Geert Wilders Malmöben 2.rész/2

A beszéd első fele itt olvasható.

Nemrég, szeptember 11-én egy amerikai nagykövetet megkínozták és megölték, mivel az egyik honfitársa, egy egyiptomi származású kopt amerikai állampolgár készített egy filmet Mohamedről [időközben kiderült, hogy a támadásnak nem volt köze a filmhez, csak ürügyként használták].

Sajnos úgy tűnik, hogy sok nyugati vezető és média a gyáva megbékítő mentalitás fogságában van, amely káros hatással van a nyugati szabadságjogainkra.

Martin Schulz, az Európai Parlament  elnök elítélte „nem csak a tartalmat, hanem egy ilyen film bemutatását is.”

Schulz úr lesz az egyike annak a három uniós vezetőnek, akik Oslóba fognak utazni, hogy átvegyék az idei [Európai Uniónak ítélt] Nobel-békedíjat.

Obama elnök, egy másik Nobel-békedíjas, a filmet „nyersnek és undorítónak” nevezte, és még azt is hozzátette, hogy „A jövő nem azoké, akik rágalmazzák az iszlám prófétáját.”

A gyáva nyilatkozataikkal, azok a vezetők, akiknek a szabad világ vezetőinek kellene lenniük, megerősítik az olyan iszlám vezetők eltökéltségét, mint például Erdogan török miniszterelnök abban, hogy nyomást gyakoroljanak az Egyesült Nemzetekre azért, hogy elfogadtassanak egy blaszfémia ellenes nemzetközi szerződést, amellyel korlátozni akarják a szólásszabadságunkat.

Ahelyett, hogy erőteljesen felszólalnának a szólásszabadság védelmében, ahelyett, hogy szilárdan kiállnának a szabadságjogaink mellett, ahelyett, hogy követnék Churchill példáját – soha ne engedj, soha, soha, soha – semmiben, nagy vagy kicsi, jelentős vagy jelentéktelen -, a nyugati politikusok letérdelnek az iszlám „túlérzékenység” előtt és kijelentik, hogy őket személyesen mennyire bántja egy olyan film, amit egy magánszemély készített Los Angelesben.

Eközben a pakisztáni kormány minisztere 1 millió dollár vérdíjat tűzött ki a film készítőjének fejére. Egyetlen nyugati vezető sem mondott erről semmit.

Amikor tavaly márciusban, a Svéd Szabadsajtó Társaság megalakult, Kaj Schueler a Dagbladet szerkesztője bírált titeket. Azt írta az újságban – idézem – „Mivel a szavak nem semlegesnek, sem pedig ártatlanok, kell hogy korlátai legyenek a szólásszabadságnak.”

Sajnálom, Mr Schueler, de amíg az emberek nem szólítanak fel erőszakra, addig azt mondhatják, amit akarnak. Ezért szeretném, hogy alkotmányba iktassanak az amerikai első kiegészítéshez hasonló záradékot.

Védem az imámok azon jogát, hogy kifejezzék rosszallásukat a szabadságjogokkal és a demokráciával, a szólásszabadsággal, a kereszténységgel és judaizmussal, a melegekkel és nőkkel, a kultúránkkal, a hagyományainkkal és az értékeinkkel kapcsolatban. De cserébe követelem azt a jogot, hogy mindenki kifejthesse a véleményét az iszlámról oly módon, ahogy azt jónak látja.

Mivel az iszlám nem akar szabadságot adni nekünk, nem szabad neki megadni azt a szabadságot, hogy elrabolja tőlünk a szabadságjogainkat!

Barátaim, mint mondtam, az igazság keserű és kellemetlen. De nem bújhatunk ki a felelősség alól. Ki kell mondanunk, amit ki kell mondanunk és meg kell tennünk azt, amit meg kell tennünk.

Mert ha ezt megtesszük, akkor van remény. Még mindig megfordíthatjuk az iszlamizálódás folyamatát.

Ezt meg tudjuk tenni az emberek lojalitásásra, identitására és nemzeti szabadságaikra támaszkodva. Meg lehet állítani az iszlámot ha összejövünk a nemzeti lobogó körül és megvédjük a nemzeti identitásunkat.

A nemzetállamok a szabadságjogok és a szabadság megtestesülései. Védjük meg a szabadságjogainkat és szabadságunkat azáltal, hogy megvédjük a nemzetállamokat.

Európa iszlamizációja a kulturális relativizmusból ered, amely az elmúlt évtizedekben aláásta a nemzeti elkötelezettséget. A kulturális relativizmus előírja, hogy minden kultúra egyformán erkölcsös és értékes. Ha minden kultúra egyenlő, akkor ebből következik, hogy az állam nem támogathat semmilyen konkrét kulturális értéket, de még a saját embereit sem.

Így a kulturális relativisták vitatják, hogy a bevándorlóknak asszimilálódniuk kellene, mivel ez támogatná az európai kultúrát a bevándorlók őshonos kultúrájával szemben. Azt mondják az újonnan érkezett iszlám bevándorlóknak: ön szabadon megsértheti a normáinkat és értékeinket, mivel az ön kultúrája éppen olyan jó, mint a miénk. Ez egy hazugság, ez nem igaz. A kultúrák nem egyenlők. A mi kultúránk, amely a humanizmuson, a kereszténységen és a judaizmuson alapul, sokkal jobb, mint a barbár iszlám kultúra. Ezt büszkén kellene kijelentenünk.

Büszkének kell lennünk a saját kultúránkra és identitásunkra.

A kulturális relativisták az iszlám segítői. Az iszlám takíja kijelentéseket utánozzák. Idegengyűlölőknek neveznek bennünket és gyűlöletbeszéddel vádolnak meg minket. Bíróság elé citálnak bennünket. Az olyan emberek, mint én,  a dán Lars Hedegaard és még sokan mások időt, energiát és pénzt emésztő tárgyalásoknak voltak kitéve azért, mert kimondták az igazságot az iszlámmal kapcsolatban. Szerencsére Lars-ot és engem is egyaránt felmentették, de mások nem voltak ilyen szerencsések.

A takíja és a kulturális relativizmus kombinációja az egyik legnagyobb fenyegetés a Nyugat számára.

A kulturális relativisták a nemzeti szuverenitást át szeretnék adni Brüsszelnek. Azt mondják nekünk, hogy a nemzetállamok a múlt veszélyes relikviái. Azt mondják, hogy szükség van az Európai Unióra annak érdekében, hogy elkerüljük a háborút. Még az oslói Nobel-bizottság is ezt mondja.

A második világháború azonban nem a nemzetállamok miatt volt. Az ok az undorító náci ideológia volt.

A totalitarizmus ellenszere nem egy európai szuperállam kiépítése. Nem tudjuk megvédeni a szabadságjogainkat, ha megfosztjuk az országainkat a szuverenitásuktól és ezt átadjuk a távoli Brüsszelnek.

Tudjátok, mi fog történni akkor. Akkor majd olyan kulturális relativistákat fogunk kapni, mint például a ti Cecilia Malmström-ötök, aki egységes politikát akar a nemzeteink számára, például még több bevándorló előtt megnyitni a határainkat.

Malmström asszony ugyanahhoz a párthoz tartozik, mint Ullenhag miniszter. Korábban írtam neki egy levelet, amiben felkértem, hogy látogassa meg a bevándorló városrészeket, de nem válaszolt. Meg tudom érteni miért küldtétek Brüsszelbe, de most már túl sok.

Kedves barátaim, az olyan emberek, mint Malmström úgy tűnik, hogy le akarja rabolni az identitásunkat.

De önazonosság nélkül nincs szabadság. Nemzetállamok nélkül nem lehet valódi nemzeti politikai szabadság. A léleknek szüksége van egy testre. A politikai szabadság szelleme nem virágozhat a nemzetállam testén kívül. A nemzetállam az a politikai szervezet, amelyben élünk. Éppen ezért kell megőriznünk és törődnünk a nemzetállamokkal. Azért, hogy azt a szabadságot és a demokráciát, amit élvezünk, át tudjuk adni a gyermekeinknek.

Ha Svédország túl akarja élni, akkor meg kell maradnia Svédországnak és büszkének kell lennie arra, hogy svéd.

Jó hazafiakká kell válnunk. A kulturális relativisták a hazafiságot a fasizmussal teszik egyenlővé. De a hazaszeretet nem fasizmus. Épp ellenkezőleg. Minden demokratának és a szabadság védelmezőjének definíció szerint hazafinak kell lennie.

Európa nemzetek csoportja. Európa erőssége, annak sokszínűsége. Az egységesség az iszlám jellemzője, nem pedig Európáé. Az iszlám felszámolta azon népek nemzeti identitását,amelyeket leigázott. Egyiptomban a kopt identitást, Pakisztánban az indiai identitást, Irakban az asszír identitást, Iránban a perzsa identitást eltörölte, bekorlátozta vagy még manapság is hátrányosan megkülönbözteti. Az iszlám minden nemzet helyébe az úgynevezett ummát akarja helyezni, az Iszlám Nemzet egységes identitását, amelybe minden nemzetnek be kell hódolnia, és amelyben minden nemzeti identitás megszűnik.

Ne hagyjátok, hogy a svéd identitást elsöpörje az umma.

A nemzeti identitás az egyént összeköti egy örökséggel, egy hagyománnyal, egy lojalitással, és egy kultúrával. A nemzeti identitás egy befogadó identitás: mindenkit egyenlőnek tart, függetlenül a vallási vagy faji hovatartozástól, aki hajlandó asszimilálódni a nemzetbe azáltal, hogy osztozik az ott élő emberek sorsában és jövőjében.

A brüsszeli bürokraták és a baloldali értelmiségiek a hazafiságot a múlt veszélyes relikviájának tartják. Ellene vannak az európai nemzeti identitásoknak. Hasonlóan az iszlámhoz, amely nem akarja, hogy a hívő asszimilálódjon és máshoz, mint az iszlámhoz és ummához legyen hűséges. Ez a probléma a társadalmainkban oly sok bevándorlóval.

Ezt az üzenet az eurokraták természetesen nem akarják meghallani, de ez az igazság.

Önirányítás nélkül, önrendelkezés nélkül, nem fogjuk tudni megőrizni az identitásunkat.

Barátaim, a demokrácia, a szabadság és az emberi méltóság nevében a politikai hatalmat vissza kell adnunk a nemzetállamoknak. Szükségünk van a nemzeti büszkeség, a hazaszeretet és az intézmények szeretetének újjáéledésére.

A nemzetállamok megvédésével a saját identitásunkat és szabadságunkat védjük meg.

Hölgyeim és uraim, kedves barátaim, itt az idő a cselekvésre. Sietnünk kell. Fogytán az idő Svédország, Hollandia és az összes többi nagy európai nemzet számára. Ahogy Ronald Reagan mondta: „Még ma kell cselekednünk a holnap érdekében.”

Íme egy rövid összefoglaló arról az öt dologról, amit meg kell tennünk annak érdekében, hogy megőrizzük a szabadságunkat.

Először is meg kell védeni a szólásszabadságot. Ez a legfontosabb a szabadságjogok közül. Szükségünk van egy amerikai típusú Első Kiegészítés beiktatására valamennyi európai országban.

Másodszor, meg kell szüntetni a kulturális relativizmust. Hazámban azt javasoltam, hogy tegyenek be az alkotmányba egy záradékot, amely kimondja, hogy Hollandiában az uralkodó kultúra a zsidó-keresztény és humanista elveken alapul.

Harmadszor, meg kell állítanunk az iszlamizálódást. Több iszlám kevesebb szabadságot jelent. Van már elég iszlám Európában. Meg kell állítani az iszlám országokból történő bevándorlást.

Negyedszer, vissza kell állítania a nemzetállamok fennhatóságát és szuverenitását. Végül kötelességünk segíteni Izraelt, a zsidó nép nemzetállamát. Izrael a dzsihád frontvonalán helyezkedik el. Izrael egy világítótorony egy olyan területen, amelyet a teljes sötétség borít, Izrael a mi harcunkat vívja. Azzal, hogy segítjük Izraelt túlélni, magunknak is segítünk.

Barátaim, ha nem mondjuk ki többé az igazat, minden el fog veszni.

George Igler, a Discours brit szólásszabadság agytröszt elnöke egy szeptember 11-ei beszédében, amelyet az ENSZ Millennium Hotel Plazájában tartott New Yorkban, emlékeztette a közönséget arra, hogy mi történt a Flight 11-es repülőgépen, azon a gépen, amelyet Mohammed Atta és bandája eltérített, és amellyel belerepült a Világkereskedelmi Központ északi tornyába 2001 szeptember 11-én.

„Csak maradjanak csendben, és akkor minden rendben lesz” mondta Atta az eltérített repülőn tartózkodó utasoknak.

Barátaim, a Flight 11-es utasainak szörnyű tapasztalatából tudjuk, hogy nem lesznek rendben a dolgok, ha csendben maradunk. Éppen ellenkezőleg, halálra vagyunk ítélve, ha továbbra is csendben maradunk. Minden erőnkkel fel kell szólalnunk azok ellen, akik el akarnak hallgattatni bennünket. Hangosan és tisztán el kell mondanunk az igazságot az iszlám valódi természetéről. Erről a totalitárius ideológiáról, amely iszlamizálni akar bennünket, és amely rá akarja kényszeríteni az akaratát az egész világra. Fel kell tárnunk azt a hazugságot, amelyet kulturális relativizmusnak neveznek.

Minden nap küzdenünk kell az iszlamizáció ellen még akkor is, ha a média és a kormányok kulturális relativistái mindennek megadják magukat.

Ha nekünk nem sikerül, akkor mindent el fogunk veszíteni: a szabadságunkat, az azonosságunkat, a demokráciánkat, a jogállamiságunkat, és minden szabadságjogunkat, kezdve a legfontosabbal: a szólásszabadsággal.

A Nyugat veszélyben van, de győzhetünk.

Még ha sértegetnek,
még ha zaklatnak és megfélemlítenek,
még akkor is, ha bíróság elé rángatnak azért, mert kimondtuk az igazat,
még ha halálra ítélnek azért mert elmondtunk egy véleményt
még akkor sem fognak sohasem elhallgattatni bennünket.

Soha, soha, soha.

Köszönöm. – És sok szerencsét kívánok mindenkinek!

Forrás: YouTube

Az előadás után elhangzott kérdés-válasz itt megtekinthető (angolul).

Print Friendly, PDF & Email

Rövid URL: http://www.dzsihadfigyelo.com/?p=5713

Bejegyzés: on 2012. dec. 18.. A bejegyzés kategóriái: Geert Wilders. A hozzászólásokat követni lehet: RSS 2.0. Szólj hozzá, vagy hagy trackbacket a bejegyzéshez

fascistbook

Legutóbbi bejegyzések

Bejelentkezés | Szerkesztő Gabfire themes