A Hamasz végső megoldása

„Izrael addig létezik, amíg az iszlám el nem pusztítja”

Morvay Péter, Hetek

Egy héttel az izraeli „Felhőoszlop-hadművelet” megindítása után győzelmet hirdetett a Hamasz. Az iszlamista terrorszervezet közleménye szerint még soha nem mértek olyan súlyos csapást a „cionista megszállókra”, mint most, amikor rakétáikkal óvóhelyekre kényszerítettek több millió izraelit, folyamatos fenyegetés alatt tartják Tel Avivot, sőt a még távolabb fekvő Jeruzsálemet is. A sikerjelentés első olvasásra csak propagandának tűnik, hiszen a terrorszervezet súlyos veszteségeket szenvedett az izraeli légicsapásokban.

Ha azonban megvizsgáljuk, hogy melyek a Hamasz eredeti célkitűzései és programja, már jobban érthető az optimizmus. Az események az 1988-ban elfogadott alapokmányban lefektetett irányban haladnak: a területmegosztásra épülő béketárgyalások lekerültek a napirendről, míg az „Arab Tavasz” nemzetei, Törökországgal együtt példátlanul egységesen kiállnak a Hamasz mellett. Mit akar az Iszlám Ellenállási Mozgalom és milyen lehetősége van a velük való megegyezésnek?

Bármilyen megállapodással is zárul a gázai konfliktus leg­újabb szakasza, a szembenállás gyökereit nem számolja fel. Ahhoz ugyanis a Hamasznak fel kellene adnia azt a dokumentumot, ami 24 évvel ezelőtt kőbe véste a szervezet alapvető célkitűzéseit. Az Iszlám Ellenállás Alap­okmánya – így nevezi magát a Hamasz chartája – azonban nem politikai, hanem alapvetően vallási program, így megváltoztatására a szervezet egyetlen testülete vagy vezetője sem jogosult. A 36 cikkelyből álló dokumentumnak nincs szerzője, azt „A Legkönyörületesebb Allah Nevében” fogalmazták meg és fogadták el. A szöveg minden állítását és programpontját az iszlámból vezeti le, és a Koránból vett idézetekkel támasztja alá. „Az Iszlám Ellenállási Mozgalom jelmondata: Allah a célja, a Próféta a példaképe, a Korán az alkotmánya: útja a dzsihád, és a halál Allah ügyéért a legnagyszerűbb vágya.” (8. cikkely)

Az Alapokmány a legkisebb kétséget sem hagyja afelől, hogy kit tekint ellenségnek. Már az első mondataiban – a „szent emlékű mártír, Hasszán al-Banna imám” szavait idézve – leszögezi, hogy „Izrael addig fog létezni, amíg az iszlám el nem pusztítja, mint ahogy másokat is elpusztított már korábban”. Leszögezi továbbá, hogy a konfliktus oka vallási eredetű, amit az iszlám elutasítása váltott ki, és a Koránt idézve eleve átkozottaknak és vereségre ítélteknek nyilvánítja a zsidókat, akiket végül mindenki cserben fog hagyni: „Ha az Írás birtokosai is hinnének, az bizony jobb lenne számukra. Akadnak köztük hívők, de a legtöbben gonoszok közöttük. Soha nem tesznek bennetek [komoly] kárt, csupán vesződséget [okoznak nektek]. Ha ellenetek harcolnak, [hamarosan] a hátukat fordítják felétek és [majdan] nem segít rajtuk senki. Megaláztatás lesz az ő osztályrészük, kerüljenek bárhol is a [hívők] kezébe, kivéve azokat, akiket Allah és [ezeknek] az embe­reknek a kötése [védelmez]. És vonják magukra Allah haragvását és sújtsa őket szegénység. Azért [sújtsa] őket [mind]ez, mert nem hittek Allah jeleiben és jogtalanul megölték a prófétákat. És azért mert lázadoztak, és [Allah parancsait] áthágták.” (Korán, Al-Imran, Imrán nemzetsége szúra, 109–111).

A Hamasz az iszlám apokalipszis részének tekinti magát. A mozgalom az előző nemzedékek harcát folytatja, és elismeri a korábban élt muzulmán mártírok érdemeit. Úgy véli azonban, hogy korunkban jött el a végső győzelem ideje: „Mikor eljött az ideje, a mag növekedésbe kezdett, a növény gyökeret eresztett a valóság talajában, messze a múló szenvedélyektől és gyűlöletes sietségtől. Létrejött az Iszlám Ellenállási Mozgalom, hogy a Teremtő ügyének érdekében végrehajtsa szerepét, karöltve mindazokkal, akik Palesztina felszabadításáért küzdenek. Harcosainak lelke találkozott mindazon harcosok lelkével, akik azóta, hogy a Próféta (Allah áldja és könyörüljön rajta) társasága meghódította Palesztinát, annak földjén feláldozták, és feláldozzák életüket mind a mai napig.” (Bevezetés) Továbbá: „A próféta, Allah áldja és könyörüljön a lelkén, mondta: ‘Az Ítéletnap nem fog elérkezni, amíg a muzulmánok meg nem küzdenek a zsidókkal, amikor a zsidó a fák és kövek mögé fog bújni. És a kövek és a fák meg fognak szólalni, hogy »Óh Muzulmánok, Óh Abdullah, egy zsidó van mögöttem, gyere, és öld meg«. (7. cikkely)

A Hamasz — a név arabul erőt és bátorságot jelent — pontosan meghatározza ennek a harcnak az értelmét és célját: „A zsidók elleni küzdelmünk hatalmas és nagyon komoly. Minden őszinte erőfeszítésre szüksége van. Ez egy lépés, amit elkerülhetetlenül más lépések kellenek, hogy kövessenek. A Mozgalom nem más, mint egy csapat, amit a hatalmas arab és iszlám világ más és más csapatainak is támogatniuk kell, amíg az ellenséget leigázzuk, és Allah győzelmét kivívtuk. Allah írásban rendelte el: »Bizony, győzni fogtok, én és a küldötteim!« Allah erős és hatalmas.” (Korán, 58:21)

Az Alapokmány szerint az „Iszlám Ellenállási Mozgalom programja az Iszlám. Ebből meríti az eszméit, a gondolkodási módját, valamint az univerzum, élet és az ember megértését. Ebből fakad minden ítélete és hozzáállása, és ez adja az inspirációt lépéseihez.” (1. cikkely)

A Hamasz egyértelműen a Muzulmán Testvériség mozgalmához sorolja magát: „Az Iszlám Ellenállási Mozgalom egyike a Muzulmán Testvériség palesztin szárnyainak. A Muzulmán Testvériség Mozgalom univerzális szervezet, ami a modern idők legnagyobb iszlám mozgalma.” (2. cikkely)

Az Alapokmányból kiderül az is, miért viseli a Hamasz katonai szárnya az Izz al-Din al-Kisszam nevet, akit a szervezet az első mártírjának tekint. Al-Kisszam a Fekete Kezek muzulmán terrorcsoport vezetője volt, és a nácikkal együttműködő jeruzsálemi főmufti, al-Husszeini szövetségeseként Hebronban, Haifán és Siloámban több pogromot szervezet a palesztinai zsidók ellen. (Az Izz al-Din al-Kisszam szárny parancsnoka volt Ahmed Dzsabari, akit a Felhőoszlop-hadművelet első akciójában az izraeli hadsereg likvidált.) „Az Iszlám Ellenállási Mozgalom a cionista megszállók ellen küzdő láncolat egyik láncszeme. Ez egészen 1939-ig, Izz al-Din al-Kisszam mártírnak és a katonatársainak – a Muzulmán Testvériség tagjainak – a felemelkedéséig nyúlik vissza. Tagjává vált egy láncolatnak, aminek része volt a palesztinok és a Muzulmán Testvériség 1948-as küzdelme, valamint a Muzulmán Testvériség 1968-as és azt követő dzsihád tevékenysége. Mi több, ha a láncolat tagjai távol is vannak egymástól, és ha az akadályok, amiket a cionisták kiszolgálói helyeztek el, gátolják a harcosok küzdelmének folyamatát, az Iszlám Ellenállási Mozgalom Allah ígéretének a megvalósítására vágyik, akármennyi időt is vegyen ez igénybe.” (7.cikkely)

A fentiek értelmében érthető, hogy az Egyiptomban az „Arab Tavasz” nyomán hatalomra került Mohamed Murszi elnök miért állt ki egyértelműen a Hamasz mellett. Murszi ugyanis a Muzulmán Testvériség által 2011-ben alapított Szabadság és Igazság Párt elnökeként indult és győzött az idén nyáron tartott elnökválasztáson.

A szervezet nyitott minden iszlám radikális szervezettel az együttműködésre: „Az Iszlám Ellenállási Mozgalom minden muzulmánt üdvözöl, aki elfogadja hitét, az ideológiáját, követi a programját, megtartja a titkait, valamint szeretne a soraiba tartozni, és véghezvinni a kötelességét.” (4. cikkely) Küldetését időben és térben korlátlannak tekinti: „Az Iszlám Ellenállási Mozgalom… visszanyúlik az iszlám üzenet megszületéséig, az igaz ősökhöz, Allahhoz mint célhoz, a Prófétához mint példához, és a Koránhoz, mint alkotmányhoz. A térbeli kiterjedése pedig bárhol, ahol muzulmánok vannak, akik elfogadják az Iszlámot, mint életútjukat, bárhol is legyenek a földkerekségen. Tehát kiterjed a föld mélységeibe, és felér a mennyekbe.” (5. cikkely)

A romlottság gyökerei

A Hamasz alapokmánya ezt követően rátér a harc konkrét céljára, amelyet szakrális értelemben határoz meg: „Az Iszlám Ellenállási Mozgalom… azért küzd, hogy Palesztina minden egyes centimétere felett felvonja Allah zászlaját, hogy az Iszlám uralma alatt minden más vallás együtt tud létezni biztonságban, ami az éle­-tüket, a javaikat, és jogaikat illeti. Az Iszlám hiányában a viszály és az elnyomás terjedni fog, a gonosz győzedelmeskedik, szakadárság, valamint háborúk fognak kitörni.” (6. cikkely)

A szervezet a jelenkort a romlottság időszakának tekinti, amikor „az Iszlám eltűnt az életből. A szabályok megrázkódtak, az eszmék felborultak, az értékek megváltoztak, és gonosz emberek kerültek hatalomra, az elnyomás és sötétség győzedelmeskedett, a gyávák pedig tigrisekké váltak: az anyaföldeket ellopták, népeket szórtak szét, és arra kényszeríttették őket, hogy a világ minden táján bolyongjanak, az igaz állapotok eltűntek, és a hamis állapotok foglalták el a helyüket. Semmi sem maradt a megfelelő helyén”. (9. cikkely)

A világ romlottságának első számú oka a cionista megszállás: „Az Iszlám Ellenállási Mozgalom hiszi, hogy Palesztina földje egy Iszlám Waqf [Iszlámnak szentelt terület], ami a jövő muzulmán generációké ítéletnapig. Sem egészben, sem részben nem szabad feladni. Egy arab ország, vagy az összes arab ország, sem egy király vagy elnök, vagy az összes király és elnök, sem egy szervezet, vagy az összes, legyen akár palesztin akár arab, nem rendelkezik ezzel a joggal. Palesztina az Iszlám Waqf része, amit az ítéletnapig a muzulmánok nemzedékeinek szenteltek.” (11. cikkely) Továbbá: „Palesztina a földkerekség közepe, és a kontinensek útkereszteződése. A történelem hajnala óta a betolakodók célja… A terjeszkedők többször is szemet vetettek Palesztinára, megtámadták a hadaikkal, hogy beteljesíthessék vágyaikat. Így volt ez a keresztesekkel, amikor a seregeikkel hozták a hitvallásukat és a keresztet. Képesek voltak egy ideig legyőzni a muzulmánokat, de a muzulmánok csak akkor tudták visszafoglalni a földet, amikor a vallási zászlajuk alatt álltak, egyesülve szavaikban, megszentelték Allah nevét, és Salah ed-Din al-Ayyubi [Szaladin] vezetése alatt támadásba lendültek… Palesztinát csak így lehet felszabadítani. A történelem kétségtelenül ezt igazolja. Ez a világegyetem egyik törvénye, és a létezés egyik szabálya. A vasat csak a vas képes legyőzni. A hamis és haszontalan hitüket egyedül az igaz iszlám hit képes legyőzni. Hit ellen csak hittel lehet harcolni, és végső soron a győzelem az igazaké, mivel az igazság bizonyosan győzedelmes.” (34. cikkely)

Ez a meghatározás kizárja, hogy akár a Hamasz, akár bármely más palesztin vagy arab kormányzat, testület illetve vezető területi megosztáson alapuló békét köthessen Izraellel. Figyelemre méltó, hogy ezt a tilalmat 1988-ban, a madridi konferencia és az oslói békefolyamat előtt rögzítették, és a mai napig ez akadályozza bármiféle érdemi megegyezés létrejöttét Izrael és a palesztinok között. A Hamasz soha nem lesz Izrael békepartnere, és amíg meghatározó befolyása van a palesztin közéletben, addig nem is jöhet létre békemegállapodás, mert a Hamasz azt automatikusan árulásnak és törvénytelennek nyilvánítja. Az Alapokmány értelmében illúzió azt várni, hogy akár az egyiptomi elnök vagy más arab vezető rávehetné őket a békére, mert eleve rögzítették, hogy erre senkinek nincs jogosultsága. A jövőbeli palesztin államnak „a [Földközi]- tengertől a [Jordán]-folyamig kell terjedni.”

„A kezdeményezések és az úgynevezett békés megoldások, valamint a nemzetközi konferenciák ellentétben állnak az Iszlám Ellenállási Mozgalom elveivel. Palesztina bármely részének meggyalázása egyenlő a vallás meggyalázásával… Időnként elhangzik a felhívás egy nemzetközi konferenciára, azzal a céllal, hogy megoldja a (palesztin) kérdést. Vannak, akik elfogadják, vannak, akik elutasítják, különféle okok miatt, míg vannak, akik különféle kikötéseket szabnak részvételük feltételeként. Mivel ismerjük a konferenciák különféle résztvevőit, valamint a múltbeli és jelenlegi hozzáállásukat a muzulmán problémához, ezért az Iszlám Ellenállási Mozgalom véleménye szerint ezek a konferenciák nem képesek a követelések beteljesítésére, a jogok helyreállítására, és az elnyomottaknak járó igazságszolgáltatásra. Ezek a konferenciák nem mások, minthogy a hitetlenek döntőbíráskodjanak a muzulmánok földjén… A palesztin kérdés megoldásának csak egy útja van, és ez a dzsihád. Kezdeményezések, javaslatok, és nemzetközi konferenciák csak időpocsékolások, és hiú ábrándozások. A palesztinok okosabbak annál, minthogy elfogadják, hogy a jövőjükkel, jogaikkal, és sorsukkal játszadozzanak.” (13. cikkely)

Megszállottak

A Hamasz nemzetközi stratégiája Palesztina és azon belül Jeruzsálem felszabadítását tekinti az iszlám legfontosabb – politikai és transzcendens – céljának, amely közös nevezőként szolgál a világon bárhol élő muzulmánok számára. Ezért láthatjuk, hogy „al-Kudsz” [Jeruzsálem] ügye olyan mozgósító jelszó, ami Tunéziától Indonéziáig egyesíti a dzsihád erőit, fontosabb még Mekka és Medina birtoklásánál is: „Palesztina felszabadításának a kérdése három körhöz kapcsolódik: a palesztin körhöz, az arab körhöz, és az iszlám köréhez. Minden egyes körnek megvan a maga szerepe a cionisták ellen küzdelemben. Mindegyiknek megvan a saját feladata, és bármelyik körnek az elhanyagolása hatalmas hiba, mely tudatlanságról tesz tanúbizonyságot. Palesztina iszlám terület, a két kiblah [az irány, amerre a muzulmánok imádkoznak] közül az első, a harmadik [iszlám] szent hely, és Mohamed hetedik mennyországba való utazásának a kiindulópontja [Jeruzsálem]. Ezen tények miatt, Palesztina felszabadítása minden egyes muzulmánnak, bárhol is légyen, a személyes kötelessége. A problémát ebből a szemszögből kell nézni, és erre minden muzulmánnak rá kellene jönnie. Abban a pillanatban, amikor ezek alapján közelítjük meg a problémát, amikor a három kör mozgósítja az erőforrásait, a dolgok jelen állása meg fog változni, és közelebb kerülünk a felszabadulás napjához.” (14. cikkely)

Az Alapokmány szerint a Palesztina felszabadításért vívott dzsihád személyes kötelessége minden muzulmánnak, és a jövő generációit ennek a küldetésnek alárendelve kell felnevelni: „A napon, amikor az ellenség megszállja a muzulmán földeket, a dzsihád minden egyes muzulmán személyes kötelességévé válik. Tehát mivel a zsidók megszállták Palesztinát, ezért a dzsihád személyes kötelességgé vált. Ez megköveteli a regionális, az arab, és az iszlám szinteken a tömegek iszlám öntudatát. A dzsihád szellemét bele kell nevelni a nemzet szívébe, hogy az emberek szembeszálljanak az ellenséggel, hogy csatlakozzanak a harcosok sorához. Szükséges, hogy a tudósok, az oktatók, a tanárok, az információ és a sajtó emberei,valamint a művelt tömegek, különösen a fiatalok és az iszlám mozgalmak sejkjei, részesei legyenek (a tömegek) ébredésének.” (15. cikkely)

A Hamasz totálisan mozgósítja az iszlám társadalmat, és mindent a végső győzelem érdekének rendel alá: a nőket és gyermekeket („A harcosok családjában a nők, legyenek akár anyák, akár nővérek, nagyon fontos szereppel bírnak: az ő dolguk, hogy felneveljék a gyermekeket, és hogy beléjük neveljék az iszlámból eredő morális értékeket és gondolatokat. Nekik kell gyermekeiket vallási kötelességeik gyakorlására megtanítani” 18. cikkely) és az iszlám kultúrát is („Ha a könyv, a cikk, a falragasz, az igehirdetés, a dolgozat, a népszerű vers, a költői óda, a dal, a színdarab, és mások tartalmazzák az iszlám művészet védjegyeit, akkor ezek az ideológiai mozgósítás részeit képezik” 19. cikkely). A nyugati támogatásból épülő iskolák, televíziós hálózatok, könyvkiadók így válhatnak – és sok esetben válnak is – Gázában és Ciszjordániában a „cionista megszállók”, vagyis a zsidóság megsemmisítésére és elűzésére indított végső harc eszközévé.

Ismerd meg az ellenséget!

A Hamasz komolyan veszi az ellenséget, és folyamatosan elemzi annak képességeit. Hosszú távon terveznek, mindent alárendelve a végső célnak: „Szükséges az ellenség tanulmányozása tekintetbe véve az emberi és financiális képességeit, gyenge és erős oldalait, és meg kell ismerni azokat az erőket, amelyek támogatják és segítik. Szintén fontos, hogy tisztában legyünk a jelen eseményekkel, hogy kövessük, hogy mi új, és hogy tanulmányozzuk, és elemezzük ezeknek az eseményeknek a kommentárjait. Kötelességünk tervezni a jelenre és a jövőre, minden színre lépő trendet elemezni, hogy a küzdő muzulmán tudja, mit akar, mi a célja, és tisztában legyen vele, hogy mi is folyik körülötte.” (16. cikkely)

A Hamasz magáénak vallja, és egységes világnézetként továbbfejleszti a történelem összes antiszemita vádját, a középkori antijudazmustól a náci propagandán át a modern összeesküvés-elméletekig: „Az ellenség már régóta nagy gyakorlattal és precizitással érte el az eredményeit. Számbavették a jelen eseményekre ható tényezőket. Igyekeztek, hogy nagy mennyiségű és jelentős anyagi gazdagságra tegyenek szert, amit az álmaik megvalósítására szántak. A pénzük segítségével magukhoz ragadták a világsajtót, hírügynökségeket, a sajtót, a kiadókat, a televíziós állomásokat, és másokat. A pénzükkel a világ különböző részein forradalmakat kavartak, hogy megvalósítsák a céljaikat, és learassák az ebből származó gyümölcsöket. Ők állnak a francia forradalom, a kommunista forradalom, és a legtöbb más forradalom mögött. Pénzük segítségével titkos társaságokat hoztak létre, mint pl. a Szabadkőműveseket, a Rotary Clubokat, a Lions-t, és másokat, a világ különféle részein, azzal a céllal, hogy szabotálják a társadalmakat, és elérjék a cionista céljaikat. A pénzükön keresztül képesek az ellenőrzésük alatt tartani az imperialista országokat, és sok más ország gyarmatosítására késztetni őket, hogy kihasználhassák az erőforrásaikat, és hogy elterjesszék a romlottságot… Ők okozták az első világháborút, aminek a segítségével képesek voltak elpusztítani az Iszlám Kalifátust, (miközben) pénzügyi előnyökre tettek szert, és ellenőrzésük alá vonták az erőforrásokat. Megkapták a Balfour-nyilatkozatot, létrehozták a Nemzetek Ligáját, amin keresztül képesek voltak uralni a világot. Ők okozták a második világháborút, aminek a keretében nagyon meggazdagodtak a fegyverkereskedelemben, és kitaposták az államuk létrehozásához vezető utat. Ők provokálták ki a Nemzetek Ligájának az ENSZ-re és a Biztonsági Tanácsra való lecserélését, ami lehetővé tette részükre, hogy uralják a világot. Nincs olyan háború, amiben ne lenne benne a kezük.” (22. cikkely)

A Hamasz célja a békeszerződések felmondása: „A globális cionizmus, az imperialista hatalmakkal karöltve, egy kidolgozott és intelligens stratégián keresztül próbálják meg egyenként leválasztani az arab országokat a cionizmus elleni küzdelem táborából, hogy amikor végül szembeszállnak a palesztinokkal, azok egyedül, magukra legyenek hagyva. Egyiptomot elsősorban az álnok Camp David-i egyezmény segítségével távolították el a küzdők köréből. Más arab országokkal is próbálnak hasonló egyezményeket kötni, hogy kivonják őket a küzdők táborából. Az Iszlám Ellenállási Mozgalom felszólítja az arab és az iszlám nemzeteket, hogy komoly és eltökélt lépésekkel szálljanak szembe ezzel a borzalmas tervvel, hogy figyelmeztessék az embe­reket, hogy milyen veszéllyel jár az, ha elhagyják a cionizmus ellen küzdők táborát. Ma Palesztina, holnap valaki más. A cionisták tervének nincsenek határai. Palesztina után a cionisták megpróbálnak majd kiterjeszkedni a Nílustól az Eufráteszig. És amikor már megemésztették ezeket a területeket, tovább akarnak majd bővülni. A tervük a »Cion Bölcseinek a Könyvében« van megtestesítve, és a jelenlegi viselkedésük pedig tökéletesen alátámasztja a leírtakat. A cionizmus ellen küzdők táborának az elhagyása hazaárulás, és átok sújtsa azokat, akik ezt elkövetik.” (32. cikkely)

A Hamasz nemcsak területi kizárólagosságot követel, hanem minden vallást is az iszlám uralma alá kíván rendelni: Az iszlám uralma alatt elképzelhető, hogy a három vallás  – iszlám, kereszténység és judaizmus  – békében és csendben együtt éljen. A béke és nyugalom csak az iszlám szárnyai alatt lehetséges. Mind a múlt, mind a jelen történelme ezt bizonyítja. Minden más vallás követőinek a kötelessége, hogy többé ne kérdőjelezzék meg az iszlám szuverenitását ebben a régióban, mert amint ezek a hívők kerekednek felül, nem lesz más, csak pusztítás, kitelepítés és terror.” (31. cikkely)

Print Friendly, PDF & Email

Rövid URL: http://www.dzsihadfigyelo.com/?p=5646

Bejegyzés: on 2012. dec. 16.. A bejegyzés kategóriái: Morvay Péter. A hozzászólásokat követni lehet: RSS 2.0. Szólj hozzá, vagy hagy trackbacket a bejegyzéshez

fascistbook

Legutóbbi bejegyzések

Bejelentkezés | Szerkesztő Gabfire themes