Franciaország iszlamizálódása 2012-ben 1.rész/2

A közvélemény-kutatások alapján, 2012-ben a francia szavazók számára (Franciaország körülbelül 6,5 millió muzulmánnak ad otthont, itt a legnagyobb a muszlimok száma az Európai Unión belül) az iszlám és a muszlim bevándorlás a legfontosabb kérdések között szerepelt. A franciák, úgy tűnik, egyre jobban aggódnak egy párhuzamos muszlim társadalom létrejötte miatt.

2012-ben akadoztak és elég bátortalanok voltak a kormány azon erőfeszítései, hogy visszaszorítsa az iszlamizációt. Mindezt úgy lehetne leírni, hogy „egy lépés előre, kettő hátra.”

Most következzék 2012 – az iszlám franciaországi felemelkedésével kapcsolatos – főbb történéseinek kronologikus áttekintése:

Januártól a muszlim bevándorlók nehezebben szerezhetnek francia állampolgárságot. Az új állampolgársági törvény, amely 2012. január 1-jén lépett hatályba, az összes kérelmezőtől megköveteli, hogy francia kultúrából és történelemből levizsgázzon, valamint tegyen bizonyságot afelől, hogy a francia nyelvtudása egyenértékű egy 15 éves francia anyanyelvi szintű tudásával. Továbbá azoknak a jelentkezőknek, akik szeretnék megkapni a francia állampolgárságot, fel kell esküdniük a „francia értékekre.”

Az évi 100000 honosított francia állampolgár többségét muzulmánok teszik ki, és az új állampolgársági követelmények annak a nagyszabású erőfeszítések részét képezik, melyek célja, hogy előmozdítása a muszlimok integrációját a francia társadalomba.

Februárban, a Perzsa-öbölben található Katari Emirátus bejelentette, azt tervezi, hogy 50 millió Eurót (kb. 15 milliárd Ft) fektet be a francia külvárosokba, ahol több mint egymillió elégedetlen muszlim bevándorló él.

Katar azt mondta, hogy a befektetésnek célja az, hogy támogassa a kisvállalkozásokat a hátrányos helyzetű muzulmán környékeken. De mivel Katar, Szaúd-Arábiához hasonlóan, az ultra-konzervatív vahabita iszlám szektát követi, kritikusok szerint az emírség valódi célja az, hogy a vallási ideológiáját elterjessze a Franciaországban és Európa más részein élő muszlimok között.

Röviddel Katar bejelentése előtt, Hamad bin Kalifa ász-Száni sejk, katari emír, aki már régóta egy Nyugat-párti reformista és modernizátor képet mutatja magáról, megfogadta, hogy „erőfeszítést nem kímélve” terjeszti a vahabita iszlám fundamentalista tanításait „az egész világon.”

Az iszlám szélsőséges ideológiák terjesztése – különösen a vahabizmusé, amely nemcsak helyteleníti a muszlimok nyugati integrációját, hanem aktívan támogatja a nem-muszlimok elleni dzsihádot – azzal a veszéllyel fenyeget, hogy tovább radikalizálja a Franciaországban élő muzulmánokat.

A katari befektetések célpontjai a hervadt francia külvárosi nyomornegyedek/gettók, amelyek Franciaországban banlieues néven ismertek, és ahol legalább egy millió, vagy még több, többnyire munkanélküli, Észak-Afrikából és a Közel-Keletről érkezett muszlim bevándorló próbál meg egy szegény környezetben boldogulni.

A banlieues-t a Marokkóból és Törökországból érkezett iszlám szónokok már jelenleg is kihasználják, arra használva a franciaországi muszlim bevándorlók szociális marginalizálódását, hogy egy olyan „különálló iszlám társadalmat” hozzanak létre, melyet az iszlám saría törvények irányítanak.

Szintén februárban, egy francia televízióban bemutatott dokumentumfilm feltárta, hogy Párizsban és annak környékén az összes vágóhíd a hústermékeit az iszlám saría jognak megfelelően készíti el.

A France 2 televíziós csatorna által február 16-án sugárzott Exposé azt is állította, hogy a „halal” iszlám vallási rítus alapján levágott állatok húsán sokszor nem tüntetik fel, hogy így készült és így kerül be az általános élelmiszer-láncolatba, ahol a nem muszlim népesség, akarata ellenére fogyasztja.

A halal szó arabul törvényeset vagy legálisat jelent, és egy olyan fogalom, amelyet minden olyan tárgyra vagy tevékenységre használnak, amely a saría jog szerint megengedett. Az élelmiszerek összefüggésében, a halal hús olyan állatok húsa, amelyeket kézzel, az iszlám vallási szövegekben meghatározott eljárásmód szerint vágnak le.

A dokumentumfilm szerint, a francia vágóhidak sokkal több halal húst állítanak elő, mint amennyire a 6,5 millió Franciaországban élő muzulmánnak szüksége van. A dokumentumfilm arról számolt be, hogy Franciaországban az összes hús mintegy 30%-a halal, míg a franciaországi muszlim lakosság mintegy 7%-át teszi ki a teljes francia lakosságnak.

Hogy elkerüljék az exra költségeket, amelyek abból adódnának, hogy külön gyártósort kellene futtatni a halal és nem-halal fogyasztók számára, a francia vágóhidak a fennmaradó halal húst nem-halal húsként értékesítik. Ennek eredményeként, a franciaországi élelmiszerboltokban eladott hús jelentős mennyisége nincs halalként felcímkézve és a France 2 televízió alapján a francia fogyasztókat becsapják azért, hogy olyan termékeket fogyasszanak, amelyeket normális körülmények között nem ennének meg.

Márciusban egy 23 éves, Mohamed Merah névre hallgató iszlám dzsihádista igazolta a belföldi terrorizmus fenyegetését Franciaországban. Március 11-én közelről leadott fejlövésekkel megölt három francia ejtőernyőst, három zsidó iskolás gyereket és egy rabbit. Az algériai származású, francia állampolgár Merah a támadások közben lefilmezte magát azért, hogy „igazolja” a haláleseteket. Később, március 22-én a dél-francia Toulouse városában található lakásánál 32 órán át tartó patthelyzetnek a rendőrök és közte kialakult tűzharcban szerzett halálos lövés vetett véget.

A francia rendőrség szerint Merah a francia hadsereg embereit Franciaország afganisztáni háborús részvétele miatt támadta meg, a zsidó diákokat pedig azért, mert „a zsidók megölik a testvéreinknek Palesztinában.”

Szintén márciusban történt, hogy Narbonne dél-francia városában egy női labdarúgó-mérkőzés játékvezetője megtagadta a játék levezénylését, mivel az egyik csapat játékosai muszlim fejkendőt viseltek. A március 18-án történt incidens a Petit-Bard Montpellier játékosaival történt, akik egy bemutató mérkőzést játszottak Narbonneban.

A labdarúgás nemzetközi irányító testülete, a FIFA, 2007-ben megtiltotta a játékosoknak az iszlám fejkendő, más néven hidzsáb viselését, arra hivatkozva, hogy nem biztonságos. De március 3-án a FIFA elvben elfogadta, hogy a női labdarúgók hivatalos versenyeken viselhetnek fejkendőt. A július 2-án hatályba lépett szabályozás módosítása Ali bin al-Huszein, a FIFA alelnökének – aki mellesleg a Jordán király testvére – ösztönzésére történt.

Jerome Vacke, a FIFA főtitkára azt mondta, hogy al-Huszein sikeresen meggyőzte a FIFA-t arról, hogy a hidzsáb inkább egy kulturális, mintsem vallási jelkép, és hogy a szabály módosítása lehetővé teszi, hogy a nők a világ minden részén futballozhassanak. A változás sok európait feldühített, köztük néhány feminista csoportot is, akik azt mondják, hogy a muszlim fejkendő a „férfi uralom” jelképe

A Le Parisien francia újságnak március 19-én adott interjújában, Asma Guenifi a Putes Ni, Ni Soumises (Sem Prostituáltak, Sem Pedig Engedelmesek) elnevezésű nőjogi csoport igazgatója azt nyilatkozta, hogy a szabály módosítása „totális meghátrálás.” Hozzátette: „Úgy gondolom, hogy a FIFA-t olyan gazdag közel-keleti országok befolyásolják intenzív lobbitevékenységükkel, mint például Katar.”

Májusban a muszlimok eldöntötték a francia elnökválasztás eredményét. A szavazatok elemzése azt mutatja, hogy François Hollande május 6-ai győzelme, – aki1995 óta Franciaország első szocialista miniszterelnöke- döntően a rá szavazó nagyszámú muszlim szavazatoknak volt köszönhető.

A párizsi székhelyű Le Figaro újság megbízásából az OpinionWay közvélemény-kutató cég által végzett közvélemény-kutatatás szerint a muszlim szavazók rendkívül magas számban, 93%-ban Hollande-ra szavaztak. Ezzel szemben a közvélemény-kutatás azt mutatta, hogy a francia muzulmánok csupán 7%-a szavazott a hatalmon levő Nicolas Sarkozy-re.

A becslések szerint két millió muzulmán vett részt a 2012-es választásokon, ami azt jelenti, hogy durván 1,7 millió muszlim szavazattal kapott többet Hollande, mint Sarkozy. A választás egészét azonban Hollande csak 1,1 millió szavazattal többel nyerte meg. Ez a szám azt jelzi, hogy a muszlimok döntötték el a választás kimenetelét, aminek következtében Hollande az Élysée-palotába került.

A kampány során, Hollande amnesztiát ajánlott a jelenleg Franciaországban élő összes, mintegy 400 000 illegális muszlim bevándorlónak. Azt is megígérte, hogy változtatni fognak a francia választási törvényeken úgy, hogy a francia állampolgársággal nem rendelkező muszlim lakosok is választhassanak a 2014 után sorra kerülő helyhatósági választásokon. Ezek az intézkedések, végrehajtásuk esetén lehetővé fogják tenni a szocialista párt számára, hogy megszilárdítsa politikai hatalmát, mind regionális, mind pedig nemzeti szinten.

Mivel a politikailag aktív muszlim népesség továbbra is növekszik Franciaországban, és mivel a legtöbb muzulmán a szocialistákra és baloldali pártokra szavaz, a konzervatív pártoknak egyre nehezebb lesz a jövőben megnyernie a francia elnökválasztást.

Júniusban a francia fellebbviteli bíróság engedély adott egy mega-mecset építésére, Marseille dél-franciaországi városban, amely város Franciaország legnépesebb muszlim közösségének ad otthont.

Az ítélet, amely hatályon kívül helyezte egy alacsonyabb szintű bíróság 2011 októberében hozott azon határozatát, amely megsemmisítse a mecset építési engedélyét, nagy győzelemnek számít a mecset támogatói számára. A mecsetre úgy tekintenek, mint Franciaországban az iszlám egyre növekvő jelenlétének legnagyobb és leghatásosabb szimbólumára.

A 22 millió Eurós (6,5 milliárd Ft-os) projekt egy nagymecset lenne – 25 méter magas minarettel, és 7000 hívő befogadására alkalmas imahelyiséggel,- és Marseille Saint-Louis kerületben épülne fel, egy etnikailag vegyes, szegénységtől és magas munkanélküliségtől súlytott kerületben.

Több évtizedes tervezés után a projekt 2009 novemberében megkapta az építési engedélyt. Abban az időben a város vezetői azt mondták, hogy az új mecset segítené a muszlim közösség jobb integrálódását a fősodrásba és támogatná az iszlám mérsékeltebb formáját.

A 8300 négyzetméter nagyságú projekt egyik sarokkövét 2010 májusában rakták le. Az alapkőletétel ünnepségén muzulmán vallási vezetők és helyi politikusok is részt vettek, valamint muszlim országok több tucat diplomatája.

A Nagymecset építését – amely Korán iskolát és könyvtárat, valamint éttermet és teaházat is magában foglal – a tervek szerint 2012 februárban kezdték volna el, de a projekt erős szembenállással találkozott a helyi lakosok és vállalkozások részéről. A Nagymecset ellenzői azzal érveltek, hogy nem lenne összhangban a környék gazdasági és társadalmi szerkezetével. A fellebbviteli bíróság június 19-ei döntése azt jelenti, hogy a mecset építése most már akadálytalanul folytatódhat.

A cikk folytatása itt.

Forrás: Soeren Kern, Gatestone Institute

Print Friendly, PDF & Email

Rövid URL: http://www.dzsihadfigyelo.com/?p=5745

Bejegyzés: on 2013. jan. 10.. A bejegyzés kategóriái: Franciaország, Legfrissebb, Soeren Kern. A hozzászólásokat követni lehet: RSS 2.0. Szólj hozzá, vagy hagy trackbacket a bejegyzéshez

Legutóbbi bejegyzések

Bejelentkezés | Szerkesztő Gabfire themes