„100 korbácsütés annak, aki nem röhögi halálra magát”

Az iszlám szólásszabadság elleni harca

Írta: Soeren Kern

2011. november 03.

A Charlie Hebdo francia szatirikus magazin párizsi irodáját felgyújtották, miután az iszlám prófétát, Mohamedet „kinevezték” a lap „főszerkesztőjének”.

A november 2-ai gyújtogatásra néhány órával azelőtt került sor, hogy a magazin aktuális száma – mely a „Charia Hebdo” (utalás az iszlám törvényre) címet kapta és a címoldalon egy Mohamed karikatúra jelent meg – kikerült a polcokra.

A támadás annak a régóta tartó iszlám háborúnak az elmélyülését jelzi, ami az európai kifejezés és szólásszabadságot hivatott támadni. Az elmúlt években a muszlim bevándorlók és multikulturális támogatóik nem csak jogi lépéseket tettek, de verbális és fizikai bántalmazást is alkalmaztak, sőt még emberölést is elkövettek, hogy szőnyeg alá söpörjék az iszlám felemelkedéséről szóló vitákat Európában.

A Charlie Hebdo szerkesztői azt mondták, azért adták a „vendégszerkesztői” címet Mohamednek, hogy ezzel „fejezzék ki tiszteletüket” a tunéziai iszlám Ennahda párt választási győzelme és az új líbiai vezetők azon bejelentése előtt, mely szerint az iszlám saría lesz az ország új jogrendszerének az alapja.

A sértő kiadvány borítóján egy karikírozott szakállas férfi képe látható, miközben egy turbánban és egy köntösben tetszeleg és széles mosollyal a következőt mondja: „100 korbácsütés annak, aki nem röhögi halálra magát.”

100 korbácsütés annak, aki nem röhögi halálra magát

Az újság második oldala egy karikatúra sorozatot mutat be, mely burkába, az arcot takaró kendőbe öltöztetett nőket ábrázol. A harmadik oldalon egy szellemes bejegyzés olvasható – „Mohamed” aláírásával – ami azt mondja, hogy a tunéziai iszlám Ennahda párt (mely október 23-án megnyerte az ország első szabad választását) valódi célja nem az, hogy a demokráciát, hanem hogy az iszlámot terjessze.

A szám minden oldalán találhatók „idézetek Mohamedtől”, melyek tréfásan a hét aktuális témájához kapcsolódnak.

A magazin kiadója, a Charbként ismert karikatúrista elmondta, hogy a tüzet Molotov koktélok okozták. A rendőrségnek jelentette, hogy néhány alkalmazottja agresszív fenyegető levelet és e-mailt kapott, hogy ezzel akadályozzák meg a kiadvány megjelenését. Charb azt is közölte, hogy a magazin weboldalát meghackelték és a látogatókat egy iszlám oldalra irányították.

Ugyanakkor tagadta azokat a vádakat, hogy provokálni akart volna. „Csupán egy vicc volt, ahol eljátszottunk a gondolattal, milyen lenne, ha a világban bevezetnék a saría törvényt.” – mondta Charb. „De miután mindenki arról beszél, hogy nem kell félnünk Líbiától és Tunéziától, szerettük volna bemutatni, milyen a saría lágy formája, milyen az, amikor a saríát finom stílusban alkalmazzák. Véleményünk szerint a munkánkat végezzük, ahogy szoktuk. Az egyetlen különbség, hogy ezen a héten Mohamed van a címlapon és ez meglehetősen ritka” – közölte Charb.

Francois Fillon francia miniszterelnök azt mondta, hogy „A kifejezés szabadsága demokráciánk elidegeníthetetlen értéke. Az erőszakra nincs mentség.”

Claude Guéant belügyminiszter a következőt nyilatkozta: „Mindent meg fogunk tenni, hogy megtaláljuk azokat, akik a támadás hátterében állnak. Tévednek és hatcolni fogunk azok ellen, akik azt gondolják, képesek ráerőltetni gondolkodásmódjukat a [Francia] Köztársaságra.”

Bertrand Delanoë, Párizs polgármestere elítélte „a gyűlölet és intolerancia ilyenfajta megnyilvánulását” és ígéretét tette arra, hogy új helyet talál a magazin kiadóinak, hogy a tűz után is folytathassák a lapszerkesztést.

A francia muszlim vezetők szerint – miközben elhatárolódtak a támadástól – az, ami történt igazságszolgáltatás.

Mohammed Moussaoui, a Muszlim Hit Francia Tanácsának elnöke – ami a több mint ötmilliós francia muszlim közösséget képviselő egyik ernyőszervezet – sajnálatát fejezte ki a „rendkívül gúnyos hangvételű újsággal kapcsolatban, ami az iszlámot és annak prófétáját karikírozza, ugyanakkor ismételten és nyomatékosan megerősítette, hogy teljességgel ellenzik az erőszak minden formáját.”

Dalil Boubakeur, a párizsi Nagy Mecset elnöke azt mondta, elítéli az „iszlamofóbiától fűtött európai légkört” és azt, hogy a muszlimokat megbélyegezzék a karikatúrákkal.

Az incidens annak a régóta tartó törekvésnek az utolsó mozzanata volt, ami – nemegyszer erőszak alkalmazásával – az iszlámkritikusokat hivatott elnémítani Európában.

2002-ben Pim Fortuyn holland politikust a muszlim bevándorlásról szóló nézetei miatt orvul meggyilkolták, majd 2004-ben a holland filmrendezőt, Theo van Gogh-ot késelték halálra az iszlámot bíráló filmje miatt.

Kurt Westergaard

2005 szeptemberében a dán Jyllands-Posten nevű újság egy tucat karikatúrát közölt Mohamedről, köztük egy olyat, amelyen Mohamed egy bomba formájú turbánt visel égő kanóccal a végén. A rajzok erőszakos tiltakozást váltottak ki a muzulmán világban és több mint 100 halálos áldozatról érkezett jelentés.

2010-ben Kurt Westergaard, a provokatív rajzokat készítő dán művész, éppencsak megmenekült egy fejszével hadonászó és őt megölni készülő muszlimtól Aarhusban, Dánia második legnagyobb városában.

Sok más esetben, az iszlámmal kapcsolatos ellentétes vélemények elhallgattatásának egy kedvelt módszer a „lawfare” [szójáték: warfare (háború)- lawfare (jogi háború)-ford.], az európai bíróságok használata.

2011 júniusában az amszterdami bíróság felmentette Geert Wilderst, – a holland Szabadságpárt vezetőjét, aki leleplezte azt a fenyegetést, amit a beilleszkedni képtelen muszlim bevándorlók jelentenek a nyugati értékekre – azon vád alól, mely szerint az iszlámot bíráló kijelentéseivel vallási gyűlöletet szított a muszlimok ellen.

A Wilders elleni vádak részben a „Fitna” című rövidfilmmel kapcsolatban születtek (egy arab szó, másodlagos jelentése felfordulás vagy káosz), amit 2008-ban készített. A 17 perces dokumentumfilm – ami azt hivatott bizonyítani, hogy a Korán erőszakos tettekre és terrorizmusra buzdítja követőit – több baloldali és iszlám csoportot arra késztetett, hogy végül több mint 60 panaszt nyújtson be a holland rendőrséghez.

2008 májusában szintén Hollandiában a Gregorius Nekschot álnevet viselő karikatúristát, az iszlám nők körülmetélésének heves kritikusát és a holland multikulturalizmus gyakori gúnyolóját vették házi őrizetbe amszterdami otthonában, mert rajzait a muszlimok elleni támadásnak tartották. Nekschotot (ami szószerint „tarkólövést” jelent, vagyis azt a módszert, amellyel az alkotó szerint „a fasiszták és a kommunisták szabadultak meg ellenfeleiktől”) 30 órás kihallgatás után engedték szabadon a holland rendészeti hatóságok.

A holland de Volkskrant újságban közölt interjúban Nekschot úgy nyilatkozott, hogy a holland szatítra 800 éves történetében ez volt az első eset, hogy egy művészt bebörtönöztek. (Azóta az interjút levették az újság honlapjáról.)

Más, a közelmúltban az iszlám miatt az európai szólásszabadságot érő támadások az alábbi kirakatperekhez vezettek: Elisabeth Sabaditsch-Wolff osztrák háziasszony, Susanne Winter osztrák politikus, Lars Hedegaard dán újságíró, Jesper Langballe dán politikus, Jussi Kristian Halla-aho finn politikus, Brigitte Bardot állatjogvédő aktivista Franciaországban, Michel Houellebecq francia író, végül Oriana Fallaci olasz író és újságíró.

De térjünk vissza Franciaországhoz. A provokatív magazin utolsó oldala egy turbános, szakállas férfit ábrázol bohócszerű, vörös orral, aki a következőt mondja: „Igen, az iszlám és a humor megférnek egymás mellett.” Sajnálatos módon Charbnak és az európai szólásszabadság sok más bajnokának az iszlám nem vicc.

Soeren Kern, Hudson News York

Print Friendly, PDF & Email

Rövid URL: http://www.dzsihadfigyelo.com/?p=4629

Bejegyzés: on 2011. nov. 29.. A bejegyzés kategóriái: Franciaország, Legfrissebb, Soeren Kern. A hozzászólásokat követni lehet: RSS 2.0. Szólj hozzá, vagy hagy trackbacket a bejegyzéshez

fascistbook

Legutóbbi bejegyzések

Bejelentkezés | Szerkesztő Gabfire themes