Wilders: Mohamed manipulálta a Koránt

Geert Wilders a holland parlament tagja és a Szabadság párt vezetője. Ez a cikk először új könyve kapcsán a holland Dagelijkse Standaard (angolul  a Gates of Vienna) honlapján jelent meg .

Az iszlámról szóló könyvem (Halálra Ítélve: Az iszlám háborúja a Nyugat és saját Magam ellen) kiadásra került New Yorkban. Azt állítom benne, hogy a Koránt nem Allah írta, hanem Mohamed. Ez az igazság, de az iszlámban mindez egyenesen istenkáromlás.

Az iszlám azt állítja, hogy a Koránt maga Allah írta még az idők kezdete előtt. A 20:113 vers szerint a Koránt arabul írták. A könyv eredeti példánya – az Umm al-Kitáb, „a Könyv anyja” – egy arany asztalon fekszik a mennyországban. Következésképpen a Korán teljesen más, mint a zsidó vagy keresztény Biblia, amelyet a próféták vagy apostolok írtak le. A Koránt közvetlenül maga Allah írta.

Az iszlám szerint Mohamed csak lejegyezte mindazt, amit Gábriel arkangyal Allah könyvéből felolvasott neki. Bárkinek, aki kételkedik ebben, féltenie kell az életét. Ezért van az, hogy a Korán eredetének történelmi és nyelvészeti kutatása tabunak számít.

1991-ben Suliman Bashaer-t, a nablusz-i palesztin egyetem professzorát, a tanítványai kidobták az egyetem második emeleti ablakán, mert megkérdőjelezte a Korán történelmi igazságát. Egy libanoni vagy szíriai nyelvész, akinek a személyazonossága ismeretlen, és aki Christoph Luxenberg álnév alatt publikál, azt állítja, hogy a Koránt nem arabul írták írtak, hanem a kapcsolódó szír-arámi nyelven. Az ő élete is veszélyben van, mert maga Allah mondta, hogy a Koránt arabul írták. Bárki, aki ezt tagadja istenkáromlást követ el. Amikor a Newsweek néhány évvel ezelőtt egy cikket jelentetett meg Luxenberg elméletéről, a cikket számos iszlám országban azonnal betiltották.

Azonban rengeteg bizonyíték van arra, hogy a Korán szerzője nem Allah, hanem maga Mohamed. Amikor az ember elolvassa a Sirát, Mohamed életrajzát, amelyet a nyolcadik században Ibn Ishaq írt, akkor feltűnő, hogy Allah hogyan alkotott olyan szövegeket, amelyek közvetlenül Mohamed politikai, szexuális és kapzsi vágyairól gondoskodnak. Vaknak kell lenni, hogy ne lássuk, hogy Mohamed egy olyan opportunista volt, aki a saját igényeinek megfelelően használta a szövegeket.

Vegyük például az úgynevezett Sátáni verseket. Az iszlám korai időszakban Mohamed nem kapott túl sok támogatást szülővárosában, Mekkában. Polgártársai nem hittek egy szót sem, abból, amit mesélt nekik Allah úgynevezett üzeneteiről. Ennek következtében, Mohamed, aki szerette volna megnyerni a mekkaiak támogatását, lehetővé tette a muzulmánoknak, hogy Mekka fő női istenségeihez imádkozzanak. Azt mondta, hogy ők Allah lányai. Ők tökéletes közbenjárók, mondja a Korán.

Később, amikor Muhammad összeveszett a mekkaiakkal, visszavonta ezeket a verseket, azt állítva, hogy azokat Gábriel helyett az ördög inspirálta. Ez a történet benne van a Sírában, de a muzulmánok nem szeretik, ha erre emlékeztetik őket. Salman Rushdie-t halálra ítélték a Sátáni versek című könyve miatt. Rushdie könyvének japán fordítóját meggyilkolták, két másik fordító és a könyv norvég kiadója épphogy elkerülte ezt a sorsot.

Mivel Mohamednek nem sikerült meggyőznie a mekkai többistenhívőket, megpróbálta megnyerni a város zsidó és keresztény lakosainak támogatását. Ez megmagyarázza, hogy Allah miért volt barátságos velük a Korán korai verseiben. De amikor a zsidók és a keresztények sem ismerték el Mohamedet Isten prófétájának, a Korán elkezdte a pokollal és a kárhozattal fenyegetni őket. Az ezt követő versek megparancsolták a muszlimoknak, hogy háborúzzanak velük.

Ennek eredményeként sok Korán-vers ellentmond egymásnak. A muszlimok ezt a problémát a „felülírás” koncepciójával oldották meg: a később keletkezett versek felülírják a korábbiakat. Ez is egy olyan dolog, amire nem szeretik, ha emlékeztetik őket. 2006-os Regensburg-i beszédében Benedek pápa akaratlanul is rámutatott, hogy különbség van a korai időszak toleráns versei, „amikor Mohamed még erőtlen volt, és veszély fenyegette”, és a későbbi időszak ellenséges versei között. Erre a barbárok iszlám országokban templomokat gyújtottak fel és katolikusokat gyilkoltak meg. A pápa gyorsan bocsánatot kért.

Mohamed nem csak politikai okokból manipulálta a Koránt, hanem vágyai kielégítése céljából is. Amikor Mohamed megkívánta fogadott fia feleségét, a fiú kénytelen volt elválni tőle. Tabunak számított feleségül venni egy fogadott fiú ex-feleségét. És íme, Allah kinyilatkozott egy Korán-verset (33:37-38), amiben elrendeli, hogy Mohamed házasodjon meg a nővel, így legitimmé vált az igaz hívők számára, hogy fogadott fiuk feleségeivel összeházasodjanak. Allah akaratát végre kell hajtani. Nem lehet hibáztatni a Prófétát olyan dologért, amiket Allah rendelt el neki.

Mohamed az anyagi dolgok iránti kapzsisága okán is manipulálta a Koránt. Miután 624 márciusában Badr-nál megtámadott egy mekkai kereskedő karavánt, Mohamed az összes zsákmányt magának akarta. És lám, ott volt Allah egy újabb verse (8:1), amely azt mondta „A zsákmány Allahhoz és az ő apostolához tartozik.”

Mindez felkeltette Mohamed írnokának, – aki a próféta kinyilatkoztatásait leírta – gyanúját. Az írástudó otthagyta az iszlámot és elmenekült.

Ez is valami olyan, amire az iszlám hívei nem szeretik, ha emlékeztetik őket. Azonban az, hogy a Koránt nem Allah írta az égben, tény. A Koránt Mohamed készítette, mert ez illeszkedett az opportunista céljaihoz. A muszlimoknak szembe kell nézniük ezzel az igazsággal. Mert csak az igazság teszi szabaddá az embereket. És ha az igazság az, hogy a Koránt nem Allah írta, akkor azt nem kell szó szerint venni.

Rövid URL: http://www.dzsihadfigyelo.com/?p=5238

Bejegyzés: on 2012. máj. 2.. A bejegyzés kategóriái: Geert Wilders, Legfrissebb. A hozzászólásokat követni lehet: RSS 2.0. Szólj hozzá, vagy hagy trackbacket a bejegyzéshez

Szólj hozzá!

Keresés az archívumban

Keresés dátum alapján
Kategória kiválasztása
Keresés a Google-n

Képgaléria

Bejelentkezés | Szerkesztő Gabfire themes