Törökök Németországban: a vendégek elfoglalják a házat

írta Soeren Kern
2011. november 7. 05:00

A török miniszterelnök Recep Tayyip Erdogan november 1-én és 2-án Németországba látogatott a német-török vendégmunkás egyezmény 50. évfordulója alkalmából.

Erdogan átváltoztatta a baráti fotózásnak induló eseményt egy Berlin elleni szónoklattá, melyben hosszasan felsorolta az általa vélt méltatlanságokat és hibákat Berlin török bevándorlókkal kapcsolatos bánásmódjában. A török bevándorlók jelenlegi becsült száma Németországban 3,5 millió.

Erdogan kijelentette: Németország követelése – mely szerint azoknak a bevándorlóknak, akik Németországban akarnak élni, meg kell tanulniuk németül – „emberi jogokat sért”. Ezenkívül azt követelte, hogy Berlin adjon német állampolgárságot a török bevándorlóknak, tekintet nélkül arra, hogy mennyire illeszkedtek be a német társadalomba.

Erdogan azzal vádolta Németországot, hogy „segíti” a Kurd Munkáspárt (PKK) által Törökországban indított terrorkampányt. Ezenkívül még azzal hibáztatta Németországot, hogy miatta siklott félre Törökország Európai Unióhoz történő évtizedekig tartó csatlakozási törekvése.

Növelve az ellentétet, egy német tudósokból, politikusokból, és emberjogi aktivistákból álló csoport Erdogan németországi látogatásának alkalmából keresetet nyújtott be a török miniszterelnökkel szemben, melyben háborús bűnökkel vádolta őt, és másik kilenc magasrangú török politikust és tisztet.

A panasz, melyet november 2-án a Szövetségi Főügyészségnek nyújtottak be a délnyugat-németországi Karlsruhe városába, a 2002-es „egyetemes bíráskodás” törvénycikkelyre alapoz, mely feljogosítja a német bíróságokat, hogy vádat emeljenek az emberi jogok ellen elkövetett bűncselekményekben függetlenül attól, hogy hol követték el őket a világban.

A kereset Erdogan-t és a többieket tíz háborús és emberiség ellen elkövetett bűnnel vádolja, beleértve a 2003 óta a kurd felkelők elleni török katonai műveletekben végrehajtott kínzásokat és kémiai fegyverek használatát.

Christian Wulff német elnök és Angela Merkel kancellár meghívta Erdogan-t, hogy részt vegyen egy megemlékezésen az 1961. október 31-én Nyugat-Németország és Törökország között létrejött munkaerő-toborzási egyezménnyel kapcsolatosan, mely többmillió török vendégmunkást ösztönzött a Németországba történő beáramlásra az elmúlt 50 évben.

Viszont ez az egyezmény a jelenlegi muzulmán bevándorlással kapcsolatos német problémák kezdetét is jelentette.

Vissza 1961-be, amikor a II. világháború utáni Nyugat-Németország gazdasága felvirágzóban volt, és a Görögországgal, Olaszországgal és Spanyolországgal kötött hasonló egyezmények nem voltak elegendőek ahhoz, hogy kielégítsék Németország látszólag végtelen munkaerő-szükségletét. Az 1969-es év végére több mint egymillió török „vendégmunkás” érkezett Németországba azért, hogy a „befogadó ország” ipari övezeteiben dolgozzon.

A kezdeti elképzelés az volt, hogy a török munkások egy kétéves időtartam után visszamennek Törökországba, de 1964-ben az úgynevezett „rotációs záradék”-ot eltávolították a német-török egyezményből, részben a német ipari szektor nyomására, mivel a cégek nem akarták fizetni az új munkások folyamatos képzésének költségét. Ennek előre látható következménye az lett, hogy sok török Németországban maradt.

Mára a németországi török populáció száma ugrásszerűen megnövekedett, a törökök alkotják a legnagyobb számú kisebbségi népcsoportot. Népességstatisztikusok arra számítanak, hogy a németországi török populáció az elkövetkezendő évtizedekben exponenciálisan fog növekedni, nagyrészt a magas születési aránynak és a folyamatosan magas munkaerő-szükségletnek köszönhetően.

Németország vendégmunkásokra való igényét folyamatosan táplálja a demográfiai válság, mivel a német népesség nemcsak elöregszik, hanem gyorsütemű csökkenést is mutat. A Német Nemzeti Statisztikai Hivatal mutatói szerint Németország jelenlegi népességszáma 82 millió, mely a legmagasabb az Európai Unióban, viszont ez a szám az elkövetkezendő öt évtizedben pontosan 20%-kal fog lecsökkenni, 65 millióra. Ugyanennyi idő múlva – 2060-ra – a népesség 34%-ának életkora lesz 65 évnél magasabb, és 14%-ának életkora lesz 80 év vagy ennél magasabb. 2009-ben a két arányszám 20% és 5% volt.

Az elnéptelenedés és elöregedés kettős problémájának jelentős következményei lesznek a német „bölcsőtől a sírig” szociális rendszer gazdasági fenntarthatóságára nézve. Például a nyugdíjasok száma – melyet az aktív életkorú embereknek kellene eltartaniuk – a Nemzeti Statisztikai Hivatal szerint 2060-ra majdnem a duplájára fog növekedni. Míg 2009-ben 100 aktív életkorú, 20 és 65 év közötti embernek kellett biztosítania 34 nyugdíjas ember juttatását, addig 2060-ra 63-67 nyugdíjas jövedelmét kell előteremteni.

Ebből az következik, hogy a jövőben Németország nagyrészt a bevándorlóktól fog függeni. Továbbmenve, a jövőben is a törökök lesznek a fő munkaerőforrás, főleg ha figyelembevesszük, hogy a születési arányszám a török bevándorlók között 2.4, ami majdnem a duplája az eredeti német lakosságénak (melynek 1.38-as születési arányszáma messze alulmarad a népességszám fenntartásához szükséges 2.1-es arányszámhoz képest). Amennyiben ezek a számok maradnak, a népességkutatók előrejelzései alapján az eredeti német lakosság száma hat generáció múlva meg fog feleződni, míg ugyanennyi idő alatt a németországi muzulmán bevándorlók száma több, mint négyszeresére fog növekedni.

Nem meglepő, hogy a németek nyugtalanok a jövővel kapcsolatban. Aggodalmukat táplálja a muzulmán bevándorlással és beilleszkedéssel kapcsolatos vita, illetve az, hogy az iszlámnak milyen szerepe van Németországban. A német emberek leginkább az országban jelenlévő többmillió nem integrálódott muzulmán miatt aggódnak.

2010 októberében mérföldkőnek számító beszédében Merkel elismerte, hogy Németország azon erőfeszítése, hogy egy háború utáni multikultúrális társadalmat hozzon létre, teljesen megbukott. „Mi az az ország vagyunk, aki az 1960 évek elején tulajdonképpen [muzulmán] vendégmunkásokat hozott Németországba. Most ők velünk élnek, viszont mi egy ideig hazudtunk magunknak, mondván, hogy nem fognak ittmaradni és egy napon majd eltűnnek. Nem ez a valóság. Ez a multikultúrális szemléletmód – mely azt mondja, hogy egész egyszerűen csak élünk egymás mellett, és boldogok leszünk – ez a megközelítés megbukott, végképp megbukott.” – mondta Merkel.

Szembenézve a valósággal, hogy a több mint egymillió Németországban élő bevándorló egyáltalán nem tud németül, a kormány elkezdett nyomást gyakorolni a németül nem beszélő szülők gyermekeire, hogy fejlesszék német nyelvtudásukat.

Ez gerjesztette haragra Erdogan-t, aki egy korábbi németországi látogatása alkalmával 2011 februárjában arra ösztönözte a török bevándorlókat, hogy gyermekeiket először törökül tanítsák meg olvasni és írni, és csak utána németül. Düsseldorf-ban, egy német ipari városban több, mint 10 000, török zászlót lengető és „Törökország nagyszerű” kiáltásokat hangoztató bevándorló felé intézett beszédében Erdogan a következőket mondta: „Mi az asszimiláció ellen vagyunk. Senki sem lesz képes elválasztani minket kultúránktól és civilizációnktól.”

2008 februárjában Cologne-ban tett hasonló látogatása alkalmával Erdogan azt mondta a török bevándorlók több, mint 20 000-es tömegének, hogy az asszimiláció „egy emberiség ellenes bűntény”, és arra ösztönözte őket, hogy szálljanak szembe a Nyugatba történő beolvadással. Erdogan felszólította Németországot, hogy nyisson török nyelviskolákat, és középiskolákat.

Erdogan legutóbbi beszédét negatív reakció kísérte Németországban.

A Die Welt című jobbközép beállítottságú újság az „Erdogan törekvései a megosztásra modortalanok” című cikkében azt írta, hogy a török miniszterelnök egy „valódi kulturális háborúba” kezdett az „aki egyszer töröknek született, az mindig török marad” szónoklatával. Az újság azt állítja, hogy „állami látogatásai inkább olyanok, mint amikor a király meglátogatja a gyarmatokat. Erdogan azt hiszi, hogy ő a patrónusa a Németországban élő hárommillió muzulmánnak, mintha hozzá tartoznának. Ez egy atyáskodó, sőt nem-demokratikus és nacionalista hozzáállás.”

A Die Zeit nevű újság „Erdogan: egy átok a Németországban élő törököknek” című cikkében azt írta: „Erdogan török miniszterelnök egy katasztrófa a Németországban élő törökök számára. Erdogan németországi látogatásait ismételten arra használja, hogy elérje nemzeti populista céljait. Ismét kitért a török nyelvre: a gyerekeknek először törökül kell megtanulniuk, majd ezután németül. Természetesen szükséges, hogy a török gyökerekkel rendelkező gyerekek tanuljanak törökül. A törökök oktatásási kudarca nem az anyanyelv, hanem mindkét nyelv gyenge ismerete miatt van.” Több százezer gyermek nem tud megfelelően beszélni sem törökül, sem németül.”

Az újság azt mondja, hogy Erdogan lázító beszédei mind a hazai politikusokon csapódnak le. A Die Zeit azt írja: „Erdogan-t nem igazán érdekli a török bevándorlók és gyermekeik sorsa. Az ő nacionalista show-műsora csak és kizárólag a németországi törökök frusztrációjával és érzéseivel történő játszadozásról szól. Ez egy színlelt magatartás, amit ő ígéretesnek tart: Erdogan ki akarja használni a haragos török polgárokat. Miért akar kettős állampolgárságot? Mert akkor szavazatokért kampányolhatna Németországban, és így a külföldi szavazatok jelentős részét elnyerhetné. Erdogan kínos nacionalista parádéja miatt Törökország EU csatlakozása egyre kevésbé valószínű.”

Soeren Kern a madridi székhelyű Grupo de Estudios Estratégicos / Hadtudományi Csoport Tengerentúli Kapcsolatok ágának vezető képviselője. Kövesse őt a Facebook-on.

Print Friendly, PDF & Email

Rövid URL: http://www.dzsihadfigyelo.com/?p=4691

Bejegyzés: on 2011. dec. 10.. A bejegyzés kategóriái: Legfrissebb, Németország, Soeren Kern. A hozzászólásokat követni lehet: RSS 2.0. Szólj hozzá, vagy hagy trackbacket a bejegyzéshez

fascistbook

Legutóbbi bejegyzések

Bejelentkezés | Szerkesztő Gabfire themes