Douglas Muray: A gyáva és képmutató média lemond Lars Hedeegardról

Spectator’s Blog

Három nap telt el azóta, hogy egy európai újságírót „meglátogatott” egy bérgyilkos. Három napig vártam, hogy történjen valami reakció minderre.

A BBC röviden beszámolt a történtekről, a Mailhez és a Guardianhoz hasonlóan ők is  az Associated Press beszámolóját tették közzé.

De hol vannak a szólásszabadság védelmezői? Hol vannak mindazok a “bátor” blogok, újságok és folyóiratok, melyek annyira szeretnek beszélni a sajtószabadságról, az emberi jogokról, a véleménynyilvánítás szabadságáról, a szélsőségekkel való szembenállásról és így tovább? Hol vannak a kampányolók? Végignéztem az internetet, és Mark Steyn a National Review-ban, Bruce Bawer a Frontpage Magazine–ban, és néhány további amerikai konzervatív blogon megjelent írástól eltekintve úgy tűnik, még csak arra is kevesen hajlandóak, hogy beszámoljanak a Koppenhágában történt eseményekről.

Mi lehet a magyarázata ennek a mély hallgatásnak? Engedjék meg, hogy találgassak:

Lars Hedegaard egy 70 éves fehér konzervatív férfi, aki kritikus az iszlám fundamentalizmussal kapcsolatban. Tehát nem élvezi az olyannyira elfogadott „kisebbségi” státuszt, amely lehetővé tenné, hogy többen is a védelmére keljenek.

Két évvel ezelőtt Dániában Larsot felháborító módon bíróság elé rángatták  egy beszélgetés során a saját otthonában  a becsületbeli gyilkosságokkal kapcsolatos megjegyzései miatt.  Amit mondott, annak nem szabadna valaha is egy ilyen tárgyalás alapjául szolgálnia. Az ellene indított vádak alól felmentették (a BBC és több más médium kénytelen volt korrigálni a beszámolóját [mivel "kifelejtették” ezt a tényt]). De tudom, hogy bizonyos máskülönben „bátor” újságírók idegesek lesznek attól, ha olyan valakit kell védelmükbe venniük, aki egyszer gyűlöletbeszéd vádjával már volt a tárgyalóteremben .

Látom ahogy a „liberális” blogoszféra rágódik ezen. Igen, felmentették. Talán mindez rendben van. De nincs mindez egy kicsit túl közel? Nem kényelmetlen mindez? „Örömmel védelmezem a szólásszabadságot, de ennek olyan beszédnek kell lennie, amivel teljes mértékben egyetértek, egyébként nem.”

Aztán ott van a támadó ismeretlen személyazonossága. A férfit, aki megjelent Hedegaard ajtajában „idegen” kinézetűnek jellemzik. Nagy lehet a valószínűsége annak, hogy (mint Pim Fortuyn gyilkosságánál [n[népszerű holland iszlámkritikus politikus volt, akit politikai nézetei miatt egy baloldali aktivista meggyilkolt]a személy, aki megpróbálta megölni Larsot nem muzulmán volt, hanem valaki olyan, akivel a média nagy részének hazugságai és ferdítései elhitették, hogy jó dolgot tesz. Erről a jelenségről egy korábbi cikkemben már írtam.

Annak lehetősége, hogy a gyilkos muszlim volt, még nehezebbé teszi azt, hogy kiálljanak Lars mellett. Azokat a torzításokat figyelembe véve, amelyekbe a bal oldal az iszlám fundamentalizmussal kapcsolatban belekeveredett, egészen biztos, hogy csupán annak közlése, hogy egy fiatal muszlim a nézetei miatt  megpróbált megölni egy újságírót önmagában gyűlölet bűncselekmény kockázatát vonhatja maga után. Nem lehet, hogy csupán azzal, hogy beszámolnak erről a tényről (ha ténnyé válik), vagy csupán megemlítik, vagy ne adj isten negatív színben tüntetik fel, azt kockáztatják, hogy további feszültséget generálnak?

De van egy másik fontos része ennek a majdnem egyhangú gyávaságnak. Nem lehet – mint ahogy azt a média a szalagcímeken keresztül sugallja -, hogy az „iszlám-kritikus” Lars Hedegaard talán mindezt magának köszönheti? Sajnálatos módon, arról számoltak be, hogy Hedeegard  egy olyan új újságot indított el – Dispatch International néven -, melyet néhány beszámoló „iszlám ellenesnek” írt le. Egy felületes pillantást vetve a lapra nem látom, hogy az lenne. Úgy néz ki, hogy megpróbálja  azt a munkát elvégezni, amelyet bármely fősodrásbeli újságnak tennie kellene, ha nem félnének annyira. De félre téve a vitát arról, hogy a Dispatch International „iszlám ellenes” vagy sem, az emberek akkor is ennyire szótlanok lennének, ha úgy nézne ki, hogy egy evangéliumi keresztény gyilkos próbált volna megmegölni egy európai újságírót, amiért az sértő írásokat írt a kereszténységről? Úgy gondoltam, hogy ebben az esetben a „bátor” riportok nagy számban jelennének meg.

Nos, a pokolba velük. Olyan kultúrában élünk, amely tele van gyávákkal és képmutatókkal. Tele vagyunk olyan magamutogatókkal, akik csak beszélnek az emberi jogokról és szabadságokról, de amikor egy bérgyilkos egy újságíró ajtaja elé megy, még csak az ujjukat sem hajlandók megmozdítania a billentyűzet felett.

Most megyek, és előfizetek a Dispatch International újsága, és remélem, hogy az emberek követni fognak. Ha ezért történt a gyilkossági kísérlet, akkor osszuk meg a kockázatot egy kicsit. Legyen ez a legszélesebb körben olvasott kiadvány. A gyilkossági kísérlet óta Lars meghívott, hogy írjak az újságban és már jeleztem neki, hogy örömmel és nagy megtiszteltetéssel teszem mindezt.

Ami Lars Hedegaarddal történt, az a cenzúra végső formájára tett kísérlet. Sokan már megmutatták, hogy megtanulták a leckét, aminek az volt a célja, hogy elhallgattassák őket.

Azt javaslom, menjünk a másik irányba. A szolidaritás régen a bal oldal érdeme volt. A bal oldal távolléte következtében azt javaslom, hogy mindez a fennmaradó szabad emberek érdeme legyen.

Print Friendly, PDF & Email

Rövid URL: http://www.dzsihadfigyelo.com/?p=5852

Bejegyzés: on 2013. feb. 12.. A bejegyzés kategóriái: Douglas Murray, Legfrissebb, Szólásszabadság. A hozzászólásokat követni lehet: RSS 2.0. Szólj hozzá, vagy hagy trackbacket a bejegyzéshez

fascistbook

Legutóbbi bejegyzések

Bejelentkezés | Szerkesztő Gabfire themes