Holland Szabadságpárt: A nők elleni erőszak az iszlámban 3. rész/3

Bevezetés

1. A nők elleni erőszak az iszlámban

2. Hollandia

Az iszlám nőkkel szembeni erőszaka Hollandiában is jelen van. Néhány más országgal ellentétben, Hollandiában több hivatalos adat áll rendelkezésre, mint csupán a becsület erőszakkal kapcsolatos adatok. (Bár korlátozott mértékben) más – az iszlámmal kapcsolatos – nők elleni erőszakos estekről is vannak adatok.

Például a kényszerházasságról. Ezekben a házasságokban, (többnyire) fiatal lányokat arra kényszerítenek, hogy hozzámenjenek a szülőhazájából származó (kijelölt muzulmán) férfihoz. Mint ahogy a Hadíszban olvashattuk, a nők nem rendelkeznek szabadsággal, amikor a házasságról van szó, és ezt az egyenlőtlenséget az iszlám szentesíti.

Fred Teeven holland igazságügyi államtitkár, a házasságkötés alsó korhatárának megváltoztatását kezdeményező törvényjavaslat indokolásaként többek között azt írta, hogy pontosan nem ismert milyen gyakran fordulnak elő kényszerházasságok Hollandiában, de a tanulmányok elismerik, hogy ez történik. [10] Az egyik ilyen tanulmány azt állítja, hogy a kényszerházasság főleg törökök, marokkóiak, szomáliaiak, afgánok, pakisztániak, kurdok, indo-suriname-iak és kínaiak között fordul elő. [11] A kínaiakat leszámítva minden érintett csoport iszlám országból származó bevándorló (vagy annak leszármazottja; a Hollandiában élő indo-suriname-iak egyötöde muzulmán [12]). Ezt az iskolák és az egészségügyi hatóságok is megerősítik. A muzulmán lányok félnek attól, hogy túltesznek rajtuk, és a szülőföldjükön (vagy őseik földjén) kötnek ki. Néhány nagyvárosban, ezt a jelenséget szerződésekkel próbálták megakadályozni. [13] Ismét megemlítem, hogy a kormányzó elit tagadja a valóságot és fél megemlíteni az iszlám szerepét mindebben. 2012-ben a Belügyminisztérium kiadta a „Cselekvési terv a kényszerházasság megakadályozására ” programot. A terv egyszer sem említi az „iszlám” szót. [14]

A kényszerházasságokra vonatkozó korlátozott adatokon felül, Hollandiában olyan adatok is rendelkezésre állnak, amelyből kiderül, hány muzulmán nő él kényszerített elszigeteltségben. Ez azt jelenti, hogy soha, vagy csak ritkán hagyják el házaikat, mert a férjük nem engedi meg ezt számukra. Csak Amszterdamban, úgy tűnik, hogy több száz nő (200 és 300 között), él lakásásba bebörtönözve. [15] Már említettük, hogy az iszlám szentesíti a nők otthontartását, vagy nem teszi lehetővé számukra, hogy elhagyják otthonukat, hacsak nem kíséri el őket a férjük. Továbbra figyelemre méltó, hogy amikor az iszlám végre szerepel a kutatási feljegyzésekben, ez szinte kizárólag annak érdekében történik, hogy kategorikusan tagadja, hogy ez az ideológia elsődleges szerepet játszik a vizsgált visszaélések esetében. Például „ Az élet a kényszerített elszigeteltségben” című jelentés kifejezetten azt állítja, hogy nem az iszlám, hanem a kultúra, ami ezt a fajta visszaélést lehetővé teszi. Végül, a kutatók nem tudták letagadni azt a tényt, hogy a legtöbb ilyen nő olyan környékeken található, ahol a legnagyobb az iszlám lakosság (pl. marokkóiak, törökök és szomáliaiak) koncentrációja [16].

Mint már említettük, a becsülettel kapcsolatos erőszak vonatkozásában sem ismerik el az iszlám szerepét. A becsülettel kapcsolatos erőszak legszélsőségesebb formája a becsületgyilkosság. Azáltal, hogy a becsületgyilkosságot nem tekintik egyedi problémának, hanem a „közönséges” családon belüli erőszak részeként kezelik, a probléma súlyosságát nagy mértékben alábecsülik. Gyakran azt gondolják, hogy a becsületgyilkosságokat meg lehet oldani a családon belüli erőszak keretein belül. Ez egy tévhit: a becsülettel kapcsolatos erőszak sajátos ismereteket, valamint sajátos beavatkozást igényel. [17] Lenore Walker, A bántalmazott nő szindróma című könyv szerzője, arra a következtetésre jutott, hogy a becsületgyilkosság nem hasonlítható össze a „standard családon belüli erőszakkal”: „A nyugatiak által elkövetett hagyományos családon belüli erőszaknál ritka, hogy egy fiú testvér megöli lány testvérét, vagy hogy egy fiú unokatestvér megöli lány unokatestvérét. És bár a gyermekbántalmazás előfordul, amely során az apák csecsemőket és gyerekeket ölhetnek meg, nagyon ritka, hogy egy nyugati apa megöli saját tizenéves lányát. “[18]

Milyen egyéb különbségek vannak az „általános családon belüli erőszak” és az iszlámhoz kapcsolódó erőszak között? Egy 2009-ben végzett kutatás kimutatta, hogy az Egyesült Államokban, Kanadában és Európában elkövetetett becsületgyilkosságok szinte kizárólag muszlimok között történnek. [19] A nyugatiak ritkán keverednek bele. Az iszlámmal összefüggésbe hozható erőszak áldozatai általában tizenéves lányok és fiatal nők. A becsületgyilkosságokat aprólékosan megtervezik; a családon belüli erőszakot nem. A becsületgyilkosságok elkövetői gyakran több alkalommal is bejelentik szándékukat; az „általános családon belüli erőszak elkövetői” nem jelentik be előre az akciójukat. A becsületgyilkosságokban több ember is részt vesz, néha az egész család; a családon belüli erőszak elkövetője szinte mindig egyedül lép fel. A családon belüli erőszak elkövetői soha nem dicsekednek azzal, hogy mit tettek; a becsületgyilkosságok elkövetői épp ellenkezőleg. Továbbá, azt lehet megfigyelni, hogy a módszer, amellyel a nőket megölik úgy lehet jellemezni, hogy brutális: megerőszakolták, élve elégették, megkövezték vagy agyonverték, halálra szúrták, elvágták a torkát, lassan megfojtották vagy méreggel ölték meg őket. Azok a muszlimok, akik elkövetik ezeket a cselekményeket, vagy akik részt vesznek benne, ezeket a gyilkosságokat hősiesnek, tiszteletre méltónak és a vallási kötelesség teljesítésének tekintik. Egy Törökországban végzett tanulmány napvilágra hozta azt a tényt, hogy semmilyen társadalmi megbélyegzéssel nem jár a becsületgyilkosságok elkövetése. [20]

Hollandiában évente több száz becsülettel kapcsolatos eset válik ismertté (2007, 2008 és 2009-ben évente átlagosan több mint 490), amelyek közül 2009-ben 13 végződött halálos kimenetellel. Ez azt jelenti, hogy minden hónapban valakit meggyilkolnak. 2009-ben a becsülettel kapcsolatos erőszak gyanúját felvetető esetek 95 százalékában (!) az érintettek iszlám országból származók voltak, vagy legalább az egyik szülő onnan származott. A leginkább érintett csoportok a törökök, marokkóiak és afgánok. Az esetek 85 százalékában az áldozatokat fenyegették vagy bántalmazták. Az esetek közel 10 százaléka gyilkosság / emberölés vagy erre irányuló kísérlet, emberrablás és nemi erőszak volt. Támadások, öngyilkosság, „eltűnések” és más bűncselekmények (többek között emberkereskedelem) egészítik ki a szomorú listát. [21] A Szabadságpárt parlamentben feltett kérdésére a közelmúltban adott válaszként megjelentek a 2010., 2011. és 2012. évi adatok. Évente átlagosan majdnem 500 becsülettel összefüggő eset van, ebből 2010-ben és 2012-ben is, tizenegy eset végződött halállal. [22]

Amikor az érintett személyek számát és hátterét összevetetjük Teeven államtitkár nyilatkozatával (aki kihangsúlyozta, hogy egyáltalán nincs kapcsolat a becsülettel kapcsolatos erőszak és a többnyire iszlám országokból történő tömeges bevándorlás között), láthatjuk, hogy a politikai korrektség mennyire képes elferdíteni a valóságot.

A De Dochters van Zahir (Zahir lányai) nevet viselő jelentés, amely a becsülettel kapcsolatos erőszak miatt menedéket kérő nőket vizsgálta, szintén megerősíti, hogy a becsülettel összefüggő erőszak szinte kizárólag iszlám kontextusban létezik Hollandiában. 2010-ben  a menedéket kapó lányok / fiatal nők 26 százaléka török, 24 százaléka marokkói, 27 százaléka iraki volt és 23 százalékuk pedig egy sor másik (főleg nem nyugati) országból származott. [23] Ezen nők (vagy legalább az egyik szülő) 77-100 százaléka eredetileg iszlám országból érkezett. E számok alapján, a holland államtitkár válasza úgy tűnik, nem felel meg a valóságnak. Ez veszélyes. A hatóságok félrenéznek és tagadja a tényeket.

A női nemi szervek megcsonkításával kapcsolatban szintén gondosan kerülik az iszlám ebben játszott szerepét . A legutóbbi „Női nemi szervi csonkítás Hollandiában“címet viselő jelentésében [24], egyetlen szóval sem említik az iszlámot. Az előző részben láttuk, milyen alapon legitimálja az iszlám a női nemi szerv megcsonkítását. A jelentés alapján tudjuk, hogy 30.000 olyan nő él Hollandiában, akinek a nemi szervét megcsonkították. Minden évben 50 lányon végzik el ezt a beavatkozást. Ha megnézzük ezeknek a lányoknak a háttérét, láthatjuk, hogy messze a legnagyobb csoportjuk iszlám országokból származik. Szomália képviseli a messze legnagyobb csoportot, 10.000 nővel. Kétszer akkora, mint a második csoport: Egyiptom. A többi megcsonkított nő többsége Eritreából, Irakból, Nigériából és Szudánból származik. [25]

Biztonság

A másik probléma, amivel szembe találjuk magunkat, amikor a muzulmán nők elleni erőszak kérdését meg szeretnénk oldani, a „a bántalmazott nők menedékhelye” által biztosított nem megfelelő biztonság. Az áldozatok rendőrséggel és menedékhellyel kapcsolatos tapasztalatai nem teljesen pozitívak. A nők rámutatnak, hogy a biztonságukat nem tartják garantáltnak. Ez az aggodalom indokolt, mivel – annak ellenére, hogy a menedékhely titkos helyen található – a nők hollétéről információk szivárognak ki a külvilág felé. [26] Ez egy fontos ok, amiért a veszélyben levő nők úgy döntenek, hogy nem veszik igénybe a menedékhelyeket. Ennek tragikus kimenetelű, megrendítő példája Zierikzee városában történt egy muzulmán asszonnyal és két gyermekével. 2010 márciusában, a nő férje megölte két gyermekét. Annak ellenére, hogy a férfi több alkalommal is megfenyegette a nőt és gyerekeit, képes volt fenyegetéseit valóra váltani. A rendőrség és az igazságszolgáltatás tudtak a férfi terveiről, de nem tudták meggyőzni a nőt, hogy elmenjen a menedékhelyre. A nő meg volt győződve arról, hogy ott sem lenne biztonságban, mivel a férje képes lenne őt megtalálni. [27] Ilyen esetben a rendőrség és a hivatalos szervek tehetetlenek.

Mindazonáltal, más megoldás is lehetséges. Az Igazságügyi Minisztérium az ügy vizsgálata után megállapította, hogy „a biztonsági intézkedések inkább az áldozatok védelmére irányultak, mint a megelőzésre azáltal, hogy letartóztatják az elkövetőt. Azt találtuk, hogy a három gyilkossági ügyben a rendőrség határozott utalásokat talált arra (a szándékra), hogy olyan súlyos büntetőjogi következményekkel járó tetteket akarnak elkövetni, amelyek a nőket akut veszélybe helyezik, miközben a fő gyanúsítottat nem tartóztatták le. Mindhárom esetben a férfiak letartóztatása, legalább rövid távon biztonságosabb helyzetet teremtett volna a nők számára.”. [28]

Röviden: egy titkos helyen történő menedékhely biztosítása mellett, a rendőrségnek szigorúbban és gyorsabban kell eljárnia a lehetséges elkövetőkkel szemben (a súlyos bűncselekményekre történő felkészülés valamint a fenyegetés és megfélemlítés valójában már most is büntethető.) A „felügyeleti és biztonsági rendszert” gyakrabban kellene alkalmazni a becsülettel kapcsolatos erőszak esetén, amikor az áldozatok biztonsága súlyos fenyegetettségnek van kitéve. Egyes régiókban,a becsülettel összefüggő erőszakkal kapcsolatban egyáltalán nem használják a rendszert. [29]

A rendőrség kemény fellépése más belső megközelítést igényel a rendőrség részéről. Például, nem kell több multikulturális hivatalnok, aki képes „szimpatizálni”, és megértéssel lenni a becsülettel kapcsolatos erőszak szörnyű eseteiben. A gyakorlatban ezek a hivatalnokok úgy tűnik, nem működnek túl jól a fenyegetett nőkkel történő társadalmi kapcsolatok terén. A veszélyeztetett bevándorló nők szívesebben közelítenek meg egy „régimódi” holland hivatalnokot, mint egy indegen rendőrt, ahogy azt a gyakorlat is mutatja. [30] Amire szükség van, egy kemény és gyors rendőri megközelítés és nonszensz „multikulturális elképzelések” nélküli politika. Amire szükség van, az a realizmus.

3. Végkövetkeztetés

Az iszlámban, a nőkre alacsonyabb rendű lényekként tekintenek. Sok szempontból hátrányt szenvednek. A kényszerházasság, becsülettel kapcsolatos erőszak, kényszerített elszigeteltség és a nemi szervek megcsonkítása olyan visszaélések, amelyeket az iszlám igazol. Az a politikailag korrekt állítás, hogy nincs kapcsolat a fent említett visszaélések és az iszlám között, nem a valóságon alapul. Az iszlám nem csak legitimálja a nők elleni erőszakot, hanem egyenesen előírja azt. Ez a probléma lényege.

Az úgynevezett Mohamed próféta, aki az iszlámon belül példaként szolgál arra, ahogy az embereknek viselkednie kell, feleségül vett egy hat éves kislányt, és kilenc évesen arra kényszerítette a lányt, hogy nemi kapcsolatot létesítsen vele; ezért joggal nevezhetjük pedofilnak. Ugyanez a Mohamed a nőket olyan alacsonyabb rendű lényekké tette, akik ellen az erőszak minden formája megengedett. A nők elleni erőszak néhány formáját úgynevezett isteni parancsolatokban nyilvánította ki.

A holland társadalmat meg kell védeni, és figyelmeztetni kell az iszlám tanításaival, a pedofília legitimációjával, a kényszerházasságokkal, a kényszerített bezártsággal és az erőszakra történő felszólítással kapcsolatban.

Ezzel a jelentéssel megpróbáljuk eltávolítani a fátylat, amely eltakarja ezeket az igazságokat azáltal, hogy közzé tesszük az iszlám forrásokat, valamint azokat a következményeket, amelyeket a számokból láthatunk.

Jegyzetek:

1. Wilders, G. (2012) Marked For Death. Islam’s War Against the West and Me. Washington: Regnery Publishing.
2. Huijnk, W en J. Dagevos (2012) Dichter bij elkaar? De sociaal-culturele positie van niet-westerse migranten in Nederland. Den Haag: Sociaal Cultureel Planbureau.
3. Brief aan de Tweede Kamer, 2013Z00042.
4. http://www.volkskrant.nl/vk/nl/6250/Nausicaa-Marbe/article/detail/3274966/2012/06/22/Leunstoeldenkers-die-eventjes-die-Wilders-aanhang-de-mond-willen-snoeren-Alsof-het-daarom-gaat.dhtml
5. http://www.leidenuniv.nl/nieuwsarchief2/2044.html
6. Europees Parlement (2007) Honour killing — its causes and consequences, p. 9.
7. Keller, N (1991). Reliance of the Traveller: a Classic Manual of Islamic Sacred Law. Beltsville: Amana Publications (Engelse vertaling van Umdat Al-Salik van Ahmad Al Misri).
8. Ouis, P. International Journal of Children’s Rights, 17 (2009), p. 468.
9. Chesler, P. Middle East Quarterly, Spring 2010, p. 3-11.
10. Brief aan de Tweede Kamer, 33488-3.
11. Movisie (2009) Factsheet Huwelijksdwang: feiten en achtergrondinformatie.
12. Saleh, W. (2012) Hoeveel Hindostanen wonen er in Nederland? Amsterdam: Indian Diaspora Conference : Connecting Communities & Generations (30-9-’12).
13. http://www.binnenlandsbestuur.nl/bestuur-en-organisatie/nieuws/contract-tegen-uithuwelijking-in-amsterdam-west.117714.lynkx , see also: http://www.rnw.nl/nl/nederlands/article/moslimjongeren-vrezen-uithuwelijking-tijdens-vakantie and http://www.ad.nl/ad/nl/1038/Rotterdam/article/detail/1970819/2010/04/25/Uithuwelijken-meisjes-moeilijk-tegen-te-houden.dhtml
14. Brief aan de Tweede Kamer, WBI2012-0000311582.
15. http://nos.nl/artikel/415111-adam-zeker-200-vrouwen-gekooid.html
16. Verwey-Jonker Instituut in opdracht van de gemeente Amsterdam (2012). Leven in gedwongen isolement.
17. COT — Ernstig eergerelateerd geweld: een casusonderzoek (Den Haag, 2005), p. 43/44.
18. Lenore Walker, author of The Battered Woman Syndrome (New York, 1984), in a September 27, 2008, interview with Phyllis Chesler of Middle East Quarterly.
19. Chesler, P. Middle East Quarterly, Spring 2010, p. 3-11.
20. Today’s Zaman, 12 juli 2008.
21. Landelijk Expertise Centrum Eer Gerelateerd Geweld (2010), Inzicht in cijfers. Mogelijke eerzaken in 2007, 2008 en 2009. Den Haag: Rijksoverheid.
22. Brief aan de Tweede Kamer, 2013Z00042.
23. Brief aan de Tweede Kamer, ah-tk-20102011-655.
24. Exterkate, M (2013), Female Genital Mutilation in the Netherlands. Prevalence, incidence and determinants. Utrecht: PHAROS.
25. Ibid.
26. DSP-groep (2012) Evaluatie strafrechtelijke aanpak eergerelateerd geweld. Amsterdam: DSP-groep (in opdracht van het WODC, ministerie van Veiligheid en Justitie.
27. http://www.elsevier.nl/Nederland/nieuws/2010/3/OM-Raadkamer-gewaarschuwd-voor-eerwraak-Zierikzee-ELSEVIER260092W/.
28. COT (2005) Ernstig eergerelateerd geweld, Den Haag, p.49.
29. DSP-groep (2012) Evaluatie strafrechtelijke aanpak eergerelateerd geweld. Amsterdam: DSP-groep (in opdracht van het WODC, ministerie van Veiligheid en Justitie.
30. Jansen, J. (2008) Instroom en vroegherkenning van mogelijke eerzaken bij de politie, p.35.

Irodalomjegyzék:

  • AD2010: http://www.ad.nl/ad/nl/1038/Rotterdam/article/detail/1970819/2010/04/25/Uithuwelijken-meisjes-moeilijk-tegen-te-houden.dhtml
  • Binnenlandsbestuur2009: http://www.binnenlandsbestuur.nl/bestuur-en-organisatie/nieuws/contract-tegen-uithuwelijking-in-amsterdam-west.117714.lynkx
  • Brief aan de Tweede Kamer, 2013Z00042.
  • Brief aan de Tweede Kamer, WBI2012-0000311582.
  • Brief aan de Tweede Kamer, ah-tk-20102011-655.
  • Brief aan de Tweede Kamer, 33488-3.
  • Chesler, P. (2010) Middle East Quarterly.
  • COT (2005) Ernstig eergerelateerd geweld: een casusonderzoek. Den Haag, p. 43/44.
  • DSP-groep (2012) Evaluatie strafrechtelijke aanpak eergerelateerd geweld. Amsterdam: DSP-groep (in opdracht van het WODC, ministerie van Veiligheid en Justitie.
  • Europees Parlement (2007) Honour killing — its causes and consequences.
  • Exterkate, M (2013), Female Genital Mutilation in the Netherlands. Prevalence, incidence and determinants. Utrecht: PHAROS.
  • FORUM (2012) Moslims in Nederland 2012. Utrecht: FORUM.
  • Huijnk, W. en J. Dagevos (2012) Dichter bij elkaar? De sociaal-culturele positie van niet-westerse migranten in Nederland. Den Haag: Sociaal Cultureel Planbureau.
  • Jansen, J. (2008) Instroom en vroegherkenning van mogelijke eerzaken bij de politie.
  • Keller, N. (1991). Reliance of the Traveller: a Classic Manual of Islamic Sacred Law. Beltsville: Amana Publications (Engelse vertaling van Umdat Al-Salik van Ahmad Al Misri).
  • Landelijk Expertise Centrum Eer Gerelateerd Geweld (2010), Inzicht in cijfers. Mogelijke eerzaken in 2007, 2008 en 2009. Den Haag: Rijksoverheid.
  • Leidenuniv2013: http://www.leidenuniv.nl/nieuwsarchief2/2044.html
  • Marbe, N. (2012). Verkregen van: http://www.volkskrant.nl/vk/nl/6250/Nausicaa-Marbe/article/detail/3274966/2012/06/22/Leunstoeldenkers-die-eventjes-die-Wilders-aanhang-de-mond-willen-snoeren-Alsof-het-daarom-gaat.dhtml
  • Movisie (2009) Factsheet Huwelijksdwang: feiten en achtergrondinformatie.
  • NOS2012: http://nos.nl/artikel/415111-adam-zeker-200-vrouwen-gekooid.html.
  • Ouis, P. (2009) International Journal of Children’s Rights, 17, p. 468.
  • RNW2009: http://www.rnw.nl/nl/nederlands/article/moslimjongeren-vrezen-uithuwelijking-tijdens-vakantie
  • Saleh, W. (2012) Hoeveel Hindostanen wonen er in Nederland? Amsterdam: Indian Diaspora Conference : Connecting Communities & Generations (30-9-’12).
  • Today’s Zaman, 12 juli 2008.
  • Verwey-Jonker Instituut in opdracht van de gemeente Amsterdam (2012). Leven in gedwongen isolement.
  • Visser, M. (2012): http://www.elsevier.nl/Nederland/nieuws/2010/3/OM-Raadkamer-gewaarschuwd-voor-eerwraak-Zierikzee-ELSEVIER260092W/
  • Walker, L. (1984) The Battered Woman Syndrome. Interview September 27, 2008, with Phyllis Chesler, Middle East Quarterly. New York.

Wilders, G. (2012) Marked For Death. Islam’s War Against the West and Me. Washington: Regnery Publishing.

Print Friendly, PDF & Email

Rövid URL: http://www.dzsihadfigyelo.com/?p=6017

Bejegyzés: on 2013. ápr. 18.. A bejegyzés kategóriái: Geert Wilders, Hollandia, Legfrissebb. A hozzászólásokat követni lehet: RSS 2.0. Szólj hozzá, vagy hagy trackbacket a bejegyzéshez

fascistbook

Legutóbbi bejegyzések

Bejelentkezés | Szerkesztő Gabfire themes