Fjordman: Az európai tömeges bevándorlás ára

Morten Uhrskov Jensen dán történész és író 2008-as Et Delt Folk („Egy megosztott nemzet”) című könyvében nagy részletességgel elemzi a nyilvánosan elérhető forrásokat. Bebizonyítja, hogy hazája tömeges bevándorlás irányába történő nyitását csak a lakosság egy része támogatta, sokszor a lakosság jelentős ellenállása ellenére.

Nagyjából elmondható, hogy a politikai és média  elit és a felsőbb osztályok a nyitott határok mellett voltak, míg az alsóbb osztályok gyakran ellenezték mindezt. A felsőbb társadalmi rétegek ezt a szakadékot elsősorban a rasszizmusnak, az előítéleteknek, a tudatlanságnak és az idegengyűlöletnek rótták fel.

Mivel a művelt osztályok a nyilvános vitákban gyakorlatilag egyeduralommal rendelkeztek, képesek voltak az összes ellenvéleményt gyűlöletnek és intoleranciának beállítani, amelyet olyan emberek képviselnek, mint például Pia Kjærsgaard, a Dán Néppárt vezetője. Ők maguk ritkán éltek olyan környékeken, ahol sok a bevándorló és könnyen el tudnak volna költözni ezekről a környékekről, ha erre szükség lett volna. A tömeges migráció absztrakt és állítólag humanitárius szempontjaira összpontosítottak.

A bevándorlókra egyszerűen „új honfitársakként” utaltak, akik a jelenlétükkel úgy tűnik, mindig gazdagítják a bennszülött társadalmat. Dániában a multikulturalistáknak sikerült meghonosítaniuk egy újkeletű szót: nydansker vagy az „új dánok”, olyan lelkes új emberek, akik felváltják a fáradt és unalmas „régi dánokat.”

A szegényebb rétegek számára a bevándorlás konkrét kérdés volt, mivel a bevándorlók az ő városrészeikbe költöztek, a gyermekeikkel együtt jártak iskolába. Őszintén szólva, azoknak, akik pénzzel rendelkeztek, a globalizáció eredetileg azt jelentette, hogy egzotikus tájakra tudnak utazni és a világot játszóterükként tudják kezeli. Azok számára, akik kevésbé voltak tehetősek, mindez azt jelentette, hogy hirtelen az egész világ beköltözött az utcájukba, és elvették a helyi játszóteret a gyermekeiktől.

Amikor a Titanic 1912. április 14-én, éjfél előtt az Atlanti-óceánon egy jéghegynek ütközött, elsőként a harmadosztályú utasok észlelték a beömlő vizet, mivel történetesen ők voltak legközelebb a vízvonalhoz. Eközben a leggazdagabb utasok a hajó felső szintjein finom konyakot ittak, még jóval azután is, hogy a hajó süllyedni kezdett. Elég sokáig nem vették észre, hogy mi folyik, el voltak szigetelve a fizikai problémától. Egyben a szegényebb utasok halálozási aránya volt a legmagasabb, mert a gazdagabbak abban a privilegizált státuszban részesültek, hogy hozzáfértek a mentőcsónakokhoz.

Ugyanezt a jelenséget láthatjuk ma is, csak sokkal nagyobb léptékben. Az iszlamofóbia Európában ma éppolyan racionális, mint amilyen a jéghegyfóbia volt a Titanic fedélzetén 1912-ben.

Uhrskov Jensen 2012-ben Indvandringens Pris („ A Bevándorlás ára”) címmel megjelentetett egy másik könyvet is arról, hogy Dániának mennybe kerül a nem európai tömeges bevándorlás. Azt a következtetést vonta le, hogy nagy árat kell fizetni, főleg a jóléti kiadások és az emelkedő bűnözés terén, a hatékonyság és a technológiai innováció csökkenésével egyetemben.

Gondosan kutatott statisztikákkal megmutatja, hogy csak bizonyos ázsiai bevándorlók képesek lépést tartani az északi európai oktatási rendszerrel. Néhány képzett bevándorlót leszámítva, akik Indiából vagy máshonnan érkeznek, főként a kelet-ázsiai országokból érkezők képesek lépést tartani: japánok, koreaiak, kínaiak, és bizonyos mértékig a vietnamiak. Az összes többi nem-nyugati bevándorló alacsonyabb képzettséggel és hozzáértéssel rendelkezik, mint az európaiak, köztük sokan jóval alacsonyabbal.

Meg kell említeni, hogy ezek a számok nagyon jól korrelálnak az átlagos IQ-val. Néhány ázsiai országból érkező képes versenyt tartani az európaiakkal, elsősorban a Kelet-Ázsiaiak. Más etnikai csoportok nem képesek erre. Bár tabunak számít ezt mondani a modern nyugati világban, mégis jól dokumentált tény, hogy az IQ jól korrelál a gazdasági fejlettséggel, mind az egyén, mind a nemzetek szintjén. Charles Murray tudós sokat írt erről.

Helmuth Nyborg, a dániai Aarhus Egyetem volt professzora az intelligencia genetikai öröklése témájában végzett kutatást. Azt a következtetést vonta le, hogy a nem-európaiak tömeges bevándorlása a lakosság átlagos intelligenciájának észrevehető csökkenéséhez vezet, ennek következtében a társadalmi és gazdasági kompetenciák, a tudományos fejlődés, valamint a technológiai innováció jelentős hanyatlásához is.

A nyugatiaknak évtizedeken keresztül azt mondták, hogy a kevésbé fejlett harmadik világbeli országokból történő bevándorlás „jó a gazdaságnak”, és „fizetni fogják a jövőbeni nyugdíjakat.” Morten Uhrskov Jensen meggyőzően bizonyítja, hogy ez az állítás alapvetően téves, nem csak Dániára vagy Skandináviára vonatkozóan, hanem más nyugati országokra is.

Egyes magáncégek lehet, hogy élveznek bizonyos rövid távú előnyöket azáltal, hogy olcsó munkaerőhöz és határok nélküli export piacokhoz jutnak. A szocialista pártok cinikusan olyan elmaradott emberek megbízható szavazóbázisát importálhatják, akik túlnyomó részt a baloldali pártokra szavaznak, cserébe – azokból a magas adókból, amelyeket a többségi népességtől vonnak el – nagyvonalú jóléti juttatásokat kapnak, ezzel lényegében arra kényszerítve a fehér bennszülött lakosságot, hogy saját gyarmatosítását finanszírozza.

Azonban az derült ki, hogy az ország egészére nézve a nem európai tömeges bevándorlás hosszú távon egy totális társadalmi és gazdasági katasztrófa. A mai bevándorlási politikák közvetlen és közvetett költségei, a növekvő bűnözés, a korrupció és a magasabb jóléti költségek, továbbá a versenyképesség, az innováció és a genetikai intelligencia csökkenése további költségeket jelentenek a növekvő hiánytól és a gombamód szaporodó adósságtól már amúgy is bajban levő országoknak.

Egy dán agytröszt becslése szerint a bevándorlás nettó költsége Dániában évente 50 milliárd korona (kb. 2000 milliárd Ft), és ezek óvatos becslések. A tanulmány megállapítja, hogy a harmadik világból – főleg muszlim országokból – Dániába érkező minden második bevándorló nem rendelkezik megfelelő képesítéssel még a munkaerőpiacon létező legalantasabb munkákhoz sem.

A Norvégiában élő nem-nyugati bevándorlók egyre növekvő csoportja függ a jóléti kiadásoktól. Ez volt a végkövetkeztetése annak a tanulmánynak amelyet Tyra Ekhaugen a Frisch Gazdasági Kutatóintézet munkatársa készített. Ekhaugen kutatási ellentmondanak annak az általános vélekedésnek, mely szerint a munkaerőpiac egyre inkább függ a bevándorlóktól. A tanulmány ennek fordítottját mutatja.

Korábban már többször írtam a tömeges bevándorlás költségeiről: A dánok adót (danegeld) fizetnek: a skandináv modell vége, illetve Mennyibe kerül a muszlim bevándorlás Európának?

Mégis Erling Lae a Konzervatív Párt nyíltan homoszexuális politikusa, majd az osloi önkormányzat vezetője arra figyelmeztetett, hogy a városnak égetően szüksége van még több bevándorlóra, és hogy nélkülük „teljes káosz” lenne. 2005-ben, Trygve G. Nordby, aki a Szocialista Baloldali Pártnak dolgozott, mint a Norvég Bevándorlási Igazgatóság (UDI) vezetője, azt állította, hogy az országnak még több képzetlen bevándorlóra van szüksége és aktívan fel fogják kutatni őket. Később kiderült, hogy Nordby vezetése alatt az UDI gyakorlatilag a saját bevándorláspolitikáját folytatta, annak érdekében, hogy az iraki bevándorlóknak letelepedési jogot adjon Norvégiában, ezzel megsértette a nemzeti törvényeket.

Az Aftenposten újságírója, Halvor Tjønn, aki egyike annak a néhány valóban kritikus norvég újságírónak, aki egy meglehetősen valósághű Mohamed életrajzot jelentetett meg, 2006-ban idézett az NHO (Norvég Vállalkozók Szövetsége) jelentéséből. Ebben az NHO arra figyelmeztetett, hogy a jelenlegi bevándorlási politika komoly fenyegetést jelent az ország gazdaságára nézve. Norvégia, az Északi-tengeren és másutt található tengeri erőforrásoknak köszönhetően egyike a világ legnagyobb kőolaj és földgáz exportőreinek. Mégis az NHO szerint fennáll annak a veszélye, hogy a profit nagy része, amit Norvégia az olaj eladásából szerez, arra mehet el, hogy kifizesse a gyorsan növekvő bevándorló népesség jóléti juttatásait.

A politikai vezetők a mai napig nem törődtek ezekkel a figyelmeztetésekkel, annak ellenére, hogy a probléma nem tűnt el. 2012-ben a Dagens Næringsliv üzleti napilap beszámolt arról, hogy a Norvég Statisztikai Hivatal kutatója, Erling Holmøy, Birger Strøm tanácsadóval együtt, megvizsgálta, hogy milyen hatással van a bevándorlás a kormányzati költségvetésre. Arra a következtetésre jutottak, hogy hosszú távon mindez nagyon költségesnek bizonyulhat, kijelentve, hogy a tömeges bevándorlás bizonyos hasonlóságot mutat a piramisjátékokkal.

Morten Uhrskov Jensen azt állítja, hogy az alapvető tendenciák azonosak Svédországban, Franciaországban, Németországban és az Egyesült Államokban. Szerinte az ebből levonható egyetlen ésszerű következtetés, hogy le kell állítani az összes nem-nyugati országból történő tömeges bevándorlást. Mégis, a nyugati politikai elit továbbra is támogatja az ilyen tömeges bevándorlást, azon bizonyítékok ellenére, hogy ez nagyon káros a saját országukra nézve. Mindez a veszélyes makacsság vagy ideológiai vakság következtében lehetséges, vagy azért, mert a politikai elit ezen keresztül akarja fenntartani a pozícióját, presztízsét és a személyes kiváltságait.

Uhrskov Jensen attól tart, hogy csak egy hatalmas, a rendszert érő traumatikus esemény vagy egy nagyobb sokk képes megváltoztatni a nyugati világ jelenlegi irányát. Ez egy józan és ésszerű bevándorlási politikához vezethet, egy olyanhoz, amely összhangban van az európai többségi lakosság hosszú távú érdekeivel.

Fjordman, FrontPage Magazine

Print Friendly, PDF & Email

Rövid URL: http://www.dzsihadfigyelo.com/?p=5967

Bejegyzés: on 2013. ápr. 11.. A bejegyzés kategóriái: Fjordman, Legfrissebb. A hozzászólásokat követni lehet: RSS 2.0. Szólj hozzá, vagy hagy trackbacket a bejegyzéshez

fascistbook

Legutóbbi bejegyzések

Bejelentkezés | Szerkesztő Gabfire themes