Mohamed a kínzó

(Részlet Ali Sina: Mohamed  megértése című könyvből (FaithFreedom)

Ibn Ishaq (ejtsd ájszek), Mohamed első életrajzírója mesélte el Khejbár meghódításának történetét. Beszámol arról, hogy Mohamed minden figyelmeztetés nélkül megtámadta a zsidók lakta erődvárost, és sok civilt mészárolt le miközben azok menekültek. Az elfogottak között volt Kinana is. Ibn Ishaq ezt írja:

Kinana al-Rabit, aki a banu nadir törzs kincsének őrizője volt, az apostol elé vitték, aki a kincsről kérdezősködött. Kinana azt állította, hogy nem tud annak hollétéről. Egy zsidó járult (Tabari szerint „vitték”) az apostol elé, aki elmondta, korábban látta Kinanat, ahogy minden reggel egy bizonyos romhoz megy. Amikor az apostol megkérdezte Kinanatól, hogy „Tudod-e, hogy ha megtaláljuk nálad a kincset, megöllek?”, ő azt válaszolta „Igen.” Az apostol parancsot adott, hogy ássák ki a kincset, és egy részét meg is találták. Amikor a maradékot követelte, Kinana megtagadta a választ, ezért az apostol a következő parancsot adta Al-Zubayr Al-Awwamnak: „Addig kínozd, amíg ki nem szeded belőle, hogy mije van.” Ő tüzet gerjesztett, és Kinana mellkasára helyezte úgy, hogy majdnem belehalt. Ezután az apostol Mohamed b. Maslamát hívta, aki bosszúból bátyja, Mahmud megöléséért, levágta Kinana fejét.[1]

Aznap, amikor Mohamed halálra kínozta a fiatal Kinanát, Safiját, tizenhét éves feleségét egy sátorba hurcolta, ahol közösült vele.

Egy másik történetről Bukhari így számol be:

Anas elmondta, hogy „Emberek érkeztek az Ukl vagy Uraina törzsből Medinába, de az ottani klímát nehezen viselték. Ezért a próféta megparancsolta nekik, menjenek a tevecsordához és igyák meg a tevék tejét és vizeletét (mint orvosságot). Úgy is tettek, és miután jobban lettek, megölték a próféta pásztorait és elvitték a tevéket. A próféta kora reggel értesült a történtekről, embereket küldött elfogásukra és délben már ott is voltak előtte. Aztán megparancsolta, vágják le kezüket és lábukat (így is történt), majd szemükbe forró vasat öntöttek. Al-Harrába hurcolták őket, és nem adtak nekik vizet akkor sem, ha kérték.” Abu Qilaba ezt mondta: „Azok, akik az iszlámra való megtérés után lopnak és ölnek, hitetlennek számítanak és Allah és apostola ellen fordultak.” Bukhari 1.4.234

Egy másik hadíszban ez áll:

„Ő (Mohamed) elrendelte, hogy vágják le kezüket és lábukat, parancsára felforrósított szöget vertek a szemükbe, majd egy sziklás helyre vitték őket, ahol lassan kilehelték a lelküket. Anas elmondta, hogy vízért könyörögtek, de senki nem adott nekik, amíg meg nem haltak.” Bukhari 4.02.261

Az említett arabok öltek és loptak, ezért büntetést érdemeltek, de mire fel ez a kegyetlen bánásmód? Vajon Mohamed nem pontosan ugyanezt tette? Ugyan honnan szerezte a tevéket? Talán nem lopta? Nem támadta és mészárolta le az embereket, hogy kifossza őket?

Ez a fajta kettős mérce a kezdetektől fogva jellemző volt a muszlim világra. Az aranyszabály-megközelítés és a tisztességes bánásmód hiányzik a muzulmánok gondolkodásából. Minden privilégiumot megkövetelnek a nem-muzulmán országokban, miközben az alapvető emberi jogokat tagadják meg a nem-muzulmánoktól ott, ahol ők vannak többségben. Őszintén hiszik, hogy ez a dolgok rendje.

[1.] Sirát Rasul Allah, 515. o.

Print Friendly, PDF & Email

Rövid URL: http://www.dzsihadfigyelo.com/?p=4580

Bejegyzés: on 2011. nov. 19.. A bejegyzés kategóriái: Legfrissebb, Mohamed. A hozzászólásokat követni lehet: RSS 2.0. Szólj hozzá, vagy hagy trackbacket a bejegyzéshez

fascistbook

Legutóbbi bejegyzések

Bejelentkezés | Szerkesztő Gabfire themes