlain [a miniszterelnök] elolvasta egy kiváló ausztrál tudós Stephen Robert „A ház, amelyet Hitler épített” című művét, amely a nemzeti szocializmus erőteljes vádirata, de a következőt írta Ida húgának: „Ha elfogadom a szerző következtetéseit, akkor kétségbe kellene esnem, de nem fogadom el és nem is fogom elfogadni. (243. oldal)

Melyik mai vezető olvasta a Koránt, vagy a Szunnát? Churchill-t kivéve az uralkodó osztály egyetlen vezetője sem olvasta a Mein Kampf-ot:

… a békéltetők úgy tűnik teljesen nem voltak tudatában Hitler nagy terveinek, amelyeket a Mein Kampf-ban vázolt fel, és amelyek egyre inkább riasztó valósággá kezdtek válni. (242. oldal)

A média

A sajtó és a BBC rádió cenzúrázták a nácikkal kapcsolatos összes rossz hírt. Soha nem kapcsolták össze az eseményeket.

Ebbutt [brit riporter] szerkesztői olvasták a történeteit. Tudták, hogy mi történik a Harmadik Birodalomban, bár az olvasók gyakran nem. A jelentéseit gyakran átírták, vagy Dawson [Times szerkesztője] eltitkolta őket, aki miután öt éven keresztül ugrándozott át Hitler karikáján, csodálkozott a férfi hálátlanságán. Ezt írta genfi tudósítójának, H. G.Daniels-nek: „Éjszakáról éjszakára mindent megtettem, hogy távol tartasak mindent az újságból, ami árthat a [náci] érzékenységüknek. Nem igazán jut olyan az eszembe, amit hónapok óta kinyomtattunk, és amelyet esetleg tisztességtelen megjegyzésnek vehetnének.” (144. oldal)

Az elit azon volt, hogy ne használjon rossz jelzőket a nácikra:

[A vezetés azt mondta] a Tory képviselőknek, hogy ha úgy érzik, hogy helyteleníteniük kell a totalitarizmust és az agressziót, akkor ne nevezzenek meg senkit. Fontos volt, mondta, hogy elkerüljék annak „veszélyét, hogy közvetlenül hivatkoznak Németországra egy olyan időben, amikor megpróbálunk dűlőre jutni az országgal. A Fleet Street [brit újság] éljenzett. Hasonlóan Nagy-Britannia is. Ezek voltak a béke emberei.(238. oldal)

A sajtónak az volt a politikája, hogy nem írnak rosszakat a nácikról:

A nácik által kisemmizve, [a zsidók] Kelet-Európa utcáin bolyongtak. A megpróbáltatásaikról készült képek mélyen megindítóak voltak, de Dawson [a London Times szerkesztője] nem volt hajlandó leközölni egyet sem. Nem tud segíteni az áldozatokon – magyarázta a munkatársainak, – és ha közzétennék őket, akkor azzal megbántanák Hitlert. (399.oldal)

Vallási vezetők

Az egyház üldözése Németországban nem zavarta az erényes uralkodó vallási vezetőket és a sajtót:

„Nincs vallásüldözés Németországban,” mondta Headlam püspök, csupán „a politikai cselekedeteket üldözik.” Geoffrey Dawson [lapszerkesztő] teljes egészében megjelentette a püspök prédikációit miközben a saját berlini tudósítója jelentéseit, amelyben leírta a német papok bebörtönzését, a papírkosárba dobta. (311. oldal)

Észre lehet venni valamiféle párhuzamot? Csak ki kell cserélni Hitlert Mohamedre, a Mein Kampf-ot a Koránra, és így tovább. A történelem megismétli önmagát. A jelenlegi tudatlan és félelemmel teli politikai, vallási, média és egyetemi vezetőknek vannak elődeik a történelemben.

Forrás: Bill Warner, Political Islam

Print Friendly

Rövid URL: http://www.dzsihadfigyelo.com/?p=4474

Bejegyzés: on 2011. nov. 7.. A bejegyzés kategóriái: Dr. Bill Warner, Legfrissebb. A hozzászólásokat követni lehet: RSS 2.0. Szólj hozzá, vagy hagy trackbacket a bejegyzéshez
  • Jimbo

    Ez sajnos így van most is. Nem akarják észrevenni mi folyik itt. Megint késő lesz mire észbe kapnak…

Keresés az archívumban

Keresés dátum alapján
Kategória kiválasztása
Keresés a Google-n

Képgaléria

Bejelentkezés | Szerkesztő Gabfire themes