Muszlim demográfia: vonzó- és taszítóerők

Dániában a muzulmánok 89,1 százaléka a baloldalra szavaz. Franciaországban ez a szám 95 százalék. És valószinűleg ez a tendencia Nyugaton mindenütt ugyanaz. Így a muszlim bevándorlás valójában baloldali szavazók bevándorlását jelenti. Ezért nem meglepő, hogy a baloldali pártok munkálkodnak leginkább azon, hogy minél több nem-nyugati bevándorló előtt megnyissák a határainkat. Saját országaikat egy kevésbé civilizált kultúra bevándorlóival terhelik meg azért, hogy újraválasztásukat biztosítsák. Olyan embereket hívnak meg az országainkba, akiknek sok gyerekük van, és csak kevés munkához értenek, és ezért mindig a szocialistákra fognak szavazni.

Amíg az államaink és az önkormányzataink euró, korona és font milliárdokat költenek a bevándorlókra, addig a többieknek – nekünk- egyre több és több adót kell fizetnie.

Pár évvel ezelőtt néhány barátom véletlenül összefutott José Manuel Barroso-val, az Európai Bizottság elnökével –éppen egy drága étteremből lépett ki. Vádlóan a következő kérdéssel konfrontálták: „Tudja, hogy rengeteg bajt fog okozni a jövő generációi számára azzal, hogy ilyen sok külföldit enged be Európába?” Barroso mérgesen válaszolt: „ A gyermekeink tudják majd kezelni a saját problémáikat.” Barroso tudatosan teremt olyan problémákat, melyek már most gazdasági és társadalmi katasztrófához és sok sebesülthöz és halotthoz vezetnek – és azt akarja, hogy az ő és mások gyermekei „takarítsák el a szemetet”, amit maga mögött hagy, miután visszavonult az EU által finanszírozott óriási nyugdíját élvezni. Véleményem szerint Barroso egy gyáva bűnöző.

Piszkos titkok

A politikusok és az alkalmazásukban álló statisztikusok minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy megtartsák maguknak a piszkos kis titkukat: a muszlimok számát országainkban. A valós szám a különféle kategóriák alá van temetve, hogy egy személy bevándorló, 2., 3. vagy 4. generációs bevándorló leszármazottja, vagy ténylegesen egy natív nyugati.

Ezért az a pont, amikor az őshonos nyugatiak kisebbségben lesznek a saját hazájukban sokkal hamarabb fog bekövetkezni, mint azt a hatóságok állítják. Erre nem kell olyan sokáig várni, hiszen az országaink lakosságának nem kell, hogy 50 százaléka muszlim legyen ahhoz, hogy egy olyan kritikus tömeget érjen el – a fordulópontot -, amitől kezdve a barbárság időszakába kényszerülünk.

Amint azt a Gates of Vienna blog a közelmúltban közreadta „Hazugság, politikai korrektség és a Norvég Statisztikai Hivatal” című cikkében, „2040-re Oslo lakóinak fele bevándorló lesz”, sok nagyváros – köztük sok főváros – már jóval azelőtt muszlim többségű lesz, mielőtt az ország egésze az lenne.

Egyéb demográfiai tényezők

Sokan azt hiszik, hogy a két döntő tényező a bevándorlás és a születési ráta . De amikor a muzulmán demográfiáról van szó a városainkban, akkor vannak egyéb olyan demográfiai tényezők, amelyek fontosabbak lehetnek ezeknél. Ezeket nevezhetnénk, „vonzó- és taszítóerőknek” – olyan tényezők, amelyek a muszlimokat a nagyvárosokba vonzzák és a nem muszlimokat arra kényszerítik, hogy elhagyják azokat.

Az ösztönző tényezők (amelyek még több muszlimot vonzanak a nagyvárosokba):

  • A különböző típusú bevándorlások.
  • A schengeni megállapodás, amely lehetővé teszi más országok bevándorlói számára, hogy az egész kontinensről összeseregjelenek egy bizonyos területre ahol a muszlimok számára jobbak az életkörülmények (az északi városok magasabb szociális juttatásai és az alább felsorolt egyéb okok miatt).
  • A nagyvárosokban gyakran van egy olyan muszlim közösség, amely még több muszlimot vonz, hiszen szívesebben élnek muszlimok között.
  • A nagyvárosokban vannak olcsó szociális lakások, amelyek megfizethetőek a szegény emberek számára (amely jellemző a muszlimokra, mivel kevésbé érdekeltek abban, hogy képzést és a munkát kapjanak).
  • A nagyvárosok, és ott az olcsó szociális lakások vonzóbbak az olyan emberek számára, akik egy olyan kultúrából jönnek, ahol kisebbek az esztétikai elvárások a lakhatással és a környezettel kapcsolatban, és ahol a más muszlimokkal való együttélés egy sária kolóniában magasabb társadalmi státuszt biztosít, mintha egy „jó környéken” laknának.
  • A nagyvárosok jobb kereseti lehetőséget kínálnak a képzetlen munkaerő számára (ami viszonylag sok muzulmánra jellemző), olyan munkákat, mint amilyen a gyorséttermi munka és taxizás. Ezek a munkák azt is lehetővé teszik, hogy a muzulmánok úgy keressenek pénzt, hogy közben nem kell nem-muszlim kollégáik között lenniük.
  • A fiatal muzulmánokat arra ösztönzik, hogy ne távolodjanak el a muszlim közösségtől a nagyvárosokban, mivel ez megnehezíti a közösség többi tagja számára, hogy társadalmi kontrollt gyakoroljon.

Taszító tényezők (amelyek miatt a nem-muszlimok elhagyják a nagyvárosokat):

  • A növekvő etnikai feszültségek és konfliktusok miatt a nem-muszlimok inkább kiköltöznek a nagyvárosokból .
  • Viszonylag sok nem-muszlim vidéken szeretne élni, amikor majd gyermekei lesznek.
  • A modern munkaerőpiac az internet használatával lehetővé teszi, különösen a jól képzett emberek számára, hogy a ne a nagyvárosokban éljenek.
  • A nem-muszlimok olyan helyekre mozognak, ahol a környéken és a gyerek napközijében, óvodájában és az iskolában kevesebb a muzulmán.

És mi fog történni majd akkor, amikor a muszlimok száma a nagyvárosokban 20, 30, 40 és 50 százalék lesz? Nézd meg a helyi muszlim gettót, és szorozd meg hússzal.

Nicolai Sennels, EuropeNews

Print Friendly

Rövid URL: http://www.dzsihadfigyelo.com/?p=5105

Bejegyzés: on 2012. ápr. 4.. A bejegyzés kategóriái: Legfrissebb, Nicolai Sennels pszichológus. A hozzászólásokat követni lehet: RSS 2.0. Szólj hozzá, vagy hagy trackbacket a bejegyzéshez

Keresés az archívumban

Keresés dátum alapján
Kategória kiválasztása
Keresés a Google-n

Képgaléria

Bejelentkezés | Szerkesztő Gabfire themes