Nicolai Sennels: a muszlimok miért erőszakosabbak és miért követnek el több bűntényt? 3.rész/4

Előző rész: itt.

Antiszociális viselkedés kontra szegénység

A muszlimok nyugati társadalmakba történő sikertelen integrációjának hosszú távon erős negatív következményei lehetnek. Több magyarázat létezik arra, hogy ez miért nem sikerült, amely közül bár nem igaz, de a legnépszerűbb és leginkább elfogadott társadalmi-gazdasági modell a következő: a muszlimok általában szegényebbek, mint az őshonos lakosság és bizonyított összefüggés van a szegénység és az antiszociális viselkedés között. Ez igaz. De mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás: az antiszociális viselkedés vagy a szegénység?

Arra a következtetésre jutottam, hogy az antiszociális viselkedés (beleértve a bűnözést) vezet a szegénységhez – nem pedig fordítva. Az emberek destruktív viselkedését a bankszámlájukon levő összeggel magyarázni az emberről alkotott elég materialista (szinte kommunista), humanizmus-ellenes és egysíkú látásmód. Az emberek többek annál, mint amit birtokolnak.

El kell ismernünk a nyilvánvalót: azoknak az embereknek, akik tudatosan olyan dolgokat tesznek, amelyek miatt bűnügyi nyilvántartásba veszik őket, egyszerűen nehezebb lesz munkát találniuk a munkaerőpiacon. Mint már bemutattuk, Dániában minden évben a 20-29 éves nem-nyugati bevándorlók közel negyedét egy vagy több bűncselekmény vádjával elítélik.

Másodszor, az iszlám kultúra túl kevés figyelmet szentel a tudásnak és az oktatásnak. A mi high-tech tudásalapú társadalmainkban egyszerűen elengedhetetlen a képzettség, és hogy hajlandóak legyünk egy életen át folyamatosan és rugalmasan fejleszteni a képességeinket.

Mivel több évig az iskolarendszerben dolgoztam, ezért egyértelmű a számomra, hogy sok muszlim országból bevándorló nehezen tudja segíteni a gyermekeit az iskolában és nagy mértékben hiányzik mind a képesség, mind pedig az akarat arra, hogy önmagukat képezzék. Ennek egyik következménye, hogy az arab hátterű gyerekek 64 százaléka a dán iskolarendszerben eltöltött 10 év után is annyira szegényesen tud olvasni és írni, hogy képtelenek részt venni az oktatásban. A kutatások azt is kimutatták, hogy a muszlim bevándorlók számára fenntartott szakiskolákban a lemorzsolódás aránya rendkívül magas: „A gyakorlati oktatásban a kisebbségi háttérrel rendelkező fiataloknak jelentősen magasabb a lemorzsolódási aránya, mint a dán háttérrel rendelkező fiataloknak. A szakiskolákban a lemorzsolódás aránya 60 százalék, ami kétszer olyan magas, mint a dán fiatalok körében. …. Nagy különbség van a különféle bevándorló csoportok teljesítménye között. A szakiskolában a libanoni és iráni háttérrel rendelkező fiatalok lemorzsolódása jóval magasabb, mint a vietnami háttérrel rendelkező fiatalok körében. ” ( Az Integrációról Szóló Ismeretek Központja, Randers, 2005 május, „Ifjúság, oktatás és integráció”).

A nem-nyugati bevándorlók körében a hadsereg intelligencia tesztjén elbukók aránya 300 százalékkal magasabb, mint a dánoké: „Az írásbeli vizsgán nyújtott teljesítménye alapján a bevándorló hátterű csoportok 19,3 százaléka alkalmatlan a katonai szolgálatra, míg a többiek esetében ez az arány 4,7 százalék.”

A muzulmán világ tudás iránti érdektelenségét a Nature nemzetközi tudományos magazin is bebizonyította. A muszlim világ a tudományos kutatások világátlagának csupán kevesebb mint egytizedét produkálja: „2003-ban, a tudományos cikkek egymillió lakosra eső átlaga 137 volt, míg a 47 IKSZ (Iszlám Konferencia Szervezete) ország egyike sem – már amelyiknél voltak elérhető adatok – érte el az egymillió lakosra eső 107 cikket. Az OIC átlag mindössze 13 volt.

Egy Törökországban végzet nagy horderejű felmérésből kiderül, hogy „a török állampolgárok 70 százaléka soha nem olvasott könyvet“. Az ENSZ által közzétett Arab Human Developement Reports – AHDR-[a jelentésről magyarul itt]) rámutat arra, hogy „Az arab világ évente mindössze 330 könyvet fordít, egyötödét annak, amit Görögországban fordítanak le. Mamún kalifa ideje (9. század) óta mindösszesen kb. 100.000 könyvet fordítottak le. Összehasonlításképpen: Spanyolországban átlagosan ennyit fordítanak le egy év alatt. “

Bűnözni, analfabétának lenni, kiesni az oktatásból és egy olyan kultúrából jönni, amely általában igen csekély érdeklődést mutat a tudomány és a tudás iránt, lecsökkenti annak esélyét, hogy valaki egy jól fizető munkát kapjon vagy azt, hogy egyáltalán kapjon munkát. Az antiszociális viselkedés – bűnözői magatartás, nem támogatni a gyerekek iskolába járását, nem tenni erőfeszítést azért, hogy valaki befejezze az oktatást stb. így szegénységhez vezet (és nem fordítva).

(Frissítés: A muszlimok között a közeli hozzátartozók közötti házasság szintén nem növeli annak esélyét, hogy valaki sikeres legyen a high-tech tudásalapú társadalmainkban, amelyek magas elvárásokat támasztanak az emberek érzelmei feletti kontrolljára és a nagy mennyiségű információ megtanulásának és alkalmazásának képességére. Az arabok 45 százaléka, a pakisztániak 70 százaléka és a törökök 40 százaléka házasodik közeli hozzátartozóval. Bővebben: Muzulmán rokonházasság: hatások az intelligenciára, az elmére, az egészségre és a társadalomra).

A megbélyegzés érv

A stigmatizációs érv a legbutább érv az integrálódási vitában. Már túl régóta uralja az integrálódásról szóló vitát – anélkül, hogy kellően megvitatták volna, és annak ellenére, hogy az érvelés nem logikus és nélkülözi az emberi viselkedés alapvető ismereteit.

A stigmatizációs érv egy sor nem dokumentált, azon amatőr módon félreértett freudi nonszenszen alapul, hogy a „nyomás ellennyomást vált ki” és, hogy éppen ezért a muszlim bevándorlók antiszociális viselkedése természetes (ezért jogos?) válasz a környezetükből érkező kritikára.

A stigmatizációs érv támogatói így megteremtik a saját integrációs problémákat érintő ésszerűtlen és önigazoló modelljüket. Mivel az antiszociális viselkedés még több kritikát eredményez (az állampolgárok kétségesnek tartják, hogy az integráció sikeres lehet, az újságírók a muszlimok által elkövetett bűncselekményekről számolnak be – ezeket az elkövetőket a média gyakran úgy jellemzi, hogy „ázsiaiak”, „bevándorlók” vagy egyszerűen csak „fiatalok”, a politikusok a bevándorlással kapcsolatban szigorúbb szabályozást és törvényeket követelnek), ez (a stigmatizációs érv szerint) közvetlen oka a még antiszociálisabb viselkedésnek azok részéről, akik „kénytelenek” külső tényezőkre reagálni.

A stigmatizációs érv téves „integrációs-háromszöge” a következő pontokat foglalja magában:

  1. Kritika
  2. A stigmatizáció érzése (áldozat mentalitás)
  3. „Természetes” antiszociális reakció, amely még több kritikához vezet … és így tovább körbe-körbe

A „stigmatizációs teoretikusok” szerint ebből a gonosz integrációs-háromszögből csak akkor lehet kitörni, ha a média, a politikusok és a nem-muszlimok nem bírálják többet a muszlimokat antiszociális viselkedésükért. Bárki, aki csak egy kicsit is ért az emberi viselkedéshez és pszichológiához tudja, hogy a viselkedésben tartós változások csak akkor következhetnek be, ha az emberek maguk jönnek rá problémás viselkedésükre, változtatni akarnak és rendelkeznek elegendő érzelmi és intellektuális többlettel ahhoz, hogy változtatni tudjanak.

Egy valósághű és konstruktív integrációs háromszögnek így kellene kinéznie:

  1. A nyugati társadalmak részéről megjelenő természetes igény az integrációra és arra, hogy a bevándorlók alkalmazkodjanak a nyugati viselkedési normákhoz
  2. A muszlimok úgy érzik, hogy elnyomják őket
  3. Az antiszociális muszlimok gyerekes és társadalmilag elfogadhatatlan viselkedése, amelynek következményei vannak, még inkább megkövetelve az integrációt és a társadalmilag akceptálható viselkedést és így tovább körbe-körbe, amíg vagy alkalmazkodnak, vagy börtönbe kerülnek vagy hazatelepítik őket.

Így az egyetlen tartós és értelmes módja annak, hogy az antiszociálisan viselkedő muszlimok kikerüljenek ebből a körből az, hogy szakítanak az áldozat szereppel (vagy, ahogy a stigmatizációs elmélet mellett érvelők nevezik „stigmatizációs érzékenységgel”), és demokratikusan és társadalmilag elfogadható módon élnek, illetve kezelik a kritikát. Világos, hogy azok, akik támogatják a stigmatizációs érvet, nem támasztanak ilyen természetes, felnőtt gondolkodást tükröző elvárásokat a muszlimokkal szemben.

Ehelyett a háromszög harmadik sarkára fókuszálnak – arra, ahol a kritika szerepel. Az efféle gondolkodás tehát azt hangsúlyozza, hogy a problémák csak akkor oldhatók meg, ha véget vetünk a bevándorlók kritikán keresztüli „megbélyegzésének”. Másképp: ha többé nem mutatunk rá a muszlim családokban, a muszlim többségű területeken és az iszlámban fellelhető súlyos problémákra, akkor a gondok majd maguktól megoldódnak.

Az integrációs problémákat nem lehet a szőnyeg alá seperni. Valójában azt kell mondanom,  hogy ezt a módszert már kipróbáltuk és világos, hogy nem működik: nézzük csak meg Svédországot. A problémák csakis akkor oldhatók meg, ha beszélünk róluk, ha „kimondjuk a troll nevét [Néhány északi legenda azt mondja, hogy a trollt meg lehet ölni, ha kiejtik a nevét– ford.]”

Integráció kontra muszlim kultúra

Több mint 10 éve foglalkozom nem integrálódott bevándorlókkal, kezdetben szociális munkásként később, mint pszichológus. A tapasztalatom az, hogy egy bevándorlónak három dologra van szüksége ahhoz, hogy képes legyen integrálódni. Akarnia kell beilleszkedni, engedjék, hogy beilleszkedjen és képesnek kell lennie beilleszkedni. Nagyon kevés muszlim bevándorló felel meg mindhárom feltételnek.

Akarat a beilleszkedésre

Először is fel kell tenni magunknak a kérdést: miért akarnának a muzulmán bevándorlók integrálódni? Élhetnek a kultúrájuknak megfelelően, elég segélyt kapnak és a saját muszlim közösségükön belül teljes társadalmi életet tudnak élni, anélkül, hogy akár a nyelvünket meg kellene tanulniuk. Vannak muszlim iskolák, muszlim párhuzamos társadalmak, sőt akár muszlim szociális intézmények. Több éve léteznek muszlim temetők, így még a halál után sem kell, hogy nem-muszlimok közelében legyenek.

Engedjék, hogy beilleszkedjen

Másodszor, a legtöbb muszlimot nem engedik integrálódni. A muzulmán társadalom szélsőséges társadalmi irányítás alatt áll. Mindenki figyel mindenkit, és ha valaki nem követi a kulturális és vallási normákat, akkor kritikával és olyan súlyos következményekkel kell szembenéznie, mint például kitagadják a közösségből vagy akár még a családból is. A legrosszabb esetekben – és ebből elég sok van – , és főleg a muszlim nőknek folyamatosan halálos fenyegetések közepette kell élniük, amely megfosztja őket az olyan alapvető emberi jogaiktól, mint a szexuális partner, öltözködés, barátok, vallás és életmód szabad megválasztása.

A legtöbb muzulmán kliensem a vallási és kulturális hátterére úgy tekintett, mint a civilizáció és erkölcs csúcspontjára – ennek elhagyása egyfajta kulturális és vallási hitehagyásnak és a rokonok megalázásnak tekinthető. És nincs szükség túl sok gyilkosságra, emberrablásra, verésre és más „becsületes” viselkedésre, mielőtt a többiek úgy viselkednének, ahogy azt elvárják tőlük.

Képesség a beilleszkedésre

Végül, az hogy valaki integrálódni akar, hagyják, hogy átvegye a nyugati életmódot és elvegyüljön a hitetlenekkel, csupán a szükséges alap. A muszlim kultúra messze áll a nyugati életformától, és az, hogy egy muszlim be tudjon illeszkedni, mély változást követel meg a személyiségében és az identitásában. Ez nem csak olyan, mint egy rossz szokás megváltoztatása, mint például a dohányzásról való leszokás – az integráció az egyén pszichológiáját illetően sokkal mélyebb: egyfajta kulturális átalakulást igényel. Ez sok szempontból teljesen ellentétes azzal, ami alapján felnevelték őket, hogy megítéljék, mi helyes és mi helytelen. Ez az átalakulás olyan szokások és az életről alkotott látásmód olyanfajta megváltoztatását követeli meg, amellyel születése óta táplálták. Ez egy muzulmán számára mindenekelőtt a jogok és szabadságok hosszú sorának elfogadását jelenti: a nők és a férfiak, a muszlimok és nem-muszlimok egyenlőségének, a szólásszabadság – beleértve a vallások és próféták kritizálásának jogát -, a szekularizmus, a demokrácia és a vallási és szexuális szabadság elfogadását. Ráadásul meg kell tanulnia a nyelvet – beleértve az írást és olvasást – képesnek kell lennie befejezni a tanulmányokat, munkát szereznie, otthonosnak éreznie magát a nyugati szociális viselkedési formákkal (főleg ami a haragot, a becsületet, szexualitást és a humort – beleértve az iróniát – illeti) és jól éreznie magát a nem-muszlimok között olyan munka- és életkörülmények között, amely kívül esik a muszlim párhuzamos társadalmakon. Szeretni azt, amiről valaki azt tanulta, hogy ne szeresse, nem könnyű. A muszlimoknak rendkívül motiváltaknak kell lenniük és rendelkezniük kell a képességekkel ahhoz, hogy ezt a hosszú kulturális, vallási, szociális és mentális ugrást megtegyék az integráció felé.

Csak kevés muzulmán bevándorlónak sikerül keresztüljutnia ezen a három szűrőn. Azok közül, akiknek ez sikerült, sokan a tradicionális muszlim közösségek állandó fenyegetése alatt élnek, akik a beilleszkedett muszlimok életvitelét a szigorú saría törvényekkel büntetendő hitehagyásnak tekintik. Ezek a társadalmi és pszichológiai akadályok győztek meg arról, hogy a muszlim integráció soha nem fog megtörténni a szükséges mértékben. Bizonyos fokig néhány helyen meg fog történni, de a túlnyomó többség nem fogja legyőzni a pszichológiai, szellemi, kulturális, vallási és társadalmi kihívásokat.

Ennek az lesz a következménye, hogy nagyobb és jobban szervezett muzulmán párhuzamos társadalmak fognak létrejönni. Ezen közösségek pszichológiáját az agresszió, az áldozattá válás, az elnyomóval szembeni bármilyen eszközzel történő jogos „önvédelem” érzése és az országban a különleges szabályok  egyre növekvő követelése – az úgynevezett iszlamizáció – fogja jellemezni. Ezen muszlimok többsége nyugati országokban született, a nyugati politikusainkhoz és a hatóságokhoz a következő kérdésük lesz: „Itt születettünk és nőttünk fel. Miért kellene integrálódnunk – miért kellene változnunk? Ön nem jobb holland / dán / brit, stb, mint mi – nekünk csak a vallásunk és életmódunk különbözik. A mi életmódunk éppolyan jó, mint az öné. Én így keresem a boldogságot.”

Az iszlám hatóságok törvényeit erősen fogják vitatni, és a muszlim területek és az ezeket környező területek közötti konfliktus valószínűleg egy állandó zavargássá fogja kinőni magát. Miközben a rendőröket, tűzoltókat és más nem-iszlám hatóságokat fenyegetik, kigúnyolják és gyakran még fizikailag is megtámadják, addig a járőröző muszlim csoportok, a házi saría bíróságok és az imámok szabadon gyakorolhatják a hatalmukat. Az iszlám gyakran véres történelme során megszokott volt, hogy a világ különböző részeire mentek és a demográfián, politikai és erőszakos lépéseken keresztül kijelentették, hogy mostantól az adott terület iszlám ellenőrzés alatt áll. Csak idő kérdése, hogy egy karizmatikus muszlim vezető mikor fog egy muszlim környéket kis iszlám területté nyilvánítani, ahol a nem-iszlám hatóságok törvényei nincsenek többé érvényben. Egyetlen nemzet sem tolerálhatja a belső földrajzi szuverenitása elleni ilyenfajta támadást, és a hatóságok kénytelenek lesznek megállítani ezeket a fejleményeket. Nyugaton a legtöbb muszlim terület rengeteg erőszakos bűnözővel, fegyverrel és vallási fanatikussal rendelkezik, és ők valószínűleg nem fogják önként átadni a fegyvereiket, vagy önként feladni magukat. A nemzeti és a nemzetközi muszlim közösség erős szolidaritása és lojalitása miatt nagyon valószínű, hogy  szolidaritásból a többi muszlim területeken is zavargások fognak kirobbanni és úgy fogják érezni, hogy a környező, nem-iszlám társadalom a kultúrájuk és vallásuk ellen támad. A biztonság növekvő hiányának érzése, a társadalmi összetartozás érzésének hiánya és a muszlim bevándorlás negatív gazdasági következményei valószínűleg felismerhetetlenül meg fogják változtatni az országainkat – sok helyen ez a változás már megtörtént.

Folyt.:Megoldások

Print Friendly

Rövid URL: http://www.dzsihadfigyelo.com/?p=5371

Bejegyzés: on 2012. jún. 4.. A bejegyzés kategóriái: Legfrissebb, Nicolai Sennels pszichológus. A hozzászólásokat követni lehet: RSS 2.0. Szólj hozzá, vagy hagy trackbacket a bejegyzéshez

Keresés az archívumban

Keresés dátum alapján
Kategória kiválasztása
Keresés a Google-n

Képgaléria

Bejelentkezés | Szerkesztő Gabfire themes