Mire lehet számítani a következő négy évben most, hogy Obama lett az elnök?

A meggondolatlan kiadásokat nem lehet a végtelenségig fenntartani, és ha Obama még többet osztogat, azt nem lehet sokáig folytatni. Továbbá a könyörtelen osztályharc retorikája évekre előre elvetette a társadalmi csoportok közötti ellenségeskedés magjait. De ennél még rosszabbra is számíthatunk.

Most, hogy Egyiptomban, Tunéziában és Líbiában Obama támogatásával saría-barát iszlám felsőbbrendűséget hirdető rendszerek jöttek létre, a nők és a nem muszlimok elnyomása egészen bizonyosan fokozódni fog ezekben az országokban. Egészen biztos, hogy az Amerika-ellenesség is nőni fog és talán majd megpróbálnak egyesülni azért, hogy visszaállítsák a kalifátust, amely még több vért és erőszakot fog hozni a térségbe. És mivel az iszlám jog szerint csak a kalifa van felhatalmazva azzal, hogy támadó dzsihádot indítson a hitetlenek ellen, ha sikerül valakit kiválasztaniuk erre a pozícióra, akkor annak eredménye nem fogja örömmel eltölteni sem Amerikát sem a Nyugatot.

Az sem valószínű, hogy mindez Izrael számára kedvező lesz. Az egyiptomi új Muszlim Testvériség rezsimből már többen jelezték, hogy készek elvetni a Camp David-i békeegyezményt és egy újabb háborúba szállni Izraellel. Azon államok számára, amelyek az iszlám jogon alapulnak, amely jog a zsidókat a muszlimok legrosszabb ellenségének tekinti (vö. Korán 5:82), a háború vallási kötelesség. Obama Izraellel szembeni lankadatlan ellenségessége Irán, a Hezbollah, a Hamász és Izrael más dzsihadista ellenségei számára csak vonzóbbá tette a háború lehetőségét Izraellel, mert látják, hogy az Egyesült Államok már nem feltétel nélkül elkötelezett Izrael védelme mellett – a harmadik elnöki vitában Obama szájából  elhangzottak ellenére.

Amerika kapcsolata Izraellel tovább fog romlani, és Irán továbbra is gúnyt fog űzni a „bénító szankciókból”, miközben roham léptékkel halad előre a nukleáris fegyverek kifejlesztése felé, amelyeket szinte biztosan használni is fog arra, hogy megpróbálja elpusztítani Izraelt. Az, hogy Obama megtagadta az iráni rezsim ellenes 2009-es felkelés támogatását, megfogja hozni keserű gyümölcsét.

Csapataink legkésőbb 2014-ig fognak Afganisztánban maradni, anélkül, hogy meg lenne fogalmazva, hogy mi számít győzelemnek és tisztán kiderülne, hogy mi a küldetés, kiszolgáltatva az afgán „szövetségeseknek”, akik egyre gyakrabban céltáblának használják őket. És miért harcolunk? A Karzai rezsimért? Ki ellen? A tálibok ellen? Mégis, Karzai többször kérte a tálibokat, hogy csatlakozzanak a kormányhoz és állítsanak jelöltet a választásokra. Akkor miért is harcolunk a tálibok ellen? Az, hogy az afgán kormányhoz csatlakoznak – Pamela Geller szavaival élve – olyan, mintha Hitler túlélte volna a háborút és 1946 után indult volna a német választásokon. Ez a felkérés csak kiemeli az afganisztáni katonai jelenlét véres hiábavalóságát és kontraproduktív jellegét.

Eközben a hazai fronton folytatódni fog a dzsihád fenyegetés természetének és mértékének hivatalos tagadása, az FBI-nak és az Egyesült Államok Belbiztonsági Minisztériumának olyan képzési anyagok adásával, amelyekben politikailag korrekt fikciókat adnak el az iszlámról és a dzsihádról, ahelyett, hogy valami átfogót és a bennünket fenyegető veszélyt korrekt módon leíró anyagot adnának a bűnüldöző hatóságoknak. Ez a nemzetet egyre növekvő veszélybe sodorja, mivel szemellenzőssé teszi egy dzsihád támadással szemben, amelyet meg lehetne előzni, ha a legmagasabb szinten levő tisztviselők részéről a dzsihadisták indítékaival és céljaival szemben nem lenne szándékos tudatlanság. Miután ezek a tisztviselők visszatérnek „jobboldali szélsőségesség” iránti megszállottságukból a valóságba, lehet, hogy már túl késő lesz.

Szintén lesz folytatása az Obama-adminisztráció szólásszabadság ellen indított háborújának. Az, hogy aláírta az ENSZ 16/18 határozatát, amely a „vallási gyűlöletre való felbujtás” bűncselekménnyé tételére szólít fel, jól mutatja hogy milyen irányba halad. Mert ki fogja megítélni, hogy mi minősül „vallási gyűlöletnek”? Az iszlámról és a dzsihádról való őszinte beszéd egészen biztosan ebbe a kategóriába fog esni, és az igazság nem lesz mentség. Az hogy Obamának oly sürgős volt, hogy a bengázi konzulátus elleni dzsihád támadásért a Mohamed videót tegye felelőssé csak újabb jelzés arra, hogy mennyire izgatottan várja, hogy a szólásszabadságot kidobja a szemétbe. Obama második ciklusától várhatjuk, hogy el fog fogadtatni egy olyan „gyűlöletbeszéd” törvényt, amely a dzsihád fenyegetettség igazságának kijelentését bűncselekménnyé fogja tenni.

Biztos, hogy Obama Igazságügyi Minisztériuma nagyobb nyomást fog helyezni az amerikai vállalatokra és oktatási intézményekre, hogy különleges elbánást és kiváltságokat biztosítsanak a muszlimoknak. Tavaly Obama Minisztériuma egy Chicago-i körzeti iskolát arra kötelezett, hogy Safoorah Khan muzulmán tanárnőnek 75.000 $ büntetést fizessen, amiért a tanév során nem adott neki három hét szabadságot, hogy elmenjen a hadzsra (mekkai zarándoklat). Ez a folyamat komoly károkat okozhat annak az amerikai elvnek, hogy mindenki egyenlő jogokkal rendelkezik.

És a dzsihád merényletek az USA-val szemben továbbra is folytatódni fognak. Bár nagy hűhót csaptak Obama körül, mint aki érti az iszlámot és a muszlim világot, és aki majd végül áthidalja a muzulmán országok és a Nyugat között egyre szélesedő szakadékot, ehelyett Obama alatt nőtt a feszültség, nőtt a veszély és a felbátorodott iszlám dzsihádisták gyűlölete és harciassága is növekedett.

És Barack Obama következő négy évében csak még merészebbek lesznek.

Robert Spencer, Atlas Shrugs

Michael Coren (Sun News) interjúja Robert Spencerrel az amerikai választási eredményekről (angolul):

Print Friendly, PDF & Email

Rövid URL: http://www.dzsihadfigyelo.com/?p=5618

Bejegyzés: on 2012. nov. 8.. A bejegyzés kategóriái: Észak-Amerika, Legfrissebb, Robert Spencer. A hozzászólásokat követni lehet: RSS 2.0. Szólj hozzá, vagy hagy trackbacket a bejegyzéshez

fascistbook

Legutóbbi bejegyzések

Bejelentkezés | Szerkesztő Gabfire themes