Az iszlám kritizálása együttérzésből fakad

Mindent figyelembe véve egy nagy kívánságunk lehet: minden lény legyen boldog és mentes a szenvedéstől. Hogy az emberek legyenek mentesek a félelmeiktől és megtapasztalják azt a boldogság és  szeretet, amit keresnek. Hogy az életüket értelemmel és örömmel tölthessék meg azáltal, hogy jót cselekednek és elkerülik azt, ami árt másoknak.

Az iszlám és a muzulmán kultúra bírálata egy nagyon egyszerű feladat, mi azonban nem vagyunk szellemi szadisták. Mindezt mindkét fél javára tesszük. Gyűlölheted a rendszert, de amikor az emberekről van szó, akkor minden jót kell nekik kívánnod. A rendszerek lehetnek rosszak, de amikor az emberek tesznek olyan dolgokat, amelyekről azt hiszik, hogy boldogok lesznek, a valóságban azonban éppen az ellenkezőjét érik el vele, akkor nyilvánvalóan zavarodottak. Az emberek úgy cselekszenek, ahogy érzik magukat, ezért a negatív cselekedeteket elsősorban kellemetlen belső állapotok motiválják. Amikor az emberek nem képesek tanulni a saját hibáikból, és ezért a saját maguk által okozott fájdalomra destruktív módon reagálnak – olyan cselekedeteket hajtanak végre, amelyeknek a problémák megoldása lenne a céljuk, azonban csak növelik azokat –, csak még több boldogságot kívánhatunk nekik és annak megértését, hogy hogyan hozzák létre a saját problémáikat.

Az együttérzés az alapja annak, amikor megpróbálunk megállítani egy olyan hagyományt, amely arra kényszeríti az embereket, hogy ártsanak maguknak és másoknak, és amely hagyományban egy olyan spirituális utazásra indulnak, amelyben még több kellemetlen belső és külső tapasztalatban lesz részük és egyre drasztikusabban fogják megkísérelni, hogy megszabaduljanak ezektől a tapasztalatoktól. Nem csoda, hogy az iszlám és oly sok muzulmán miért nem mutatja ki és miért nem beszél az evilági boldogságról és szeretetről. Szintén nem csoda, hogy az ok és okozat megértésének hiánya képezi a világhírű, elég zavarba ejtő muszlim áldozat mentalitás alapját.

Mindez nem jelenti azt, hogy csak a fenekünkön kellene ülnünk és siránkoznunk kellene a több milliónyi elnyomott muszlim nő és az agresszív, bizonytalan és humortalan férfi felett. Azt sem jelenti, hogy akár fizikai erő alkalmazásával nem kellene megvédenünk magunkat. A szentimentalizmus és a pacifizmus nem ment meg senkit akkor, amikor fizikai veszélyről van szó. Amire gondolok, hogy nem gyűlölhetjük az értékeink és életmódunk emberi ellenségeit, hogy nincs szükségünk a harag kellemetlen érzésére, azért, hogy megvédjük az alkotmányainkat, határainkat, társadalmainkat és a kultúránkat.

Nincs olyan vallás és jóléti állam, amely nem teszi a férfiakat és a nőket felelőssé a saját cselekedeteik, vagy tétlenségük miatt. Egy élő demokrácia polgáraiként közvetlen okai vagyunk annak, hogy milyen körülmények között fognak élni a jövő generációi. A végső célunk, hogy felszabadítsuk a muzulmánokat az erőszakos, bűnöző és pszichológiailag káros vallásuk alól azért, hogy végre úgy kezdjenek el viselkedni, aminek eredményeként az életük elégedettséggel és szeretettel töltődik meg – amelyekről úgy gondolják, hogy csak a halál után létezik és amiért sokan készek megölni magukat. Amíg mindez megtörténik – ha valaha megtörténik -, a muszlim bevándorlás minden területen és minden szinten csak kárt okoz. Ugyanolyan szigorú bevándorlási szabályok bevezetése, mint amilyenek a legtöbb muzulmán országban léteznek, valószínűleg nem fogja túlságosan csökkenteni a boldogságukat, mivel úgy tűnik, hogy pontosan annyira elégedetlenek nálunk, mint a saját hazájukban – valószínűleg azért, mert az életminőség szempontjából az emberi értékek és a mentális szokások sokkal fontosabbak, mint a jólét.

Azokat illetően, akik már itt vannak, az egyetlen győztes-győztes megoldás az lehet, ha az integráció hiányát (nyelv, munka, törvények betartása, különleges bánásmód a vallási hovatartozás miatt) olyan nehézzé és gazdaságilag előnytelenné tesszük, hogy az egyetlen vonzó lehetőség az államilag finanszírozott hazaköltözés legyen.

A tájékozottság – olyan forrásokból, mint a JihadWatch, TheReligionOfPeace, EuropeNews és Dispatch International, [Dzsihádfigyelő] – egészséges ellenszere a tudatlan és hazug politikusoknak és a fősodrásbeli médiának, és együttérzéssel, és a legszükségesebb vagy elkerülhetetlen kárt okozva, akkora nyomást gyakorolhatunk rájuk, amekkorát szeretnénk.

Azért élhetünk olyan szabadon, ahogyan jelenleg élünk, mert előttünk az átlagemberek bátran kiálltak a zsarnoksággal szemben. Most rajtunk a sor. Ha kiállunk az értékeink és szabadságunk mellett, akkor győzhetünk. Mindent figyelembe véve, egy felébredett, öntudatos és művelt demokrácia, amelyet szabad emberek irányítanak (valószínűleg) erősebb, mint bármilyen őrült isten vagy próféta beletenyészett követőinek hordái.

JihadWatch, Nicolai Sennels

Print Friendly

Rövid URL: http://www.dzsihadfigyelo.com/?p=5635

Bejegyzés: on 2012. dec. 15.. A bejegyzés kategóriái: Legfrissebb, Nicolai Sennels pszichológus. A hozzászólásokat követni lehet: RSS 2.0. Szólj hozzá, vagy hagy trackbacket a bejegyzéshez
  • Protector

    Ez a cikk egy nagyon intelligens,tiszta,és lényegre törő írás.Csak gratulálni tudok ehhez!

Keresés az archívumban

Keresés dátum alapján
Kategória kiválasztása
Keresés a Google-n

Képgaléria

Bejelentkezés | Szerkesztő Gabfire themes