A politikai korrektség pszichológiai magyarázata

Nicolai Sennels, Gates of Vienna

Az iszlámnak és a muszlim bevándorlásnak számos és nyilvánvaló hátránya van Európában.

Negatív gazdasági hatások, növekvő bűnözés és csökkenő közbiztonság, egész környékek válnak párhuzamos társadalmakká, a muszlim gyermekek gyakran kedvezőtlen hatása az iskolákra és intézményekre, stb. – mindezek a következmények a legtöbb gyermek és felnőtt hétköznapi életét így vagy úgy érintik.

Sokan közülünk nem értik, hogy mégis miért vannak olyan sokan azok – mind a hétköznapi emberek, mind a politikusok és a média személyiségek között -, akik a problémákról nem beszélnek nyíltan , és talán nem is veszik észre azokat.

Pszichológusként, és az iszlám és a muszlim bevándorlás és kultúra több éves tapasztalattal rendelkező közismert kritikusaként, kísérletet teszek arra, hogy 3 pszichológiai magyarázatot adjak a politikai korrektségre.

Amikor nagy csoportok nyilvánvaló problémákat hagynak figyelmen kívül, akkor egy szociálpszichológusnak az alábbi jelenség jut az eszébe:

A szemlélő effektus (Bystander Effect)

A szemlélő effektus egy olyan pszichológiai jelenség, amely magyarázatot ad arra, hogy az emberek miért maradnak tétlenek veszélyhelyzetek során.

A szemlélő effektus kutatása Kitty Genovese 1964-ben történt meggyilkolása hatására kezdődött. Genovese-t több szomszéd szeme láttára szúrták halálra, akik végig passzívak maradtak.

A szemlélő effektus kutatására egy példa az a tanulmány, amelyben egy nő úgy tesz, mintha elájult volna. Ha a kutatás alanyai egyedül vannak, akkor az esetek 70 százalékában segítenek. Ha több ember van jelen, akkor csak a jelenlevők 40 százaléka segít a nőnek.

A szemlélő effektus az esemény megfigyelőit egy olyan katasztrofális hajlammal látja el, amely következtében a helyzet komolyságának felbecsülése végett – a történés helyett – mások történésre adott reakcióját figyelik.

Mivel az emberek ahelyett, hogy maguk kezdeményeznének, sok esetben megvárják a többiek reakcióját. Ennek az lehet az eredménye, hogy senki sem tesz semmit – hiszen mindenki arra vár, hátha valaki más csinál valamit.

Ha a többiek nem tesznek semmit, akkor ez annak a jele, hogy a többiek úgy vélik, hogy nincs szükség beavatkozásra. Ez hatással van az egyén saját ítéletére és reakciójára. A többség válasza egyfajta „barométerként” szolgál az igazságot illetően.

Ha ezt a jelenséget összevetjük a politikai korrektséggel, ez azt jelenti, hogy mivel a többség nem kritikus az iszlámmal, saríával (iszlamizációnak is nevezik) és a muszlim bevándorlással kapcsolatban, az emberek ezt annak „bizonyítékaként” tekintik, hogy nincs szükség ezen dolgok kritikus vizsgálatára.

A szemlélő hatás létrejöttének feltételei különösen azokban az esetekben vannak jelen, amikor az emberek bizonytalanok afelől, hogy mi a helyes dolog, és ennek eredményeként más emberek reakcióját használják a helyzet értékelésére.

A legjobb módja annak, hogy ellensúlyozzuk ezt a fajta magatartást az, hogy az embereknek annyi információt adunk, hogy képesek legyenek önálló döntést hozni. Ezen kívül nyilvánvalóan fontos, hogy amennyire tőlünk telik tegyünk valamit azért, hogy azok az emberek, akik a szemlélő effektus hatása alatt vannak, tudatába kerüljenek a valóságnak. Lélektanilag fontos, hogy azok az emberek, akik kezdeményeznek, mindezt oly módon tegyék, hogy azzal mások is könnyen azonosulhassanak: kerüljük a haragot és a felesleges provokációt, örömmel tegyük és személyes optimizmussal, legyünk higgadtak, és csak akkor beszéljünk ezekről a dolgokról, ha a téma természetesen merül fel (pl. a családból valaki vagy egy kolléga megemlíti a témát).

„A pluralizmus ignoranciája”

A szemlélő effektus gyakran kapcsolódik a pluralizmus ignoranciájához. Ez egy olyan szociálpszichológiai jelenség, amelyben a csoport nagy része egyénileg elutasít egy normát (pl. muszlim bevándorlás), de ugyanakkor azt gondolja, hogy a többség elfogadja azt. Annak vágyaként, hogy a többség elfogadja őket, az emberek elfogadják a normát, annak ellenére, hogy titokban ellenzik azt. Ily módon egy demokratikus folyamat ahhoz vezethet, hogy olyan normákat fogadnak el, amelyet a többség valójában ellenez.

Ez az elméletet a politikai korrektség jelenségére vonatkoztatva azt jelenti, hogy valójában többen vannak azok, akik kevesebb iszlámot, saríát és muszlim bevándorlást szeretnének, de mindenki azt hiszi, hogy a többség nem ellenzi ezeket a dolgokat. És mivel az emberek nem mernek kiállni ez ellen az „illuzórikus – nem létező – többség” ellen, ezért nem hajlandóak nyíltan kritizálni ezeket a dolgokat.

Így a kritikától való félelem olyan hatással lehet az emberek nagy részére, hogy nem mondják ki azt, amit valójában gondolnak – annak ellenére, hogy ha elmernék mondani, hogy mit is gondolnak, akkor megkaphatnák azt, amit akarnak.

A pluralizmus ignoranciát részben az önbizalom hiánya teszi lehetővé az, hogy nem merünk kiállni a saját véleményünk mellett, részben pedig annak félreértékelése, hogy mit gondol a többség.

Ez ellen a leghatékonyabban úgy lehet fellépni, ha biztatjuk az embereket úgy, hogy megmutatjuk nekik, hogy nincsenek egyedül a látásmódjukban. Ezt csak úgy lehet elérni, ha mi magunk bátor példává válunk. Emellett fontos, hogy támogassuk a többi kritikust, így azok nem érzik egyedül és sebezhetőnek magukat. Végül rendkívül fontos az ismeretek és érvek terjesztése, amely segítséget nyújt a kritikákkal szemben.

„Jó emberek”

A harmadik magyarázat a saját elméletem. Ez azon a feltételezésen alapul, hogy minden kultúrában és társadalomban létezik annak meghatározása, hogy milyen egy „jó ember”.

Azon kívánság következtében, hogy elfogadják és a közösség része maradjon, a legtöbb ember meg akar felelni a „jó ember” meghatározásának. De a „jó ember” definícióját sok minden befolyásolja és mindez változhat.

A régi dán keresztény közösségben akkor voltál jó ember, ha minden vasárnap templomba jártál. Azokban a társadalmakban, ahol erős a munkamorál jobb az, aki magáról gondoskodik, mint az, aki segélyekből él. Bizonyos körökben ma „jónak” számít az, aki aggódik az éghajlat vagy az ökológia miatt – vagy legalábbis rossz, ha nem érdekli mindez. Amikor az 1970-es években gyerek voltam menő volt és „baloldali”, ha valaki harcolt a nők szabadságáért, kritizálta a vallás és a társadalom által előírt társadalmi kontrollt és harcolt azért a jogáért, hogy kritizálhassa a hatóságokat és a vallásokat.

Ma már széles körben elterjedt az a nézet, hogy „tolerancia és nyitottság” jellemzi a „jó embereket”. Ez maga után vonja azt, hogy a kisebbségek és mások normáinak kritizálása „rossz “.

Így végül olyan helyzetben találjuk magunkat, ahol a muszlim bevándorlás és az iszlám vallási és kulturális normák kritizálása társadalmilag elfogadhatatlan.

Mivel csak egy kisebbség kritizálja nyíltan ezeket a dolgokat, ezért a szemlélő effektus miatt sokan azt hiszik, hogy nincs semmi baj, vagy hogy nem olyan nagy a baj, hogy arról beszélni kellene.

Az éles kritika, amivel az iszlám-kritikusok (különösen a muszlimok egymás között) szembesülnek, növeli a pluralizmus ignoranciáját, mert kevesebben mernek felszólalni. Annak ellenére, hogy a többség kritikus az iszlámmal szemben úgy hiszik, hogy ők vannak kisebbségben.

A jó önbecsüléssel rendelkező emberek inkább képesek fenntartani a saját erkölcsi „jóságról” alkotott képüket, anélkül, hogy mások kritikája vagy a „jó ember” jelenlegi meghatározása ezt befolyásolná. Így a szemlélő effektus és a pluralizmus ignoranciája kevésbé van rájuk hatással.

Ki a neurotikus?

Az iszlám, a sária és a muszlim bevándorlás kritikusait gyakran nevezik rasszistának (más rasszok elleni ellenségesség), idegengyűlölőnek (irracionális félelem az ismeretlentől), vagy iszlamofóbnak (irracionális félelem az iszlámtól).

De az iszlám és a muzulmánok nem egy rassz, és sem az iszlám, sem a muszlimok nem ismeretlenek, mivel a legtöbbünk szinte minden nap találkozott, vagy olvasott a jelenségről ilyen vagy olyan formában. És tényleg nincs semmi irracionális abban, ha valaki fél az iszlámtól, mivel az iszlám „szent” írások azt mondják, hogy muszlimoknak kötelessége elnyomni, vagy megölni minden nem-muzulmánt és bármilyen módon terjeszteni a hitét.

Ezt sok muszlim teszi is, azon emberek, média személyiségek és politikusok szívélyes segítségével, akik nem szólalnak fel az iszlám, a saría és a muszlim bevándorlás ellen. Mindezt azzal is segítik, hogy az iszlám-kritikusokat rasszisták nevezik és a multi-kulti politikailag korrekt szerelmesei úgy állítják be őket, mint akik neurotikus vagy diszfunkcionális emberek. De nem vagyunk azok!

Az iszlám, saría és a muzulmán bevándorlás támogatói valójában a szemlélő effektus és a pluralizmus ignoranciájának áldozatai. És, mivel bizonytalanok, sokan követik a jelenlegi trendeket és társaik „jó emberről” alkotott véleményét.

Nincs okunk félni az ilyen intellektuálisan puhány emberektől. Tehát, csak nyisd ki a szád és mondd ki, amit gondolsz. Te nem vagy őrült, gonosz vagy neurotikus. Épp ellenkezőleg!

A fent említett szociálpszichológiai elméletek alapján, az a következtetésem, hogy mi iszlám-kritikusok jobban vagyunk informálva és nagyobb az önbizalmuk, mint azoknak, akiknek nincs meg az ismeretük, bátorságuk, és személyes hitelességük ahhoz, hogy nyilvánvaló problémákról beszéljenek.

Print Friendly

Rövid URL: http://www.dzsihadfigyelo.com/?p=4992

Bejegyzés: on 2012. feb. 18.. A bejegyzés kategóriái: Legfrissebb, Nicolai Sennels pszichológus. A hozzászólásokat követni lehet: RSS 2.0. Szólj hozzá, vagy hagy trackbacket a bejegyzéshez
  • maria

    Az ami az iszlam erdeke homlokegyenest ellemkezik azzal amit mi itten Europaban vagy Ausztraliaban vagy Amerikaban megalkottunk megtanultuk es utodainknak akarjuk atadni. Az a barbarsag amit a felhold alatt tanulnak es a geneikel atadjak utodjaiknak az osszeilleszthetetlen minden humanus tarsadalomal. Az amire ok buszkek es olni kepesek azon mi normalis emberek hallgatagan hatat forditunk. Ezert a multikulti ezekkel fatalis kimenetelu.

  • maria

    Azok az emberek akikben annyi gyulolet es rosszindulat van hogy kepesek artatlan embereket gyerekeket olni csak azert mert a Palesztinaiak “”nyomorognak?”‘ azokat pont az ok ideologiajuk alapjan kellene megbuntetni, es csaladostol mindegyikuket a sajat hazajukban visszakuldeni. Ezeknek egy normalis tarsadalomban nincs mit keressenek.

Keresés az archívumban

Keresés dátum alapján
Kategória kiválasztása
Keresés a Google-n

Képgaléria

Bejelentkezés | Szerkesztő Gabfire themes